egy filmben, a Swingben: Emmi és Angela,
az egyik a pálya elején,
a másik (nem, nem mondom, hogy a végén... a mi Töröcsik Marink halhatatlan (különösen miután már túl is van egy-klinikai - halálon)...és minden alalkitásában halhatatlan de legalábbis főnixmadár, legfeljebb a filmben tűnt el, a szinpadról és az életből... végleg, mint Emmi, de ott is mély nyomokat hagyva a körülötte lévőkben, -és ténylegesen megváltoztatva életüket - leginkább Angelára, aki az újság gyászjelentésében "Emmát" látva keserűn meg is jegyzi, még a nevét se tudják pontosan leirni...)
olvasom egy interjúban,hogy Mari mondta civilben a Franciskának, hogy ő (is) eljátszhatná a Körhintát....
milyen szabályos kör is a Mari pályája... micsoda útakat járt be, és mégis kerek egész és egységes, mert a szemlyisége , ugyanaz a különös és mégis egyszerű személyisége hatja át. A közvetlensége, természetessége, őszinte embersége Azt hiszem e kettő elválaszthatatlan s enélkül nincs nem lehet jó egy szinész. (legfeljebb komédiás csak )Törőcsik az emberségéből nagy szinész. Én azt hiszem.
lányomnak Töröcsik Mari adta át a szegedi egyetemen a Sofi ösztöndijat. A szemét egyből Maria Callaséhoz hasonlitva, közvetlen kedvességgel. (És milyen szeretettel ölelte magához a szinpadon, átadva a dijat, és adott interjút is az egyetemi újságba....)
jó ember. jó szinész.
jó volt ez az egész film is. de a végén , tényleg, a nézőnek is hiányzott. mikor az utolsó, korházból kiszöktetős, fellépésén , a legyezők mögött, eltűnt, végleg el
és csak az elénekelt (mondott, vallott) (hattyú)dal utolsó szavainak visszhangja maradt utána."lám, lám elmúlt"
De nem , mégsem.... Aki ilyen nyomokat hagy , az megmarad....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése