Radnótiról, személyesen

november 9- én

az egész nap az övé... a Millenarison  (nem szeretem a kampány napokat, éveket.. olyan kötelességizűek, letudnivalók), de elmentem - más motivációval persze, (én ha Radnótira gondolok, ráemlékezek, mindig apámra is... Bor miatt, erőszakos haláluk miatt...Meg hát persze a költészet(e) miatt..).Most más, mai költők mondogatják itt a pódiumon a reflexióikat róla. Sötét már  a terem, amikor belépek, bár pont most kezdődött az előadás, A hátsó fertályon van üres hely, amúgy mintha majdnemteltház lenne. És zaj. És vihogás. Egyáltalán nem az alkalomhoz méltó. Nem értem , miért jön el ide az, akit nem érdekel... Radnóti, a költészet, az emlékidézés. Megerőltetve a szemem látom, a vihogó , dumáló, mobiltelefonos közönség a fiatalság ... Gyanút fogok, hogy ki lettek ide rendelve...Node akkor is.. szünetben  panaszkodok egy felnőttnek, aki előttem ül, de kiderül, hogy ő tanár. tán épp a vihogóké. S tényleg meg lett mondva nekik, hogy 10 gyereket hozzanak magukkal..illetve küldjenek ide. Aztán a szünet után a szinpadról elhangzik, az egyik iró szájából hogy nekiesett egy feldühödött  tanárnő, hogy miért úgy beszélnek Radnótiról,ahogy, s hogy képzelik, hogy ez alkalmas a megszerettetésére, illetve nem diákoknak való a stilusuk se... (kellett nekem dumálni?) szünetben jónéhányan elmehettek viszont (én meg előbbre ültem)

node valami tényleg nem stimmelt...az én figyelő-érdeklődő személyemnek se....a szervezésben sem.

Mindenkinek megvan a maga "személyes Radnótija, arról beszéltek a szinpadon a maiak... (csakhogy a hallgatóság még nem is ismeri őt, pláne nem az egész életművet, nincs miből választani) és mintha többet tudnánk meg most is az emlékezőkről. mintha csak ürügy lenne Radnóti....Szerencsére elhangoznak a (kedvenc) Radnóti sorok is a szájukból.

és még nagyobb szerencsére, szünet után, elhangzanak részletek -autentikus szinésznő: Töröcsik Franciska szájából a most megejelendő és nagyon várt Fanni naplóból, itt él igazán Radnóti azaz Fanni  féltett Mik.je... és jó nézni mögöttük a közös fotóikat,csak a történet(ük) végére nem jó gondolni... de ott véget is ér Fanni mondandója --- a napló, ami eddig is szinte csak a férjéről szólt, és a vele kapcsolatos aggodalmakról, féltésről,

eddigre már a diákoknak s a nyilatkozó mai iróknak nyoma sincs. A szervezők "alkalmazottai' ültek be az első sorokba

---

Olvassuk őt, "személyesen"..... amiket irt , mig "csont maradt belőle s néhány hajcsomó"... meg Fanni naplóját majd...(annak is "Mik" a főszereplője, az iránta érzett aggódás, féltés) S legyen meg ki-kinek a maga Radnótija.Minden róla szóló "műsornál" többet érően. Amit meg már nem irhatott meg...? hát azon és szörnyű okán , a befejezetlenné tett életeken, a kibomlás nélkül maradt életműtorzókon is...érdemes elgondolkodni....És tudni, mit kell tenni..., 

---

v.ö.  http://www.litera.hu/hirek/kepzelodsz