Könyves magazin a Grecsó bemutatóról

 a könyves magazin tudósitója jóvoltából most már sejthetem miről is volt szó.....

grecsó krisztián turi tímea apám üzent kötetbemutató radnóti színház autofikció családregény aparegény

Grecsó Krisztián: Nem az igazságot, hanem a megértést keresem

Az Apám üzent egyszerre identitás-, család- és aparegény, amely kíméletlen őszinteséggel beszél múltbeli traumákról, férfiszerepekről és női sorsokról. Grecsó Krisztián kötetbemutatóján jártunk.

„Az Apám üzent Grecsó Krisztián eddigi legszemélyesebb könyve, miközben valódi fikció” – állítja a frissen megjelent regény fülszövege. Vajon mikor jön el egy író életében az a pillanat, amikor indulatok nélkül, nyersanyagként tud rátekinteni a saját családtörténetére? És hogyan képes ezt mégis elemelni az igazolható tényeken alapuló valóságábrázolástól? Többek között ezek a kérdések kerültek elő a kötet hétfő esti bemutatóján a Radnóti Színházban.

Öröklődő mintázatok

A beszélgetés megkezdése előtt a könyv szerkesztője, Turi Tímea különleges ajándékkal lepte meg a szerzőt: hozott neki egy asztalterítőt, amelyet éppen olyan minta díszít, mint a Baranyai (b) András által tervezett borítót. Grecsó sietett azonban leszögezni, hogy az ötlet felesége, Árvai Judit fejéből pattant ki, ő fotózta le ugyanis a nagyszülői házban a régi viaszosvásznat, ami hosszú éveken át tett jó szolgálatot a szegvári családnak. „Ez a terítő mindent végignézett: ott volt, amikor asztalhoz ültünk, ehhez izzadt hozzá a könyökünk, ezen csúszkált a pálinkás pohár” – mondta. Jobb borítót el sem lehet képzelni egy többgenerációs családregénynek, de beismerte, hogy

ehhez a koncepcióhoz bizony kellett a „női logika”

A sokat megélt virágos sormintától az irodalmi minták felé vették az irányt. Jócskán bővelkedünk ugyanis magyar anya- és aparegényekben, elég csak Esterházy Péter életművét említeni. Turi A szív segédigéi utolsó mondatának apropóján – „MINDEZT MAJD MEGÍROM MÉG PONTOSABBAN IS” – arra volt kíváncsi, hogy Grecsó Krisztián mikor érezte azt, hogy képes lesz aparegényt írni.

„10-15 év kellett, mire elértem azt az állapotot, hogy ne terápiás céllal dolgozzak” – kezdte,

majd hozzátette,

hogy az Élet és Irodalom szerkesztőjeként rengeteg olyan szöveget kap, amelyekben valaki éppen kiírja magából a fájdalmát. „Most már csak meg kellene írni” – szokta válaszolni ezekre a levelekre, mert az igazi teljesítmény csak a trauma feldolgozása után jöhet.

Ő maga is nagyon sokáig harcolt édesapjával szemben érzett indulataival: még halála után is haragudott rá, amiért nem várta meg az unokája érkezését. Aztán egy napon teljesen váratlanul éppen a kislánya nyitotta fel a szemét. „A te apukád a felhők felett van, ugye?” – kérdezte, aztán összerakta, hogy ily módon Linzer kutyának is ott kell lennie, és akkor már meg lehetne kérni a nagypapát, hogy néha sétáltassa meg. A felismerés, hogy egy gyerekben ilyen magától értetődő természeteséggel folytatódik minden, segített a továbblépésben.

„Állandóan apa voltam”

Kétség nem fér hozzá, hogy egy ekkora családregénynek nekivágni nemcsak mentálisan és érzelmileg megterhelő, hanem komoly kutatómunkát is igényel. Grecsó elmesélte, hogy az igencsak kiterjedt családfa elkészítésében egy távoli rokon segített neki, aki még azt is felajánlotta, hogy megtanítja a felhalmozott adatállomány kezelésére. Bár a szerző saját bevallása szerint hajlamos volt elveszni a bonyolult Excel-táblázat útvesztőiben, a találkozó után végre világosan látta, hogyan fogja megírni ezt a könyvet.

Olyan mintázatokat vett ugyanis észre, amelyek generációk óta szállnak apáról fiúra náluk.

Nem elég, hogy nekem volt apám: még apámnak is volt apja!” – osztotta meg a közönséggel felfedezését, melynek következtében rájött, hogy ideje leszámolnia a transzgenerációs adósságokkal. A kiindulási alapot viszont mégiscsak a jelen képezte. Elbeszélőnk, Erik – akinek furcsamód épp akkor van a névnapja, amikor a szerző született – meg van róla győződve, hogy édesapja üzenget neki a túlvilágról. Ebből az élményből bomlik aztán ki a történet.

Az est során természetesen részleteket is halhattunk a regényből Bata Éva előadásában: az első felolvasott szakaszban egy fekete hajú, kreol szépséget üldöz csillapíthatatlan vággyal egy férfi. Később megtudhattuk, hogy ők lesznek Erik dédszülei.

Bár az Apám üzent tele van sokat bíró női karakterekkel, Grecsó Krisztián számára ezúttal mégis a társadalomban betölthető férfiszerepek voltak a legérdekesebbek.  tovább: https://konyvesmagazin.hu/nagy/grecso_krisztian_apam_uzent_kotetbemutato.html

.