2016. szeptember 13., kedd

cipelek


 a biciklim csomagtartóján
hátul vittem a lányom
bölcsibe, oviba,
tán még a suliba is
míg kicsi volt
kapaszkodott belém
két kézzel erősen
és csak egyszer esett le
az ovi előtti döccenőnél

de nem lett semmi baj
szerencsére
csak én szomorodtam el
ő vigasztalt úgy
hogy elénekeltette
társaival a dalt
engem körbefogva
koszorú, koszorú
mért vagy olyan szomorú”

s hogy miért vagyok
most is az
ki tudja

most hogy a csomagtartó
a biciklimen
üres
már régen
s lányom is anya
s viszi fiát
az oviba
a nagy városban
aztán
dolgozni rohan
buszon, héven, villamoson
mint én is valaha
a biciklimen
amit most is tekerek
de már nyugdíjasként
az üres csomagtartóval
mögöttem
mégis nehezen

s úgy érzem
terhet cipelek
csak már nem a
csomagtartóban
hanem idebe'

jaj le ne essenek
nem is tudom
honnan
nem is tudom
hova ne
és miért egyre nehezebb
a szívem



4 megjegyzés:

  1. Jól megírtad, miért nehéz az üres csomagtartó. (A párnát őrzöm belőle, de minek.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekem a párna már nincs meg, olyan kettőbe csukható volt, és kis masnival összeköthető, mint egy táska...de ha belegondolok - a csomagtartó és a bicikli se ugyanaz, legfeljebb ugyanolyan (camping)... (folyton ellopkodták u.i.)de sokszor eszembe jut biciklizés közben, amikor Timi ott ült hátul (egyáltalán nem volt nehéz, a vele teli csomagtartó - most nehezebb, üresen...)de te érted/értesz... látom--- mint mindig:)

      Törlés
  2. lehet, hogy nem tartozik szorosan ide, de épp most olvastam ezt az anekdotát (és hiszek a véetlenekben, illetve a szinkronicizmusban). úgy hogy ideirom - ha másért nem, csak úgy, mert teszik: "Hat éves koromban nagypapával sétáltam a Bem rakparton.Szembejött velünk egy sötét ruhás férfi. Megszorította nagypapa kezét és megérintette a vállát.
    "Csak a hiány állandó az életben – mondta szomorkásan és továbbment."
    "Ő volt Weisz rabbi. Láthatod, mindent tud, azért ő a rabbi."

    VálaszTörlés