2020. december 5., szombat

adjon az isten...

 a konyhából kiszűrődik a déli népzenei műsor... Sebő sorozata

egyszer csak... Nagy László sorát hallom énekelni:

valahogy kiugrik a környezetéből ez:

ÜRES KEZEMBE PAROLÁT

s eszembe jut manapság már nem is "parolázhatnak" az emberek, ökölbe szoritott kézzel ügyködnek valamit...tragikomikusan... 



és a vers a költő előadásában


adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.


s most végigolvasva, végihallgatva kiugrik még egy (sajnos aktuálisnak tűnö) sor:

TEMETŐK HELYETT ÉVEKET....

(adjon az Isten.....)


2 megjegyzés:

  1. De jó hogy eszembe juttattad! Nagyon szeretem ezt a verset, ahogy a költő mondja, és a megzenésítettet is szívesen hallgatom. Nekem a Koncz Zsuzsa féle változat ugrott be elsőre.
    A "Himnusz minden időben" pedig a hetvenes évek óta minden időben ismerős :). És aktuális.

    VálaszTörlés
  2. húúú, ez a vers össze-vissza lett szedve, javitom

    VálaszTörlés