az el-elálmosodás is lehet valami betegségjel,
romlás. de nem kutatom.
ha álmos vagyok, lefekszem s alszom,
2021. április 28., szerda
KÜLÖNLEGES KÖNYVTÁRI SZOLGÁLTATÁS (2009)
A könyvtárban rászántam magam, hogy kitöltöm a kölcsönző pultra kitett közvéleménykutató ívet, a Sparból jövet, (ahol sikerült beleolvasnom az Élet és Irodalomba, amit a könyvtárban egy ideje nem állhat módomban)
rögtön az első kérdéscsoportnál valami furcsaságra bukkanok; a könyvtári szolgáltatások közül mit milyen gyakorisággal veszek igénybe... a végefelé a - szakszerű könyvtári szolgáltatások felsorolása közt - ezt a meglepő szót látom: beszélgetés....("soha"!) nem értem! Egyáltalán: könyvtári szolgáltatás a beszélgetés? emlékszem, hogy az Egyetemi Könyvtárban annak idején, hallgató koromban ránk szóltak ha "hallgató" mivoltunkat megcáfolva suttogva beszélgettünk egymással, kénytelenek voltunk ez ügyben mindig kimenni a folyosóra..., meg az is eszembejut, hogy itt meg mennyire zavar az olvasásban, amikor valami klubhelyiségnek képzelve egyesek a könyvtári termet (ami sajnos egyszerre olvasó, meg kölcsönző) jóhangosan és zavartalanul folytatnak eszmecserét az aznapi elköltött ebédről, a focimeccs eredményéről vagy bármi személyesről, ami igazán nem tartozna rám... meg is kérdem a könyvtárosoktól, véletlen került be a kérdőívre ez a "beszélgetés" szó, vagy hogy is értelmezzem? hát kiderül, nem véletlenül, mert hogy egyre inkább van igénye egyre több olvasónak arra, hogy beszélgessen is vele a könyvtáros. de nem ám könyvvel kapcsolatos kérdésekről, hanem a magánéletéről..., mert hogy sok embernek nincs kivel beszélnie..., tehát ez egy afféle szociális "juttatás"... visszaülök a kérdőivemmel a kisasztalhoz és a "soha" helyett azt irom be, hogy "alkalmanként" - hiszen most én is beszélgettem velük egy kicsit... de azért nem szeretném rendszeresen igénybevenni ezt az új szolgáltatást... (miközben sajnálom azokat, akik kénytelenek, s épp egy könyvtárban) - inkább beírom a kérdőiv végére, az észrevételekhez, kérésekhez, hogy szeretném, ha újra járatnák a pár éve lemondott Élet és Irodalmat, amit azzal az indokkal mondtak le , hogy nem volt rá igény, nem olvasta senki (én pl. senki vagyok?!)
Én az Élet és Irodalommal szeretnék a könyvtárban "beszélgetni"! (Hát igen: nem vagyok egy egyszerű eset!)
aliz2. :: 2009. ápr. 28. 19:44 :: 8 komment :: Címkék: konyvtar
2021. április 27., kedd
elveszett apáink
apátlanul - nem egyedül
a 90éves Ferge Kecskeméti Zsuzsával életútinterjú---
leghamarabb még a felrakás idején, éjjel hivta fel rá figyelmem bloggerina társnőm, eme szavakkal:
Most néztem meg Ferge Zsuzsával a beszélgetést, 90 éves kora ellenére csoda friss szellemű. Ajánlom, ha még nem láttad volna. A nagyapja Makón élt.
személyesen is ismerem -válaszoltam. Az ő nagyapja Kecskeméti Ármin főrabbi volt, mint az én nagyapám Löwinger Miksa hitközségi elnök ugyanakkor (szépen irt is róla(, a Csanád-megyei zsidóságról szóló könyvében)
a beszélgetésből kiderült még egy közös vonás(unk) !
apáink révén...
F Zs apja: Kecskeméti György a Pester Lloyd felelős szerkesztője volt (német nyelvű budapesti napilap)
Ferge Zsuszsa igy válaszolt a kérdésre, mi lett vele a háborúban...
"..kicsit sánta volt, tehát nem hivták be rendszeres munkaszolgálatra, és a Lloydnál a nevét levették a lapról, de azért ő csinálta továbbra is felelős szerkesztőként a lapot, és aztán, a 13. születésnapomon, 1944 ápr 25-én, behivták a rabbiképzőbe, ami most a zsidó egyetem, és onnan elvitték Csepelre, egy táborba, ahol összegyűtötték az összes pesti zsidó-nemzsidó(?) újságirót, írót, és ezt a tábort deportálták, és innen nem tudjudk, hogy a vagonban halt-e meg vagy még élve elérte a koncentrációs tábort. EZt nem tudjuk, Anyám kereste azokat, akik vele voltak, de azok is, mind elpusztultak, úgyhogy semmit nem tudtunk meg, nem tudom hogy halt meg. azóta se tudom...azóta is minden nap kérdés, KÉRDÉS számomra"
és később, közbevetőleg a háború utáni időkről::
"hogy az apám nem volt,az egy akkora űr volt, amit nem lehetett betölteni"
Mintha magamat hallanám!
folyamban
EGY FOLYAMBAN ÁLLOK
avagy sodródok
ami hordalék marad, azt megirom
hogy is tudnám bárhol megszakitani
lezárni, befejezni?
egyszer majd
hirtelen
úgyis vége lesz.
mindennek.
ocsmányul s hangosan
ocsmányul, s hangosan beszélnek mellettem levő padon... (hiába köztünk egy nagycserépnyi bokor), az első nem zavarna, ha nem lenne a második , mert akkor nem hallanám
köteles vagyok én...?!
úgy vettem észre, a virushelyzet óta egyre durvábbak és hangosabbak, otrombábbak az emberek
hova vezet ez?!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)