mindenféléről beszélgetünk unokámmal a telefonba...
a szokásos kifaggatás , eszmecserék, elmélkedések után
mesél s már favicceket is mond
csak hogy ne hagyjuk abba(?)
de anyja könyörtelenül készül kikapcsolni a telefont hiszen mindjárt 8 óra, takarodó
unokám szomorúan megjegyzi:
anyu nem szeret téged
(de szeret, mondja anyja és úgy is búcsúzik el hogy szeretÜNK, de kicsit úgy hangzik mint egy motorikus , automatikus kegyelemdöfés - és tudom is, hogy az unokám jobban szeret nála!)
--------
ez volt tegnap
ma is beszélünk unokámmal anyja után, a nap fénypontja ha hallom a hangját (én nem akarom megzavarni pl elmélyült legózásában( de ő ragaszkodik hozzá(m) anyja kérdése után: akafrsz beszélni mamával?)
mindig megkérdi hogy vagyok!
többek közt kérdem, mit csináltak egész nap
hát ők is csak otthon voltak, nem mozdulnak ki
de nem unatkoztatok? kérdem,
én biztos nem , - mondja, de a többiekről nem tud nyilatkozni
mondom én, anyu biztos nem unatkozott, mert mindig csinál valami, nem is ér rá nagyon s gyakrabban beszélni velem...
hát igen - mondja unokám. de azért szeret téged!
no pont ez a mondat hiányzott a tegnap felkorbácsolt lelki nyugalmamhoz!!!! :)
*********
(Az öregkornak nem szabad félnie. Olyan gyönyörű, mint a gyerekkor és a fiatalság. A gyerekek tudnak erről és gyengéden hízelegnek az időseknek, mintha ugyanazt a titkot szentelték volna. Az öregek ugyanolyan gyengédséggel és ragaszkodással fizetnek a babáknak.
VálaszTörlésAranka Árva
Édes kis kincs az unoka az életünkben.
Tomi Ladanyi
Kiszamithatatlanok meg a legkozelebbi emberi viszonyok is.