figyel

szokásos esti telefon lányommal

szokásosan megkérdem, mit csinál az unokám (hogy ilyen nagy a csend()

szokásos válasz: legozik

de nem  szokatlanul, de hallom a távolból a hangját: nem legozok, figyelek!

hát isgy tessék vigyázni, ő figyel!!!

figyeljünk hát mi is....



október 30.

sötétben...

sötétben élem életem
lehúzott redőnyök között
bántja szemem a fény
azt hiszem...

de mégis csak:
LEGYEN VILÁGOSSÁG!

ahogy már mondták
valamikor nagyon rég....


okt 27

5

anyu?

jaj, nagyon furcsa dolog történt velem

Ülök a sarki kávézóban, az ajtó közelében, de háttal neki

Kávém már megittam, újságot nézek, keresztrejtvényt fejtegetek

s hirtelen nyílhat az ajtó mögöttem, érzem az örvénylő szelét, suhogást,  valaki közelit, de minhta mások is jönnének vele, mögötte, szorosan. Közel hajol...ANYU?.... hátranézek: a barátnőm, drapp vatta kabátban,van (anyunak volt hasonló, zöldben?)  valakik mögötte?, nem, senki... össze is rezzenek, mondom is neki,,,,

azt hittem anyu....

Később hogy leül mellém, mondja, a (katolikus) temetőből jött, (halottak napja miatt)

csak nem hagy nyugodni a kérdés, miért is éreztem én anyut a belépte után, hogy hihettem , hogy anyu, mikor nem is hasonlítanak...

_Nem gondoltál a napokban anyura véletlenül?

_Dehogynem egész héten az eszembe járt, csodálkoztam is..A fürdő....

Hát igen, itt vannak velünk, csak nincsenek hozzájuk mindig antennák  most hirtelen volt. lett... egy pillanatra

Jó emlékezni, Addig jó....


okt 31


j

őszi nap

de gyönge lett ez a nap
mintha halódna
erőtlen tétova
süssek ne süssek
ezt mondja

de azért még
fáradtan
megsimogat


okt 27


6

Kosztolányi nyomában

Kosztolányiról több emlékhelyet reméltem szülővárosában, Szabadkán

Szülőháza már nincs is meg,  mutatták ugyan a hiátusát, de még csak emléktábla se őrzi nyomát (csak szorgalmas idegenvezetőnk) De később kiderül, hogy mikor apja iskolaigazgató lett, a gimnázium épületébe költöztek, szolgálati lakásba, s itt már emléktábla is van. csak épp nem Kosztolányi nevét viseli az épület (hanem valami megjegyezhetetlen szerb valakiét)

gyönyörű, patinás az épület, s a kapu fölött egy kisfiúszobor bukkan elő, lám, mintha a szegény kisgyermek volna

az épülettel szemben két Kosztolányi szobor is van, 

egyik a szokványos, régebbi mellszobor (friss koszorúval)

 szemben vele az állítólagos kamasz Kosztolányi?

.(nyomát se látni rajta még(?) eleganciájának, kifinomultságának, de hát az ítészek szerint pont ilyen egy 17 éves kamasz, még ha nagy költő is lesz belőle később.(?) (nekünk legyen mondva)

egyébként a mellszobor arcvonásain se nagyon tudom felfedezni a költő finom vonásait

Van a gimnáziumban egy u n  Kosztolányi szoba,, de előre szólni kellett volna, hogy nyissák ki, s a többiek - rajtam kívül -  most se nagyon érdeklődnek, mert esetleg megpróbálhatnánk a kinyitást.. hiába, a költők iránti érdeklődés csökkenőben,.... a költészet is mulandó... mint minden

de nekem egész nap ez a Kosztolányi jár az eszemben, mintegy alaphangot adva :

                                         Ez a beteg, borús, bús, lomha Bácska.

 ....

pedig ragyogó derűs idő van, süt a nap

***

És lám csak, most veszem észre, hogy átírtam, nem is borús, hanem boros!

megszabadulni

ez a rengeteg váladék
mi kijön belőlem
(bár egyre nehezebben)
szememen, orromon át
s már meg is  köhögtet
jele valaminek

valamitől
meg kell
szabadulnom
(együtt vele)

tudom


okt. 25.

legújabb spanyolviaszom

rájöttem, a családban csak leképződnek kicsiben a társadalmi visszásságok

pl ahogy a szülök bánnak a gyerekekkel
egyre inkább úgy látom, hogy alattvalóknak tekintik őket, akik fölött korlátlanul kiélhetik hatalmaskodó törekvéseiket, és persze hogy nem szólhatsz bele, hiszen a teljhatalmát sérted ezzel


rémes


szegény, kiszolgáltatott gyerekek

csupa frusztrál szülővel'

csak szabad emberek nevelhetnek szabadon, szabad gyerekeket, s másképp nem is szabadna!


október 30

a múlt

hagyd már a múltat
könnyű azt mondani
de én a múltam vagyok
ha még valaki... valami


okt. 26.

tani-tani

Több mint 20 éve nem tanítok

Azt hiszem ma egész másképp kellene tanítani mint akkor. Felhasználva a számítógépet ill. egyéb technikai vívmányokat

Én mindig is bevetettem az épp aktuális, currens eszközöket, magnó, irásvetitő, stb..azt hiszem ma is ezt tenném (nem feledve hogy egy könyvvel a hónom alatt,  épkézláb gondolatokkal a fejemben is lehetek modern és korszerű)

És mindenképp remélem, hogy megtalálnám a közös hangot a gyerekekkel, mert ennél nincs fontosabb.

Szeretni a kölyköket, s a többi magától jön, ha van benned elég munició

Mert ezt megérzik, És hálából figyelnek rád


okt. 13

pl a bőr

kopott, elkopott
sose lesz belőle új

ami él
egyszer él csak

vedd észre
ha bealkonyul


okt 26

Szabadkán

az a bús borús Bácska...

folyton ez a Kosztolányi töredék jár az eszemben, élő cáfolataként míg gyönyörű ragyogó kora őszi nyári napon rójuk Szabadka faárnyas  utcáit a honismereti kör tagjaival

 

borúnak, búnak nyoma sincs (már lassan meggyanusítom szabadkai költőnket, csak nem az alliterációk miatt vette elő ezeket a szavakat  Bácskához?!

ide már olyan rég el akartam jönni

ó igen, Kosztolányi  emléke is vonzott szülővárosába, de most kiderült egy rokonibb kapcsolat: a Löwinger-Rosenthal dédszülők esküvői emléke, merthogy -mint kiderítettem a levéltárban - az ADT egyik régesrégi újságcikkéből, a szabadkai zsinagógában esküdtek örök hűséget egymásnak, mit aztán 50 évre rá a szegedi zsinagóga avatása körül ünnepeltek meg aranylakodalommal, egybekötve

a nagyszüleim  esküvőjével

meg akartam hát nézni a szabadkai zsinagógát is, annál is inkább, mert újjávarázsolták,

s csak menet közben derült ki  (bár kiderülhetett volna előbb is ) hogy 1902-ben alapították, tehát 1853-ban nyilván nem itt esküdtek dédszüleim, hanem a régiben, aminek helyén áll az új, vezetett félre az idegenvezető,de később kiderítettem egy füzetből, mit a múzeumban kaptam,, hogy az Erdő (korábban Zsidó) utcában volt a régi zsinagóga, a város szélén (ehhez bizony újra el kéne jönni, mert már esteledett)....

oldd ki magad

behálóz megkötöz a múlt
oldd ki magad

jövő van csak


okt 26


1

világgá menéseim

tulajdonképpen lehetett valami az én kiskori világgá menős akarásaimban

előbb erec jiszrael, ami betudható volt a madrichok cionista agitációjának is netán, de később is  álltam a lépcső feljárón, és elképzeltem hogy kis garabollyal a karomon világgá megyek (Julcsa , ha kimegyen a piacra,kis kosarát bal karjára felakasztja,, lesz is abban mindenféle, csokoládé, .... julcsa, sose leszek a magáé..".a dallal keveredve)

de hányszor álltam azon a lépcsőn, nem akarva felmenni a lakásba....


talán itt is a válasz a deportálásunk után évekkel (évtizedekkel:) anyámnak feltett ominozus kérdésre:

De hát miért jöttünk haza?

ösztönös, zsigeri, de jó és hathatós válasz

jóvátétel

*********

az már más kérdés, hogy  mindenhol valószínű hazátlan lettem volna.

nade itt is,



október 25

végső hervadás

virág voltál
elhervadtál

ne várd a tavaszt

ami akkor nyilik
már nem te vagy


okt 25

után

van egy ilyen intuicióm, talán több is annál, hogy valami végtelen tudatfolyamban, közegben kötünk ki a halálunk után. Persze semmit se tudhatunk pontosan "onnan", de minden jel erre mutat,s arra is hogy itt már  különösen egy idő (? de van ott egyáltalán) után (az ittenivel mérve)  nem számit az ego, vagy úgy számit , másokkal együtt...

fogalmam sincs hogy működik de itteni elménkkel fel nem foghatjuk

ilyen értelemben talán mindegy is hogy hamvasztunk vagy temetünk, mert teljesen mindegy a továbbiakat tekintve. ami marad emlékkép lehet... de nem több annál (?) (emlékek halmaza?)

előző életek sem csak "az enyémek" (ha vannak)

s azt is hiszem, hogy

á...semmit...


de azt igen, hogy az énnel, az egoval le kellene számolni már ebben az életünkben

végsó ima

Istenem
a korai haláltól ments meg
a kései haláltól ments meg

késő lett
(tudod mit?)
ne ments meg


okt. 25.

a vers

lehet, hogy ez az egész verselgetés (hát még ha rimes is ) (rémes!)  egy elavult megszólalási forma

hiába, mert van, amit csak versben lehet elmondani

de el kell....


okt 25

nem

nem, nem csinálok semmit
akkor hibát sem követek el
nem, már semmit
eleget vétkeztem
akaratom ellenére
nem csinálom tovább
nem




okt 25

irások öregkorból, öregkorról?

feltehetően kevés irás maradt fenn az öregkor életvégi szenvedéseiről, mert ebben a stádiumban már nem lehet kedve , ereje, energiája ezekről írni senkinek, ezek a tapasztalatok tehát hiányoznak az élettörténetek  repertoárjából. Mert az írók , ha a fikció emberei, pláne, csak elképzelhetik, milyen is az, az igazságtól átéltek híján messzire tőle... az emlékiratok írók pedig? épp itt hagyják abba az írást...


okt. 25.

irás

néha rámtör az irás
sorozatban jönnek
ki belőlem ilyenkor
a gondolatok

nem állhatok elébük
alkotok?
csak szabad vagyok...

október 25

hova lett az elegancia

ebéd közben a tévén valami sportközvetités megy (mint mindig), át is ülök a szembeoldalra, mert mikor jöttem, az érdektelen foci volt, most viszont torna. (kedvenc sportágam volt, magam is űztem

hanem valami nem stimmel. hova tűntek a szép mozdulatok, az elegancia?!!csak erőt látok és bravúrt előtte inak feszülését,, megfeszített (túl)akarást. Soha ennyi szaltó a levegőben. Node a megérkezések? A kifinomultság hiányzik!

de ugyanezt tapasztalom a legújabb egyes zenei felvételeken, a tempó felgyorsult, a hangokat olykor ki se játsszák.

na és a kirakatok?

tele vannak zsúfolva árúcikkekkel, senki se gondol az elrendezés szépségére, aminek levegősnek és összeillőnek kéne ennie

elegancia hiány

node hovatovább egész világunkbül hiányzik


okt. 13

mimikri

annyira sápadok szürkülök

egyszer észre se venni

eltűnök



okt. 25.

félretájolva

kedvenc pihenő majdnem azt írtam nyughelyem lett az emlékjel előtti padok egyike, délutánoként pont oldalról ér a nap, itt elmélkedek

s ekkor jön a rádöbbenés:

de hiszen rosszul lett elhelyezve, betájolva az elmlékjel! merthogy annak, nem véletlenül, keletre  (Jeruzsalem felé) kellene néznie (mint ahogy a templom is    így állt.)

de ez inkább Észak! :(

na de ki figyel ilyen "csekélységekre" ?!

kicsire nem nézünk....

de hiszen a templom nem is itt állt!

Pont a helyén (keleti irányban) most a Rendőrség trónol

u.i. de jut eszembe, ez nem is a homlokzat, hanem egy odlalrajz, de akkor se jó, semmi se jó,ugyan mi, adhatná vissza három dimenzióban, szinben és magasztosságban a mi lerombolt IGAZI zsinagógánkat? (minden más csak bagatell részletkérdés

futószalagon

futószalagon jön ki az élet
s megy tova

ma még csak kislány
s holnap matrona


október 24

zseniális

de akkor mikor fogsz már felkoszönteni? . kérdi unokám, kissé türelmetlenül,mert most meg a betegségem akadályoz az utazásban...

pár nap múlva, ha meggyógyulok

de már sok napot vártam...

(igaz, igaz, nagyon bánt....)

de van egy zseniális ötletem, nem te jössz ide, hanem mi megyünk le hozzád....!

(csak sajnos elkaphatni,,, igy is...

de tényleg zseniális!)

láb-adozás

LÁBadozás -ennek utána kéne nézni az Etimológiai szótárban

hogy a szó összefüggésben lehet-e azzal, hogy pl én betegségem (megfázásom) vége felé, mikor már a 6, napon végre elkezdek megkönnyebbülni, kitisztulóban fejem, orrom, de ebbeli nagy örömöm folyamán, mikor LÁBra akarok állni,, hát még menni is a LÁBammal,  nem megy

ez nem lehet összefüggésben a megfázásommal - mondom lányom kérdésére reggel a telefonba  .

 persze hogy nincs összefüggés, de közös a gyökerük: az öregség


okt 27

hulló levelek

annyira tartóztat a nap
hogy lehet
hogy befednek
a hulló levelek
(mire lemegy)

nem baj
majd megrázom magam
vagy hagyom
az ősz leveleibe burkolózom

gyerekek

Fixiroznak a kisgyerekek.

Az étteremben, balra mellettem családi asztal végében babaszékben egy szőke kisfiú, épp észreveszem. kihúzza magát, s mutatja a pólóját.

 - Szép! Szép vagy.  mondom, elégedetten konstatálva

Az előttem levő asztalnál egy szőke kislány néz hátra, előtte majdnem teljesen érintetlen az étel

Egyél! .- mondom. Mosolyog, bólogat, és a tányérja felé nyúl

Hej, ha a felnőttek is ilyenek lennének!

De kijönnék velük!


okt 12

hullás múlás

most meg a fejemre hullt
egy teljesen elszáradt levél
nem törődöm vele
hull majd még hó is

az idő halad
nem kell tolni


okt 15

hová lettek?

mire felhúztam a redőnyt, ott szemben két kis ablak takaros széttárt függönye mögött, mindig láttam ahogy sürög forog, tüsténkedik, reggelivel serénykedik egy idősebb asszony, néha még feltűnt a háttérben egy férfi .....jó volt látni őket, olyan igazi élet sejlett bennük, mögöttük....

és egyszer csak eltűnt a függöny. és csak sötétséget látni a kopár ablakokban

hova lettek?!!!!!!

hiányoznak

okgt. 17.

végrendelet

a halál tabu

barátnőm végrendeletében
hamvasztás kért
s "szórást" utána
szülőfalujába'

először elborzasztott
 (a mi vallásunk tiltja
az ilyen eljárást)

de aztán elképzeltem
hogy a Dunából egy
pici porszeme
eljut a tengerbe

boldog lehet
beért céljába

Értől az Óceánba


október 25

betegtudósítás

na tessék,, bevettem még csak a 3. antibiotikumomat, és itt a jó kis hányinger!

nomeg a köhögés (lenne), felszakadás nélkül...

mikor lesz már vége?

s hogy?

ilyen

ilyen ez a "mi nyarunk"
vénasszonyoké

megmutatja magát a Nap
de oly hamar eltűnik
fátyolfelhők mögött
mintha itt se lett volna

igen
mintha itt se lettünk volna

okt 14

érettségi virággal

a fb profilképem (szeretve a változatosságot és unva mostani énemet) most épp az érettségi tablóképem (1961ből), s boritó képnek ötletszerűen feltettem mellé  egy napokban fotózott rózsát

és ez a párosítás eszembe juttatott egy emléket

érettségimről jöttem haza, önfeledten, Már a házunk elé értem, épp menni készültem át amikor egy  előttem elhaladó teherautóból ki pontosabban rámdobtak egy szál Virágot

egyszer, hátha...

egyszer , hátha
előbukkan egy
munkaszolgálatos kép
amin felfedezhetem apám

érdekes, mikor
újvidéken nyomára bukkanttan
a szakaszvezetője emlékezett rá
homályosan

azt mondta
vasárnaponként
szellemi előadásokat
tartott a többieknek

ez rávall
aki a tiszta ész kritikájával
a hátizsákjában
szállt fel
a bori vonatra

de elképzelni se tudom
milyen volt ott
borban a berlin lágerben
és aztán az erőltetett menetben
s valahol pancsován
vagy jakubán vagy cservenkán
hol kioltották életét

de tán jobb is igy


okt 25

rosszul vagyok!

rosszul vagyok!

visszasírom azokat a boldog napokat, amikor "csak" fáradt voltam, és mégis nyavalyogtam! Ő áldott fáradtság... Jövel! MI az ehhez képest. Maga a paradicsom

csak egy egyszerűű megfázásom lehet? u,n, felsőlégúti fertőzés, de kínokkal (én nem is értem, ha valaki megöregszik minden nehezebb, mindent nehezebben visel el küzd LE a szervezete?(

kezdődött torokbedagadással aztán iszonyú homlokfejfájás, szemkönnyezés, orrfújás, most meg kezdek köhögni, emiatt se fent lenni se feküdni nem szeretek, tudok,de így is óránként felébredek

kaptam antibiotikumot , de muszáj volt csillapitani a fájdalmakat valami  is...

rosszul vagyok!

s ráadásul  a bal szem alattibőrrel is történt valami, kiepedt? rettenetesen fáj... mint mindenem, ha fáj...

s nem bírom a fájdalmakat

bárcsak csak fáradt lehetnék

kései ocsudás

de sokszor későn ocsudok
hogy mi miért is történt
s hogyan

ilyenkor falba verném a fejemet
hogy lehettem ennyire ostoba

de már késő
elvégeztetett

jó lenne okosnak lenni
a mindekori jelenben
jövő helyett


október 12

lelkében Korea

Czibolya Kálmán Koreáról tart előadást pontosabban vetít filmeket a könyvtárban, csak elmegyek rá, mert imádja Koreát... Lelkemben Korea az esemény címe is,

 2 órás vetitgetés után feltesz egy ráadás rövid filmet, a miért-re, de a válasz a végén a majdnem csak--kal egyenértékű...mindenért szereti, s mert korea korea

valóban gyönyörű felvételeket láttunk, a koreai tájról, városrészleteket, és kis koreai csintalan de tisztelettudó gyerekeket... is...

támadt egy futó gondolatom, a buddhizmus az uralkodó ideológia...tán ezért ilyen nyugodtak és vidámak is????(nem lenne érdemes újra bővebben tanulmányozni?!)

elmegyek két hét múlva, mikor Vietnamról lesz szó

így is lehet utazni (és nem is annyira fárasztó)

(egyébként sokan voltunk, akik Szabadkán is a minap....úgy látszik szerettünk "utazni" ,

másodvonalban

én mindig hátrébb állok
nem birom a tülekedést
igy jobb nekem

hogy sose leszek első?
nem érdekel!

az ég a földre ?

okt 16 2

az emlékjel köré hatágú csillagot épitettek

közelről nem is láhatót  s amúgy se tudhatja a nép, mit is jelent

a szárakon keresztül-kasul járkálnak, megröviditve vele útjukat a sarkon

nem is baj

talán épp igy kap igazi jelentést a hatágú csillag, igy jön le az ég a földre

istenem

istenem, adj erőt, mert fogytán
s nem sehogyse érti unokám
neki minden ripsz-ropsz kéne
s nem rozogán

istenem, adj erőt-
mert én is unom ám
akár az unokám


okt. 16.

az új bűvszó

okt 16

van, aki egész életében iszik, dohányzik, semmi baja. Más meg nem iszik,nem dohányzik, mégis elmegy  Genetika  az egész, genetika! - modja mellettem nagyokosan valaki

érdekes, régen Istent mondtak (vagy a Sorsot) genetika helyett

(de valahol... ugyanaz)

pillanatok

nő az unokám
az anyja érik
én öregszem
egyre

mert
"az idő soha
meg nem áll"

s valóban
pillanatokból
áll össze

ne is gondolj
vele!

csak ÉLD!



okt. 15.

búcsú felfüggesztve

nem fogok elbúcsúzni
mert lehet
hogy nem tudom
mikor esedékes
talán máris
elkezdhetném
akkor meg
minek

nem búcsúzhatom
egész életemben


okt 15

kitört

csak megfáztam, kijött rajtam, s tombol....

ebben a nagy őszi nyárban

bedagadt a torkom, vég nélkül folyik az orrom, fáj a homlokom, tipikus....
e
csak ne legyen szövődménye (szív, tüdő), holnap el is megyek orvoshoz

addig meg? fújom végnélkül az orrom, törlöm könnyeim, szedem, nehezen a levegőt

ünnepi hangversenyre nem megyek! :)

október 23

kúra a napon

okt 22

ülök a napon

kúrálom  magam

várom, hogy múljon a torokfájásom, s ne kelljen az orrom fújni

előttem a hagymaszökőkút működésben, zsongitó zajjal

mögötte árnyék,  emberek ülnek szemközti árnyas, hűvös padokon

de én csak pár méterre előre nézek,  sőt be is csukom a szemem, érjen úgy a nap

ne kérdezd (még) meddig

csak el ne aludjak!

mert egyből felköltenének a bóbiskolásból: jól vagyok? vagyok-e még egyáltalán?

hiába, se élni,se halni nem hagyják az embert

főleg halni

a másikat (az életét) észre se igen veszik....

egyedül

néha szeretnék
beszélgetni
csak úgy
de többnyire
egyedül
ülök
egy négy vagy
két személyes
asztalnál
(egyszemélyes
u.i.nincs is)
s nem várok
senkit

(mondom is a pincérnek
ki ezen elcsodálkozik)


okt 15

szerencsés accident

már megint  egyszerűen lezuttyantam a biciklimről

egy szép aranyló fát akartam lefotózni az erdei kanyar után, de még csak meg se mozdultam a mobilomért, legfeljebb gondolatban., s ez is elég volt a leeséshez. Ami elképeszt, hogy nem tudok egyből (sőt kettőből sem) felállni, összeakaszkodtak a lábaim, összeszedem szétszórt (szerencsére nem tört) csontjaimat, de visszaesek. Mindezt az út kellős közepén. Levacakolom lábamról a kissé magas sarkú szandáljaimat, )(örömanyai cipő valamikor) , hogy majd mezitláb talán több sikerrel járok....

ám jön egy szép fehér autó szemben. Intek neki (mintha csak üdvözölném)

lassít, oldalra áll. Megáll. Jé, idejött?

dehogyis, kiszáll, egyenesen hozzám jön

miattam szállt ki

megfogja a biciklim, felemelve, a kosarát is

megvárja míg felveszem a cipőm s csak annyit mond: vigyázzon magára

hát ami azt illeti, el is üthetett volna, éppenséggel....

(szeretnek engem az istenek.... és az emberek (?)  )

igen

minden napért.
minden óráért
hálás vagyok
mit itt tölthetek
még

deha már nem
ki mondja el
a végső igent

igen, igen, igen
(addig teszem)


okt 15

udvariasság, óh

ha visszagondolok ifjabb koromra, én egyáltalán nem voltam egy előzékeny, (formálisan) udvarias ember., de nem is vártam el, hogy velem azok legyenek, kifejezetten idegesített a fiúk formális udvariaskodása, előreengedés, kabát felsegítés stb, egyszerűen akadályozott a mozgásomban, az előrelendülésemben, sértőn különböztetett meg. Én meg  időként, figyelmetlenségből . nekilódultam a kimértebb felsőbb évfolyamosoknak (kellően utáltak is emiatt, mint később bevallották, merthogy én mégcsak észre se vettem őket,,,:)felesleges, kispolgári csökevénynek , időveszteségnek tartottam az udvariaskodást, üres formának. Most se tartom fontosnak ezt az oldalát... De fontosnak tartom, hogy figyeljünk egymásra.ill.másokra is, merthogy velem szemben is ezt elvárnám.

és sajnos már nem is tekinthetem üres formaságnak ha előre engednek, ha rám segítik a kabátot (mert szükségem is van rá:?(

(s jaj, ha aggódva megszólítanak,mikor pihenek egy padon , szememet lecsukva, kicsit megroggyanva... rosszul vagyok-e?!)

okt 8

netovább

csobog a szökőkút
távolabb zene hallik
jó kis finom dzsessz
süt rám a nap még

kell több ennél?

ellenpéldák udvariasságra

vannak azért pozitív élményeim is (udvariasság terén)

alig ér hozzám,láthatóan nagyon siet egy fiatalember a coopban, de bocsánatot is kér menetben,direkt utána lopakodok, hogy megnézzem magamnak ki ez, mert csak hátulról látom, a pénztárosnő épp gratulál neki,meg kérdi milyen a gyerek, hát sokat sír, minden kezdet nehéz, ezek szerint újszülött apuka.sok boldogságot nekik, és maradjon ilyen figyelmes, rohanás mellett is

ma meg kiültem inkább csak napozni meg újságot olvasni ill kávézni Városunk egyetlen teraszára hol még van ilyen, de hamar elbújt a szemközti tető mögé a nap, így felszedtem sátorfámat, s a szemközti zöldséges biciklitárolójába nyitogatom ki a biciklim zárját , amikor egyszer csak eldől a mellette legalább kettővel levő bicikli, hozzá se értem, meg se tudok mozdulni

de már ott is terem mellettem a segítség egy nagyon helyes sapkás, napszemüveges kicsit tetovált értelmes arcú fiú alakjában, korábban értelmesen is beszélt valami filmről (Jóker?) egy lánynak akivel beültek, feltehetőleg moziba menve, tán tanárok ) na mindegy már szedi is föl pedig nem az övé a bicikli, nagyon köszönöm, mert én bizony meg se tudtam volna mozdulni nemhogy lehajolni, a csomagtartóból kihullott füzetekért, italért stb az enyém? kérdi, nem - mondom hozzá se értem semmihez, csak fogta magát és eldőlt,..

biztos elfáradt

igen, ő is....

****

milyen jó hogy vannak még ilyen emberek (is)  s még ráadásul humorérzékük is :)

akik nem udvariasKODnak , hanem természetesnek veszik ..... hogy segitenek a rászorulón

omen

ráhullott egy levél

az asztalomra

el ne felejtsem

mit jelent

hiába süt még

a nap fölöttem

már a tél

közelt

s talán utoljára

napozok itt

(hm... idén)

okt 15

a strucc

Nem akar tudomást venni semmi kellemetlenségről, még úgy se, hogy annak megszüntetésére hivná fel az ember. Nem. Totálisan távoltartja magát.

Igaza van.

De mi van akkor, ha mások nem?!


szeptember 30

szép ember(i)ség....

szép ember(i)ség
hogy biztam benned
s mire mentünk ketten

már inkább
becsukom szemem
ne is lássam
hogy mentél tönkre
egyszeribe'


okt. 15.

meddig

elcsodálkoztam azon a régi videofelvételen, lányomon, kiderült, hogy már gimista volt, tán negyedikes is, szertinte, én sokkal kisebbnek véltem, talán az ártalmatlan,  makulátlan, jóindulatú.arca  miatt. Mert a gyerekek ilyenek(még)

aztán eszembe jutott, én is ilyen voltam, és az unokám is ilyen

meddig tudjuk megőrizni?!

meddig lehet megőrizni...

(mert a világ nem ilyen)


október 7

fáradtság

néha rámtör a Fáradtság
a szokottnál is jobban
harcolok ellene
ahogy tudok
de leterit
erőfölényben van
várom, hogy
múljék
mi mást
tehetnék

vagy elmúlik
vagy nem

a sors kezében
van múló
életem
is


okt 14

gyerekpártiság

egy nő  ül a Makó reklámmakketten egy aprócska kislánnyal mellette,aki annyira pici, hogy alig látszik ki a földből, (ráadásul még össze is húzza magát) és a nő ordít rá, többször is elharsogva, hogy TESSÉK BOCSÁNATOT KÉRNI

ugyan hagyja már , hisz alig látszik ki a földből az a gyerek...

csitítanám , kicsit ugyan lejjebb viszi a hangját, de rámförmed, (az ilyenkor szokásos, anyai tekintélyt csorbítani nem hagyó szöveggel)hogy ne szóljak ér bele....VISZLÁT...

elmenőben hallom, hogy diktálja a bocsánatkérő szöveget a lánynak: ANYUCI.....

Visszakarikázok, csak azt közölni vele, hogy attól még, hogy "anyuci", nem biztos, hogy tud gyereket nevelni...épp rólam beszél,, ott egy másik nő is,  hogy így meg úgy, felpofoz... (sic) stb...de megnyugvással látom, hogy a lány már nem ül mellette, szembenlévő apját ölelgeti mosolyogva

Még jó, hogy apja is van ennek a gyereknek

Ha harmadszor is visszajövök .... fenyegetőzik ordítva,.

Ne féljen nem jövök, dolgom van

-*******
Pár órával később értesülök korunk legjobb ,gyerekeket leginkább szerető gyermekpszichológusának halálhíréről...

sorra olvasom a bőséggel áradó nekrológokat...

köztük egy riporternő személyes emlékezését is, ebben többek közt ezt írja,

 "legutóbb arról is beszélgettünk, hogy máig lelkiismeret-furdalása van egy ingerültebb pillanata miatt, amikor kicsit durvább volt az egyik gyerekével, mint kellett volna."

Hát ennek a nőnek biztos nincs és nem is lesz soha lelkiismeretfurdalása....


***

u. i.délután rajzszakkörön röviden elmeséltem az esetet,,, hát nem arattam sikert vele, már ami a velem való egyetértést illetné, mindenki helyeselte a bocsánatkérő, ordító  "anyuci" viselkedését... merthogy szigorúnak kell lenni, mert milyen borzasztóak  is ezek a  gyerekek

ezek a csöpp gyerekek ...:(

magamra maradtam , gyerekpártiságommal

hiába is érvelek, hogy a formális bocsánatkérés úgyse ér semmit, meg kell beszélni a dolgokat....mindent

(én soha nem bírom elviselni azt se , ha egy gyerek sír.... mindig a felnőtt hibás... én mindig a gyerekek oldalán állok, ha már egyedül is...)

végitélet előtt

állandóan hullanak a levelek

megállás nélkül

míg el nem fogynak

s nem marad egy se a fán

míg vannak

reszketnek

ha szél fúj

tömegesen

esnek alá

milyen érzés lehet

előtte

várni

a biztos halált

október 17

azt hittem, enyém a világ

okt 10

kacskaringózok az utakon,  napot keresve, össze vissza, igy nem csoda hogy a mögöttem jövő biciklis bajban van hogy kerüljön ki

azt httem be tetszik fordulni - mondja

bocs, összevissza megyek, azt hittem enyém a világ

(de tényleg, hát nem enyém, csak egy nagyon kicsi sávja sajnos! :(

örök hullás

hullanak egyre
ha szél fúj
különösen
mert remegnek
az ágak
és halnak
a levelek
mint a színpadon
a zenekarra
a cseresznyés kertben
ama régi napon

pedig nem is volt
szélvihar
akkor

vagy mégis?
az lehetett?

(akkor láttam először
örökké hulló leveleket)

halálodra magad maradsz

rajzkörön beszélgettünk (szoktunk, rajzolás közben)

most arra terelődött a szó, hogy a vezetőnk, mondjon már őszinte - s ha kell negatív - bírálatot a munkáinkról, én külön erősködtem is, hogy bírom a kritikát sőt igénylem is, és nem szoktam megsértődni...

mire egyikünk megszólalt , hogy de igen, ő emlékszik egy határozott esetre, amikor bizony megsértődtem,

ugyan mi lehetett az  nekem sincs túl jó véleményem a rajzaimról:) (vázlatosak, kidolgozatlanok stb)

de kiderült, hogy nem is a rajzolással kapcsolatos az eset

egyszer rosszul éreztem magam, el is tűntem, és s utána, mikor jobban lettem s visszajöttem, szemrehányást tettem nekik, hogy tőlük ugyan meg is halhatnék

s ettől az illetőnek lelkiismeretfurdalása (sic) lett,

hirtelen nem emlékeztem az esetre, de később élesen beugrott, nagyon meleg volt aznap, kint rajzoltunk a szabadban, a múzeumkertben, plan air..és egyszer csak valóban rosszul lettem, mondtam is, és elindultam ki azaz befelé, ott a múzeum kiállitótermében leroskadtam egy fotelba, a régi telefonos kis asztal mellé, és pilledettem, mikor már kicsit jobban lettem a József Attila verseket hallgattam "vigaszul" a telefonból, meg is "gyógyíthattak"......aztán visszamentem a kertbe, a többiekhez.

állítólag észre se vették, ill, nem tudták hova mentem, de nem is nagyon érdekelhette őket, nem foglalkoztak velem stb... (az igazság az, hogy egy csöppet sem  izgathatta őket az állapotom)...

mert hogy nem vették észre, hogy elmentem, mondják most is, nem közöltem, nem elég "teátrálisan" jelentettem be (hát tud valaki teátrális lenni, ha rosszul van?! én amúgy sem...)

igen, most is meg is erősítettem, hogy tőlük meg is halhatnék, de majd igyekszem úgy csinálni, hogy ne tegyem ki őket ennek (más helyet keresek :) viccelődtem, akasztófa humorommal (merthogy ráadásul most se éreztem magam túl jól)

társam téma váltásul (a "lelkiismeretfordulós") elővette a mobilját és mutatott gyönyörű fotókat a Marosról... jé, mondtam én tegnap voltam lent , én is készítettem fotókat, s már veszem, is elő a mobilom, hogy megmutassam, mikor a messenger hangot ad. látom az üzenetet:

ANIKÓ MEGHALT

Kibillentem. P.Gabi írta Amerikából, közös barátnőnkről, kiről egy éve tudtuk , hogy Alzheimer kórban szenvedett, de nem tudtuk megközelíteni....semmiféle kapcsolatot létesiteni vele....

Már fél órája a mobilomban lapult a halálhir....


"meghalt a barátnőm"  mondtam, s ki kellett mennem megint , most fordítva, a teremből  az udvarra, friss levegőre...... persze megint nem jött utánam senki....


Szegény, szegény Ani!

Halálodra magad maradsz.. néha már előbb is

lassulok

lassulok
lassulnak lépteim
mozdulataim
gesztusaim

csak a gondolkodásom
ne lassuljon le

egyetlen kincsem
(mi még megmaradt)

de unokáméhoz képest
már lassú az is

nem érem utol
sem lépteit
se gondolatait

úgy bizony

utóhang egy Radnóti műsorhoz...

A végén kezdem, de majd megírom az elejét is.

Radnóti esten voltam...

Egy olyan ember mondta a verseit, és ékelte hozzá az Erőltetett menet eseményeit, stációit,(Kőszegi Ábel nyomán),, aki végigjárta a "lélek útját", s országokét, az utat Bortól Abdáig, ugyanazt az utat, mely valamivel korábban ért véget Cservenkán vagy már Jabukán, de ugyanúgy halállal végződött apámnak is... mint Radnótinak

Beszélgettünk a műsor előtt is (ismerem az előadót korábban , irodalmi körről, s a fbon éber figyelemmel, olykor megjegyzésekkel kísértem tisztelni való útját, állomásait. most még mutatott is nekem jabukai emlékműről képet, s meg is kérdezte hogy hívták apám GONDA KÁROLY s hány éves volt 37 milyen fiatal (nála is fiatalabb!), merthogy ő nem csak Radnóti miatt csinálta végig ezt az utat hanem a többi (névtelen) munkaszolgálatos áldozat miatt is tette....

A műsor utáni beszélgetés után viszont elhangzott valami lényeges

Hogy Radnóti mennyire EGYETEMES, hogy AZ EMBER elaljasulásáról beszél ("oly korban éltem én e földön mikor az ember úgy elaljasult..."), nem a németekéről, vagy a magyarokéról... s hogy beszélve Kőszegi Ábellal (aki 71 -ben írta a könyvét s most már 80 éves, s interjúzott annak idején a keretlegényekkel...) szóval most azt mondta ennek a mai versmondónak, hogy vigyázzon, ne itélkezzen, mert hogy belőle is lehetett volna keretlegény, mint bárkiből szinte, háborúban, ott már minden mindegy.......s volt pl olyan keretlegény, aki Cservenkán az 1000 fő kivégzése s az SS elvonulása után, esetleges túlélőket keresett, míg egy másik elbújt zsidókat, hogy utólag megölje őket...

s ez ugyanaz a Kőszegi. akinek könyvét én még frissiben elolvasva 72-ben döbbentem rá, hogy MAGYARok ölték meg Radnótit, nem németek.... Tehát lehet, hogy apám is?! És hibásan írhattam az életrajzaimban éveken át, hogy "a német fasiszták... " S ez volt az, amikor ki kellett szaladnom egy Radnóti óráról....a folyosóra... mert fojtogatott a tudat, hogy magyarok tették...

és most kiderül, hogy Kőszegi Ábel szerint is "mindegy"..?!

mert maga a háború a bűnös, mert a háborúig nem szabad eljutni...

végül is ez most legalább annyira megrázott (na nem mintha nem tudtam volna korábban is, mintha nem teljes lélekből és elszántsággal kiáltottam  volna gimistaként, szavalóversenyen,(a meghallgató tanár szerint) "fiús temperamentummal"...  annak a Margarita Alighieri versnek a poénját: "Legyen átkozott a háború" .......apám sorsa nélkül nem mondhattam volna "úgy"...)

****

Búcsúzóul megkérdezte, "verszarándokunk",hogy megölelhet-e.

S megöleltük egymást.

(Néha a gesztusok többet modnak, mint a szavak)

***

azért böngészgettem én  Kószegi Ábel után... mostanában, pár éve volt egy konferencia,.innen a tudósitás(részlet):

"1947-ben már leírták, s a beszélgetésen is elhangzott: magyar katonák lőtték le Radnótit. Kőszegi Ábel hangsúlyozta, el kell gondolkodni azon, hogy honnan jutottunk el odáig, hogy a különböző irodalomkönyvekben más és más verzió szerepel. "Meg kellene emészteni a saját bűneinket, különben nem tudjuk tisztességesen átadni a következő generációknak, mire vigyázzanak.”"

https://www.irodalmijelen.hu/2014-nov-14-1722/abdan-halt-e-meg-radnoti

változás(ok)

Azt mondják, az időjárásváltozás(ok)tól lehetek ennyire fáradt,

Meleg, nyárias idő lett

Majd hideg jön

Mindig változik

Ergo: már mindig fáradt leszek?!

ennyi

én már nem birom ezt a sok halált elviselni
hogy majdnem minden napra jut egy
adjatok legalább annyi születést
s még akkor is rossz az egyenleg
hova lesznek hova leszünk
kiket már jól ismertünk
életük minden zegét zugát
most egy maroknyi hamu lesz
mik szétszóratnak ?
hol az igazság?

nem birom elviselni

hát ennyi az élet
az emberi élet
ennyi ?

ani is

ani

ki ifjúságom tanúja voltál

már nincs senki

aki annyira ismert

zsuzsa elment

29 évesen

te követted most

egy éve nem lellek sehol

már mentél a semmibe

már nem voltak emlékeid

közös emlékeink semmi se

nem támasztja fel senki se

elmentek veled együtt

elmegyünk, megyünk

mi is...

már csak én vagyok

belőlünk itt

de még maradok

elmondani

mit csak én tudok

az egyetem padjaiból

azt a barátságot

mi ugyan szétporladt

a hétköznapok csatáiban

de fel-feltámadt

évtizedek múltán

mert volt valami

mély gyökere

már nincs semmije

nincs senkije

csak én irok még

sebesen

hogy ne pusztuljon

minden el

hogy megmaradjon

hogy voltunk mi is

hogy maradj még

egy kicsit

maradj még...
egy kicsikét

7 év

Perceken belül 7 éve, hogy megszületett az unokám.

Már nagyon vártuk, nem "csak úgy", ahogy az ember vár egy gyereket, egy utódot, hanem szó szerint is, mert a kiíráshoz képest napokat késlekedett.

Hajnaltól lestem a kórházban a zárt ajtók mögötti eseményeket, a másik mamával (csak az apa lehetett bent) Egymás után hozták ki szinte futószalagon az újszülötteket....miig végre... nyílt az ajtó, és lányom doktörnője mondta, mosolyogva, rám nézve, hogy

megszületett...

Egyből felugrottam

a miénk? a miénk?!

hinni se akartam...

*****

Azóta eltelt pont 7 év. fordulópont,. azt mondják,7 évente kicserélődnek a sejtek. Én ezt komolyan veszem. Az enyém nem most "fordul" (majd  3 hó múlva. s már  tizenegyedszerre!), de Unokámé pont most..

Én azóta szinte teljesen megőszültem, meghíztam, kicsit lerokkantam, picit elfáradtam, s mindig akad valami kisebb- nagyobb bajom s ennek megfelelően egyre kevesebbet utazom fel, hozzájuk is, lám most is "lent" ragadtam. de majd külön ünneplünk. Pár nap múlva.

Nem jó hogy egyetlen napra csúcsosodik ki minden, nagy az izgalma, de az is igaz ez AZ a nevezetes nagy nap, nem lehet "áthelyezni"....

de azért majd lesz külön gyerekbuli,meg a felnőtt barátokkal is találkozás...

.***

Az Unokám u.i már "nagyfiú". Komolyan lehet vele beszélgetni, és mindenről önálló, nagyon határozott véleménye van, és erkölcsi tartása is. Vigyázni kell, hogy viselkedsz, mit mondasz a jelenlétében,mert helyre igazit.

Gondoltam az elkövetkező években (bár nem tudhatom mennyi adatik) időben, többet leszek vele, tanitgatnám kicsit, de aztán eszembe jutott, hogy úgy néz ki,inkább én tanulhatok tőle, mint annak idején az anyukájától

2019. október 16.
12, 45

romok

láttam romba dőlni ifjuságom

 nevetség tárgyává válni,
 kigúnyolni  rajongásainkat
 lefitymálni sikereinket
 meghazudtolni igazainkat...

látom romba dőlni az életem

a ma szemével?

A ma szemével nem vizsgálhatjuk a múltat, nem itélkezhetünk felette. csak visszahelyezkedve az akkori viszonyokba. (sajnos vagy nem sajnos)

S ez (sajnos vagy nem sajnos)   még   ma   is érvényes

(mint az egy mondat a zsarnokságról szerint minden mindenekbe belefészkel)

Állj jót a jelenedért, azt még befolyásolhatod

A múlt lezárt (akármilyen is volt)


okt. 4.

alig

alig süt a nap
alig érzem
melegét

alig élek
de azért még
pislákol fényem
egy kicsikét

az az alig
akkora
mint
a mindenség

jános vitézem

okt 6

megmondom őszintén (nem szégyen ez) Jankovcs képzőművészi teljesitménye miatt néztem meg ezt a régi de - mint kiderült - felújított rajzfilmjét (bár láthatnám az újabbat is, a Tragédiát)

nem is csalódtam a rajzművészetében, ahogy szellemesen mennek át különböző alakokba alakjai...az átváltozások, a metamorfózisok csodái...a motívumok gazdagsága egyben...


persze sok minden elveszett az eredeti irodalmi műből, node nem is az lehetett a cél, lett egy külön művészeti alkotás végül is , és önmagában kell nézni (nem pótolja az olvasást)

mondtam is egy kislánynak, hogy olvassa el, kivel még a mozi előtt ismerkedtünk össze, feltűnően kérve anyukájától a szokványos pattogatott kukoricát, anyja ellenállt, de a teremben láttam, mégis engedett, végül is, kénytelen volt, ő hiányolta a narrációt, de mikor mondtam a lányának, olvassa el, nem fűlt hozzá a foga (állítólag már nem kötelező olvasmány?) azt mondta, ő nem olvas, ír, regényt (tán harmadikos volt) egy kutya élete a címe mondta még elmenőben e fontos információt... (hát azért olvashatna is:)

viszont egyben egyetértettünk, hogy nagyon szomorú volt ez a film...

az a bizonyos tündérország, meglepően és lehangolóan kifakult, s egyértelműen túlvilági :( (jános vitáz Iluskája után halt bizony...)

(ahogy a"valóságban lehetett is, csak ezt a rajzok még jobban érzékeltették, mint a Petőfi szöveg látszatoptimizusa. azaz mesebeli igazasgszolgáltatása.. tündérorszg boldog fejedelméként...

?

hirtelen nem tudtam
hol vagyok, ki vagyok,
milyen évszak, s mikor

csak egy pillanatig tartott

s be kell vallanom
furcsaságával együtt
jó volt

****

csak a puszta létezés
édes mámora
mi áthatott

kár hogy
elmúlt

találkozgató(k)

okt 5

találkozóm előtt berohantam egy osztályom illegális találkozójára, oly jól sikerült két éve a hivatalos 50 éves, hogy elhatározták, ezentúl minden évben találkoznak, csak úgy, én tényleg csak látni akartam őket, meg egy fotót, mit kiegészítettek szürke magammal..

aztán átmentem, a szomszéd étteremben, s nem is akartam elhinni hogy az a 2-3 ember egy asztalcsücskön az én találkozóm résztvevői, különtermet kerestem "tömegünknek" , de kiderült, hogy ők azok...voltunk, lettünk vagy 6-an két osztályból, s csatolt  részek ,,,,,

minden csökkenőben, csak a vacsora adag nőtt, nem lehetett kicsit kérni, íme:

 

egyre szomorúbbak lettek ezek a találkozók és semmitmondóak, beszélgetéseink olyanok csak, mint egy szokványos beszélgetés...

de azért becsületből mindig eljövök, örülök, míg jöhetek

és pl,S.M től mindig kapok valami kedves epizódot anyuról....s ez nagyon jó érzés nekem,  hogy
ennyire elevenen él benne (is)!!

most ezt: május elsejére ki  kellett mindig disziteni a főutcán levő ablakainkat

M. anyukája próbálkozott, de annyira sikertelen lett egy Sztálin portréja, hogy attól tartott ezért akár le is csukhatnák, Anyu épp jött, hallotta a problémát , nosza , ripsz-ropsz remekbe rajzolta Lenint, Sztálint, Rákosit mind  sorra , pillanatok alatt...

sajnos nincsenek már meg e remekművek.... de tán nem is baj
(tán ma is baj lehetne belőlük, hiba olyan jól sikerültek?)

"életunt"?!

Még hogy én "életunt?!

Ki úgy tud örülni egy jó napnak
kiben a változó természet
oly mély nyomokat hagy
ki élvezi a gyerekek
végtelen csacsogását
ki a földön keresi
az ég mását?!

Én unom az életet ?

ki tíz körömmel
ragaszkodik hozzá

minél kevesebb
maradt belőle
annál inkább!

zárszó

bebizonyosodott , hogy valóban két részre szakadt az ország

méghozzá főváros, nagyvárosok (megyeszékhelyek )

és vidék

bebizonyosodott, hogy nem lehet mindenkit az orránál fogva vezetni, s ezek a nagyobb városokban élnek , nagy részük értelmiségi

az is bebizonyosodott hogy jegenyefák nem nőnek az égig

hiába mondják, még mindig, hogy ők az erősebbek s ezzel élni is fognak (csak nehogy vissza)
megrendült a hatalmuk...

engem megnyugtat, hogy nem lehet az emberekkel akármit elhitetni és akármit csinálni :)

afelől viszont vannak erős kételyeim, hogy a hatalmat most megszerzők, hogy fogják végezni a dolgukat,! :(

mert bírálni a meglevő rosszat, mindig könnyebb mint csinálni a jót!

szeretem

szerettem
nem mondhatok mást
ma sem
ma is szeretem
szeretem mint régen
csak már végleg
elérhetetlen

szeretett
de erről nem beszélt
csak egyszer, úgy
de akkor is tudtam
mindent tudtam
és tudok
kimondhatatlanul

és szeretem

múlhatatlanul

a jángori út felújitása

végre vagy 100 év után megújult a jángori zsidótemetőbe vezető út (igaz, egy picikét így is ráz, de ezt kibírjuk, a sártengerhez, vájatokhoz képest.amin hovatovább már csak a bicikliről leszállva lehetett haladni)...

tiszteletére és avatására egy biciklitúrát rendeztek,

amin szép számmal voltunk jelen, valószinű sokan kiváncséncsiságból, de nem számit) zsidók, akik sirjainkat is felkerestük egyúttal csak én illetve a Baron család töredékes tagjai voltunk :(

az út része egy eus projektnek. aminek a vallásturizmus része, hát meg kell mondanom, engem kicsit zavar, ha turisták hemzsegnek a sírok között,ahol én inkább sírni szeretnék....egyedül

(vittem is régi szokásunk szerint fehér szegfűket is, meg kavicsokat is, négy sírra, nagyszüleim, anyukám, Márta és Vera...)...és csak aztán csatlakoztam vissza a csoporthoz, hol az angyalos sír előtt le is rogytam egy idegen sírra (ami ugyan tilos lenn, de úgy látszik csak elfáradtam)

kaptunk ajándékba egy kis , az angyallal rényomott, zacskót egy fehér kaviccsal jelképesen, otthon betettem a vitrinbe

szeretem az őszt

szeretem az őszt
szeretem a lombhullást
valahogy beleolvadok
mert én is hullok

szeretem az őszt

kubinyi székelykapuiban

mielőtt lebontották a kiállitást (ó de szomorú látvány) a Kubinyi lányok rendhagyó tárlatvezetést tartottak néhányunknak (rajzszakkörösök is kijöttünk a múhelyünkből)...nagy élmény volt, mert igazán személyes is, és egy kicsit belülről is élvezhettük a mukafolyamatokat, az élet utat is....

én még a székelykapuba is beálltam... az összes odaképzelt lelki tisztító hozadékkal együtt (selfizni próbáltam, de szobrászművészünk megszánt és ő fotózott le, a homály nem az ő hibája, hanem a mobilomé)

s én is lefotóztam őt a másik székelykapuban

****

egyébként akkora az érdeklődésem,  látom, hogy majdnem belebújok a képekbe (mögé , alá) hiába,, nagyon nagyon tetszettek

csititás haikuban

ne gyötörd magad
úgyis egy lesz a vége
te is tudod mi

Bozsogi 80

4 től majdnem 7ig végigcsinálni egy koncertet, ha ülve is... még sportteljesitménynek is szép lenne (maraton)

hát még ha hozzávesszük az előadó korát és a hangszernek súlyát

kicsordultunk a könyvtári teremből, pótszékekestül , ennyi embert még nem láttam itt,...

ez valószinű Attila népszerűségének szólt , esetleg a műfajának is? (volt egy  nagy tapsokat kapó magyar nótaénekesnő is. műsoron, akit kísért)

Attila csak harmonikázott, bár utolsó sorban ültem , néha láttam, hogy szinte becsukott szemmel kotta nélkül rutinból, egyik számot a másik után

néha beszélt is (az elején elmondta, felolvasta életetét "dióhéjban", külön üdvözölte illusztrisabb vendégeit megkülönböztetően, tréfálkozott is,és egy vidámabb verset is a 80, szülinapjára...

adja isten, hogy sokáig éljen, írjon, zenéljen még,.... ha ezt búcsúkoncertnek is szánta.....

esélyegyenlőség

nem politizálok - előre bocsátom

de mégis csak holnap valami választásféle lesz, amin erre vagy arra kell igent mondani, és én semmi alternatívára sem tudok igazán

pl a körzetemé itt látható ezen a fotón

esélyegyenlőség címet adtam neki, mert ugyebár majd' kiszúrja a szemünket

sokáig csak a kis, olcsó, házi gyártású képet láttam, baloldali a jelölt, most is képviselő, de áttették a körzetünkbe jelöltként, azzal szemben  akinek óriás plakát fotóját alá rakták (később le is tépték a kicsi felét) , ő polgármesterhelyettes is, hát mi esélye lehet . kérdem én, vele szemben. Jut eszembe bedobott egy címzetlen borítékba két oldalnyi halványuló gépelésű szöveget... mindjárt elolvasom...nem valami hatékony..... az ellenzék egyesült valami kimondhatatlan nevű szervezetbe a fidesz ellen . Aláírás helyett azaz gyanánt  egyetlen görbe vonal...(nem kell ide grafológus)

egyszerűen nem tudom, kire ne szavazzak

a hatalmon levők annyira arrogánsak, vagy rámenősek, hogy azzal taszítanak
nomeg elbizakodottságukkal is , a nagypolitikának  alárendelődnek, károsan is sok szempontból, sajnos
(nagy  részüket lecserélték és tele van új nőkkel a választék, de ők annyira kirakatbabáknak tűnnek (persze ez a szavazás  szerencsére engem nem érint) a női jelenlétnek amúgy örülni kellene ,nem hiába nő a pm is...

más ajánlat egy egész fiatal, lelkes ugráló, aki viszont semmi mást nem csinál,csak az ellenfél hibáit picézgeti

fogalmam sincs kire szavazzak

vagy el se menjek?

na majd megálmodom