a konyhából kiszűrődik a déli népzenei műsor... Sebő sorozata
egyszer csak... Nagy László sorát hallom énekelni:
valahogy kiugrik a környezetéből ez:
ÜRES KEZEMBE PAROLÁT
s eszembe jut manapság már nem is "parolázhatnak" az emberek, ökölbe szoritott kézzel ügyködnek valamit...tragikomikusan...
és a vers a költő előadásában
adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.
s most végigolvasva, végihallgatva kiugrik még egy (sajnos aktuálisnak tűnö) sor:
TEMETŐK HELYETT ÉVEKET....
(adjon az Isten.....)
De jó hogy eszembe juttattad! Nagyon szeretem ezt a verset, ahogy a költő mondja, és a megzenésítettet is szívesen hallgatom. Nekem a Koncz Zsuzsa féle változat ugrott be elsőre.
VálaszTörlésA "Himnusz minden időben" pedig a hetvenes évek óta minden időben ismerős :). És aktuális.
húúú, ez a vers össze-vissza lett szedve, javitom
VálaszTörlés