Máté Gábor szinházi naplójában olvasom a brutusi szerepviaskodásai közepette azt a részt, amikor a kórházban látogatja végállapotban levő anyját - s sejti, hogy utóljára. Nem birja elviselni a haldoklók látványát. Menekül. (kicsit emlékeztetve Simone de Beauvoir Szelid halál c.könyvére)
De milyen rémes a szinész élet, hogy aznap is,s anyja halála napján is, főleg Brutus!
nov. 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése