kifutóban

egyszer kifut alólam minden
de ne törődjek vele
mert azzal előbbre hozom

éljem világom
ameddig van

a régi arcom

mindenki azt a régi gondajulit keresi
a mai arcom mögött
már aki ismert

hát hova bujt?
miért is csak néhanapján bukkan elő
ki tudja

rejtőzködik
szégyelli magát
hogy megöregedett

télre váltás

lépünk bele adventbe , chanukába, most - a naptár szeszélyei folytán- épp egyszerre

várjuk a fényt, a csodát , már megint

a hagymaházi bejárat zugában kicserélték a díszletet, de olyan szerényre (minimalistára, - mondta épp belépö neurológiusom, miközben épp fotóztam), hogy alig látszik (tán majd egy mikulást még beállítanak elé, - mondta ő)

nem tudom, más hogy van vele, biztos másképp

de én ezt is unom

persze főleg azt hogy már délután 4 -kor sötét van!!!

és mára már hideg is

görcsöl a szívem, még lassúbb vagyok - úgyhogy ha akarnám se tudnám letagadni a változást

egyre jobban értem a medvéket, akik téli álmot alszanak

felnőtt?

mikor lettem felnőtt a szó igazi értelmében
nem tudom

a 164 cm-t viszonylag hamar elértem
később vesztettem is belőle párat

azt hiszem ilyen volt az én felnőttségem is
mihelyt megszereztem már el is veszítettem

mert az öregembert nem veszik komolyan

nevek - a zsidó vallásban

fixa ideám, hogy mindenki , bárki megérdemelné, hogy egyedi neve legyen, olyan, amit csak ő visel....

nos a zsidó vallásban van valami hasonló, legalábbis családon belül!

"Az askenázi szokás nagyon szigorú abban a tekintetben, hogy véletlenül se kapja valaki még élő szülője, nagyszülője nevét (Széfer Chászidim 460. fejezet). A névadást úgy fogjuk fel, hogy azzal mintegy megörökítünk valakit, aki már nincs velünk. Lényegében azzal, hogy az ő nevét használjuk, megpróbáljuk továbbadni az örökségét, emléket állítani neki. Élő embernek nem állítunk emléket, sőt, ha élőről neveznénk el egy újszülöttet, az olyan volna, mintha azt mondanánk, a név eredeti viselőjére már nincs is szükség, ő olyan, mintha már nem is lenne."

de viszont, ha már meghalt, annál inkább...:

"A szülők gyakran választanak gyermekük számára olyan nevet, amelyet elhunyt szeretteik viseltek. Ez a szokás a Tórában gyökeredzik, ahol le van írva: “…ne töröljék ki … nevét Izraelből.” Ezért kapja a gyermek egy-egy nagy tudósnak vagy a nemzedék jeles tagjának nevét, olyanét, aki példamutató életét a szentség szolgálatának, a jó cselekedeteknek szentelte.

A “Tiszteld apádat és anyádat…” parancsolat alapján alakult ki az az áskenáz (közép-európai zsidó) szokás, hogy a gyermeknek egy elhunyt nagyszülő nevét adják. Ezzel szellemi tiszteletüket fejezik ki az eltávozott lelke előtt, egyben azt a kívánságukat, hogy gyermekük élete méltó legyen ahhoz, akitől nevét örökölte."

Igy már egész más megvilágitűstst kap a nevem családi legendája:

Az anyakönyvvezető nem volt hajlandó beírni a Györgyi nevet, amiben pedig szüleim megegyeztek, erre apám szinte gondolkodás nélkül bediktálta helyette a Juliannát. Vajon miért. Mert úgy hívták a nagyanyját. (akit az anyukája annyira szeretett, de már korábban elvesztette)...Hiszen - és ezt később tudtam meg , apám is nagyapám nevét viselte: Carl Gutmannét - Károlyként, ahogy egy sátoraljaújhelyi anyakönyvben nem is olyan rég rábukkantam a nevére... 

Éljenek , éljünk... de vajon az én nevem örökli-e majd valaki?

***

egyébkent fentiek elsősorban a zsidó nevekre vonatkozhatnak.

nem tudom felmenőim héber nevét csak az anyámét, ő Liebele (kedves - az is volt)

én Aviva - tavasz

lányom: Tikva (remény) (azaz tulajdonképpen -egybeolvasva az enyémmel - aTavasz reménye)

unokám Sámson  lett (nem tudom miért...) (remélem nem hozza össze a sors egy Delilával:(

öregek árvasága

minden öregember árva
nincsen se anyja se apja
mégse szánja senki

pedig milyen magányos
milyen árva
ha csak nincs párja

kibe belekarolhatna

baráti találkozó

hosszú idő után összejött a baráti társasággá lett Kecskeméti Ármin Egyesület... 4 fővel, ebből egy új(!), egy régi, egy az elnök és egy én, (mellesleg: rajtam kívül senki sem zsidó...)

íme alább a társaság fele (50%-a):

.

megnéztük az emlékjel környékének új tervezetét, először  úgy tűnt, nagyon nem kóser, mert belelóg a mogendovid (amit az emlékjel köré akarnak kiépíteni) egyik szára az útba, de aztán kiderült, hogy  nagyon keskeny lesz az az út, de a 6 cm szegély talán megakadályozza, hogy behatoljanak az emlékjel közvetlen környékére

aztán szó volt a jángori temetőbe vezető út javításáról is 14 parkolóhellyel) csak legyen kiknek parkolniuk

aztán beszélgettünk mindenféléről

(pl kiderült (most kérdeztem meg,és jöttem rá, hogy a 3. régi tagunk édesanyja a zsidó szövetkezetben dolgozott és rengeteg zsidó ismerősük, volt, innen lehet a rokonszenv a zsidókkal

annyi nevet hallottam, volt amihez nem is tudtam alakot kötni vagy egyszerűen nem jutott eszembe bár a név annyira ismerős volt (pl Schwarz Bandi) - de elképesztö, hogy hányan voltunk és hányan (nem) lettünk

főleg 56 útán mehettek ki...mármint a túlélők)

 ******

a helyszín pikantériájához hozzá tartozik, hogy ez az új levéltár volt a régi  , deportálásokbeli polgármester  Bécsy Bertalan egykori rezidenciája....

no komment

úgy

Mint ki elvesztett valamit
De nem is tudja mit
Ugy keresem elfelejtett àlmaim

ősbizalom

honnan a gyerekekben az ősbizalom
és főleg hova lesz
mikor s miért veszitik el

veszitjük el
mert valamikor mi is
mindannyian
rendelkeztünk vele

hát hova lesz

egy ideje...

ez egy ideje motoszkál bennem,de még sose mertem kifejteni, most is azért fogok hozzá, hogy legalább magamnak - esetleg- megfejtsem

még sose jutottam ere a gondolatra, hogy milyen unalmas ez az ... élet?
nem mindennapjaiban, mert sose unatkozom! mindig van mit tenni, vagy gondolni,,,,

de ez az életnek nevezett valami a maga mechanikus periódusaival...

az évszakok váltakozása-

a nappalok váltakozása

a periodicitása

tulajdonképpen csupa rutinszerű ismétlődés

és még jó is, hogy így van, mert különben kibillenne a világ egyensúlyából...

mint én :)

nahát itt a magyarázat: az egyensúly miatt kell, hogy így legyen

de mi van, ha én kiegyensúlyozatlan vagyok?

hát szenvedjek csak az összeférhetetlenségtől!

egy keddi vasárnap

olyan ez a kedd
mintha vasárnap lenne
csendes, kihalt, néptelen
beköszöntött a tél, íme

húzódjunk hát be
(örüljünk, hogy van mibe)

de ha ilyen a tél
én inkább elmegyek
valahova délre

hol még nincs
az életnek vége

balsejtelmem

nem hiszem, hogy egyéni érzékenység vagy elfogult odafigyelés, de úgy tapasztalom, hogy a korosztályomra jobban rájár mostanában a rúd...vagy inkább mondjuk így a kaszás...

csupa hetvenközép éves ember megy el mostanában

vagy ez lenne az átlag életkor?

s a többit (amíg kimaradunk) tekintsük ráadásnak?

van egy fixa ideám,hogy a háború most kezdi igazán éreztetni a hatását...,,,

akik előbb vagy később születtek tovább élnek

ám lehet hogy tévedek

Bertolucci 20. százada

Bertolucci meghalt. Nem tudom, miért érzem, hogy vége az én világomnak... Egyre többen pusztulnak ki belőle És nem látom az utánpótlást(lehet, hogy ez az én hibám?!)

És mind kortárs.... Bertolucci  77 éves volt

A 20. századunk, hiába, oda...

Jó, hogy a cellulóz(?) őrzi (bár azt hiszem azt is felváltotta valami digitális műanyag)

Bertolucci (általam is ismert)filmjei:

Az utolsó tangó Párisban (72)

Huszadik század (1976)

Az utolsó császár (1987)

A kis Buddha  (1993)

Igen, így van csupa 20. század.

Bye-bye!

boldog békeidők!

Csak úgy eszembe jutott, hogy régebben (ó, de régen!) nyitva hagyhattuk a ház kapuját (olykor tárva-nyitva), nem zártuk le a biciklinket, (nem is létezett biciklizár), s uram bocsá' még a babánkat is kint mertük hagyni babakocsiban a bolt előtt, ahova beugrottunk...

Boldog (béke)idők!

Csak fogalmunk se volt akkor róla,

nyugalom vágya

vágyom egy asztalra, egy kávéra, nyugalomra

ha dél körül megyek a GY cukiba, meg is találom - rövid időkre.

jó összeszedni a gondolataimat ilyenkor, nem zavarja semmi és senki

mert otthon bármi, és olykor bárki

(mint pl tegnap: pl épp kávézom, amikor egymás után kétszer, lélegzetvételnyi szünetet se engedve, megszólal jó erősen a kapucsengő. Kávéscsészémmel az egyik kezemben felveszem a kaputelefonkagylót a másik kezemmel. Ki az? - kérdem riadtan. (csak nem ég a ház) Az alpolgármester a 10000 forintnyi utalvánnyal, karácsonyra.- Most nem tudok foglalkozni ezzel - csúszott ki a számon automatikusan a válasz. Elképedt: nem akarja átvenni a 10000 forintit? Nem..s letettem a kagylót.

később hallottam a lépcsőházban visszhangozni a szavaimat,,(van még rajtam kívül két 70-en fölüli), megtoldva azzal, hogy elég sok adót fizethettem eddig, megérdemelném...tette hozzá (szép tőle)

Dehát épp ez az! Tavaly átvettem. S utólag néztem meg miket is írtam én alá gyorsan az átvétel előtt, annak mintegy zálogául...Szociális kérvényt a 10000 Ft-ra. Ilyen ajándékot, amit előbb kérni kell, köszönöm, nem kérek, Egyébként mielőtt aláírtam, azért megkérdeztem (szemüvegem nélkül), hogy mit is írok alá, a válasz az volt, hogy ne kelljen adót fizetni....a juttatás után (úgy látszik ez az "adó"  dolog becsípődött...)

10000 Ft-ért amúgy se adom el a lelkem,. Annál többet ér,

("Sziszegve s szolgálok aljas/ nyomorító hatalmakat,/ Nincs alku -"  -ez csak úgy eszembe jutott...(József Attila: Ars poetica) Minden egyezés a véletlen műve lehet csak :)

Ha szegény embert látok

Ha szegény embert látok
arra gondolok
nekem miért van több

Ha szegény embert látok
lelkiismeretfurdalásom van
amiről nem tehetek

Ha szegény embert látok
nem tudom mitévő legyek
adhatok-e minden szűkölködőnek

Ha szegény embert látok
inkább elfordítom a fejem
hogy ne is  lássam

Nem mintha ez megoldás lenne!

a rózsák hiánya

pár napja nem tudtam fényképezni, betelt a mobilom , s a fényképezőgépem memóriakártyája is, volt pár nap, amíg csak a szememmel fotóztam; igy a sarki kis kertben megcsodáltam a még mindig nyiló gyönyörűséges és különleges rózsákat...

tegnap végre vettem memóriakártyát, és ma direkt arrafelé mentem , hogy lefotózhassam valójában is...de sehol semmi, visszahajtottam, hát le voltak metszve tövig a rózsák

majd elsírtam magam

vagy ez kell ahhoz, hogy jövőre is szépek legyenek ?

hiszen itt a hideg.... ahogy ide bicikliztem is, csupa kipirult arcú gyerekkel találkoztam szemközt a szélben...

akkor is, még korai volt, hiszen nyiltak, pompáztak!

szufla

a belső indittatás dinamizmusa
kihuny a megvalósitás lehetetlenségével

ha majd nem is akarok csinálni semmit
vajon jobb lesze-e vagy sokkal rosszabb?

vagy lehet, hogy csak addig élünk,
ameddig birjuk szuflával?

a hős Clara

sejtettem, az előzetesek , meg egy-két lesújtó kritika alapján is, hogy kis melléfogás lesz nekem megnézni a Disneytől a Diótörőt meg a négy birodalmat,,, hát kb így is lett

először arra gondoltam, hogy megnézem, hogy ajánlhassam Unokámnak, de a 12-es szám eleve ezt kizárta... aztán megnéztem, hogy hallgathassak Csajkovszkijt (ő jöhetne mindig minden mennyiségben) csakhogy az tényleg apró volt, csak a leúszó betűk mögött némi kis balettal, meg tán a közepében meg a zárótáncban, egyszer-kétszer...

már akkor is gondolhattam volna, hogy eltévedtem, amikor a kezembe nyomták a 3ds szemüveget

susogó madarakkal ijesztgetett eleget, meg másokkal is, de én el-elszunyókáltam előlük, igen jót...

a keret tartott ébren, az némileg tetszett is, az elején meg a végén, abban volt valami "emberi"

a kislány akinek hiányzik elhunyt anyukája... de végül is megbékél...az emlékével, amely élteti tovább (királynővé téve, őt meg hercegnővé)....

azt hiszem Clara ilymódon beállhat Dorothy meg Alice sorába, kis előfeminista harcos hős  lányok.... ....

zárókép

azt hiszem ha egy filmet készitené(ne)k rólam, nagyon könnyű dolgom(a)  lenne az utolsó kockákkal

teljesen kifehéredne, kivilágosodna a kép, a végén már semmit se lehetne látni

akárcsak a valóságban

szélcsend

szélcsendbe torkollt
viharos ifjúságom
új vihart várok

mert lesz még egy égzengés
mielőtt eljön a vég

frusztrációk

nem nagyon értem, hogy lehet az, hogy egy sapka/kalap se jó a fejemre, Mind kicsi: Általában 56-osok (de volt egy 57-es, sőt 56-58-as méretű is  és még az is., szoritotta a kobakom.  Nem, nem a hosszú, feltűzött hajam miatt, legfeljebb kis részben csak)

pedig itt a tél, sapka, kesztyű, sál

a többi egyszerűbb (bár megvétele napján kint hagytam a biciklikosaramban az esőben, az új szürke kötött kesztyűmet, a rajzszakkör idejére)

fejemre épp van mit húzni, most egy régi zödkalapszerüséget, ami nem is értem hogy, de nagy!

nem számit

olyan hamar este van, sötét,alig látják,

egyébként a közvilágítás meg csapni való, helyenként egyáltalán nincs is! vaksötétben botorkáltam a Spar felé, Színes mosósszer sincs...Normális, kis dobozban. Csak óriás kiszerelésekben..... Hurrá.

Ja, és az egész város feldúrva. Meg is lepődtem , hogy hónapok után félig megcsináltak egy kis keresztutat.......

elmarad

hát köszönöm
ha a "nappali álmosság" is
betegségtünet

hát köszönöm
hogy nem jár
szellemi hanyatlással

de mi ez az
ágybadöntő letiprás
ha nem az is

mikor irom igy meg
darabjaim

elmaradt  életművem

megbékélés

Volt pár könnyelmű évem, Igen, Vagy csak napom? De oka volt. És a végelszámolásnál nem tagadom le azokat se. Megszenvedtem értük, már akkor.

S a hátterükben állt valaki, akire nem akarom "rákenni" a dolgokat, de afféle (szellemi) felbujtóként bennük volt. Bár az is lehet, hogy félreértettem...Bár az is lehet, hogy már a hozzáfűződő kapcsolatom is egyfajta könnyelműségként definiálható(?) De akkor bizony hosszú évekre tehető....

Mindegy, elmúlt, békesség van a szívemben . Mindenki iránt.

"Szeret kibékülni az ember , 

 mikor halni készül" ?

Tán kicsit előbb is.  De ki tudja mennyire....?

"Térj meg halálod előtt egy nappal!"

az ősi parancs

én végrehajtottam
az ősi parancsot

át is adtam
s lányom tovább

unokám
még kisgyerek

de majd kell legyen
egy dédunokám

mégha posthumus is

és így tovább...

akkor miénk
az örökkévalóság

dupla telefon

miközben lányom felhív telefonon, engem , vagyis az anyukáját, unokám azt játssza a legofiguráival, hogy egyik  kisfigura felhívja az anyuját Hangváltással zajlik a párbeszéd: -Hogy vagy, mi újság ? -Ó, nagyon jól vagyok csak közbejött egy kis szerelem

na tessék!

nem unokámnak, hanem a legofigurának - nyugtat az anyja, mintha nem tudnám,

na és más szerelem nincs a láthatáron?, ó dehogynem, egyszerre több is!...

de nem árulják el, titok! nem is faggatózom

bezzeg a legofigurák közlékenyebbek....

kopunk

kopik a szervezet
minden szervünk kopik
figyelni kell rájuk
s kontrollálni időnként

mondta az orvos

igy van ez
ha nem halunk meg
betegségeink felbukkanása
előtt

még időben

megoldás?

olvastam egy jót, az illető kiírta a noteszába valamikor, s már nem tudja honnan, hát legyen "folklór", továbbviszem,mert remek, minden benne van, akár egy filozófiai tézisben:

- Rabbi, én meg akarok halni!
- Meghalni? Ez nem megoldás.
- Hát, élni kell?
- Élni? Ez sem megoldás.
- Hát akkor mi a megoldás, rabbi?
- Ki mondta, hogy van megoldás?

kevés vagy sok

azt mondta Tünde, hogy a felét kitalálja a történeteinek, mert muszáj kipótolni a valóságot

de érdekes, én meg sokallom, a megírásához is

borús időben

Esik, nyirkos, borús
az étterembe beszabadultak
annyian mint még sose

duruzsoló zaj
mellettem nagy asztaltársaság

elfogyott a disznótoros tál-
ból a hurka
a levesre várni kell

itt nem ázok-fázok
várok

ugyan mire?

örökké várok tulajdonképpen
de legfőképp a semmire

csak el ne felejtsenek!

már olyan rég
leadtam a rendelést

boldogtalanság tudományos oka

ne keresd boldogtalanságom okát
csak egy kis dopaminhiány,,

bizonyára

nekrológok

azt hiszem, lassan nekrológokra szakosodom

most fejeztem be egyet, 10000 karakter volt a limit

hát mit mondjak, kivette belőlem az erőt

de nem lehetett volna nem megírni, kötelességem

csakhogy ezt a nagy felelősségérzetet valahogy addig is érezni kellene, ameddig él valaki, sőt, addig inkább

nem teszünk meg mindent egymásért, amit pedig megtehetnénk

már rég megfogalmazódott bennem, bárha  csak egy olyan halottam lenne, aki miatt nincs lelkiismeretfurdalásom...

és most nehogy nagy dolgokra gondoljatok, apróságokra, amikből mégis elmulasztott lehetőségek állnak össze, amivel talán szebbé tehettük volna a másik életé!

nekrológírás közben  már késő

lecsúszott sapkával

A zebrán jön át komótosan két babakocsit toló nő - két sapkás gyerekkel . Az egyiknek teljesen eltakarja a szemét a sapka, annyira lecsúszott. Szólok is az anyjának, ő megköszöni, s mér intézkedik is.

Csak utólag gondolkodom el rajta, vajon miért nem jelzett a gyerek valamiképp, miért nem ordított, hogy nem lát? Vagy nem zavarta, jól elvolt így is...

Nem lehet, hogy így voltunk/vagyunk egy páran mi is?
Lecsúszott sapkával szemünkön.
Nem is jelezve, hogy nem látunk.

De ugyan ki is segíthetne rajtunk?!

magány

"Életem nagy részét
magányosan töltöm
Fokozatosan jött el
ez az állapot
de nem bánom"

hazudom!
mert nagyon is.

Az ember nem
magányra születik!

esik a hó

most mit csodálkozunk?!

kicsit korán jött? (emlékszem, amikor a Szovjetúnióban voltam, egy korainak számitó novemberi havazásra, ami ott persze nem számitott annak (de én még csak igazán meleg kabátot se vittem magammal, csak egy barna bőrkabátot, holmi béléssel...brrr..még most is megreszketek ha azokra a hideg , nyirkos, barátságtalan napokra gondolok a nagy Moszkvában, volt még valami világoskék horgolt kendőm is tán, meg egy vékonytalpú drapp csizmafélém? De nem tartott távol attól hogy bebarangoljam a félvárost, múzeumait, színházait, hangversenytermét...mig a többiek otthon a gáztűzhellyel fűtöttek, vagy mi? - na néha be is vásároltak, a kötelező egyetemi penzumunk után)

szóval november 19-én esik a hó, ha nem lett volna olyan hosszú nyarunk, tán nem is csodálkoznánk, de így igen

és érdekes módon a szervezetem már tegnap jelezte a hideget (ja , már tegnap hideg is lett, ha hó nélkül is),kétszer is görcsölt a szívem (angina pectoris)

és egész éjjel a lábam! (magnézium ide vagy oda rá)

óvatosnak kell lennem, majd az úton is, hogy ne csússzak el, mert az esés megy nekem újabban, hó nélkül is

hirtelentél

Hirtelen jött a tél
(alig volt ősz
vagy mindegy is
minek nevezzük...)

Beborult.

Felöltöztem melegen
igy nem érzem

De mi lesz azokkal
akiknek nincs meleg ruhájuk
se fedél a fejük fölött

Máris fázom

velük együtt

öltözködési nehézségek

Hát igen...
A csizmafelhúzás komoly művelet
Ahhoz már le is kell ülni
A cipzárt felhúzni
végig nem lehet
(ha megdagadt a láb)

Gombolkozni is elég nehézkes
valahogy nem engedelmeskednek
az ujjak,a finommozgás
már idegen nekik
(mellémennek)

Most egyéb nehézségekről
inkább nem beszélek
(bár  vannak jócskán)

Azt hiszem
öltözködési versenyben
unokám már megelőzne

rendszerből törölve

ilyen műfajú filmeket meg se nézek egyébként

de most Kulka miatt meg akartam

de a nézés közben Kulka el is veszítette a jelentőségét

annyira lenyűgözött szinte minden más

a kísérő zene, a fényképezés (a város fordított visszatérő)látványa, egy nyomozás szövevényes fordulatai, egy anya és lánya szépen megoldódó kapcsolata...

szóval jó film volt (eltekintve a véres jelenetektől, ami nélkül nem lehet megúszni ezeket a filmeket)

szóval ajánlani tudom, őszintén... nem csak Kulka miatt!

álomgizike

álmomban egyszer csak megjelent Stenger Gizike...ÉS minden felragyogott körülötte, valamit elkéshetett, mert Pestről jött, ahol találkoztak egy páran, 2 órakor (ebéd után) (hogy mindenki felérhessen). Nagyon fel volt dobva, és különösen a frizurája volt tökéletes!(amilyen életében soha) Nem tudom elmagyarázni,de valami fodrász műremek volt, fekete fénylő, kontyszerű de mégse, körben felcsavart, és volt hátul (neki is. csak kisebb) hajfonata (életében sprődebb volt a haja , festette feketére, majd lenövesztette őszre) Csodásan és finoman ragyogott a feketesége, szinte bársonyosan.Nekem háttal állt, másokkal beszélt, így megcsodálhattam. Egyébként fiatal is volt.... (pár éve halt meg, 85 éves korában)

már ébren elgondolkodtam ezen az frizurán. Olyan tökéletes volt, és aprólékosan kidolgozott,  mint egyszer egy órája, amit meglátogattam...

Bessenyeit tanította, a Magyarság c. röpiratát

de olyan alaposan, olyan kristálytiszta logikával felépítve , annyiszor ismételve a lényeget, hogy onnan emberfia nem mehetett úgy ki, hogy meg ne tanulta volna óra végére... pontokba szedve ...

az meg nem lehet, hogy nem figyelt, mert annyira szuggesztív volt

hány éve is már nincs köztünk

és hova lett az a minőség , amit ő képviselt!

(az unokatestvérem irt hozzá egy hevenyészett verset a napokban  .- Makó angyalához címmel)

(ezt a képet meg egy osztálytanitványa tette fel a már ősz időszakból), otthonában

legutóbbi látogatásaim egyikén egy szál lefestett rózsát mutatott nekem egy nagy legalább A5-ös papíron

anyukám festette , már emlékszem, akkor adta oda neki, amikor eljött hozzánk, 1984-ben,hogy átvegye tőlem az irodalomanyagot, mert átvette tőlem a tanítást, amikor terhes lettem, és eltiltottak tőle...(veszélyes üzem!)

..épp akkor ment nyugdíjba  amikor a lányom megszületett: oktöber 4-én, így aztán mindig fel is köszöntötte, szíves, meleg, szavakkal(nyugdíjba vonulására is emlékezve)

azt a rózsafestményt vissza akarta adni, de nem fogadtam el, már sajnálom... most az emlék lenne, tőle is!

Radnóti levelezése - fájó szivvel vissza

visszaviszem a könyvtárba (rég lejárt,de nem kereste még más!) Radnóti levelezését .

Fájó szívvel.Mert kincs.

egy olyan ember írásos lenyomatai, akinek mindene volt az írás, az irodalom, s aki igazi kapcsolatokat kereső és ápoló ember volt...

olyan mély emberi kapcsolatokról, barátságokról tanúskodnak ezek a levelek (vica versa), amiknek ma már nyomát se találhatjuk (kutyafuttában irt emailjeinken? )

s szinte mindegyiken ott a bélyeg, a halálraítéltség sejtése, hogy két munkaszolgálat közt kell mindent megcsinálni , megirni, bepótolni,,,jaj nem lehet

s az utolsó híradás, más levele alatt mintegy függelékként:

Vác, 1944. május 28

"Szalai mamának kézcsók

Az útra Zoltánnal indulunk, de másik társaságban vagyok. A végcél ugyanaz. Ölelés, kézcsók, Miklós

"A végcél ugyanaz"...

Igen. Bor.

Apámnak is az volt.

(Már irtam , tudom, de nekem ide mindig vissza kell térnem, örökké.....)

kié a dicsőség

Kurtágnak bemutatták egyetlen operáját a Milanoi Scalaban, csütörtökön

Nagy esemény, a Bartók rádió  közvetítette is, máig nem értem, hogy nem hallottam, mikor állandóan a Bartók megy, éjjel-nappal, vagy esetleg hallottam is, csak nem figyeltem fel rá?

Nem igazán vagyok Kurtág rajongó, sőt a mai u.n kortárs zenét se szeretem, legfeljebb elviselem, de ez mégis egy világjelenség volt!

Kurtág, 92 évesen (ugyan 7 évig) megírja egyetlen operáját, Beckett a Játszma vége s abszurd drámájából, amit még 1957-ben lát Párisban nem sokkal a bemutató után, s ez a darab egész életére hatással van... és íme most született meg ennek a hatásnak a lenyomata (Kár, hogy Beckett nem érhette meg. vajon mit szólt volna hozzá?)Bár állitólag az unokaöccse jelen volt? Kurtág nem, 92 évesen, sőt a próbák egy része is Budapesten zajlott, ahova Párisból nemrégiben visszaköltöztek

ahogy a hírek és a fb suttogások mondják Orbán Viktor is jelen volt az eseményen, nem mintha opera rajongó lenne, de learatni a "magyar nemzeti" babérokat

szerintem nem is kéne ezzel annyit foglalkozni, mert azzal is csak növeljük a népszerűségét, ha fordított is az elképzelésünk (volt is ezzel kapcsolatban egy félreétetésem a fb-on, már sajnálom hogy szóvá tettem, viszont ott találtam egy telitalálat verset erről a jelenségről, a, művészek maradandó  halhatatlanságáról s az uralkodók jövés-menéséről ezalatt:


Peter Hacks: Lessing korában (Zu Lessings Zeit) Lessing korában bizonyos Frigyes Főporoszkált. Metternich magas rangú, Byron-időkbeli politikus volt. S Molière napjaiban egy Lajos Királyt zengtek - tizennyolc egyikét! Polyvaszám Lajosok, s egy Molière. S ki érti, hogy egy Katalin nevű Hivatalnoknő hivatalnoka Az isteni Radiscsevnek parancsolt? Württemberg Jenő némi hírnevet Schillert és Schubartot üldözve szerzett. Angliai Erzsébet szűzies Élete inkább kül-szín, mint valóság, De így vagy úgy, nevét egy szinte’ angol Drámaíró-társulás hagyta ránk. 13 kancellárt nyűtt el Brecht. (Tandori Dezső fordítása)


Maradjunk annyiban hát, hogy ez az opera , ha dicsőség, Kurtág dicsősége, senki másé!

mako anno megint

ez már a (3+)5. ilyen kötet (az elsők képeslapok voltak, ezek fotók)

(sajnos elég esetleges is az összeállítás, ahogy bukkannak fel képek, lesz belőlük album, és elég egyenetlen a színvonala is a képeknek, de örülünk nekik, mert a miénk és csupamakó.)

a hátsó belső borító  a neológ zsinagóga - külön öröm

egy szék üresen maradt, a nyáron elhunyt dr Tóth Ferenc emlékére (nagymértékben az ő képei is szerepelnek a könyvben s a mindenkori segtségnyújtása)

általános kérdéssel kezdték a beszélgetést, kinek mit jelent a fotó (az alkotók közül)

Urbancsok Zsolt érdekesen válaszolt a múlt tekint ránk róluk...de a mindenkori jelen lenyomatai,  egy fotó többet is elmondhat mint akar 10 oldal...neki a gyerekkorát idézi, amikor fényképalbumokat nézegettek a családban, így nagy az érzelmi töltete

Forgó Géza is egy képet emelt ki, szanitéc nagyapjáét az első világháborúból, akit csak e képről ismert

mikor kedvenc fotókról faggatóztak, ért egy meglepetés

, egy kisgyerekképet említett Urbancsok Zsolt, egy nagy bőrönddel, deportálásra készülődőt... ami mellett nem tud elmenni döbbenet nélkül...

hát ez az én  másfél éves képem:

ez a kép persze nincs az albumban (de egy levéltárban elhelyezett nagy "A holokauszt Makón"falitáblán igen)

van az 1880-as évek végi Korona, Sörkerttel,
Horthy korszak,
iparosok, kereskedők a századelőn,
portrék
Rákosi- és Kádár korszak. a  főtér, a fürdő, az ifjúság, a piac,  bolti- és rendőrségi  életképek, utcák terek, ortodox zsinagóga
május elsejék
úttörőélet

szóval elég esetlegesen (bevezető áttekintésekkel)

s várnak fotókat az itt jelenlevőktől is,  lehetséges új albumokba

(hát gondolkodom,,,rengeteg Homonnai képünk van, régi családi fotók, fakulnak... meg későbbi is hiszem én örökké fotóztam, nem is gondolva arra hogy ezek valamikor forrásértékűek lehetnek)

(egyébként hibákat észleltem: hogy csak egyet mondjak örömmel láttam a fekete.fehér képeken a diáksapkás, pöttyes ruhás gimnazista lányokat (engem sajnos nem:(, csakhogy nem kék alapon voltak ezek a pöttyek, hanem PIROS alapon!

hát már ez is történelem...)

hosszú sorban állunk az előjegyzett kötetért!



http://mcsipos.hu/2018/11/16/volt-amikor-makot-fel-meteres-ho-boritotta/

tél felé

Mig süt rád a Nap
addig boldog vagy.

(És nincsen "csak"...!"

***

Minél kevesebb a napsütötte órák száma
annál boldogtalanabb vagy
igy tél felé

mész te is lefelé
akár az égen a Nap

s oly hamar
este van

azt a tekintetet

istenem csak azt a tekintetet

mely a távolba bizakodva néz

adnád vissza egyszer még!

szemüvegtelen, élesen

csak azt a bátor tekintetet

egyszer még

leltár

Hajam megőszült
Szemem hályogos
Fogam kihullott
Agyamban az erek
meszesednek
Nyakam recseg
Szívem össze-vissza
kalimpál
Csigolyáim elcsúsztak
Csipőizületem megkopott
Csontozatom megritkult
Reggelente sántítok

Várjatok

Lesz ez még rosszabb is

üres tér vágya

üres tér kéne körém
zavarnak a mások
pl ebéd közben
a szomszéd asztal
ricsaja

fellélegzek
ha távoznak
csak ne tennék
kabátjaikkal
annyira közel
hogy attól félek
kiverik a szemem

felejtés

egyre több dolgot felejtek
otthon
például a mobilom

mi lesz ha egyszer
magamat....

anyám álmomban

Anyámat álmomban
mindig újból és újból
elveszítem

Hány halál már!

Az az egy is
több volt a soknál.

Makó szobrai

ma adták át (délelőtt) az új helyén újjáépített levéltárat, és ma délután frissen volt egy könyvbemutató is, amit a levéltár vezetője szerkesztett..(társai Vizi Dávid,  Oláh Nóra, Zeitler Ádám).a Szirbik Miklós Egyesület adott ki...Makó szobrairól

el is mentem, kicsit előbb "behatoltam" =(élénk derültséget keltve a szóhasználatommal, mikor kérdezték hogy jutottam be...)

s kicsit körbe is jártam a gyönyörű levéltárat, Urbancsok Zsolt bekísért az irodájába, ahol megmutatta a gyönyörű Löw Lipót plakettjét, amit az izraeli vacsoraest keretében vehetett át (tehát már nem tapsolhatok neki ez ügyben)

de a könyvért még igen, ő fotózta a szobrokat remekül, egy csomót szokatlan gépállásból...

még nem néztem át a könyvet , de már a nevemre bukkantam benne, meg Löwinger Miksa nagyapáméra természetesen  - az emékjel kapcsán...Mivel csak 130-as példányszámban jelenhetett meg a könyv, pótlom,,,hogy lányomnak is tudjak adni belőle...

(két nap múlva  Makó anno újabb kötetét mutatják be egyébként)

hangulatosan vezette Forgó Géza a könyv bemutatását

amiből pl megtudtam, hogy a 70-es években elhatározta az akkori vezetés, hogy Makót a szobrok városává teszik, hát majdnem sikerült is.. nagyon sok szobrunk van, érdekes is a szobrok története, vannak eltűnt szobrok pl... a köztéri szobrok létét a politika mindig befolyásolta

legeklatánsabb példa erre a 30as években örök időkre emelt Návay szobor, ami főalakját 45 után beolvasztották, s most nemrégiben állították vissza...ahogy Zeitler Ádám emlitette

Oláh Nóra inkább esztétikai szempontokból vette elő a szobrokat (foglalkozott már korábban is a témával, különösen a makói szobrász Kis Jenő munkásságával, így kedencei is tőle vannak (a lovas szobor,, Fátyol Misi,vagy a világháborus katona arckifejezése)

Vizi Dávid, ifj levéltáros a maroskult blognak is szerkesztője, ő ott is már írt a Kossuth szoborról, most külön ereklyeként tárlón megmutatta, milyen kitűzőt is viseltek akkor, a majdnem tízezernyi tömeg, a szobor avatásán 1905-ben...

még beszéltünk egy s másról...

(én fejben már rohantam a hagymaházba jegyem volt félretéve a coldplay filmre, bár ne mentem volna,.utólag döbbentem rá,hogy azért mutatták be a világ összes pontján ekkor,  egyszerre és egy időben mert különben mindenkit lebeszéltek volna a film megnézéséről,,,szörnyű volt)

http://mcsipos.hu/2018/11/14/atadasa-napjan-konyvbemutatoval-unnepelt-a-makoi-leveltar/?fbclid=IwAR2MGwQUNP5xD7Bq248TbaAT_m2X6sw8c-wPSQqmBpYP0cTpXCInNrTFx7Q

a csoda

higgy a csodában!

nem számit ha kinevetnek
a csoda csak rád tartozik
meg rá

ne is beszélj róla
ne devalváld

tudtok amit tudtok...

elvagytok

add tovább!

egyetlen
nyomunk
mit gyerekeinkben
hagyunk
és így tovább ők is
meg majd az unokák
remélhetően

add tovább
nincs más parancs

add tovább!

ösz - költői reminiszcenciákkal

Bágyadtan süt a Nap.
Én is bágyadt vagyok.
De már nem sütök.

***

Valamit még várok.
Pedig a "tél közelít"
a "csend és hó és halál"

***

A régi költők mindent tudtak.
Kár, hogy már csak tankönyvek
elócskult lapjain élnek-halnak

idegsebészet és misztika

ez a könyv félcime (amit nem vettem meg) inkább a missziónak adtam egy ezrest, mert olyan gyerekekről is volt szó, akiknek nem tudták kifizetni a gyógyttatását...a szívem facsarodott bele, és nem hiszem hogy az az ezres kisegít a bajból, de valami mégis.. láttam másokét is az üveggömbbe tett bankóval...)

a könyvet nem vettem meg, de az előadás is erről szólt, .

Csókay Andrást egy órát hallgattuk...,,a Polgári Kör vendégeként, még nem voltam itt vendég, jó korán jöttem, de szerencsére, mert különben lehet, hogy nem is jutott volna hely....

volt rendes címe is az előadásnak

Hit és tapasztalat

avagy az értelem és érzelem egyensúlyának felismérésénének útja,Isten jelenlétének elismerése...

Csókay András 1956-ban született, ma a Honvéd kórház idegsebészetének vezető főorvosa

az agyi érvarrásban, és a tumorkezelésben jeleskedik különösképpen

(Ilyen cimű könyvei vannak pl: Ha Isren velünk, ki ellenünk?; Lélekjelenlét  szellemi ébredés kell!; Agysebészet rózsafűzérrel; Művészet és idegsebészet . együtt a hitben; Idegsebészet és hétköznapi misztika . Jól látod apu!

azt azért az elején leszögezte, hogy nem teológus.(de spirituális könyveket olvas)

és hogy bármiféle vallásról is lett légyen szó, az értelem és érzelem egyensúlya fontos, s van is mindannyiunkban egy természetes visszahajlás Isten felé (ateistáknak: a lelkiismeret felé), a lelkünk mélye felé, ahol béke van. A kérdés az, hogy le tudunk-e jutni oda.Mindenesetre a vallások segitik az elmélyülést,de még a materialista pszichológia is a csenddel.

az ego valós de felszínes dolog, el akarja hitetni magáról, hogy mi ők vagyunk - pedig nem, mi a mélyben vagyunk...

A hit- közösségi élmény, a gyerekkor hite etalon, "szívbéli megtapasztalás" (?)de elveszítjük, kamasz korra

3000 vallásból 2000 szól a lélek halhatatlanságról, de a feltámadásról kevesebb. Ő hisz ebben, mert már megtörtént... (nem akarok hitvitába bonyolódni, de történelmi tényekre hivatkozott, turini leplet mutatta be, s pszichológiailag a 12 apostol mártiromságát hozta el...

mindenesetre az megnyugtató, hogy azt mondta , egy felszínesen élő keresztényt megelőzhet egy buddhista vagy akár egy hitetlen, ha jobban foglalkozik a lelkével,ha csöndben több áldozatot hoz , hogy leérjen a valós énjéhez

ott lehet a lélek mélyén misztikus tapasztalatokat szerezni - a bennünk élő Istenről. Ott a béke, a tiszta igazság, csak nem nevezi meg Krisztusként . a nemkeresztény...,

a szenvedésnek teremtő energiája van, a tékozló fiú története örökké ismétlődik.(saját példáját mondja,,,)a misztikus megtapasztalásával... ami nagyobb valóság minthogy itt ülünk  (ezt magam is tanusithatom másfelől)

mond még egy szomorú példát az életéből, egy tragédiát. ami katarzis révén drámává szelídült, a misztikus tapasztalat által, ahogy mondja,,, (én még berzenkednék)

--a második részben a hit és orvostudomány viszonyáról beszélt, hogy a kreatív, intuitív ötletei ugyanabból a mélységből jönnek elő,,  ahol  a lélek van........

..

kocsma?

a posta előtt karikázok, szemben velem gyerekek össze-vissza bringázva jönnek felém

majd egy fiatalember gyalog, kicsit dülöngélve, kocsma felől érdeklődik

ne engem kérdezzen ez ügyben! - nevetem el magam

kérdeztem én  a gyerekeket is - így ő

még jobban nevetek

de eszembe jut, hogy van a hagymaház mellett, kicsit kéne csak visszamenni, egy kávéház ahol épp találna italokat is....mondom....

de csak legyint, kávéház nem érdekli

neki csak kocsma kéne....

élni

végül is bele lehet unni, fásulni
de annyi szépség van benne még

és unokád is rád rikkant
már korán reggel,

hogy megtanultad e a leckét
a star wars szerepekkel
mert nincs mese , kikérdez
legközelebb,,.s mielébb

és ahogy mondja julimama
akkora szeretet van benne
hogy szavakkal ki sem fejezhető

élni kell sokáig
látni hogy nő
nagyra ő!

arcok

délután elaludtam, újabban szoktam, csak úgy ledőlök, és alvás lesz belőle, úgy egy órányi, sose több...de általában nehezen ébredek fel teljesen, nehezen kecmergek ki, fel

most különösen levertnek éreztem magamat, és valahogy belülről érzékeltem is az arckifejezésemet, olyasmire gondoltam, mint mikor anyu volt mélyen depressziós

általában összerendezem az arcvonásaimat, ahogy fölkelek (kikászálódom), (vagy nem nézek túl korán tükörbe, amúgy is egyre ritkábban...) de most megőriztem a felkelés depressziós arckifejezését, a tükörig, hogy kontrolláljam, tényleg hasonlítok ilyenkor anyura..?

ne akarjátok, hogy beszámoljak róla, milyen arcot láttam a fürdőszoba tükrében szembenézni velem,....de anyám legmélyebb depressziós arca euforikusnak számított az enyémhez képest!.....

Megijedtem tőle(m)..

Persze, hogy nem láttam semmiféle hasonlóságot! És különben is. Anyu még halálában is mosolygott! A mosolya lett örök lenyomata...És üzenete!

álomvaló

tudom, hogy álmodtam
csak nem tudom, mit

tudom, hogy már éltem...
valamikor régen
is

rapszódia filmen

az volt a film valóban, "rapszódia"), nem csak a benne felidézett szám: bohém rapszódia

érzelmi hullámvasút... végén némi katarzissal

épp hogy kiértem a hidegre, s felszálltam a biciklimre, még a film hatása alatt (bár legvégig most is  bent maradtam, akkor is ,amikor végre az eredeti zenekar és az "eredeti" Freddie Mercury adtak elő a leúszó szöveg mellett...)

lányom hívott Hévről, ők színházba menet, milyen volt a film, kérdi, egy szót mondtam (nem szeretek hosszan telefonálni, mikor járművön utazik és nem árulja el, milyen közel a leszálláshoz)

megrázó

igen megrázó volt, most se mondhatok mást, bár elemezhetném

(S az is igaz, bár ez megkerülhetetlen lett volna, hogy zavart a színész, külseje, hogy eleve nem lehet ugyanaz, hogy a fogaival kínlódtak(ami sokkal jobban előre állt, mint Freddie Mercurynak...)

ezt leszámítva....

bár sokan fontolgatták, hogy megnézik még egyszer a filmet

én nem, esetleg...csukott szemmel!

(ez az eredeti felvétele az 1985-ös Live Aid-nek! : ami utólérhetetlen persze, bár egyesek szerint jobb a filmnek ez a zárórésze)
(badarság, az eredetinél nincs ,nem lehet jobb!)

visszatérés

egy ideig (hónapokig?) nem voltam az étteremben, ahol azelőtt gyakran, és többen is észrevételezték, örömmel...Jól esett!

Az embert lehet, hogy nem veszik észre, ha jelen van, de ha hiányzik, akkor igen! Ez jó! Legalább is jobb a semminél... (no a "láthatósági" eset nem is itt történt, azt meg kell mondanom

Egyszer, ha majd végleg elmegyek és nem jövök vissza.,, vajon észreveszik-e. Vagy ahhoz vissza kéne jönni? (ezúttal nehéz lesz...)

löwrabbi

ha igaz a családi legenda, (és miért is ne lenne az!) ,hogy a prágai, gólemkészitő Löw rabbi (a Maharal) leszármazottja vagyok, én is (mint annyian...), akkor kezdhetném magamban előásni ,a génekből azt a törtrészt, ami ő  (vagyok)...

nagyon kicsi tört rész lehet de mégis ott van, megsemmisithetetlenül...

él molé rachamim


A fonetikus szöveg: ÉL MÓLÉ RÁCHÁMIM SAJCHÉN BÁMRAJMIM, HÁMCÉ MÖNÚCHÓ NÖCHAJNÓ TÁCHÁSZ KÁNFÉ HÁSÖCHINÓ BÖMÁÁLAJSZ KÖDAJSIM UTÖHAJRIM, SOM TÖHÍ MÖNÁSZ UMÖXCHICÁSZ HÁNEFES HÁTAJV (itt mondjuk be az elhunyt héber nevét) SEHÓLÁCH LÖAJLÓMAJ, BÁÁVUR SEÁNI NAJDÉR CÖDÓKÓ BÁÁVUR NISMÓSZAJ, BÖGÁM ÉDEN TÖHÉ MÖNICHÓSZAJ, ÁDAJNOJ HÚ NÁCHÁLÓSZAJ, VÖJONÚÁCH BÖSÓLAJM ÁL-MISKÓVAJ, VÖNAJMÁR OMÉN.
Magyar fordítása: Irgalmas Isten, ki a végtelenben lakozik!, Adj méltó nyugalmat dicsoséged oltalmában, az igazak és tisztalelkuek sorában, akik fénylo égboltként ragyognak felettünk, szeretett hozzátartozóm lelkének, aki eltávozott az öröklét honába. Rejtsd el ott oltalmad árnyékában! Lelke legyen egybefuzve az örökké élok kötelékével.Az Éden kertjében találjon végso nyugalmat, hiszen Te vagy az Örökkévaló, az o osztályrésze. Nyugodjon békében végso lakhelyén, és mondjuk együtt, úgy legyen.

(Raj Tamás)

csak úgy eszembe ötlött az Él molé rachamim...,de ez neki minimum dukál!

ezután jöhet a többi netán... 

ja és igen, ez a mondat - amit mindig mondunk valaki halálakor (ami nincs is?talán...): -magáért beszél:,,

"Lelke legyen egybefűzve az örökké élők kötelékével"

saját szoba

falak, ablak, ajtó,
székek, asztal
könyvek
szekrény
elég is

mit belehurcolsz
egyre nő

s egyszer csak rájössz
a saját szobád
a fejedben van
csak ott
viszed magaddal
bárhova

saját szobád
te magad vagy
ajtód zárt
(néha felnyitod)

s van két ablakod
(a szemed)
amibe belefér
az egész világ

zavar a zaj

zavar a zaj
az emberi szó
a viháncolás
a káromkodás
a durva kacaj

minden zavar
a csönd is zavar
(mert visszhangoz
benne a zaj)

ünneplés

Petrás Máriát és Balog Tündét együtt köszönteni nagy feladás de sikerült...

Petrás Mária fantasztikus Mária kerámiáit hozta el Makóra, meg sajátmagát, a dobjával, énektudásával (és immár itteni kis kórusával) a jellegzetes kendő már messziről megismerteti őket a csángó népszokással), most is ahogy bevonultak a "kendők" tudtuk hogy kezdődik...

énekeltek, dobbal is kísérve, ... eredeti csángó népdalokat

aztán Gilinger  Kati szép beszédet mondott csángó emlékeket felelevenítve, s elemezve a falakon látható kisplasztikákat, amikről Dávid Kata azt mondta, hogy "zsoltárok és szent imák"

s melyekben a föld dicséri az eget

***

aztán Tünde (néni(t) köszöntöttük (80 születésnapja alkalmából

amit Varga Márta a 70. születésnapra írt életrajzzal kezdett(sajnos) mint később Tünde megjegyezte, így , ahhoz hogy 9 éve vett utoljára ecsetet a kezébe , meg kellett toldani még 10 évvel....

de a holdat gyújtó öregasszony maradt utolsó képe (meg kell keresnem(mert az ő Jámborné Balog Tünde...)

*

a  források felől kutakodtak....a kérdezők (Gilinger Kati és Varga Márta)

hát persze a népköltészet ( általános iskolai élmény :Emese (néni )(nekem is tanárom volt Kőműves Kelemennéje...), a 60-a évek folklórkultusza , nomeg az ősök, a család, a genetika (tehát valójában nem is utánozta , hanem magával hozta, belőle lett, maga volt (ahogy Lator elemezte)

arra a kérdésre hogy hogy tudott mégis modern is lenni, egyszerű volt a válasz: hagyomány nélkül u.i. nincs modernség, a modernségnek a hagyományból kell kinőnie, nem lehet megszakítani a generációk láncolatát...(van fejlődés, haladás, de a gyökereknek meg kell maradniok)

beszélt a nyelvi indittatásáról, hogy általános iskolában a Toldiból egy éneket kellett megtanulni, de ő önszorgalomból megtanult 7-et,és ettől a nyelvi elragadtatottságtól mai napig nem tudott megszabadulni

*

segitőpályatársakra jött a kérdés

elsősorban Bálint Sándor (nekem is tanárom volt) jött elő, mint a szakrális folklor nagy mestere, Halász Péter aki a batikjai felfedezője..

Solymár István..., aki a művésztelep felé sodorta....legyen ez határontúli....

16 évig állt fent, maradandó értékeket hozott létre (600 db kép maradt itt)

*

55 évesen kezdett el írni, szükségképpen hagyta abba a képzőművészetet, a batik technikailag nehéz munka , már nem bírta

az írás fizikailag könnyebb
másrészt, amit nem lehetett megfesteni, meg lehetett írni

Képzőművészből átlényegül íróvá,,,(bár az írásvágy mindig is benne volt, csak kell egy bizonyos kor hozzá, hogy az ember az időben ide-oda menjen..., mert az idő az emlékekben nem lineáris hanem körkörös, és egymás mellett áll az öregasszony és a kislány....és ugyanaz mindkettő (de tudom, de értem!)

mert ugyanúgy érzékeljük a Világot mint gyerekkorunkban (csak jobban)

végül mintegy összegzésként:

nem kellett soha megalkudni, így érdemes élni,vállalni saját magunkat,,és az értékeket is, és... nincs és,
énélkül nincs értelme az emberi életnek


.... volt még igazi tűzijátékos torta, felköszöntés, baráti beszélgetések, a kerámiák csodálata...

végül kitekeredtem az ajtón, jó érzésekkel....

50 éve

50 éve nem igy mondták
nem igy érezték
elavult

avulunk egyre
csak nem vesszük észre

az idő folyik
s mindig új medret keres

nem állhatsz meg
te se

régi mederbe...

megváltozott!

a Coopban néz rám ez az arc a Nők lapja címlapjáról, csak az arcot látom, a címet nem, úgy van rakva a lap, egymás hegyén hátán, valaki már kiszedte korábban, s csáléra rakta vissza... Állok előtte, és töröm a fejem, ki lehet, míg végre rájövök a cím nélkül is a  KULKA:

Megváltozott! - mondom magamban

Kinyitom a lapot , és ez  első szava is, kvázi címe: "Megváltoztam"

Nem hagy nyugodni a Kulka jelenség,,,,

Idegennek érzi magát... a tükörben

eszembe jut, egyszer láttam életemben (félig) civilben. az úttörőhöz lépcsőjén vitte vállfán a fellépő ruháját, sanzonokat adott elő este, sajnos nem néztük meg... de ahogy ott a lépcsőn láttam, csupa szorongás volt...

talán most már nem szorong

azt mondja, már nem fél semmitől, nyugodt

talán ez az igazi énje, és nem ez a "idegen"


--------



s hogy miben változott

máshogy látom magam és az embereket, mint a betegség előtt. Megváltoztam, a figyelmem is megváltozott.Szeretem megfigyelni az embereket, Szemlélődöm. Magamat is kvülról figyelem, és egy folytában csodálkozom.

a a végén, mintegy illusztálásképp:

Elmentem Párizsba, a keresztanyámhoz, ott él. Figyeltem az embereket, ültem egy teraszon, kávéztam és nézelődtem.Az öregeket nézem.Nyugdíjasokat. Bicegnek, Együtt érzek velük. Sajnálom az öregeket. A betegeket.

a természet rendje

lassan de biztosan jön a ...tél

már nem árt bekapcsolva hagyni a radiátort

van pár napsütéses óránk, de nagyon hamar vége a napnak, s beszürkül, behidegedik, beesteledik

tulajdonképpen unalmas is, hogy mindig ugyanaz, kisebb variációkkal

erre idén először gondoltam némi bosszúsággal

pedig milyen kalamajka lenne belőle, ha megszűnne a természet e rendje

ami a társadalomban már megtörtént, minden a feje tetejére állt

hát akkor-ha már furcsállom is - mégis csak örüljek a természet viszonylagos biztonságának

(ámbár ott is a globális felmelegedés némiképp megzavarta az összképet, túl sokáig van meleg, ősz...azaz mintha nem is lenne átmenet...ez is az embereknek köszönhető(?)) hova haladunk? brrrr...

szeret/em, nem...?

milyen sivár lett a világ
mióta nem szeretek
s nem szeretnek
"úgy"

milyen izgalmas volt
addig

szeret?
nem szeret?
szeretem?
nem?

csupa
megválaszolhatatlan kérdés
mely megválaszolhatatlanságában volt
nagyszerű
és fájdalmasan
szépségesen
éltető

most
halódom

a szerelemnek
csak jelenideje
van

látszom? nem látszom?

miután leültem a székre az étteremben, és többször is elment mellettem , közelemben pincér, és féltem, hogy mire mégis sorra kerülök, nem jut a töltöttkáposztából, kénytelen voltam megkérdezni, hogy

látszom-e

u.i. többször van olyan érzésem, hogy nem látszom, hogy nem vesznek észre, s így kénytelen vagyok szólni is, hogy vagyok, itt vagyok...

ez nem is olyan légből kapott kérdés, nézegetek csoportképeket, az ősz hajammal, alattuk valahogy a vonásaim is eltünedeznek az arcomról, elvesztik kontúrjukat, a többi archoz képest

lehet, hogy nehezebb is észrevenni, mint mikor sötét üstök bortotta a fejemet oly jellegzetesen
!
de mindig megnyugtatnak ilyenkor, hogy látnak...
(csak épp más dolguk akadt,)

nem baj, amíg látszom, addig jó - ha halványabban is!

jót nevettünk

jót nevettünk...

azt hiszem valamikor volt egy ilyen nevű rádióműsor (kabaré?)

most jöttem haza a színházból (azaz a hagymaház soros bérleti előadásáról) és erre is elmondhatom

(ha rosszat írok, írtam, írjak már jót is - ha rászolgálnak - bár különösebb mondanivalóm nincs róla)- mert minden úgy ment, ahogy mennie kell egy jó előadásnak

szórakoztató volt, szellemes... némi mondanivalóval, ami nagyon megragadott, mert a színházról szólt..annak eltéphetetlen kötelékéről, akit egyszer megfog...

igazán pergő, sodró volt az előadás, köszönjük mindenkinek, akit illet

(az ismert név: Esztergályos Cecília, aki nyíltszinű tapsot kapott, nem rívott ki, ami azt jelenti, hogy a többiek is elérték a színvonalát - minimum)

visszahatás - avagy az őszi levelek hullásának állandósága

nem tudom,hogy van ez, nekem nem tűnt fel, ősszel a levelek hullásának viszonylagos állandósága...

abszolut nem tűnt föl

a Víg színházban láttam még a hatvanas (vagy hetvenes) évek tájékán egy Csehov darabot, A Cseresznyéskertet , emlékezetes előadás volt, tele jó színészekkel (Ruttkai, Darvas), de bennem legerősebb nyomot az a színpadkép hagyott, mikor a színpad tetején játszó zenekarra egyfolytában hulltak az őszi levelek

meggyőződésem volt, hogy ez a rendező (és/vagy díszlettervező) eredeti leleménye

állandóan hulltak a levelek.... megrendítően

azóta tapasztalom a természetben: ősszel a levélhullás állandó

és ilyenkor én mindig arra a vígszínházbeli régesrégi színházi előadásra gondolok....
amin szüntelenül hullottak a levelek....

mintha a természet utánozná a színházat!

carotis vizsgálat

megvizsgáltattam a nyaki ereimet (carotis)

nem győztem kivárni a soromat az SZTKban, elmentem maszek, de ugyanahhoz a doktornőhöz (főorvos), aki 5 évvel ezelőtt megvizsgálta az SZtkban, s most kiderült, hogy 5 év alatt semmit se romlottam (van ugyan kis meszesedés, de ) változatlanul nincs szűkület (sztenózis).

(Viszont a szívem a vizsgálat közben -a doktornő észrevétele szerint - összevissza kalapált,Kardiologushoz azért nem rohangálok,most; kiélvezem ennek a negatív leletnek a boldogságát...)

lakik?...

furcsa eset történt velem ma

megkérdezték hivatalból a lakcímemet

s már majdnem mondtam is, a régit, merthogy automatikusan az jutott eszembe. szegedi utca......

pedig már vagy 20 éve elköltöztünk

de olyan mélyen belémívódott....

hiszen ott születtem, sőt az anyukám is ott született, a nagyapám építtette - mondtam is

akkor nem csoda... hogy elszomorítja az embert

ha arra járok, sírok

és nem tudok, mert nem lehet elköltözni onnan!

igen, én ott lakom,, még mindig....

József Attila Körünk

megalakult a makóiak József Attila Köre

hívtak is, meg ott a helyem, ahol valamit József Attiláról neveznek el _:)

össze is verődtünk jópáran különböző indíttatásokkal

sorban nyilatkoztunk irodalomhoz fűződő kapcsolatunkról, mit írunk netán, s mit olvasunk, én harmadik voltam a sorban, s elhatároztam, hogy rövid (mitöbb lakonikus leszek)..azzal kezdtem ,hogy valószínű én vagyok a korelnök (doaien))(nem így volt, ketten is voltak idősebbek:) nade az jó ürügy volt arra, hogy nem számolok be az életutamról, csak a legvégéről, hogy 6 éve kb kezdtem újraírni, verseket, afféle "kiszakadós"akat...  meg most épp Radnóti levelezését olvasom, Nádas 1300 oldalán már túl vagyok (nomeg a Márai naplók,,..)

aztán kiderült, nálam öregebbtől, (aki a régi kultúrházban dolgozott)hogy micsoda irodalmi élet volt itt az 50es években, de a 60-asban már én is bekapcsolódtam az kísérleti szinpadba...(s hogy szavalt a tanárnő, elképednének..." hallom Én? - kapom föl a fejem.  én:)

nem tudom mi lesz belőlünk, remélem valami jó fog kisülni

most még túl heterogénnek tűnik a társaság....de majd alakulunk....

havonta egyszer, a hónap első hétfőjén....

(hű, de figyelek! :)

https://makohirado.hu/2018/11/05/hetven-ev-utan-ujra-megalakult-a-makoi-jozsef-attila-kor/


no, ha 70 év után... (amikor még csak 5 éves voltam), még épp jókor alakultunk újjá, hogy bekapcsolódhassak :)