jaj...

jaj nem tudják
a még fiatalok
mennyire nem jó ez

amikor a test
már
nem engedelmes

de ugyanúgy
nem tudtuk
mi sem

csak a rút jövő
értékeli
a szép jelent

s ha már elmúlt
régen

egyszerelem

mind szerettem
akkor amikor épp

de én azt hiszem
egyetlen szerelem
égett bennem
mindenkiért

mára már
össze is keverem
mikor kit ért

s már tudom
minden szerelem
bennem élt

de akkor is
mind szerettem

s velük
lehettem
teljes-én

s itt vannak
bennem
ma is

hogy élnek még
vagy már haltak
az mindegy is

bennem él
mindegyik
mig én vagyok
s olyannak
amilyenek akkor
voltak
mikor elhittem
mindnek
fiatalon
hogy a szerelem
hatalom
minden
és örökkévaló

mert az is
csak a lángot
fellobbantó
tárgy s alany
lehet változó

ők jönnek-mennek
de az érzés
mi felemel
marad

a láng örök és
ugyanaz

***********

s már azt is
tudom
ki felé ...

csak most még
nem mondom
(a nevét) ki

*******************

és épp ma olvastam ezt: (némi egybeesés,ill, magyarázat e korábban irt versre!:)

http://zsido.com/fejezetek/bosalach-a-szerelem-es-a-tenger-kettetorese/

amikor kinyiltak az orgonák

amikor kinyiltak a orgonák

tudtuk hogy itt a tavasz

jön a ballagás

és többnyire süt a nap

és  könnyű ruhákba bújtunk

és könnyű lépteinktől

zajlott az aszfaltos út

és versenyben a madarakkal

fecsegtünk csevegtünk

vég nélkül

s zabolátlanul

azt hittük miénk a világ

mikor kinyiltak az orgonák

beszivtuk az illatát

s tudtuk jön a hervadás

és  már hivott a nyár

igérve ezernyi új csodát....

de az volt a nagy nyitány

amikor kinyiltak az orgonák

az idő(n)k rövid(?) vagy inkább hosszú! története

kezdettől meg akartam nézni ezt az érdekesnek beharangozott újszerű bábelőadást
témája miatt is (öregség).. meg egyéb speciális okból...
most adódott egy lehetőség aTrafóban ill. adtam magamnak, és tényleg ott maradt is ki egy szabad jegy nekem, nyugdíjas is (amúgy kis pinceteremben volt most az előadás, és persze teltházzal)

tetszett  az ötlet, tetszettek a bábuk, akik a mögöttük mozgató fiatal színészek vonásait is hordozták megöregítve... (meg mint nyilatkozták az alkotók az ő nagyszüleikét is, egy parkinzonos remegésben, vagy egy hiányzó ujjpercben)

micsoda lehetőség lett volna ez a kétsíkú párbeszédre:

(fiatal énünk találkozása az öreg önmagunkkal, esetleg visszafelé visszabeszélve perlekedve forditva...) de nem

ugyan az előadás alcímében is az szerepelt eleve, hogy öregekről fiataloknak

egy öregembernek nem tudtak se újat mondani az öregségről, se még csak teljesen hiteleset se

egy öreg tudja mindig mit jelent fiatalnak lenni (legfeljebb elfelejti)

de egy fiatal fordítva nem, hogy mi az öregség, mert ő még nem volt öreg, (ezt egyszer  vitánk közepette lányom fejtette ki nekem:), nehogy megértésre számítsak) (mégha bensőséges viszonyt is táplált mondjuk a nagyszüleivel... és fájlalva elvesztésüket, ahogy itt az alkotók esetében 

az írót (aki egyébként remek mesekönyveket (is) ír! véletlenül ismerem, igaz futólag, gimista korából (együtt OKTévéztek lányommal Szegeden egy gimiben a megyei fordulón...ő azt hiszem egy drámából, jellemzően (hisz dramaturg lett) , tán Moliere Fösvényéből? lányom meg egy költőből (Nagy Lászlóból)ugyancsak jellemzően (hiszen ő meg költő is lett) - még külön érdekesség , hogy egy napon is születtek, igaz lányom egy évvel később, de attól az egy év fortól G. Dóra se ismeri jobban az öregséget , (kár... márelőre elhatároztam hogy hogy gratulálok neki) nekem úgy tűnt... amiket láttam belőle , klisék voltak, legfőbb evidencia, hogy a test, nem tudja követni, hanem gátolja a szellem , lélek még megmaradó szárnyalását...

..
s van egy sztori, mert ugye az is kell, ami nekem kissé morbid volt és krimiszerű is , s főleg lapos - de ez hozta mozgásba az öregeket... így kellett is

a zárójelenet viszont  érdekesre sikerült

eljutnak a tengerhez egy elhunyt közös barát-szerető-férj-ismerős kérése nyomán, hogy oda ill. Velencébe vigyék a hamvakat...

miután - némi viszontagságok után - megtörtént a küldetés...ülnek egymás mellett (a magas asztalaikon) , a vetitett háttér tenger előtt...

és az egyik bábú hirtelen hátrazuhan, le a mélybe... azt hittem követi a többi is forgatókönyvszerűen

de nem , ez csak egy hirtelen mozdulatból történő baki lehetett, mert  visszajőve a  mozgató színésznője a tapsrendnél pironkodva felemelte és visszarakta, mintha semmi se történt volna

pedig hát... így szoktak történni a dolgok végül is... vagy hasonlóan...

lehet, hogy az adott körülmények miatt se tetszett igazán vagy egyáltalán  az előadás, szűk volt a hely, mellettem egy férfi (nem  öreg) végig a körmeit, ujjait, kézfejét  rágta , úgyhogy tőle is igyekeztem elhúzódni

kifelé jövet  a ruhatár felé tartva elsőkként, egy fiatal srác meg meg is jegyezte, hogy olyan kényelmetlenek voltak a székek, hogy ha soká tart az előadás, mondjuk 3 órahosszat, ő ki se bírta volna

hát elég sok volt- mondtam neki - igy is

értette, neki is!, túl sok

(pedig ő fiatal és állítólag neki szólt...)

arra meg utólag jöttem rá, hogy ez az idő(nk) rövidségére utalás birtokos személyrag nélkül tulajdonképpen plágium, Stephan Hawking fizikus népszerű művéből (Az idő rövid története)

-----

igy, szöveg nélkül, a beharangozó, nem is olyan rossz, ugye, mondom az öreg bábuk remek karakterek voltak... együtt fiatalkori vonásaikkal a színészeken,,, no és az a remek Tennyson vers (Fodor Tamás előadásában - Csak lenni még nem élet....mindennél, az összes többi szövegnél többet mond): (de erre nem is emlékszem, hogy elhangzott volna a mi előadásunkon,,, csak a recsegés maradt...

Haumann védőbeszéde

emlékszem, még egész fiatal voltam s Haumann is fiatal volt, (két év van köztünk) ,amikor ez a Szokratesz védőbeszéde óriási reveláció volt, s annyira meg szerettem volna nézni, de még mindig játssza (kisebb kihagyások után)...

most azt nem , de egy beszélgetést vele elmentem meghallgatni múlt vasárnap délután a Goldmark teremben...a Dohány Kulturális Páholy veendégeként

Szokratesz járt a fejemben persze...

és  szerencsére ő is vele kezdte...

bár 162 szerepe volt (ezen maga is elcsodálkozott), de úgy látom Platon Szokratesze maradr....Az tán több is mint egy szerepe

bár Bessenyeit idézve mondta, hogy 5-6 jó szerep már szép --- ő 7-et számot össze

ebből megemlitette Büchner Woiczekjét, Brecht Aurturo Ui tündéklése  és bukását, ezután jött a Szokratesz,,,ez  adott annak idején (a 29 évesnek a 70 éves szerepében) neki is nevet,

aztán a Sok hűhó...

meg a Macskákból a kiöregedett szinházi macska

"hogy ez megy vagy az megy, sose kérdeztem meg... hiszen fejben volt nálam hetven szerep...

hogy félgőzzel játszottam, nem érhet vád, nálam nem vett a közönségs zsákbamacskát...

elvem az volt, ne csak ésszel de szivvel is játssz"

akár egy ars poetica.

aztán a Fösvény is... nagy kedvence, most két gyerekével jászva

az apja is szinész szeretett volna lenni...(fia, akár apja fiatal korában, s egy másik dimenzióban vele társalog, talán ismerjük - ezt szól ki...mikor valaki azzal beszél, aki már elment...)

időközben, s elég hamar az addig kérdezgető Galkó Balázsnak el kellett mennie egy Cseh Tamás emlékműsorra, és a fóranbbi váltotta, aki viszont itt egyből újrarajngó kisfiú lett... elmesélve egy régi történtet, amikor a Dob utcában forgatott a művész úr és ott volt egy cukrászda a 22es szám alatt, és benne a cukrásznő, aki egy autogrammot kért a Hókuszpókért rajongó fiának, és a "Hókuszpók" az autogramm adása közben megkérdezte  hány éves a kicsike, mire az anyja válasza. 32...hár most már még több az azóta főrabbi úr, de itt egyből újra rajongó kisfiúvá vált bizony:

Haumann apró finomságokat, szinészi nüanszokat emlit, lelkesen, belefeledkezve, közben-közben  többször is megkérdi tőlünk nem sok-e... jaj, dehogy is olyan érdekes minden megnyilatkozása....

aztán a vége felé közönségbeli kérés nyomán szó kerül a (részbeni) zsidóság(á)ról is, arról, hogy még mit sem tudva elment Auschwitz-ba , és befeküdt egy barakk közepén  egy priccsre, és finom nőalakokat látott a feje fölött felrajzolva , és  közben fújt a szél nyikorogva...ekkor még nem tudott semmi személyes érintettséget, csak jóvaé később, azt, hogy az édesapja anyja volt zsidó (tehát negyed..), annak idején Hitlernek ez is elég lett volna...) Lelke mélyén mindig érzett valami kimondhatatlan vonzódást...származása tudása nélkül is..."ne vegyék hizelgésnek"" tette hozzá mosolyogva

legvégül - mivel csak pozitivummal szabad befejezni bármit- elóadott két humoros számot

Karinthy Emberke tragéidáját, meg nem is tudom még mit...én a beszélgetést, a gondolatait a személyiségét jobban élveztem, mint a szereplést.

a Szokrateszt meg majd remélem még meg tudom egyszer nézni a Sufniban... épp ott voltam előző nap a Bádogdobon)...de sokat nem kell már várni vele,  következő fél évszázadot biztos nem lehet... bár Platon gondolatai túlélők, meg a művészet is örök, (ars longa) de vita brevis... mindannyiunknak , sajnos...a végtelenségig nem lehet mindent halasztani...

a kamrában / sufniban

illetve Danzigban/Gdanskban jártam múlt hét szombatján

a Kamrában most voltam életemben először, Gdanskban viszont már voltam 55 éve!(egyetemistaként az egyetemi énekkarral, turnén)

váratlanul kaptam színházjegyet, s olyan rég voltam színházban Budapesten, hogy egyből örömmel el is fogadtam e (nézői beugrást ...

arra emlékeztem, hogy egyszer a Szintézis Szabadegyetem Reáltanoda utcai helyszínéről  rohanva a Ferenciek terén át, láttam kiírva KAMRA, most ez az akkori villanás kapóra jött, így is elég zűrösen jutottam a Ferenciek tere 4 alá, ahol egy beugróban , s pincehelyiségben a kis színház... u.i. szombati hét vége lévén metró nem járt, a pótlója pedig épp a Ferenciek terén nem is áll meg, igy a buszról leszállva a nyugatitól taxival robogtunk, de a taxis se tudott pont ott megállni, ahol optimális lett volna. (lehetett volna busszal az Astóriáig és onnan elsétálni egy megállót, de mikor kérdeztem a buszvezetőt hány perc az, végigmért, s csak annyit mondott lesújtóan, hát magácskának van az 10 perc is. (lekéstem volna!- Pesten még gyorsabban jár az én időm)

naszóval a robogó taxiról leszálltam, megkerestem visszafelé a zebrát, ahogy a taxis irányított, megtaláltam a színházat, a szűk lépcsősort, s lent az odút a színészek társulati képével: 

ruhatárakkal, és amikor be akartam menni a színházterembe, két fiatal cerberuslány utam állta... eleve 7 perccel 3 után kezdenek,,, a színháztermet meg berendezik, hiszen a kis nézőtér játéktér is egyben mint kiderült

s fel is hívták figyelmünket, hogy  mellénk a középső sávba nehogy tegyünk le valamit, mert ott fognak rohangálni a színészek, csak azt nem értettem miért ül a szélén egy fehér inges, hózentrógeres drapp nadrágos valaki rendithetetlenül az útban (hát kiderült ő az egyik  főszereplő, a narrátor, és a dob..ebben a Bádodgdob c. roppant érdekes előadásban, amit Günter Grass irt eredetileg (regénybe)

sejthetően sok önéletrajzi vonatkozással, hiszen a főhős egy idős vele (a fiú majd férfi aki 3 éves korában elhatározza hogy nem akar felnőni. és úgy is lesz...) és a helyszín is az  író szülővárosa,

ami Danzig ill Gdansk ahol különböző nemzetiségek élnek egymás ellett egymással keveredve, így vagy úgy (v. ö. in  between?)

a fő idő a második világháború, Hitler ideje, de ez az időszámítás is elég képlékeny, hiszen többször is a színpad két felén Hitler és Beethoven képei néznek egymással farkaszemet...

nincs feloldás, sorra halnak meg a fiú hozzátartozói, anyja, apái (sose dől el ki volt az igazi...a német vagy a lengyel)

és születik egy új gyerek is, annak se tudni ki az apja...

az utolsó mondatnál szinte el akartam aludni (ez lehet, hogy engem minősít)...de még időben felébredtem, a lealvó villanyokra, a sötétségben  még visszhangzottak a fejemben az utolsó szavak:

"..mint egy óramutató, ami újra és újra ugyanazokra a számokra lép"

de aztán kiderült, önkényesen is lett vége,  a darabnak a regénybeli 3. helyett

az előadás viszont igazán remek volt, igazi, bravúros színészi alakításokkal (többszörös szerepekben ), és remek rendezéssel...

nehezen mozdultam kifelé

a színészek nem győzhették kivárni, hogy eltűnjünk már?

az egyetlen  büféhez a narrátorunk aki a dob  ill a felnőtt Oscar szerepét is játszotta(még színpadi-nézői ruhájában, a fehér ingben és a drapp hózentrógeres nadrágban , alteregójával illetve fiatal változatával aki a fehér inget és drapp rövid nadrágját már lecserélte valami lezser hacukára(láttunk mi bent meztelenül is a színpadon)....kértek valamit enni vagy innivalót..

egy néni bottal és kísérőjével odament hozzájuk gratulálni, s mondani, hogy minden előadásukat megnézi

annyira örült és jószívvel fogadta az idősebb színész a kedves szavakat, hogy én is megkíséreltem egy gratulációfélét ezen felbuzdulva, s hozzátettem én ugyan most voltam itt először, de ezután jönni fogok!

és így is gondoltam, s gondolom most is.

úgy legyen.

Gdanskba viszont nem fogok már menni.... (Danzigba még úgyse)

na és az ábrázolt időszakba (30-as, 40-es évek...végképp nem...NEMÍ! (végül is a bádogdobnak is ez volt a mondandója)..vagy tényleg mindig körbejár az a fránya mutató, mindig ugyanazokra a számokra?!....

láttam

Láttam kopár faágakat

S láttam kinőni belőlük

A tavaszt

megvárom?

A kétszintes kis étterem zsúfolt, legutóbb a fogas mellett tudtam csak  leülni, végig is söpörte minden kabát, sál az asztalomat

most óvatosabb vagyok, a belépéskor megkérdem tágasabb-e fönt és van -e hely , úgyhogy igenlő-biztató válasz után fellépcsőzök a felső szintre

ott sincs több hely,,, illetve nagy asztalt nem akarok lefoglalni egyedül
de épp egy kétszemélyes asztaltól feláll egy hölgy, s a helyét így megkapom

mindenfele ülnek, de nyugodtan várok

fel is veszi a rendelést egy pincér

és én az okostelefonomba merülök
míg nem egy pincérnő rám kérdez:

_Megvárja?
_Mit...kit?!
-A partnerét
-Nincs partnerem

De már korábban  leadtam a rendelést. Az ebédre.

emlékeztünk

a Dohány utcai zsinagógában emlékeztünk

én is

a pesti gettó felszabadításának 73, évfordulóján

én is, bár pesti nagymamám, ha jól tudom, nem volt gettóban, "csak" álnéven bujkált, hasonlóképpen a nagybátyámhoz...mi meg deportálva voltunk még akkoriban anyuval, apámat meg már megölték  bori munkaszolgálatosként, viszont az egykori gettó helyén, a Dohány utcai zsinagóga melletti temetőben, ahol a gettóban elpusztult áldozatok nyugszanak, amerre véletlenül tévedtem be, miután nem engedtek be a főbejáraton, hanem oldalt, megmotozták a táskámat, van-e benne valami veszélyforrás hm... arra felé kanyarodtam, és a végében Varga Imre Erőltetett menete fogadott.., úgyhogy az emlékezésem megint - mint mindig - a megölt apámra emlékezéssel kezdődött, emlékezéssel arra, akire nem is emlékezhetek, akiről nem lehetnek személyes emlékeim...

sőt a haláláról, a végső sorsáról se biztos tudásom, csak ezek az általános szimbólumok:

a zsinagógában már vannak személyes emlékeim, 45-ből, nagymamámmal a jobboldali karzaton ültem,,, fent a magasban... az egy éves  deportálásból hazajőve, teljes két és fél évemmel...
sose mulasztom el , hogy fel ne nézzek oda... (lányommal jópár éve fel is mentünk.)

most csak a földszinten vagyunk..ahol minden hely előtt a padon táblák: emlékezzünk felirattal, angolul is, hogy miért van egybe írva a  weremember a mögöttem levő gimisták felvilágosítanak mert ez a fb-on igy szokott lenni: #weremember# #emlékezzünk # (hestage) (mint a metoo legutóbb, hát ez is egyfajta , másfajta! s több is mint zaklatás volt, ami valóban engem is (metoo) érintett, és ami ellen nem lehet nem tiltakozni, 73 év után se, mert múlhatatlanok a nyomai )

  a táblát fel is emeljük, én is jó magasra, meg csinálok egy selfit is 

hogy ne csak a tömegben egy hangya legyek, de a szép videós összefoglalón (amit végig a kántor csodálatos éneklése fest alá...tudom, hol vagyok, és látom is magam...jó érzés...)

az ünnepségen hivatalos beszédek hangzanak el (főpolgármester, hitközségi elnök, főrabbi,,,) figyelem szavaikat, de leginkább azt , ahogy a szines fények váltakoznak és megvilágitják  a tizparancsolat héber nyelvű két kőtábláját, szemben velem, fent, a magasban:

erre mindig mindenkinek emlékezni kellene, és betartani! de legalább ezt hogy NE ÖLJ!

akkor nem kellene hogy sor kerüljön ilyen emlékezésekre, mint ami a mostani volt... január 18-án








https://alizfotok.blogspot.hu/2018/01/emlekeztunk-januar-18-an.html?spref=fb

a tenger fenekén

a mesélőkedvem mintha elszivárgott volna

jönnek elő a régebbi blogbejegyzéseim a fb-on, hosszúak, részletesen elemzőek, bennük egy-egy történet elmondása, mi velem esett meg, következtetések levonásával... mert kissé általánositható, mindben van valami...

mintha ezek (is) szűnőben lennének

talán mert a meséléshez, a mesélőkedvhez elengedhetetlen kellék lenne a hallgatóság...feltételezése...

mese nincs önmagában, hallgatóság nélkül

azt mindig másoknak mesélik
kicsit el is avulnak a dolgok... a műalkotások is,,, nem nagyon az igaziak, de kicsit mindig...

mindennek csak másokkal van  értelme

csak úgy van értelme

(volt egy storyféleség arról, hogy ha a tenger fenekén van egy műalkotás , azt hiszem zeneműről van szó, remekmű... az lehet-e , ott ?), szerintem gyakorlatilag semmiképp sem, csak ha az emberek, valaki meghallgatná...sőt ha eleve valaki megszólaltatná... de a tenger alatt, míg a tenger alatt van az a kotta, semmiképp, ha egyszer előkerül... és akkor... feltéve, ha nem mosódnak el  a kottafejek rajta és nem telik el túl sok idő a felszínrehozatalig, mert azért valljuk be, kicsit tényleg el is avulnak a dolgok... a műalkotások is,,, nem nagyon az igaziak,de kicsit mindig...

meg amíg a tenger mélyén nyugszanak, nincs is miről beszélnünk

minek meséljek eleve a tenger fenekén nyugvó meséket

amik ráadásul eleve nem remekművek

ha csak nem eleve hallgatóságnak képzelem magamat is :)

vagy felhozom a tenger fenekéről, kiválogatom, és kiadom ... magam...

(milyen érdekesen van dupla de összefüggő jelentése ennek a kifejezésnek) kiadni magam , s miért is van egy pejoratív...?! az adni mennyire pozitív szó de a kiadni magam egyáltalán nem.

talán mert jobb lenne, ha más tenné , egy búvár mondjuk, felfedezné a tenger mélyén, és ő felszínre hozná (?)
...:)

u.i. eleinte egyébként lényegesen több olvasóm volt,  300 fölött  is többnyire...(a freeblog idején pl)  lehet, hogy a dolgok összefüggenek, kölcsönösen
sőt biztos

persze kevéske s pláne a hozzá(m) szóló olvasóimnak annál hálásabb vagyok...

nélkülük azt hiszem még ilyeneket se írnék (ide )

****************************************************************************

u.i. ezt napokkal ezelőtt írtam, piszkozatban hagyva, közben egy szűk hétre elutaztam, s lám nem is hiányoztam senkinek :)

pedig /és nekem hiányzott a blogírás (össze is gyűlt egy csomó témám)

"ennyi"

mögöttem a mekiben
férfias női hang kattog
mint a puskaropogás

nem 
mama
értsd meg
nem tudok
csinálni 
semmit
négyórákat
alszom
arra vigyázok
ne dőljek ki
ENNYI
nem
az unokáid 
se tudnak 
menni
vizsgaidőszakban
nem
értsd 
meg
nem
ENNYI
lehet hogy
nincs is
olyan nagy
baj
a múltkor
se volt
nem
nem tudok
semmit se
csinálni
ENNYI
ne haragudj
talán 
majd
holnap

és komótosan
és elégedetten
leteszi mobilját
s mint aki
jól elintézte
dolgát (az anyját)
hatalmasat harap
hamburgeréből

pár perc múlva feszes
katonás léptekkel
távozik

nem dől ki

a nagy búcsúszimfónia

az egész élet egy búcsúszimfónia
de ki tudja ezt ki írta
s ki a dirigense

s mikor hagyd abba a szólamod
nincs előtted kotta
s a karmestert se láthatod

A viaszbaba is ....elment

még 7-én....
de a dala itt marad
nekem a fülemben is
65-ből, az Euroviziós fesztiválon ez a dal ill. ő volt a nyertes

nálam fiatalabb volt, mikor ezt a nagy sikerré lett dalt énekelte, még csak 17!
... 70 évesen ment el.
.. ki emlékszik még rá?

már tudom

már tudom milyenek a férfiak
és milyenek a nők
meg az öregek
és az ifjak
no és persze
a gyerekek
mind

már tudom
kivel hogy
kell
szót érteni

gyerekekkel mindig is
tudtam...
tán csak akkor nem
mikor magam is
még gyerek voltam

de most már tudok
öreg kortársakkal is

régebben
még ifjabban
az öregebbek
nem értették
esetlen
közeledésem
olykor
sopánkodó sajnálkozásom
suta segíteni akarásom
hárítva rossz néven vették
ki is nevették

már értem ezt is
nem kell sajnálni
senkit

amíg él

legfeljebb
ha kéne
szó nélkül
tenni érte
nem várni
hogy kérje
mert úgyse...

persze sokszor
egy beszélgetés
is segít...
egy igazi...

a nők
folyton szerelmesek
megférjesednek
gyereket nevelnek
dolgoznak hajszoltak
nincs rád idejük
meglehet
végighallgatni sem,
esetleg majd holnap
mert mai életük
annyi mindennel tele
tudod, te is átmentél
ezen

megértesz már
mindenkit és mindent

perszepersze
leginkább
a gyerekeket

hogy lassan
azzá válsz
magad is

de már
mindenen átmenő
s minden kort ismerő
második...

s mekkora kegyként
tudsz kommunikálni

egy kicsit
azzal is
ahonnan jöttél
s ahova mész el

a kortalan
s végtelen
mindenséggel

egy esős téli napon....

telek

régi telekre gondolok

hullt a hó

s hónapokig azon jártunk

miután megfagyott

de rá nem léptünk

a frissen hullottra

mi szűzen csillogott

ez is elmúlt

most is tél van

eső esik

sarat taposok

*

 évszakok  - meg minden

a télnek hószaga volt

a tavasznak orgonáé

a nyárnak a maros

s az ősznek az iskoláé

most minden évszak

színtelen-szagtalan

de egyszerre érzem

az egészet

hogy milyen nagy dolog

az élet

s mily gyorsan

múlik el

minden,

  *

mielőtt teljesen sötét lesz

a baj az hogy már a szemem se a régi

s a kezem se hogy leírhasson mindent

és különben is minek

hogy gyűljön a lom?

iroda-lom? minek-kinek?

csak magamnak pötyögtetek

ezen a számítógépen

míg rám nem esteledik,

és vége ennek a versnek is

mielőtt teljesen sötét lesz

pasik? (inkább én!) a pácban

már irtam, hogy a négydarabos szinházbérletben mindig akad olyan darab amit semmi pénzért nem néznék meg különben, de van olyan  is amit viszont meg akarok nézni és ezt csak bértletesként lehet, úgyhogy megveszem a bérletet, és én hülye megnézem azt a darabot is közte, amit amúgy biztos nem

már a cime alapján sem kellett volna:

Pasik a pácban

hát igen , inkább én voltam pácban

de minden oké, siker volt, vastaps


én képtelen voltam rá..de jobb lett volna ha itthon maradok a bérletemmel, azt hiszem---

engem mindig lehangolnak a blőd u.n. vigjátékok, pláne ha még hamisan énekelnek is benne, meg ha az egész az. és még izléstelen is.

úgyhogy képtelen voltam valójában tapsolni az előadás végén, tulajdonképpen jó hogy vastaps volt, így nem hiányzott az én tapsom... :) (persze tudhattam volna előre, hogy ez nem az én darabom lesz - azért egy párszor megnevettettek,-prózában! -azért hálás is vagyok..Jaj, csak ne énekeltek volna! meg azok a fehérpirosneműk ne kerültek volna elő.

de azért csodálkozom, hogy szinte az egész közönségnek tetszett, olyan lelkesen vastapsolt szinte mindenki

lehet, hogy mégis bennem a hiba?

További reakciók megj

másnap

na most már biztos megszülettem
irtam fel a facebook oldalamra
előüdvözlések után tegnap
mikor delet harangoztak épp
mert csak annyit tudtam
a születésem idejéről
hogy 11 és 12 közt történt
azaz későn mert én lusta
voltam mindig is..
anyám mondta
ö csak tudta
hogy mennyire
nem mozdultam
már akkor se
mint ahogy később is
sokat nyúltam szerinte
de míg benne voltam
csak este nyújtózhattam ki
mert reggeltől estig
a singer varrógépnél
görnyedt szegény
s hajtotta lábával
a pedálos kereket....
este már kinyújtózhattam
s ficánkolhattam eleget
mint most is
éjjel vagyok eleven
s nappal az én éjjelem

de hogy igazán
megszülettem-e
ki tudja
az újságban nincs nyoma
és az egész életem
féléberfélálom lehetett
mégis belefáradtam
már bele
a végére

nem baj
nemsoká
alszom majd
éjjel-nappal
mélyen
s eleget

vagy ki tudja
mi van abban
a másik
birodalomban

addig is
gaudeamus
örüljünk
az itteninek

születésnapi gondolatok a vége felé

a születésnap ügyanúgy el tud fáradni, mint egy normál nap...

de elhatároztam, hogy kiiszom a poharát (mellesleg nem is ittam alkoholt véletlenül se, ez csak egy toposz:), és nem is keserű ez a pohár, és ne múljék... s.nagyon sok szép és jó mozzanat volt benne, zömével az, csak elfáradt a nap, elfáradt a szülinapom is..

jut eszembe, mikor kisgyerek voltam, annyira különlegesnek éreztem az ÉN napomat, hogy minden másodpercét ki akartam használni, illetve nem elfelejtve átélni, azt hogy ez a nap minden másodpercével együtt különleges nap... aztán elsikkadt, és most öregségemre megint így tennék? _)

de most mégse én vagyok a fontos s benne magamnak, hanem a felémfordulásokat, köszöntéseket, szeretetmegnyilvánulásokat tudom nagy örömmel és hálával fogadni.... és próbálni viszonozni

kutakodom tovább,,, születésem körül

kutakodok... tovább... születésnapom alkalmából... a születésem környékét, a kort is, amibe beleszülettem...

eszembe jutott, hogy apám akkoriban a makói járásbíróságon telekkönyvi betétszerkesztő díjnokként dolgozott, hátha vannak valami papírok, kézírásával netán...a levéltárban, de nem

de eszembe jutott más is csak mellesleg, de nem véletlen bizonyára, hogy apám 75 éve ezekben a napokban , a születésem napjaiban, (mert hogy anyám három nap három éjjel vajúdott velem), nem is tudott látogatóba a kórházba jönni, mert fogva tartották, egy "feljelentett" mondata miatt, miszerint "fordul még a kocka"... aztán az anyakönyvnél már ő jelentett be (nem is tudom hány napra rá(m), s mint tudjuk nem a kívánt , előre megbeszélt névre... mert azzal akadékoskodtak..  nos a levéltárban egy ideig és kicsit még most is, úgy néz ki, hogy találhatunk erről az "esetről" anyagot, de két vaskos albumban 1942 ill. főleg 1943 nem tartalmazta a nevét a "rendőrségi" esetek közt (amik elég furák voltak: talicska gyalogjárón tolása, kivilágitatlan biciklik, gyerek iskolai mulasztása, zsir beszolgáltatás elmulasztása(?) nem is tudom az a kicsúszott mondat milyen "kihágásnak' minősülhet, elejthették az ügyet? vagy máshova írták be, tán épp valami birósági jegyzékba,igaz, feltűnt, hogy két lap hiányzik, csak a kis széle látszott bent a gerincnél, mintha kitépték volna(?)

Gonda Károly nyomát (a házassági értesitőn kivül) nem találom az arcanum archivumban sem sehol, viszont Gonda Lászlóról, öccséről, a nagybátyámról nagyon sokat írtak, áradoztak táncművészetéről, 45-ben, és 46n eg julius 10.én fölöttébb figyelemreméltó cikk vetett a sorozatnak véget, s egyben magyarázatot:

itt is van némi történelm háttér....

ekkor már tudtuk, hogy apukám nem tér vissza a munkaszolgálatból, mi vissza jöttünk Makóra, az anyai hozzátartozókhoz...

a nagybátyám végleg külföldre táncolt vissza s nem soká kivitette anyját, az én  apai nagymamámat is maga után Hollandiába...

........................................................

aztán itthon tovább kutattam az apai ágam. az archivumbeli nyomok segítségével... és meg is lepődtem, nagyon sok 'újságcikk foglalkozik velük ,  nagymama mielőtt férjhez ment énekművészként és zongoraművészként sok koncerten lépett fel, s sikerrel, ,a közismert fővárosi ügyvéd nagyapámról is, főleg, rengeteget írtak...az újságok,( Ezek a cikkek a 19. sz végén 20 elején iródtak ... .jórég...)

(de ezeket még el kell olvasni teljességükben, majd máskor

most még csak az izgatott , hogy kb 75 éve mi volt a születésem körül...

most már sokminden egyéb is,,, a kutatást nem lehet abbahagyni...

viszont ha ennyi korabeli hiteles forrásanyag kerül a kezem elé, a feldolgozása szétfesziti a blog kereteit meg az időkereteimet is)

megrázott a hir...

pedig nem mostani, 1947-ben jelent meg a Makói Népújságban, július 23-án de én most láttam először

nem is ezt kerestem kifejezetten, hanem a szüleim házasságkötéséről a tájékoztatást , a Makói Újságban (1942, áprilisában), meg az én születésemről (1943. januárjában - meglepni "magam magam"....  pár nap múlva esedékes  születésnapomra - de az akkori újságok szerint úgy látszik, meg se születtem, mással voltak elfoglalva, különböző háborús borzalmakkal - érthető...)

talán inkább az az érthetetlen hogy mégis, minő vakmerőség ilyen világba világra jönni...)

véletlen bukkantam rá erre az egész fantasztikus digitális archív adatbázisra, aminek cikkeit részletesebben, igaz, hogy nem otthon , de pl a levéltárban fel lehet tárni... (a táncművész nagybátyámról írt cikkben tűnt fel a forrásjegyzékben legelőször...)

szóval keletkezéstörténet:  szerencsére a  házasságkötési közlemény meglett a szüleim  esküvőjéről, amiről lányom, az unoka , úgy irt egyszer, hogy még fénykép se maradt róla... hát én maradtam, még megmaradtam, aki most kutakszik az elődei azaz a múlt után, meg a lányom lett, aki mérsékelten visszafogottabban, de mégis csak érdeklődik , sőt az ő  kisfia is, az én unokám is elkezdett kérdezősködni..az elődeiről...Meg kell ismerni a személyes történetünket (abból állna össze az a nagy történelem is - amit ugyan sose kedveltem túlságosan, de hiteles forrásokból megismerni igenis fontos és nagy és izgalmas kaland, és felkavaró, bevonó ...)

na hát így bukkantam rá a nagyanyám halálhírére, a gyászjelentésről tudtam (ott én is fel vagyok sorolva a kiterjedt család és rokonság közt unokaként ... és emlékszem is arra a napra)...de most egy hírt is találtam.ami tényleg ,a szó szoros értelmében is megrázott, amikor a pendrivot átadtam a levéltárban segítő fiatalembernek,,,...(a kisülő elektromosság még őt is)

megrázott lelkileg,  és meg is lepett, amiket itt olvastam... de nagyon beleillett mindabba , amit anyámról is tudtam (ahogy unokája/lányom meg is írta A boldog Kertész c. esszéje keretében, és eszembe jutott megint az én nagyanyám éjjeliszekrényfiókjában őrzött noteszéből a felejthetetlen beírása ...

                                            "Élni betegen is , nyomorultan  is jó"   - 

ezt hagyta mintegy örökül ránk szellemi tanításként - bár utána írta zárójelben (Kosztolányi Dezső)- mégis a saját ars poeticája is ez lehetett , vagy ars vitae-ja..igen

Élni... mindenképp... jó  (betegen és nyomorultan is)

Igen, csak persze jobb, ha nem rövidítik meg ...."deportálás szenvedései"

de így kell élni és halni... "bizakodással", és "megnyugvással", és  felülemelkedve, méltósággal, "csendesen "......

 vagy nem is tudom! én üvöltenék  inkább ilyenkor: jobbra, a gyászjelentésben ez is áll" "életének 67.évében...hosszú szenvedés után csendesen elhunyt

apám meg -  akiről nem jelenhetett meg gyászjelentés se., (és nagyanyám gyászjelentésében se szerepelhet neve a vejei sorában, csak anyám nevében az özv. és -né közt.) - életének  37. évében.., s nem tudom hol... nem tudom hogy... , de biztos borzalmas körülmények közt, a bori halálmenetben...valamikor 44 őszén.... akkor én még két éves se voltam... és a deportálásban ...

És most lesz pár nap múlva a 75. születésnapom...

....................................................

még valami, (ébredés után) ami fontos!

írok ide egy vigasztaló utóiratot... 

mert előre kell nézni, az életre, és lehet...a gyászjelentésben az unokák... akik h.I. élünk (akkor még én voltam a legfiatalabb 4 évesen), azután is születtek, és az unokák gyerekei a dédunokák (köztük 33 éves lányom), és az ükunokák (köztük az 5 éves fiúunokám),és már vannak szépunokák is (vagy nem is tudom hogy hívják...) hirtelen nem is tudom összeszámolni a utódokat... akik éltetik, éltetjük tovább ... ő ott él tovább, bennük, bennünk...s a Lányok, anyák antológia borítólapján a fotóját lányom tartja a kezében...a szépen bekeretezett, ovális alakú, gyönyörű esküvői képét .és szimbolikusan a gyönyörű, ifjú nagyanyám lett az antológia szerzőinek i s "ősanyja"....így is "él" tovább...

Éljen! Éljünk! Így éltessük őt is!

És persze, igen  igen: persze, nem feledni amit a noteszában örökül hagyott: élni.... jó!

tavasz a télben

ajándék

ez a január hét

tavaszi levegő csap meg

s ez oly bíztató 

"lesznek még szép napjaink"

ha még télen is akad jó

s bár elszáradtak  a kinti  fák

s szürkék és merevek

mint a holtak

mi más lenne ez az előtavasz

mint előrehozott feltámadás

DIEU

furcsa ill. azt hiszem fontos álmom volt, reggel még emlékeztem élesen rá, meg is jegyeztem, a végét, legalább is, de aztán nap közben elsikkadt, nem gondoltam rá, míg aztán valami ( valaki) eszembe juttatta

a fb kidobja a régi emlékeket is évfordulójukon, és volt egy ilyen amin Kálmán György Somlyó Zoltán verset mond:  A szűk Könyök utcán címmel youtubera felrakottat, elé is írtam a megosztásom elé...

hogy ezt időnkét muszáj újra meghallgatnom  - újragondolnom -

és közben meglepődve vettem észre egy új hozzászólást -az eltelt év alatt- mi szerint eredeti címe a versnek : Hajnali imádság a Megbeszélések Istennel c. ciklusból.

úgyhogy oda is írtam ...még a harmadik szót: hogy   imádkoznom.... (egyébként címtől függetlenül Kálmán mindig is kvázi imaként mondta ezt a verset. és a meghallgatása együttimádkozás is volt egyben...

na de most ez az Isten(i) szó - a címben is - hivószóként eszembe juttatta az álmom (végét): - lényegét...de már ebéd közben:

egy hosszú, több összetételből állott szó (intézmény neve esetleg?) volt előttem, azt silabizáltam, és -mint egy rejtvényt-, a kezdőbetűket...kiszedtem és osszeolvastam (mint egy mozaikszót) és ez jött ki így DIEU... És megörültem neki, hogy feltételeztem értelme is van (a dies latinból kiindulva).. valami "isten"i jelentést tulajdonítva neki ...

azon nyomban kettős örömömben ezt a versfélét pötyögtem  T jegyzetbe az okostelefonomba(nem volt nálam se toll se papír, de ) muszáj volt rögzíteni:

mikor már

úgy érzed

veszve minden

és nem hiszel

semmiben

s senkiben

mindig akkor

jön egy új jel

hogy van

van
mégis van

isten

valami módon

mindig

izen

aztán otthon utána néztem, biztos-ami biztos , az álombeli szó j: DIEU jelentésének _ a :dieu (francia) ., valóban istent (god) jelent (v.ö. Adieu)..

(az eredeti hosszú tübb szóból álló kifejezésre nem emlékszem:(, de azt hiszem legalább így el van rejtve a világban is az isteni... ki kell silabizálni(?)

és álomtól függetlenül ez a csodás Ady verskezdet is motoszkált bennem , lehet, hogy a versem mikor... indítását ez is adta?:vagy csak egybeesett...a két érzés:

Mikor elhagytak, 

Mikor a lelkem roskadozva vittem, 

Csöndesen és váratlanul 

Átölelt az Isten. 

 

sose fogok tudni ilyen gyönyörűket írni...jutott eszembe...de hogy olvasni tudom, és átérezni és valamikori tanárkoromban kicsit átadni is, azért is hálás vagyok és "köszönöm, köszönöm, köszönöm" (ezt is Adyval)

és ez az Edit Piaf szám  is megtalált  Mon Dieu (Istenem) cimmel - legyen már csak éber zenei ráadás:

lám-ám hányféleképp lehet "imádkozni"!

és még az is eszembe jutott, hogy milyen csodálatos és jól "működő"  ez is:

ha mi időről időre meg is feledkezhetünk istenről. , ő nem feledkezik meg sose végleg rólunk...

ó, azok az oszlopok

                                                                          Tóth tanár úr 90. születésnapjára

Ó azok az oszlopok

dor ion korinthoszi

őt idézik ahogy ő idézte

a gimi hatos termében

s mi csak hallgattuk

a szűk padokban s néztük

a vetitett kultúrkincseket

idő-térre táguló világunk

tátott szájjal

tégranyilt szemekkel

s elmerengve

van már vagy

hatvan éve....

és most

őrá gondol az orvos

budapesten

egy képtárban

s a tájkertész

valahol egy

park ódon

oszlopai alatt

és egész makó

feribácsijára

a legmakaibb makaira

mert mindent tud róla

mondják amit nem

azt nem is érdemes

vagy nincs is

de mit tudunk róla mi

ki magáról sose beszél

mert immár egy város

kulturtörténetében

oldódik fel

s ez örömmel töltheti el

hiszen mndig mosolyog

mindenkire

90 évesen is

mint mikor

még fiatalon

a gimi hatos terme
első padja

alól kinyújtott lábamban

megbotlott

észre se

vételezve

de azért most mégis

bocsánatot kérek tőle

és köszönöm

az ókori  dor ion

korinthoszi oszlopokat

ma is megtartanak

engem is

                                                                             

fáj...

Fáj a szivem
a hazámért

Mit tesznek vele

Az már nem is
hogy kiszorítnának
belőle megint

Akkor is enyim

És fáj a szivem érte

S az új kitántorgókért
S az ittmaradókért

Fáj a szivem
A hazánkért

És nem tudom
mit tegyek érte...

De már látni se birom
mi folyik itt s a nevébe'

Ellenünk s ellene

Valamit tennünk
kellene

Mi lesz igy velünk
és vele...

Fáj a szivem

De még jobban fájna
nélküle

jaj, reggelek

jaj ezek a reggelek
mikor még nem
vagy magad teljesen
nem is tudod  ki és hol
egy kuszán mély álomból
mire már nem emlékszel
sőt az életedre sem
csak a levegőt szeded
a lábadba görcs ragadt
s jaj de fáj a derekad
kóvályogsz a konyhába
vérnyomásod százhatvan
a gyógyszerét elejted
s fekszel vissza
hanyatt-homlok
azon nyomba
mert húz az ágy
s mikor újra felkelsz
már  a fejed is fáj
van még egy saridon talán
s az életed is megy tovább
bár nehézkesen döcögve
de este mindig könnyebben
csak jaj azok a reggelek

de mindegy is
hogy milyenek
csak legyenek

úgyhogy stop
állj

nem is jajgatok
már

.újévi koncertek

újévi koncert nélkül nem lehet elkezdeni az új évet

az a szükséges nyitány!

a zene... beszélni meg nem is kéne (!) , nekem a zenénél több nem kell.
minden szó hamis mellette...(hát még ami tényleg az)

délelőtt a szokásos bécsi koncert...

már akkor is hallgattuk, anyukámmal, amikor még csak rádió volt, most hogy rossz a tévé , megint csak maradt a rádió bár a Bartók, de időnként, látványelemek, meg a szünetbeli kis művészi film megtekintésére a számítógéphez ülök ill. a médiaklikkre a Duna tévén

az az elegancia, könnyedség és báj... ami ezeknek a koncerteknek sajátja , utólérhetetlen, akárki a karmester (bár a mindenkori kedvencem a straussi megidézéssel hegedűvel vezénylő Willi Boskovsky volt)...

most Riccardo Mutti (olasz karmester,

) kedves, mosolyos, kicsit lustán vezényel, de a zenekar tagjai tudják a dolgukat, kedvvel, szintén mosolyogva játszanak. és volt egy intermezzo, egy citerajáték... ahogy az liraian finoman megszólalt a keringő közben-közben a maga halkságával szerénységével... az igen...!

mint ahogy a makói koncert csúcsdarabja egy népdal volt...Akkor szép az erdő mikor zöld....

sőt a koncert utáni fényfestés zenéje is... tavaszi szél-... és milyen sokatmondón...

mikor vége lett, és elfelé jöttem, hallom a hátam mögött, most nem volt katarzis..

nem-e? nekem volt,,,, úgy látszik , rajtunk is múlik....mikor van, s mitől... a gimit festették, néha ránk fényszóróztak, igy minket is átfestettek...én átéltem egy elég nagy érzést....

de nem kell itt beszéd, a katarzist nem átélők szerint is , A ZENE JÓ VOLT

a zene mindig jó... (majdnem)
a beszédek meg  majdnem mindig hamisak

hát én s e beszélek. tovább...

és újévi szónoklatokról is egy szó se essék!

jut eszembe a nálam is öregebb bécsi újévi koncertek egyikén, se , soha nem hangzik el szónoklat, mint afféle árukapcsolás, csupán a kertészek elhozzák legszebb pompázatos virágaikat, nézni is gyönyörűség, de képzelem milyen illat lengheti ben a koncerttermet...

a Musicvereint Aranytermét,,, s az illatélmény maradandó....

a mi újévi koncertünk végén a sportcsarnokban szines s fénylő konfettiket szórtak ránk is... nyújtottam a kezem a színes, aranyló darabkák után,

de elkerültek, aztán legvégén a ruhámon látom, csillog egy kis ezüstös csík... hazahoztam a táskámban... nekem való...

lányom is meg unokám is újévi koncertről jönnek...a kongresszusi központból,  hallom a telefonba...hááát nem lehet elég korán kezdeni, új évet csakis újévi koncerttel

nagybátyám mesélte, hogy bátyjával  (későbbi apámmal) minden újévet A z Operában a Denevérrel kezdtek:

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDNYÁJUNKNAK!

Legyen (majdnem) olyan harmonikus az év, mint ezek a nyitányok....

valahogy igy 2017-ben (összegzésféle)

no akkor mielőtt elkezdenénk az újat , zárjuk le a régit kis összegzéssel...

az év utolsó délutánján csehtamásokat hallgattam, meg átfutottam a blogomon, ha már napi rendszerességgel írtam, csak összegez valamit az elmúlt évből....

nem is volt annyira sivár, de talán kevesebb izgalommal, viszontagsággal is beértem volna...

túl sok benne az egészségi probléma, rosszullétek, még mentőkkel, sürgősségikkel, kórházi élménnyel is tarkítva, év első részéből, meg a végén egy lassan múló kellemetlen és részemről vétlen biciklibaleset szenvedelmei (akkor már óvakodtam az eü. intéményeitől)

még jobban kell vigyázni magamra! és védekezni...amennyire csak lehet

fogynak a kortársak... Hadár Mariról, Rigó Béláról irtam nekrológverseket (a generációmbeliek eltűnése evilágból érthetően mindig még jobban megvisel, és rengeteg közös  (egyetemi)emléket felidézve, felkavarva azokat is eltemeti kicsit)...

a makói eredetű Bárdos Pál is elment...(akivel közös volt két strasshoffi "kirándulásunk" is, meg a bölcsészkarunk), Makk Károly egyik kedvenc filmrendezőm se néz már vissza többé  a Vörösmarty téri ünnepi könyvhét sátrai közt (hogy lophassak egy mobilfotót róla)

Viszont egy csodálatos énekest épp tragikusan korai elvesztése ismertetett meg: Hvorotovszkij  felvételeit végnélkül hallgatom, (ha életében nem...)és az orosz nyelvűek külön örömöt jelentenek... emlékek feltámasztását is...és micsoda Rigolettót!

viszont volt három elég jól sikerült találkozóm "régi"ekkel osztálytársakkal és fejemrenőtt diákjaimmal... 56. gimisünk, s  60. az általános iskolából, tanítványoknak 45...gimis.... össze is csúszott....és örültem egy régi gimis iskolatárs könyvbemutatójának  is (Farkas Gabi...Ha elfelejtenélek, Jeruzsálem...), régi ismerősökkel együtt (pl Bencze Ildi)

az emlékjelünk megreparálása  (a zsinagógánk végre jól látható sziluettjével) sikeresen megtörtént, és a szegedi zsinagóga külső megújítása is, amit én is megünnepelhettem... az Illényi koncerttel, illetve az előcsarnokban kedvenc festőm Sonkodi Rita Kupolák c.kiállítása megtekintésével. Az 5778. új évünket is a megújult zsinagógánkban köszönthettem(, sőt utána diszteremben ünnepi vacsorával...

nehezebben és ritkán mozgok sajnos,  már Szegedre is... de Budapestre még inkább, pedig oda nyilván húz a szívem lányom s unokám miatt is. De ezen radikálisan változtatni akarok , (év végére sikerült is kicsitjavitani az utazási "statisztikán":)... s az unokám így még jobban hiányzik! már jókat lehet vele beszélgetni, azt lehetne telefonon is, de különleges ölelésfajtáit nem...(mert olyanja is van neki!)

lányom munkálkodását az irodalomban figyelmemmel tudom kísérni személyes jelenlétek nélkül is...némileg. de örültem nagyon, hogy az Irók boltjában ott lehettem 3. felnőtt verskötete az Anna visszafordul bemutatóján pl, sőt később a szegedin is a Várkertben,  de nagyon sokon nem...

szerencsére némelyik esemény az interneten pótolható volt pl, a Móricz Zsigmond ösztöndijasoké a PIMből élő közvetítésben...rádióinterjúk (Klubrádió, Lánchid-), és egy eleve tévéelőadás (M5, bár én ezt is számitógépen nézhettem)a Mindenki Akadémiáján adott elő az irodalom szabadságáról (illetve a könyvkiadás csinjáról-binjáról- mint szerkesztő...egyébként épp mire adásba került a műsor, ő már fő szerkesztő is lett:)....egy csomó remek könyv szerkesztője.de a saját Annáján kiviül a Szivlapát c. antológiában, meg a Szép versekben is szerepel.. különböző folyóiratokban olvashatjuk..(már nem is tudom számon tartani hány helyen mikkel),,de most év végén többen az olvasmányaik évi összegzésénél az ő új verskötetét emlitették, ajánlottak , sőt a Kertészről szóló miniesszéjét is kiemelték, ami nekem különösen azért kedves, mert a nagyanyjáról is ír benne... mintegy keretül.. Utólag azért sajnálom, hogy nem tudtam elmenni a kötete első bemutatójára ami egybeesett a Magvető Cafe megnyitásával , meg volt egy Jazzköltészet estje is pl.de azt is nagyon sajnálom, hogy ő se tudott eljönni a makói zsidó kulturális fesztiválra, pedig szerepelt eredetileg a műsorkiíárásban, és nagyon sokan várták/vártuk...

Makón amúgy eléggé megcsappantak a vonzóbb kultúrprogramok, bár ami van azt igyekeztem még mindig látogatni:

szokásos évi Páger-dij átadás (se a régi, jól bevált, hangulatos, de) Eszenyi Enikő, az idei díjazott, egy káprázatos külön előadói esttel megvendégelt bennünket...előtte való este.

másik makói díj, a Medália (minek a kuratóriumi tagja lányom is--- mintegy "helyette" mindig el szoktam jönni arra az eseményre is (költészet napja körül) . a mostani elsőkötetes költő dijazottat magam is külön felfedeztem magamnak korábban: Nagy Hajnal Csilla

170 éve született Pulitzer"ünk" et illusztris vendégekkel (izraeli nagykövet, amerikai követség képviselője) ünnepelve nemzetközivé tettük - egybe lett kötve egy fantasztikus Munkácsy kiállítással (Pulitzer feleségéről készitett csodás festményével) , no meg egy Pulitzer makói vonatkozásait feltáró könyvbemutatóval.és volt a Múzeumban Sissi kamarakiállitás(restaurált festménybemutatóval) Habsburg (György) -i jelenléttel.Sőt a Múzeumok éjszakáján Sissi ruhamemutató, meg tánc-, sőt korabeli művekből zongorahangverseny... nomeg a szokásos tűzugrás és éjszakai tárlatvezetés a skanzenben is--- aminek (eddig számomra ismeretlen - pedig makai) - világa elvarázsolt...

Ápr. 16-án "kis életmenet"... ként emlékeztünk és koszorúztunk emléktáblát, újjáalakított emlékjelet...
A már emlitett zsidó kult napon - ahol lányom sajna nem tudott részt venni - volt kiállitás, (keleturópai zsinagógákról), játszóház, ételbemutató,  bábszínház,Gerendás koncert, hora tánctanitás, és este a Budapest klezmer... (s csak aztán tört ki a vihar)

kiállítások... a szokásos aug 20-i is a Natura X idén, (voltam egy érdekes , "kisképző"fotóelőadásukon is) de volt emlékezetes Szilvásy életműkiállitás is.

no és persze a háromnapos hagymafesztivál (fellépői Tóth Gabi, Farkasházi Réka, Edda, Ocho Macho, Oszvald Marika) (s kevés hagyma)

zenepavillon koncertek , (a hegedűművész Viszmeg Katalin megint a számomra csúcs...), operett (Egy régi nyár...)...

retro kiállitás ... (felejthető).. Korona teraszon beszélgetések: Báthori Éva..operaénekes Gulyás Dénessel, mesemondo  bölcs és izes   Berecz Andrással

moziban ritkán vetitenek nekem való filmet, de néha ki tudom könyörögni, vagy Pesten pótolom, úgyhogy láttam pár jobb filmet idén is:
Holdfény, Testsről és lélekről, Kincsem, Amerikai pastorale, Julietta, 1945, Aurora Borealis, Orient express, és egy muzeális Antonioni film (a Nyitott műhelyben)

a Hagymaház egyéb színházi programjaiból: Párterápia, egy Neil Simon darab (Ölelj át), no és Piros Ildikó emlékműsora a 100 éves Szabó Magdáról

Zeneakadémián láttam- hallottam Kobajasit vezényelni! és voltunk Eszterlánc gyerekkoncerten is unokámmal...

Meglátogattam(tuk) pesti elődeink régi helyeit: Kertész u 46, Andrássy 55, Wesseléyni 55, Dohány u 7...a Dohány utcai zsinagógában is voltam, meg a zsidó múzeumban is ...

a Kieselbach galériába mindig betérek, most volt egy emlékezetes kiállitás: az Elveszett örökség..

Karácsonyyi fesztiválon voltam, előadásokat hallgatni (Müller Péter, Paulinyi...)

volt egy pár remek könyvélményem

Márai naplók, E.P: Az évek iszkolása, Egyszerű történet Márk változat, Nádas Péter:   Az élet sója, Kertész  Imre: A Néző

Élveztem a természetet, minden évszakában, a Marost koratavasztól késő őszig...

no és a Zenét (főleg a Bartók rádióból, de youtuberól is) (a tévém rossz!)

két - téma miatt fontos - dokufilmben is szerepeltem...

ir(ogat)tam (Ja, A Lányok, anyák antológia . amiben nekem is vannak irásaim, anyámról,  meg a cimlapfotó...megjelent németül is)


szóval éltem
vagy inkább éldegéltem
2017-ben is
igy, ennyire, valamennyire

(...blogtükörben, - pesze azért ennél több az élet, még 74 évesen is. Csak legyen. Majd igyekszem... hasznosabban meghálálni, ha és amennyi marad.....