ó, a konzi

ó, a konzi
egész más világ volt
mint a gimi

csupa zenével foglalkozó
érzékeny gyerek

senki nem bántott senkit
sosem

csak a szolfézs tanárunk
viccelődött egy kicsit
velünk

a hegedútanárnőm
(nagyon öreg)
néha elaludt az órán
s én legközelebbre
ugyanazt a leckét hoztam
(nem volt időm gyakorolni
mást)

zeneirodalomból
minden nagy zene
bevonult közénk
de szerettük
(a tanár panninak nevezett
ő tudja miért)

szünetben zoli bácsi kicsit
összhangzattanozott velem
(hátha zeneszerző lesz
belőlem)

tetszett egy fiú, s egynek én
ó  boldog paradicsomi világ
a zene csak háttér és ráadás

és Aranka néni is
meg a Sportszeletek

semmit se feledek

az unokám férjhez akar adni

az unokám férjhez akar adni
hogy szüljek még egy gyereket

(nincs tisztában azzal
hogy a szülőkor legfelső határát
már anyja születésével is túlléptem)

az a gyanúm hogy igy akarja elérni
minél kevesebbszer kössem le az anyját
s még több maradhasson neki belőle

istenem

        " ...hite szerint"

akinek nincs istene,
annak nincs

akinek van istene
annak van

inkább választom azt
hogy van

csak még azt kell
eldöntenem

milyen legyen

belesimulás

valaki most fedezte fel a a ji chinget itt a fb-on

megörültem neki, mert eszembe juttatta

elő is vettem azon nyomban a könyvét

a 17-es szám jött ki

aminek egyik kulcsszava :: a belesimulás

nos pár napja ez a szó ugrott elő bennem a "semmiből"

már tudom miért...


de -ezek szerint - nincs is nekem szükségem a könyvre :)

szentség

az élet szentség
minden porcikája az

akkor is ha
megszentségtelenítették
annyian

messze

jaj Istenem

de messze vagy


vagy én vagyok messze

tőled



hiszen ki más

határozná meg

e távolságot mint

mi magunk



 (Buber Istenfogyatkozásának olvasása közben)

hullámverések

mimindent
dobnak partra
a hullámverések

mind régi ócskaság
ne törődj velük

már jönnek az újak
ott valahol
a láthatáron

elindultak

pislákolón

pislákoló életlángom
néha a szél fellobbantja

de lassan ég

és biztosan
hamvába hull

mint minden

....ha egyoldalú

az életben mindennek értelme van, annak kell lennie

ha én eszeveszetten írom a gondolataimat, annak valahol célba kell érni

jó, arról letettem hogy lányomat érdekeljék

és van egy pár ember , akit igen....

de egyszerűen nem értem, hogy miért muszáj írnom, ha egyszer nem muszáj a másik oldalról olvasni

de lehet, hogy ez is egy alapvető tévedésem

olyan mint a szerelem, ha egyoldalú

nem akarjuk elhinni, hogy a másikban nem ébredt fel valami hasonló, szimetrikusan... ami válasz a mi érzéseinkre....

pedig van ilyen!

életem kacskaringós útjait

életem kacskaringó útjait már levágom
spórolok a lépteimmel
s egyszerűsödöm

befejezetlen történetek

csak úgy eszembe jutott,

hogy kiskoromban
két nagybátyám is
élt a városban
az egyikkel römizgettem
a másikkal hegedültem

mindakettő kivándorolt
s rövid időn belül
meghalt odakint

az egyik összeesett az utcán
és rögtön vége lett
a másik megvakult
nem akarta látni
megváltozott világát
mielőtt el is hagyta

sokszor elgondolom
mi lett volna ha
itthon maradnak

s befejezzük a römipartit...

s végigjátsszuk a dalunkat

legalább....

Kulka üzenete

A klubrádióban nagy esemény volt

Meghívták Kulka Jánost egy beszélgetésre, az afáziáról -amiben szenved .

logopédusával egyetemben

De ő nagyon ritkán szólalt meg,spórolósan, akkor is lassan, megfontoltan, egy-egy szóval... de annak különösen nagy jelentősége volt

pl amikor ezt mondta:

megnyugodtam megvilágosodtam tényleg

vagy ezt:

van egy titkos, rejtett agy


ezzel azt mondta nekem, a szavakon túl, hogy a látszaton túl van egy másik szellemiség

az agy, az idegpályák működésén túl...

és ott folyamatos a beszéd

és azt  is mondja, hogy nincs ok aggódásra


mert  ott nyugalom van


én is megnyugodtam



Kulka nem lép többet színpadra, (valószínű),de nyert valami mást...

legyen boldog hátralevő életében

és azt hiszem minden remény meg is van rá

a természet(ünk)

egyre göndörebb a hajam , (és egyre nagyobb)

ha belegondolok,hogy én évekig azért jártam fodrászhoz, hogy kisimítsák, (meg többnyire mindig le is vágattam....)

hogy nem vehettem észre, hogy a természet jobban tudja, mi a dolga, hogy mi áll jól...

ha göndör hajjal születtem, akkor a göndör....
akkor én göndör vagyok és göndörnek kell maradnom

harcolunk a természetünk ellen is(?)

de végül megadjuk magunkat a sorsunknak !

sárga a zöldbe

már látok sárga leveleket

a zöld lombba vegyülni

pedig még julius járja

nem járja

mindig emlékeztet valami

az elmúlásra

meghalt egy legenda

a Szepesi...

aki úgy tudott futballmérkőzést közvetíteni, hogy az önmagában hazafias tett volt

emlékszem a híres londoni 6:3-as közvetítését, anyu munkahelyén egyetlen rádió köré gyűlve, szinte ráborulva izgultuk végig..a közvetítése nyomán...

aztán meg "jöttek a csehszlovákok"

felejthetetlen a lelkes hanghordozása

ma is fülemben van:

Puskás lő, góóóóóóóól!

(egyszer a nagybátyám Olaszországból vele küldetett 4 m ruhaselymet, rajta volt a csomagon a neve , címe... nem is tudom , megköszöntük-e a közreműködését... meg egy közös levlapra is írt tán üdvözletet korábban...még Olaszországban)

(a nagybátyám megragadott mindig minden alkalmat, ha magyarokkal találkozhatott és beszélhetett,, és üzent,, így egyszer Rodolfoval is,...egy sötétkék kabátot)

épp ma gondoltam rá, hogy már 107 éves lenne...hogy telik az idő

Szepesi meg 96 éves volt....

sajnos meghurcolták, megtépázták a hírnevét élete vége felé, megvádolták azzal hogy ügynök volt (az övtenes-hatvanas években) ,,(valószínű, hogy így is történt, nem kerülhette el a beszervezését..az ő beosztásában)...de nem árthatott senkinek, A habitusa kedves, és segítőkész volt...

legyen áldás az emléke

a Singer varrógép

Volt egy Singer-varrógépünk.

Anyám sokat varrt rajta. Fürdőruhát (olykor másoknak is), (ebből végzettsége is volt) meg felsőruhát is(nekünk).Ügyes volt!

Hanem próbálni nem szerettem! Nem tudtam... Azok a gombostűk...mindig szurkáltak valahol, és túl sok volt belőlük.És én rögtön a kész és passzoló eredményt szerettem volna látni türelmetlenül.

Át is alakított ...

Emlékszem, egyszer, a gimibál előtt, egy kintről kapott taft kockás , hordó fazonú ruhából, egy egyszerűbb fazont akart csinálni... A próbákig el is jutottunk, de félbemaradt, nem fejezte be sohasem...Mert megbetegedett. Abban az évben nem voltam a gimibálon. Semmilyen ruhában.,

Arra is emlékszem, hogy amikor készítette, még az elején, nagy lendülettel és kedvvel, azzal vigasztalt , hogy szép lány vagyok, higgyem el, és ebben a készülő ruhában tündökölni fogok, lehet, hogy van, akinek jobban tetszhetek, mint akár a S. Mari, az akkori idők elismert -de egész más tipusú - szépsége.  Nem tudtam kontrollálni szavait a meghiúsult bállal. A ruha úgy maradt félbe, tele a gombostűkkel, akár állítólagos szépségem.... 

Aztán a varrógép is elromlott. "Hurkolni" kezdett. Sokat kínlódott vele anyám, s végül felhagyott a varrással.

Kikerült az eresz alá, az udvarra ...

A postásunk nagyon örült neki. Azt mondta jó lesz az alapja asztalnak...

(Tán még mindig megvan neki)

vannak napok...

vannak napok
mikor mindenki
annyira kedves

már messziről integetnek
előreengednek a postán
utánad hozza a cuccot
a boltban a pénztároslány
és mosolyog mindenki
mindenkire

milyen kár ,
hogy holnap már
nem ma lesz

talán el kéne költözni

oda ahol nem botlok
lépten-nyomon emlékekbe

itt  mentél neki a falnak
le is repedt a fogad -
(de kicsi voltál!)

itt tanultál biciklizni
s az ablakból megtapsoltak
(mert már hátul nem fogtak)

itt estél el a szánkóddal
a karod törted
(a többiek csak nevettek)

itt akartak megcsókolni
(vagy tán többet)
de nem engedted

itt mondta a lányod
hogy hull az égfa
elromlott a levél
,
itt, itt, itt...
minden tégla
valamiről mesél

tán el kéne
költöznöm innen

de előre tudom
hiányoznának
az emlékeim
lépten-nyomon







i

Anyegin, a METből

igen, azt közvetitették, bementem Szegedre megnézni

pedig sprórolok újabban, minden lépéssel - hát még más városba...
de ha célirányosan csak a moziba megyek , akkor nem is olyan fárasztó--

az az igazság, hogy nem akartam kihagyni , ha megnézhetem (még mindig) imádott Hvorotovszkijomat...

csakhogy ezen a 2007es felvételen mintha még nem ért volna igazán be

ámbár amikor 26 évére hivatkozik a darab vége felé.. kissé furcsán hatott

elgondolkoztatott az is , hogy Csajkovszkij nem irt egy valamire való jó áriát a számára, amivel brillirozhatott volna

ezzel szemben Tatjana a levelével,

Lenszkij a nagyáriájával..igen..sőt még a Puskin műben nem is megszólaló Gremin is gyönyörü áriát énekelhet

Anyegin meg csak ellenszenvesedhetik....

Elgondolkodtatott az is, amit Szőke tanárom mondott annak idején, hogy a mű végére (mikor megfordul a helyzet és Anyegin ir levelet. Tatjanának..)Puskin érzelmi hozzáállása is megváltozik, Anyegin elnyeri a rokonszenvét, a Tatjana iránti  pedig csökken...

de Csajkovszkijé úgy látszik nem.... még erre a szituációra se irt neki egy szép, megrázó áriát

,,

furcsa is volt a befejezés, nem éreztem őszintének Anyegin összeroppanását... (jaj nehogy mellé üljön a széknek tántorgása közben, (Toszká...Ó kin, ő gyász, nyomorult életem!) nem jól volt kiszámitva a térköz)

azért - örülök hogy láttam....

gúzsbakötött műforditók

a szabadság hiánya
egyfajta rabság
kisajátítottság
ez volt az ifjúság

már nem is emlékszem
nem akarok rá

de azért tudtunk
táncolni is olykor

gúzsbakötött
műforditók

legényanya

"...nem akarok ilyet játszani"

halljuk a legényanya utolsó félmondatát...

igen, mi sem akartunk ilyet játszani, aminek a szatíráját láthattuk a moziban a retronapon..

1988-as film..

mi változott azóta, az emberi butaság,bornírtság, rosszindulat..bélaságok!?...

semmi.....

(fel/van(vagyunk) függesztve...még mindig....a józsi(k)

de maga egy angyal

ebéd után az étterem és a parkoló biciklim közti részen leülök egy padra pihenni. Szemben a közelben van egy cukrászda is. Onnan jön ki egy hölgy dobozzal a kezében, amit a biciklije csomagtartójába próbál elhelyezni. Nem megy sehogyse. Hogy is menne mikor a szűk csomagtartó téglalap alakú a doboz meg négyzet. Mondom is neki, miközben leteszi mellém a padra a dobozt, hogy valamit kitaláljon vele..beszédbe elegyedünk....míg különböző segédmódozatokat eszelünk ki... hogy a gyerekeknek meglegyen a tortájuk...

kiderül, hogy nemrégiben jött Somogyországból, itt minden szokatlan neki még, a biciklizés is, most kezd belejönni, na meg az emberek - kis szünet után folytatja, nem akarja kimondani, milyenek, - tudja , hogy milyenek... mondja. De maga egy angyal.... teszi hozzá.

egy kép a múltból

a múlt is lezáratlan

fotók bukkannak elő,
sose látottak-

mit hoz a jövő
míg élünk,akármit

sőt, még azután is
legfeljebb az már
nem látszik
számunkra

*****************************

hatvan valahány év, úristen

itt állok saját fiatalságom lábainál

megszeppenve

s leborulok nagysága előtt

****************************

ezt a gyereket hurcolták meg

ezt a gyereket cibálták meg

ezt a gyereket alázták meg


bocsásd meg a vétkeiket?

nem tudok megbocsátani!

egy osztályfotó 1954/55-ös tanévből

a facebookra rakta fel valaki (egy volt osztálytársam nővére) ezt a csoportképet,  ezzel a kisérő szöveggel: "

"Szegedi utcai iskola, hatodikos diákok,  Ki ismeri fel magát?"

Egyből , balról, alól a másodikat pícézem ki, bár sose láttam ezt a képet (sőt ebből az időből nem is maradt nagyon fotóm.

Aztán biztos-ami biztos alapon kinagyítottam:

igen,ez vagyok, ez voltam én.

1954/55-ben

és az öröm mellett össze is facsarodott a szívem.

így néztem ki amikor az igazgatónő meghurcolt...

ebből az osztályból iratkoztam következő tanévre át egy másik iskolába...

minden osztálytársam még mindig fejből, névről ismerem...

és ahogy itt ülök köztük...

azzal a nyílt becsületes ábrázatommal, összeszedetten, tisztán ----

még inkább érzem az igazságtalanságot ami történt velem.

(tényleg egy lány Nyilas Misi lettem volna,- ahogy anyu mondta - ha itt maradok )

utolsó ítéleted

az utolsó ítéletet magunk hozzuk
már készül
nem menekülhetsz előle
nincs hova
hibáid rádtekeregtek
vétkeid megszenesedtek
már tudod mit s hogy kellett volna
és azt is hogy jóvá nem tehetsz
semmi rosszat
saját elhibázott életedbe botlasz

s nincs kegyelem

újra itthon avagy a patkánytól az angyal táncáig

5-6 napja hazajöttem Pestről, kábé annyit voltam fönt...

Fáradt vagyok, de ez nem újság , ott is fáradt voltam, nem a helyszínt kell kicserélni, valami mást kellene, amit viszont nem lehet...

Arra viszont rájöttem, hogy kétfele nem lehet élni, legalább is én nem  tudok

Most aklimatizálódom vissza a vidéki tespedtségbe, míg aklimatizálódtam a fővárosi mindenfélébe...

Kb mostanra dolgoztam fel az ott történeket itt a blogomban

S közben rádöbbentem, semmi emlitésre méltó valami nem történt itt körülöttem...

Hacsak nem ilyenek, hogy megint patkány ütötte fel a fejét a lépcsőházunkban! Pedig még a bejárati karfát is kifestették!

Valaki megjegyezte, hogy ritkán lát...(na épp akkor értem haza)...de amúgy is egynél többször nemigen megyek el, -persze biciklivel -úgyhogy valóban ritkábban láthat

Tegnap összefutottam régi kedves képzőmúvész ismerőssel, R. Gáborral -Pestről vannak itt, 3 hétre, meg is jegyeztem, hogy biztos össze fogunk még futni, előzetes megbeszélés nélkül is, hát így is lett, már ma délben, ebéd előtt... össze is mosolyogtunk, K. Ildi meg, - akivel beszélgetett -, mondta, hogy majd küldi a meghívókat, mert a művésztelepen lesz 3 előadás is. Hétvégén retro, már kirakták a zászlóikat...

Mi van még ? Ja , vasárnap este , zenepavilonban , a minden évben várt hegedű est, (lányom osztályfőnökének lánya: V. Kati, Chiléből)

most tangók és románcok voltak, a nemrégiben (nekem) felfedezett Piazzollatól jócskán, és volt egy ami különösen meghatott, csak megtalálnám...valami angyal szerepelt benne.....

sajnos csak zongorakivonatban találtam rá a youtubon:

de mégis, megvan:

ez az igazi!!!!!

vagy ez?

és megvan a kottája! elő a hegedűt:

az angyal tánca! ... nézd a harmónikást!..

hát nem tudok eltelni és betelni a különböző feldolgozásokkal:
Milonga angel...

Vivat  Piazzolla!

én hagytam el...

elhagytam a kertet

én hagytam el

s már a föld alól kimenekülő

borostyán is elszáradt...

nincs bocsánat

csak sivatag

mindenütt

és mégis dobog...

éjjel nappal
annyi kataklizma közt
helyt áll, köszönöm

akarsz Don Giovannit nézni?

különös jelenség a 17-es villamoson... de nem figyelnék föl rá, ha nem telefonálna igen hangosan

modern nyári szerelés, rövid nadrág, sarú, zsebes mellény, ősz szakáll, valószinű a haja is az, de nem látszik, mert szalmakalap takarja el, az ölében nagy fehér garaboly, és telefonál rendületlenül...

először nem is figyelek föl mire, de mikor felviszi a kérdő hangsúlyát:

AKARSZ DON GIOVANNIT NÉZNI? nem lehet nem meghallani (annyira mondanám is neki, hogy igen, én akarok, de nincs szerencséje, akitől kérdi az nem akar...)

Jó, ha nem, nem, gondoltam megkérdezem -felel kissé sértődötten

de nem soká újra hallom ugyanazt a kérdést:

AKARSZ DON GIOVANNIT NÉZNI?
....

Óbudai társaskör, hétfő este----

Jó, akkor megyek, és nézek jegyet
Kérdezd meg anyától, és hívjál vissza, mert most arrafelé megyek
......
cseng a telefon, visszahívta

Igen, rendben , akkor veszek jegyeket...

hú de megnyugodtam. Vajon valamelyik unoka lesz a partner?

(De vajon nem lehetne egyedül Don Giovannit nézni?)

a fáradtság 0. foka

A fáradtság 0. foka
az nincs is

A fáradtság 100.foka
forr

Nem tudom, nem akarom.
De van. Elterit. Elterülök benne.

Fá-radt va-gyok
Mást nem mondhatok

Se röviden
Se hosszan

Ez van!

egy fantasztikus nő?

a  film Oscar díjat nyert (legjobb idegen nyelvű kategóriában) nézhető, de sehogysem értem az Oscar díjat és hogy mi hiányzik belőle (vagy mi az a több ) ,ami miatt nem jut el igazán hozzám...

Biztos bennem a hiba?

Sajnálni sajnáltam, éberségem tiltakozott a transznemű főhőssel , gyászával, mit kezdeni nem tudó, s támadó szembenállókkal

ez a metaforikus  jelenet mintegy sűritetten múvészileg is kiemelkedett a filmből, felejthetetlen:

https://www.youtube.com/watch?time_continue=145&v=SgDhpy9Z-NM

és a végén igazán felemelő percekben részesültem, amikor a főhős(nő) diadalmaskodott
a színpadon énekelve Xerses imáját...

de az egész... mégsem, valami zavaró visszafelé nézve is van benne..

(még dolgoznom kell rajta?)

saját szobák

Virginia Woolf szerint ezt nem lehet másképp értelmezni, mint ami.. Woolf szerint az kell : saját szoba, a női alkotáshoz.., de mégis áttételesen...  saját tér, levegőn saját hang...(nekem tulajdonképpen sokáig nem volt saját szobám, s amikorra lett...már késő - s jellemző, hogy a lányom szobáját becsben tartva. nem is tekintem a lakás igazi részének, csak látogatóba járok oda telefonálni, s egyszer kétszer aludni - mint vendég- mióta a "saját" sezlonommal egy kis baj történt .) A saját szoba létrejöhet  saját szoba nélkül is - szerintem.

Na ez az az eszmefuttatás nem is tartozna ide, ha nem lenne egy kiállítás aminek pont ez Saját szoba; női alkotó "saját szobája" lenne a címe a zsidó múzeum  kiállító termében, amit nagy nehezen megtaláltam, (nagy nehezen beengedtek) A külseje - tévén láttam - hívta fel a figyelmet rá, mert emlékeztet a mi makói emlékjelünkre:

Két alkotóművész "saját szobája" lett a tér, valójában csak egy zug a tragikusan kettészakított
életű Sajó Edité, csak az önarcképe, de milyen beszédes... és ha közelebb megyünk, el tudjuk olvasni a könyvek gerincét, milyen filozófiai olvasmányai voltak.... mi minden lehetett benne.. és miminden lett semmivé ....1944-ben,  mindössze 31 éves  korában...

A teret benépesítik  Shaar Erzsébet kis szobrai... ezek önálló alkotások, kisplasztikák, furcsa nekem látni , hiszen Pécsett láthattam az Utcáját... életnagyságú alakokkal..

Elfáradva leülök az ablakpárkányra s lám, kint is szobrok

Néha érdemes kinézni a "saját szobák" falai közül is..!

Huszárik filmek ajándékban

Huszárik Zoltán rajzaiból nyílt kiállítás a Műcsarnokban (kétszer is visszementem miatta, mert csütörtökön 12-kor nyitnak) azért a pár -nem is túl nagy szám "képért" gondolhattam,

hanem a 3.teremből kiszűrödött Latnovits dünnyögő hangja, és két (üres) széksor előtt zajlott a Szindbád. Hát leültem és ott maradtam... nem pont az elejétől néztem, így lett egy alternatív befejezésem... de mindegy is,a részletek kidolgozottsága, szépsége... ami megkapott (hát persze az egészben ott a hanyatlás is, de jó is volt hogy így alakult, hogy a halál után táncolnak a dámák...és Szindbád is fiatalon ...gyönyörűség volt minden kocka...

aztán még megnéztem kint két rövidfilmet: az Egyveleget és főleg a Capriccot... láttam, valamikor,,, de ezek az olvadó hóemberek most azért jobban megborzongattak,, a vágóhidra vitt lovakról (Egyvelegből )nem is beszélve....

a rövid sorok védelmében

azt mondtad, hogy ne irjak rövid sorokat
mert az csak insta, automatikus és kidolgozatlan
azt mondtad, hogy ezek nem igazán versek
az interneten megélhetnek néhány órát
de azután végük

de hogy magyarázzam meg neked  úgy hogy értsd és érezd
ezek a rövid sorok tényleg lehet hogy nem versek
de  a hallgatás helyett születnek
s ezért a megszólalás minimuma
bennük

a sóhaj is rövid

de attól még van

létjogosultsága

s megfulladnánk

nélküle

viva la vida

Frida Kahloval volt találkozóm ma délelőtt a Várban, a Nemzeti Galériában....

Jobb helyet elképzelni se tudtam volna e célból

Az a feeling, fent, az ég közelében...a kapu

Már hosszú sor állt mögötte


Szerencsére megkérdeztem hogy a Kahlora vár-e mindenki, mert kiderült hogy 70 fölött soron kívül bemehettem, az információnál kapott jeggyel--ahol elcsodálkoztak az ősrégi személyi igazolványomon - s már bent is találtam magam... Frida Kahlo szobáiban

Még fotókat is csinálhattam (vakumentesen, persze)

 A szenvedések kifejezése meglepett.

,

S a szerelme is Diego iránt..aminek érdekes módon képi nyoma nem volt! nem ábrázolódott,

De a végkicsengés igen

Viva la vida. -  éljen az élet


(volt egy utóterem, de még a kiállitáson belül, arról, hogy él tovább -ikonként - a ma iparágaiban! Erről lemondtam volna...)

koranyár (és egyéb évszakok)

szeretem a koranyarat
a még friss zöld fákat

ne gondolj az őszre
még olyan messze
mintha el se jönne


(de ha eljön az ősz
azt is szeretem

sőt a telet
és a tavaszt

csak mind
jöjjön sorra

el)

azt mondja az unokám

azt mondja az unokám
hogy azért vagyok
annyira fáradt
mert már
túl  öreg

én meg erre
hogy ez az én bajom
és öregség ellen nincs orvosság

erre letép egy
egy hosszúszárú gazt
s kinevezi gyógynövénynek

ez majd rendbetesz

és azt is mondja
hogy majd kapok
egy jó kis hűsitő teát
vagy üditőt netán vizet

meg pihe puha párnát
a székemre

Máris jobban vagyok

kisfiú nagy bánata

olyan sok és nagy bánata
van egy kisfiúnak
mit nem mer elmondani
anyjának, apjának

csak a nagyanyjának :

nem tudok egyedül
elaludni
és apu azt mondta
hogy akkor vesz legot
ha elalszok

mondd el ezt anyunak...

uti rajzok

julius 8

tiz éve járok ingyen buszon-vonaton

ma -először -a buszsofőr elkérte a személyi igazolványom, a jogosultságom igazolandó

nem tudom mire vélni

mindenesetre -mivel a személyi igazolványom jó mélyen el van rejtve - a közelebb levő utazási igazolványt vettem elő, az mindig kéznél van azért, de tökéletesen meg is felelt

rend a lelke mindennek,

utóvégre álcázhatom is magam öregnek...

********************

A vasút büféjénél tűnt föl először

Az öltözéke short, így jól látszott a csonk is a műláb találkozásánál. Egész fiatal volt. Göndörhajú, szemüveges és öntudatos.

Később láttam felbukkanni a vonat fülkében egy idősebb nő kíséretében., aki hozta a  bőröndjét, táskáját hiszem az ő kezei le voltak foglalva a mankókkal) S ő meg , mint akinek ez "kijár" természetesnek is vette, rá se figyelt. Az okostelefonján nézte magát...Úgy ültek a helyükön, hogyha később jövők, és nem is látom előbb - nem tudhatok a műlábról. - Csakis egy gondtalan fruskát látnék, aki okostelefonjával van elfoglalva - mint bármely hasonló korú társa...

Tán nem is tudja, milyen nagy a hendikeppje.

Tán jobb is így.

Kívánom neki, hogy legyen boldog...Megvan rá az esélye.

**********************

Az a három piros pipacs már nélkülem hervad el

Ott árválltak a szomszédos sínpár mellett.Mire elővettem a fényképezőgépem begördült a  vonat, amire várakoztunk.És mi elindultunk. Mire szabad lett újra a kilátás, pipacsoknak már nyoma sem volt. Csak zöld. Minden zöld. Semmi piros.Szomorúan teszem el a fényképezőgépem. De nem túl mélyre. Hátha...

de ez már csak egy fakéreg....a ceglédi állomáson:

Celebration of life Vera

utazom

nem is tudom, már hány hónap után, mert mindig közbe jön valami: fejbeverés meg a maradhatnék, csepegő vizscsapok  - mindig akad valami ürügy a halasztásra...

most jobb híján utazom csak Pestig és nem Torontóba,...mert legalább Pesten együtt akarjuk nézni skypon a búcsúünnepséget..(Celebration of Life) .Verától

szomorú vagyok

küldtem képeket, írtam egy verset, Dóra felolvassa (Timi le is fordította angolra)..

De mi ez ahhoz képest, hogy Vera nincs többé

és hogy milyen keveset lehettem vele..

VERAS

My cousin died

the first link has been broken

in the chain of generations

Vera – she was the truth

it was the name

of our aunt’s twin sister

who lived 3 months

but our grandfather’s graved

the name to her tomb: VERA

and cried for her

altough he had six another child

and Vera borned

second again

when our grandfather

passed

and now the second Vera

is passed

and the truth

is passed also

a problémákról

Azt hiszem, életem nagy problémái álproblémák voltak. Nem tekintettem rájuk - mert nem is tekinthettem - távlatból, hogy erre rájöjjek, mikor aktuálisak voltak épp.

És azt hiszem,  elproblémázgattam mindent, ahelyett hogy feladatoknak tekinthettem volna. Megoldandónak.

Éltem egyik napról a másikra, problémáról problémára.

Arra viszont nagyon emlékszem, amikor egyetemi társnőmnek azt találtam mondani, hogy neki az az egyetlen problémája, hogy tulajdonképpen nincs problémája Megsértettem vele.(Mint ahogy azzal is, hogy sznobnak mondtam)

Nem lehettem valami kellemes egyén, a problémáim közt:) Mintha azt hittem volna, hogy az sokmindenre feljogosit. Pedig nem.

És még valami kései felismerés, mindenkinek sajátmagának kell megoldani az élete kis és nagy kérdéseit, És ebbe az u.n. problémák is beletartoznak.

a fordulat

Azt mondja Weöres Sándor:

Ha pokolra jutsz, legmélyére térj:
az már a menny. Mert minden körbe ér.

meg mondják azt is, hogy a depresszió ellen nem kell harcolni, inkább belemélyedni, egy idő után ugyanis nem vihető tovább--- szeirntem. Nos nálam most jött el ez a pillanat, Kitakaritottam az erkélyt! és úgy döntöttem, hogy "félre bánat, félre bú"...erős vagyok :)                                                                               

fáradtság

Elfáradok. Nagyon hamar. A semmiben. Tulajdonképpen az életbe,,,

A "minden padon megtalálsz" akár mottóm is lehetne.A hátramaradókra..

Csak rossz belegondolni, hogy már nem  lesz ennél jobb.Csak rosszabb.

Az elején még hogy cifráztam, volt miből, Mára a lecsupaszodott valóság ez.

Elfáradtam.

elherdáltad

elherdáltad az életed
már biztos nyom nélkül mész el

   két nyomot hagyok: lányomat
   s az ő fiát  unokámat

   de amugy jöttem és megyek
   és nem tudja senki miként

nem marad külön nyomod
beborít a feledés

bipolaritás

volt alkalmam egész közelről megfigyelni a bipolaritás (maniás depresszió) különböző sajátosságait: a mély depressziót és a "mániát' azaz felhangoltságot, és közte minden árnyalatot...beleértve annak pontos mértani középarányát, a legtökéletesebb harmóniát és kiegyensúlyozottságot is.

De ha depresszió és mánia közt választani kell, feltétlenül a depressziót választanám. A depresszió mindig közelebb áll a realitáshoz. Viszont alkotni csak felhangoltan lehet. (Vagy a kettő közt)

Persze lehet, hogy azért gondolom igy, mert alkatomnál fogva hajlok a depresszió felé(?) És similis similem gaudet.

De épp az egyensúlyi állapot létrehozása érdekében mindig átcsusszan a másik oldalba, a depresszió a felhangoltságba, és a felhangoltság a depresszióba,,,

És  ha létrejön az aranyközép.. az a ritka jó. A legritkább és a legjobb.

És merem állitani, hogy ezt csak a két szélsőség közt lehet eltalálni! Velük együtt...

elveszett körmondataim....

Elvesztettem a körmondataimat. Ha valahol találkoztok velük, üdvözlöm őket..a messzi  távolból...Ja hogy  itt lapulnak valahol régi levelekben, jegyzetekben...de senki rájuk se néz. Nehéz volt követni őket, akkor is, amikor keletkeztek.

De gubancaikat kigubancolta az élet.
Már csak tőmondatokat ir.
Slágfortokban.

Néha rimekbe szedi
hogy könnyebb legyen elviselni
a ki sem mondottakat.

a régi nóta

nagyapám meszes erei
csordogálnak bennem

csak mindig elfelejtem

ő sose látott s mégis
itt bujkál bennem

hiába minden
tovább  adta
vállalt holta
után is

a hajlamot

hát szervusz
nagyapa
fogjunk kezet
(én még)
itt vagyok

fájjon

amikor zajlanak az események, sokszor észre sem vesszük

mert valami más eltereli a figyelmünket

aztán egyszercsak el kezd fájni, ami a maga idejében nem fájta ki magát

talán ezért is kellene mindig új impulzusokat keresni

de az is csak elodázás lenne

ha fáj, hadd fájjon

majd elmúlik

(vagy nem)

Shakespearek másképp

"Országomat egy lóért!"

De már itt maradok.
Elpihenek.
Nincs erőm
a lovat felnyergelni se.

**********************

"Lenni vagy nem lenni"

Nem ez a kérdés
"Nem lenni" a válasz
Csak az a kérdés
hogy mikor,.

**************************

"Prospero eltöri a varázspálcát"

Nincs több csoda.
Eddig se a pálcában volt.
De már unta
Nyugdijba ment

**************************.

a magyarázat

azt mondjátok
szomorúak a verseim

mit mondhatnék erre

Beckettel felelek
"az asszonyok a sir fölött
szülnek lovagló ülésben"

s ezzel zárul a kör

Verák

Meghalt az unokatestvérem
felfejtőzött az első szem
generációnk szövetében

Vera - az igazság volt
már hivták igy
egy ikertestvérét
nagynéninknek
3 hónapot élt csak
de sirkövére nagyapánk
rávéste a nevet: VERA

és siratta
hiába volt még
vagy hat gyereke

és Vera megszületett
újra másodszorra
mikor elment
nagyapa

s most a második
Vera is oda lett

Oda az igazság is
vele

A Pál utcai fiúk után

vegyes érzéseim vannak

nem akarom visszavonni , amit irtam még a látása előtt, (csak félig, legfeljebb)

az egészet alapjaiban elhibázottnak érzem, felemásnak - s mint ilyen persze nem záródik ki a rendkivül felkavaró és meginditő részletek jelenléte...

végül is érdemes volt megcsinálni és megnézni

(ámbár attól tartok playbackat hallottam) - elmosódottak voltak a dalok

https://www.youtube.com/watch?time_continue=10&v=tc76pE7mg0U


a közösségiek közül a méltán híres lett  (Nagy a világ...) hatott,. a végén el is hangzott a szünni nem akaró taps köszöneteképp (s ezúttal biztos nem playbacként)

szép volt nemecsek vizes ruhában elénekelt jó volt... kezdetű dala (jobb mint az árulás)

és a boka-.nemecsek kettős a végén....

végül is nemecsek önfeláldozása gyönyörűen kibontakozhatott

(szemben a többiek teljes éretlenségével)

úgy tűnik nagy dolgok történnek a szinpadon.. s úgy tűnt , hogy végül is semmiért

végül is az élet nem ilyen?

leszakadás

Kezdek leszakadni magamról

S bár mindig is erre vágytam
Érzem hogy ez rossz
Mert végleges

Mindig mindennek eljön az ideje
ne siettesd!

Ó ha tudtam volna!