2016. július 7., csütörtök

volt egyszer egy kert

volt egyszer egy kert
sokszor felkeresem
nyílik benne
minden virág
miket még
nagyanya
ültetett
valaha
pedig
kopár
már
minden
de a borostyán
kitört
a föld alól
a ház elé az útra
s ott őrt áll
ma is
emlékezik
egy kertre
az egyszervoltra




7 megjegyzés:

  1. 2010. márc. 21.
    dacolón diadalmaskodó borostyán(om)

    ezt a borostyánnal befutott -lenyesett akácfát - a régi házunk előtt találtam, a Lidl felé menet, pont az egykori utcai szobánk két ablaka előtt..

    az egész akácos ut/cánkban csak ez az egy fa)csonk) öltözött a borostyán örökzöld pompájába.

    mintha emlékeztetni akarna, mintha emlékezni akarna a kertünkre, amiben volt borostyán - most puszta , betonos parkoló, minden bokor-fa ki van tiltva- irtva belőle, mintha sose lett volna... pedig milyen buja növényzete is volt a mi udvarunknak! Mint egy dzsungel, tombolt benne a "zöld" (Garcia Lorca módra akár.) gy reggel pedig - szinte egyik pillanatról a másikra az egész kertet, az aljnövényzetét, gazostul, betakarta a borostyán... most honnan-, honnan nem kiszökött az utcára, micsoda rejtélyes utakon, dacolva a beton életölő keménységével,- több évnyi tetszhalálból mintegy feltámadva-, kibújva az aszfalt szélének földjéből, fel az útmenti akácfatörzsre, és pont az egykori ablakaink előtt hirdeti valamilyen elpusztíthatatlan módon a múlt, az élet, a növényzet, a szabad "vadon" diadalát a beton felett. Az érzésekét a hasznosságon túl... egyszerre ad szomorú-nosztalgikus vigaszt, édes-keserűn... lehet, hogy minket keres az ablak mögé lesve, de ott csak az eladókat s a kiállitott-árult butorokat láthatja, nem a miénket, nem a szalongarnituránkat, nem a nagy, szürke előszobaszekrényt, s nem az angyalos kristálycsillárt, csak az ablakra ragasztott reklám szerint 25 %-os leértékelést a szobáinkból lett bútorkiállitó teremben... és nem a megszokott, régi helyéről, a parkolóvá lett kopár -puszta , unalmasan rendezett, sivár udvarból, hanem kiszorulva az útszélre...
    kiszorult ő is
    holnap levágok belőle egy ágat és belopom ide, a panelszobámba - a betonfalak közé! hátha friss, édes-kesernyés illata is lesz, és amikor felébredek azt hihetem,még mielőtt kinyitnám a szemem, hogy otthon vagyok,a régiotthonomban, az igaziban, az eredetiben, a szülőházamban (anyám szülőházában, s a gyerekemében egyszersmind) ,az udvari szobában - az egykori gyerekszobában- a majdnem mindig nyitott ablak mellett, a régi házban, ahol a betonparkoló csak egy rossz álom, de valójában ott a kert, a korhadó, barnára festett faablakon túl, csupa borostyán pompájában szétterülve az egész udvarban...a régi (rég kivágott) diófánk törzsére újra) kúszva fel... diadalmasan.
    És talán anyám is ott van valahol...

    VálaszTörlés
  2. Egyszervolt kert - egyszervolt gyerekkor...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen! azt irom, különböző variációkban. (az utolsó zárómondat 2. megoldás . -eredeti dokumentok közt még nem is javitottam, csak itt, hirtelen. de akkor hagyom ezt, (te mindig kitapintod a lényeget) hogy nyomatékot kapjon, eredetileg ez volt, kissé lezáratlanul...:"ma is
      emlékezik
      egy kertre
      mi egyszer...."

      vagy? szerinted?

      Törlés
    2. Nekem ez a mostani tetszik jobban! De a végsö döntés a tiéd.

      Törlés
    3. köszönöm, de hát azért is változtattam a mostanira..., te csak megerősitetted, és ez nagyon jól jött (megint:)
      (csak többnyire elégedetlen vagyok , meg bizonytalan magamban, az alternativ megoldásokkal IS:(

      Törlés
  3. Aliz, mintha nagymamád üzenne az életerős borostyánnal.(Túl sok az elmúlás mostanában körülöttem, a versed érzékenyen érint.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyanyám már 70 éve nem nem él... de él?!

      Törlés