Timi A Nobel dijas Anne Carsonról

 

Turi Tímea, a Magvető Kiadó főszerkesztője örömmel fogadta Anne Carson Nobel-díját

A Magvető Kiadó főszerkesztője szerint Anne Carson Nobel-díja elismerése annak a különleges lírai hangnak, amelyben a klasszika-filológiai tudás és a kortárs költői nyelv találkozik. A kiadó munkatársai a Frankfurti Könyvvásáron értesültek a kanadai alkotó elismeréséről.

Nagy öröm Anne Carson Nobel-díja – mondta Turi Tímea, a Magvető Kiadó főszerkesztője, kiemelve, hogy a költő, esszéíró és műfordító rendhagyó szerzőnek számít a kortárs irodalomban.

A kanadai költőnőnek a Magvető gondozásában, Fenyvesi Orsolya fordításában jelent meg a Vörös önéletrajza című verses regénye. A kiadó főszerkesztője elmondta, hogy munkatársaival éppen a Frankfurti Könyvvásáron tartózkodnak, ahol közösen követték a Nobel-díj bejelentését. Felidézte, hogy Carson neve az elmúlt években rendszeresen szerepelt a lehetséges díjazottak között.

Klasszikus tudás és kortárs nyelv

Turi Tímea szerint a szerző költészetében különleges módon kapcsolódik össze a klasszika-filológiai tudás és a kortárs költői nyelv.

A főszerkesztő szerint Carson rendhagyó szerző, akinek költészetében különleges módon kapcsolódik össze a klasszika-filológiai tudás és a kortárs költői nyelv. A költőnő hatalmas, az ókori világhoz kapcsolódó filológiai tudását úgy építi be műveibe, hogy az nem idegen elemként jelenik meg, hanem természetes egységet alkot a versekkel.

A főszerkesztő hangsúlyozta, hogy az olvasónak nem kell feltétlenül ismernie azokat a kevésbé közismert antik történeteket, amelyeket a szerző felhasznál. Bár az előismeretek plusz élményt adhatnak, a szövegek önmagukban is kibomlanak, hiszen Carson közös történeteket mesél el. Kiemelte továbbá, hogy a kanadai költőnő műveiben az európai kulturális örökség és hagyomány elevenedik meg.

A műfordítás helyzete

Turi Tímea szerint a Nobel-díj ráirányíthatja a figyelmet a világirodalom és a műfordítás hazai helyzetére is. Mint mondta, a magyarra fordított világirodalom, különösen a költészet olvasása egyre szűkebb réteghez jut el, miközben a műfordítók sokszor „szerelemből”, az önkizsákmányolás határán dolgoznak. A főszerkesztő szerint különösen érdekes kérdés, hogy a rangos elismerés milyen hatással lesz a szerző magyarországi ismertségére és a világköltészet iránti érdeklődésre.

A kiadó munkatársai a díj bejelentésekor más szerzőiknek, köztük Helen Garnernek és Ljudmila Ulickajának is drukkoltak, miközben a díjazott személye kapcsán vegyes érzelmek kavarogtak bennük.

múlt és jelen találkozón

 a parki étterem előtt két nő sétált előttem egymásba kapaszkodva, az egyikre figyeltem hogy a kosztűmkabátja alól nem szépen lógott ki a bluza (vagy lehet, ez a divat, csak nem igy), s közben a másik valahogy szembe került velem és mondja-mondja a mondókáját, hogy tudja, hogy nem szeretem ha ölelnek, de ő most megteszi (összetéveszt valakivel, gondoltam hirtelen, de ja nem, tudom, ki, ő , mire megölelt már rőjöttem, hogy régi iskolatárs, akivel a messingeren szoktunk is kommuninkálni)

Váltunk néhány kedves szót (legalábbis ő kedves, mert mindig is az...én kevésbé, de örülök neki)

Bár mond valami nem egyértelműen jót is, amivel ráadásul felidéz utólag egyetemi emléket

(valami olyat, hogy ha nem lennék gátlásos , közben  rám néz, - mert az vagy - voltam - felelem) (s ezzel Szauder profom 3 szava idéződhetne fel, közte ez a gátlásos (v félszeg?) (a lusta és ingerlékeny mellett), ami gátolni fogja, hogy úgy érvényesüljek amennyire a tehetségemhez illő lenne)  pedig akkor nagy művész is lehettem volna - mondja Á. (ezzel meg régi iskolai igazgatómat Ollexiket idézi fel , ki azt mondta, óralátogatása után, hogy nem is tanitás amit művelek, hanem már művészet) viszont a tanitványaim biztos örültek, mondja Á.  hogy én tanitom őket (egy-kettő biztos - mondom én szerényen) (de az is eszembe jut, mikor Hadik M kiállitásán az egyik pesti  unokaöccse mondta, hogy én voltam a párhuzamos osztálybeli magyar tanár,akihez bánatukba nem kerültek..azaz a szomszéd kertje, ami mindig zöldebb)

Ők bent ülnek, én viszont kimegyek a teraszra

rövid idő múlva kijön hozzám Á egy őszhajú "öregemberrel" (férje lenne? de nem ), mosolyogva mondja , hogy régi kollégám volt , ők meg osztálytalákozón vannak itt..találom ki, .tehát kortársak (3 évvel alattam)

sajnos fogalmam sincs ki lehet az osztálytársa, (és az én kollegám) ,  végül elárulja Sz D

hogy hogyÍ?-csodálkozom,, hiszen  fekete volt a hajad! - meredek ősz hajára

neked  is! mondja Á és magunkra hagy... (elmúlt s mindent kiforgató éveiunkkel)

(80 éves vagyok! - nyilatkoztatja ki fanyarul (mikor kollegák voltunk 30at kezdte)

nem csak a haja színe változott meg, az orra is mintha nagyobb lenne és görbe. Sz D egy fess fiatalember volt. 1975 és 82 közt voltunk kollegák ."Az idő hogy eljár. Cserebogár..."...

biztos engem se ismert volna meg Á nélkül..

de a beszéde , a jellege nem változott... abban ott van a régi dalia is. ennek örülök...

azt hiszem, velem is igy van

s maradtam gondajuli.... 

mit ér egy hang

 az énekes és közönsége

hét végén megint ellenállhatatlan vágyat éreztem a Marosra

gondoltam, nem járok úgy mint legutóbb, amikor tömeg lepett meg a lágy természet  nyugalma helyett

tévedtem

megint autók tömkelege már a lombkoronánál

és rengeteg ember kint (most mint utólag megtudtam valami őszt köszöntő kiscsaládi összejövetel volt)

szinpados zenével spékelve

valami csigaféle zenekar fújta kisgyerekeknek, elég gyér érdeklődés mellett

colát akartam inni a bűfében, de nem volt, ott leültem, és meglepetésemre, igazi, klaszsikus , jó kiejtésú szép hangú popénekest hallhattam

később lent de tisztes távolságban maradtam, egy piros széken, szerencsére jó volt a hangositás, igy maradéktalanul eljutott hozzám is

később kisgyerekeket hívott fel a szipadra, a jótorkú s kedves énekes, és remekül mozgatta , táncoltatta, masiroztatta őket ott a dalaira...még valami Hello Makó dallal is kedveskedtek...

persze hogy tapsoltam is (bár körülöttem senki, a szinpad előtt szétszórtan voltak)

de amikor az utolsó számot konferálta be, méghozzá  valami győztes számát , csak közelebb mentem , hogy lássam is ezt a remek énekest

mihelyt közel mentem felismertem Kocsis Tibor, egykori X-faktor győztes (méltán)... Mit ér egy hang...

hát igen!

oldalra húzódtam, onnan fotóztam, még kicsit videóztam is..mit ér egy hangot... (szétszórt padokon páran ültek)

két fura figura csápolt elöl

gondoltam gratulálok a remek énekesnek! (bár nem szokásom,Ü

de közös  fotózásra szólitották fel a (gyér) közönséget, és érdekes módon annyian lettek, hogy  én nem is mentem, fértem  oda, felesleges is lett volna tán - kapott visszajelzést)

már volt Makón s még reméli hogy jön, mondta még az éneklés közben (úgy látszik nem sértődött meg a hallgatóság gyér száma miatt, mit egyesek kritikusan feltételeztek) tette a dolgát, magas szinvonallal !

aztán , már várta oldalt a "sofőrje", beszállt minden fakszni nélkül egy fehét kocsiba és elhajtottak....

rám jó emléket hagyva

LÉLEKOLDÓ - IRODALOM ÉS ÖNISMERET

 VERSES KALENDÁRIUM

Turi Tímea: A ház asszonya

A hűtőszekrény kallantyúja leesett,

a kanapéhuzat kilyukadt,

a redőnyt nem lehet lehúzni,

a küszöb mozog.

Mindez már fel se tűnik,

csak ha vendégek jönnek,

ilyenkor minden élesebb fényt kap:

alattunk nem, csak őalatta

esik ki a fotel görgős kereke.

Egyébként a hűtőt oldalt is ki lehet nyitni,

a kanapéra rádobni egy párnát,

a fennakadt redőny éjjel sem zavar,

a küszöböt helyre rúgom.

A mozdulataim célszerűek és öntudatlanok.

Ura vagyok a helyzetnek.

1984. október 4-én született Turi Tímea.

unokám meglepett

 valahogy kicsúszott a számon a blogomra utalás unokámnak,

de mondta, nem tudja elolvasni, mert nincs a facebookon

elkezdtem hát automatikusan megadni a linkjét aliz-napok...

de menet közben leálltam,

eszembe jutott, hátha lehetnek ott olyan szövegek is, amik nem valók neki

rákérdezett: szexualitásról írsz?!

alig jutottam szóhoz: á nem, ahhoz már túlkoros vagyok - bukott ki végül a számon

(lehet hogy lassacskán ő fog "felvilágosítani"?! :)

nyár az őszben

 

ha süt a nap

nyár van

nyár az őszben

de ha nem,

már megfagysz

mintha tél lenne

csak süssön a nap

mig csak lehet...

negyvenkettőnk

  ha utána számolok,

nekem a 42. év volt az első születésnapom, amin már anya voltam!

s ha jól emlékszem, onnantól, nem is nagyon számoltam a születésnapjaim számát, évét, nem számitott, csak az az ajándék, hogy gyerekem, lányom van.. ez elég volt ...több is a soknál :) további életem (pont a fele múlt el) legfőbb meghatározója....

(összeértünk?, ill  már "csak" a duplája vagyok , de ne számoljunk)

ISTEN ÉLTESSE DRÁGA LÁNYOMAT! Mazel tov! 

egy régi képpel

(ahol annyi vagyok, mint ő most.... ha csak félig-meddig is látszom, de hiszen Ő a lényeg )

és a szülinap előnapján 3-án, a könyvfesztiválon (közös képről vágtam ki)... annak idején minden évben lett fotó a szülinapon!...azt hiszem 25-ig kb.

de ez is jó, ugye?:(csak a torta hiányzik róla:) (a könyveket, irókat, kiket szerkeszt, -  meg levágtam)