kaddis

 

a meghivő kisérőszövege:

A Kaddis – Az Emlékezők Imája című előadással

tiszteleg a holokauszt áldozatainak emléke előtt a Kertész Imre Intézet és a Fesztivál Akadémia

Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért című műve alapján készült produkció az irodalom

és a zene különleges ötvözetével idézi fel a túlélők szenvedéseit, és emlékezik meg a haláltáborok áldozatairól

az ingyenes előadásra regisztrálni lehet

persze azonnal, lázban, regisztráltam, mint megszólitott is ("túlélő...") pár nap múlva jött is a válasz "Kedves Julinak" , mert hogy izgalmamban még a hivatalos nevem se irtam a regisztráció alá (ez az emailomban van(

Második sorban lett helyem, szélén a pódiumteremben, (névre szóló foglalást nem kaptam, az nekem -mint egyetlen túlélőnek- nem dukál--)nem baj kicsit meresztgettem a nyakam, és ha nem is tudtam belátni az egész szinteret egyszerre, a részleteiben igen

ünnepélyes, méltóságteljes, megható volt az egész,,, mondhatni tökéletes... művészi

katartikus

zene - szöveg egysége...

tökéletes volt az egész önmagában nézve,

de másnap előkerestem a DIÁ-n Kertész Kaddisát, s végigolvastam

kiderült, hogy miminden maradt ki a dramaturgiai átdolgozásból, fontos dolgok is...

megdöbbentett a teljesség... ha olykor negativba is fordult át (de érthetően!)

s a negativitás...a szembeállás az élettel, a mindenkori viszonyokkal

az asszimilálódni nem tudás (ami elemi, a zsidó lét csak előnyt jelent számára)

hogy ösztönei helyett is ellenösztönei működnek,, hogy tulajdonképpen "önfelszámolás"t folytat magával (a golyóstollával sirt ás) - hogy menekül, az irással és emlékezik, mert "feledni nem áll módunkban"!

mintha forditva látna...

Auschwitzra nincs magyarázat- mondja valaki társaságban, mire ő, van, mert van, mindenre van ,ami van, ha nem lett volna akkor .....

de a rosszra van magyarázat, csak a jóra nincs - mondja,

de sejti is, hogy tévesen gondolkodik az életről, mert nem véletlenek, hanem felismerések sora, , mit meg is tapasztal

vannak ismétlődő mondatok:

Gyerekkori emlékképe, egy rokonáról (kipolisi zsidó mint később megtudja) s ez a kép riasztja :

"egy kopasz nő a tükör előtt piros pongyolában" (s ez lesz zsidóságának félelmetesmetaforája mintegy - látomás)

"de szép zsidó lány !"- mondja ismételten (később majd volt)feleségének, aki a zöldeskék szőnyegen úgy jön át, mint a tengeren

és főleg a nem, amit esetleges gyerekére mond

mert mi lenne, ha ő azt mondaná, nem akar zsidó lenni (szépernői gondolat)

de igy "a te nem létezésed az én létezésem felszámolásA"

a zárás is: "elkészültem. Utolsó, nagy összeszedettségemben felmutattam még esendő, makacs életemet – felmutattam, hogy azután magasra emelt két kezemben ennek az életnek a batyujával elinduljak és, akár sötét folyam sodró, fekete vizében,

elmerüljek,

Uramisten!

hadd merüljek el

mindörökké,

 

Ámen.  "