patópál 2

felelősségre von
leckéztet
patópálságom irritálja

mért kínoz
mikor a vak is látja
bánt engem is
ez a tehetetlen fáradtság

múlását várom
de félek
minden elmúlik

velem együtt

****

június 18

REALITÁS (spanyolviasz)

UNOKABÁTYÁM IRT EGY SZÉP  SZOMORÚ VERSET (EZ egyáltalán nem mond egymásnak ellen, sőt)

mire egy csomó kommentet kapott, vigasztalót, felrázót, elmarasztalót, hogy mi ez a letargia ...végül válaszolt, úgy ahogy én is szoktam a rosszkedv vádjaira,.ez nem letargia, ez a realitás

volt alkalmam eleget töprengeni rajta, hogy a "mánia" (felhangoltság)  vagy a depresszió fejezik-e ki jobban a valósághoz való viszonyunkat, azaz reálisabban.... és hajlottam arra, hogy a DEPRESSZIÓ, DE ENNEK ELLENTMONDOTT, HOGY MIÉRT A MÁSIK ÁLLAPOTBAN NÉZÜNK KI JOBBAN S AZ AZ ÉLETSZERŰBB (CSAK NEM LEHET SOKÁIG FENNTARTANI, MINT AHOGY TULAJDONKÉPPEN A MÁSIKAT SEM)

végül eszembe jutott apám filozófiai tanulmányának lényege, hogy egyetlen logikai alaptörvény igaz és ez az ellentmondás törvénye

azaz mindkettő igaz) , is is ---

illetve ennek kegyelmisége, találkozási pontja , az,, a semleges, harmonikus állapot, de az is csak úgy érhető el, ha vannak hullámhegyeink és völgyeink, mert minden viszonylagos, és ezekhez az ellentétes állapotokhoz képest kereshető a normalitás,,,a realitás...nélkülük nem!

nemén

pfuj de ronda vagyok
ronda kövér disznóság

s belül még mindig sovány
csak kivülről ragadt rám
valahogy ez a háj
nem is az enyém
idegenség

minden tükröt
s kamerát összetörök

ne lássam

képtelenség

ez a plusz harminc
minden
csak nemén




junius 18

álomtulipánok és szőlők, paprikák

álmomban festegettem (vagy csak fotóztam? szóval örökitgettem) egy árnyékos kertet látok, s hátában gyönyörű piros napsütötte tulipánokat, egy csomóban egymás hegyén-hátán ragyognak

--

ez tegnap volt

ma meg a régi ház régi kertjében szőlőket találtam,  le is vettem egy szép fürtöt, aztán meg pirospaprika akadt a kezembe, hamvas...

...


hiányzik a természet közelsége?!!

arc

ez az arc

már változásaiban is

untat

de ez az enyém

nem cserélhető

nem is akarnám

csak unom

rettenetesen

mindig ugyanazok

a szemek orr

száj

sokszor tükörbe

se nézek

kócos is lehetek

nem baj

emberi

ez egyetlen

mentsége

a teljes
szétesésre

ars vita közelről

milyen pontos, milyen találó....milyen... milyen


leheveredtem délután, s már nem tudom miért, s hogy, csak eszembe jutott a nagy csöndben József Attila Ars poeticájának a vége

én mondom még nem nagy az ember
de képzeli hát szertelen

elgondolkoztam már ezen is, hogy a szertelenség hogy függ össze kicsiségünk nem tudásával, a nagyság hamis képzetével

de főleg ez gondolkoztatott el, ez az útravaló

kisérje két szülője szemmel
a Szellem és a Szerelem

hányszor elmondtuk már, hallottuk, de igazán nem gondoltam a mélyére, s mennyire igaz

a szellem és a szerelem szül bennünket., egész pontosan, az ám.

s mi lesz belőle? (belőlünk?)

álomszoknya

megint elfelejtettem az álmaim, de délután, mikor az áruházba (zokniért) menet egy próbababán levő rakott szoknyát láttam, egyből eszembe jutott, igen, álmomban is a főszereplő egy rakott szoknya volt,sőt a felső nem is volt érdekes , az elejtődött (a próbababának se volt felsőrésze!) (prekognició?) csak az egészben a legfurcsább hogy én MAR aligha hordhatnék rakott szoknyát.(legfeljebb álmomban

nyár az őszben

meggondolta magát az idő
újra nyárias
de csak pár órára
mutatja magát a nap

korán esteledik
s hűvös is van

nem sokára

nénike, nénike...

na végre eljut a fülemig sőt az agyamig is,és tudatosul is hogy ez csak nekem szólhat

nénike

utólag visszhangzik a fülemben, hogy már  előbb is nénike, nénike

valaki, . egy fiatal lány lohol a biciklijén  s szól utánam a parkolóban autók közt, látom, ahogy végre hátranézek

ö meg.  meg tudnám mondani hogy hány óra

meg ,meg, csak nem azonnal, le kell állítani a biciklim, kicipzározni a ridikülöm, elővenni a mobilom, megnyomni : 18, 40 mondom, mondanám, de nincs kinek

a lányt semerre se látom, egyszerűen eltűnt....

hát türelmetlenek és gyorsak ezek a mai fiatalok,

s lassúak ezek a nénikék....

szellemi kompenzáció

minél lustább vagyok fizikailag, annál serényebb és frissebb szellemileg, még jó, hogy igy kompenzálok. hát nem ?

 (inkább igy, mint forditva!)

május 21

curtiz(kertész)

talán nem is kellett volna ezt a filmet megcsinálni, igy nem....

bár a vége jó volt, megnyugtató, kicsit katartikus is...

node 5 percért egy egész film? az előtte levő majd két óra:? (amúgy is vontatottabb volt a kelleténél s ismétlődések voltak benne , nem ártott volna egy feszesebb dramaturgia(

meg aztán kicsit nagyon kilógott a lóláb, hogy ez a nagyon  amerikainak látszani akaró film mégis csak magyar volt

(nem mintha nem akadnának jó magyar filmek is újabban, elvétve, de azok nem is akarnak másnak látszani)

persze itt megkerülhetetlen volt, egy amerikaivá vált filmrendező esetéről lévén szó

nem tudom miért, de végig azt éreztem, hogy nem hiteles (bár anekdotákra is támaszkodtak, node pont az anekdoták szavahihetőségét nyugodtan kétségbe lehet vonni)


mellettem ült egy volt osztálytársam, és az utolsó filmkocka után már éreztem, hogy belerúg a térdemben szinte, mert már ment  ki,én meg szokás szerint nézem a stáblistát, meg magamhoz akarok térni... azt mondta jó film volt... én azt mondtam csak a vége

azt hiszem ,, igen, most is azt hiszem

a Casablanca nekem megbonthatatlan szóló emlékfilm volt és maradt volna, e  készitési körülményeiről szóló film nélkül is, sőt 

bár a vitatható , s végre megtalált, befejezését a filmnek hitvallásszerűen s szépen aláhúzza (no, ezért is mondtam, hogy a vége tetszett)

életprogram haikuban

nem hajszolok semmit

akkor minden utólér

mintha keresném

Makó 320 gála

délután hagymaházba megyek mondom lányomnak, mi lesz, valami esztrádműsor, futott ki a számon, hiszen annyi csoport, szereplő volt felsorolva a Makó 320. évi újjáépitését ünneplő műsorban (nem is értem mit kell ünnepelni ezen, mikor a 300.t se..., na mindegy, egész évben ünnepeltünk, ez meg egy gálaműsor volt, ami megpróbálta összefoglalni Makó történelmét, (de ha még egyszer valaki makaiakról szónokol, nem állok jót magamért...) érdekes  módon 56-tal leálltak a történelem megidézésével, volt még egy kis film , és be is mondták hogy a rendszerváltás óta amit élünk, az nem történelem (dehogynem! mindig a történelmet éljük, csak később beszélünk úgy is róla(olykor meghamisitva)

tetszett a Varga balett, ahogy eljátszották az áradó Marost.... művészi volt

hm...

tulajdonképpen a legtöbb szerelmi civódásom, konfliktusom abból állt, hogy le akartak fektetni, én meg nem álltam kötélnek

milyen egyszerű is ez

csak én bonyolitottam agyon


junius 14

az ősz zaja

száraz levelet

sodor a szél

megtöri az

őszi csöndet

s félek

a korszellem

olvastam egy nekrológot a 168 órában, Martonról...

nagyon megragadott egy meglátása... Marton a rendező beleragadt abba a korszellembe ami a pályakezdésé,  a Képzelt riporté volt ( Ez a korszellem vad, szilaj és megzabolázhatatlan, bódulattal és szerelemmel teli, jó benne ragadni. ")

s ezt átvitte  magánéletbe is.. ott maradt...a 60-as években, nem tudott váltani

ami sokkal szabadosabb, más felfogású volt (szexuális téren is)

elgondolkodtat, elitélhetünk, megitélhetünk-e dolgokat korukból kiszakitva, a késletetett bevallásoknak, leleplezéseknek, mi a szerepe, szembesithetjük-e a mával,

 megítélhetjük-e a múltat mai szemmel?

most úgy tűnik igen. és én ebben nem vagyok ennyire biztos!!!!!!

(Most Martonról beszélve másra is gondolok!)


szept. 24.

a kötéltáncos

kötélténcos vagyok
háló nélkül
s szédülök is

mikor esem le?

Downton Abbey(K)

Downton Abbey  egy hatalmas ház, egy palota, előkelőségek laknak benne (királyi vendégekkel), nagy és lelkes személyzettel, több generáció

de elkezdődik   - mint lenni szokott a polgári családregényekben is - . a hanyatlás, a legfiatalabb abbahagyáson, elköltözésen gondolkodik, de a halni készülő nagymama - akit alakitó szinésznő Maggy Smith miatt mentem moziba:)   visszatántorítja

és nekem most is lelkifurdalásom lett, no nem abbey,

 de a régi ősi házunk miatt, hogy elhagytam

passz

és nincs DE!


szeptember 14

istenem

istent keresem újra meg újra
ha nyugodt vagyok itt van

onnan tudom a "hol"t
ha istenemben megnyugszom

(hírnév? )

azt hiszem, sose akartam hires lenni

nem a hírnév érdekelt, de mindig is valami maradandót akartam csinálni, ami túlél

hát "csináltam"

a lányom

aki....

megtette  (duplán), és remélem teszi is tovább... (ad astra )

(tudom, hogy ez csak "áttolás", de mégis, valami...s legyünk csak őszinték:  a legtöbb végül is)

én igy (nem) "politizálok"

nemcsak az politizál
aki kiáll a barikádra
s néha  a nem politika is
politika

mikor már mindenki
eladta magát
te szabad vagy

s így politizálsz!
(magadban)

pozitív-negatív

a pozitív gondolatok erőltetésének káráról írnék pár keresetlen gondolatot

annak kapcsán is, hogy mihelyt őszinte , a valósággal való tárgyilagos szembenézésből eredő dolgokat írok, jönnek az ellenkezések, feddések:légy már pozitív

csak annyit akarok mondani, de azt nagyon határozottan, hogy nincs károsabb, mint a negatív gondolatok elfojtása, tudomásul nem vétele, mert azok úgyis "lerakódnak, mint csontokban a mész"...
ha máshol nem,, a tudatalattiban és ott fejtik ki romboló , fojtogató hatásukat

hát sokkal jobb kimondani és megszabadulni egyszersmind tőle... a következő kifakadásig ::)

az emlékjel előtt

le szoktam ülni

az emlékjel elé

nem is ott van

ahol mit jelez

a zsinagóga
volt valaha

a lebontott

nem is olyan

amilyen volt

mert ez csak

az oldala

s aki csinálta

annak fogalma

sincs róla

milyen is volt

az eredeti

rajzolatja

ő csak egy oldalsó

tervrajzot látott

róla felvázolva

egy papirlapra

hiányzik az élet

róla és nem csak

onnan az élet
mindenhonnan

mit elraboltak

negyvennégyben

1200 makói

zsidó áldozattal

meg ami utána járt

a kivándorlás

egyedül ülök
a padon

emlékük előtt
szorongok

egyedül már

s a kavicsok is 

fogyóban

(azt is lopják?)

zsúfolt álomból

nem tudom mit álmodtam, csak azt, hogy rengetegen voltunk, vendégségben vagy nálunk, mindegy is, a tömeges jelenet zsúfoltsága, dinamizmusa, eseménydússága a fontos, (nem csoda hogy nehezen ébredtem belőle egyszemélyes magányomba)

panel

 ha panelban laksz

majdnem olyan

mintha szabadban

vagy

ha kánikula van

megfősz a melegben

mihelyt hideg

megfagysz

dideregve

ez nem lakás

csak ideiglenes

szállás

hely

tető a fejed felett

ahol mindig

randaliroznak

akár a fejeden

s néha viz

csurog le

a falakon

ha ezt tudod előre

dehogy is költözöl ide

legfeljebb pár hónapra

mig szuperált a

távfűtése

s fizethető volt

mikor még

nagy házban laktunk

s a lányom kicsi volt

azt mondtam neki

ezek csak  dobozok

s elhitte

igaza volt!

mára nem maradt

benne semmi vonzó

el se férek benne

én , a dobozlakó

Rákász Gergely orgona s egyéb bravúrjai

igen, bravuros egy ember, zenész, ismeretterjesztő és egy kicsit akrobata is ahogy a hangszeréhez szorosan szerelt padon egy láblenditéssel kerül a túloldalra (ezt fejlesztette, még ügyesebb,  mint két éve volt, pedig már akkor is megcsodáltam)

no meg egy charmőr...igazi jó előadó, kicsit kijátszva közönsége elvárt kivánságait ,kegyeit, hiba játszik régi muzsikát főleg, a "dumája" nagyon is mai

az elmaradhatatlan Bach persze hogy volt!

 sőt egy Vivaldi feldolgozással is, a moll concerto,

 

kissé ismerős volt nekem az agyon játszott a moll hegedűversenye után, bár nem teljesen 

(később tisztázódott hogy ez a kettős verseny, bár az elején észleltem rokon dallamokat, mit el is dudoltunk a végén  a művész úrral... de bele kellett nyugodnom ,hogy ez a kettős verseny átdolgozása volt, csak hát Vivaldi magától is lopogatott olykor:)

igazi meglepetés volt egy sose hallott nevű szerzőtől (Holst) a Jupiter (kiderült hogy nem is kergette a népszerűséget, inkább elbujt a házába...)

de az igazi tromf a ráadás volt... utána kérdeztem kitől

 Widor  a szerző és az  5. szimfóniájából volt a finálé?

 utána kell néznia többi művéneke is   valóban  bravúros volt ...

korai nyugdijazás

nem is voltam ősz

sötét volt a hajam

nyugdíjba így haladtam

túl koros fiatalnak
(bár csak egy évvel hamarabb
mint annak a rendje )

küldtek, kellett a helyem

s én illőn el is mentem

megtanitatlan leckék

gondolatok, versek

jártak a nyomomba
s járnak szüntelen azóta

a nyugalom helyett

hát így esett....

csillogj

igen, megvan,(azaz éppenhogy nincs) , a csillogás hiányzik a szemeimből az újabb fotókon... és ezt rá lehet fogni szürkehályogra is akár, de én másra gyanakszom (lehet, hogy a hályognak is ez a mélyebb,lelki oka)

azt a fényt kéne visszahozni, tudom bent van, ha van, s nem is a külső világ tükre...

igen azt a fényt, azt a belső fényt kéne visszahozni

--

valaki nagy örömömre azt irta ze alá a kép alá: a rajziskolai képeden  megvan (a kép alá meg:

"látszik az arcodon az elmélyültség és a boldogság"

és tényleg az alkotás öröme... az alkotó együttlét öröme...mintha visszahozta volna....

részben... egy kicsit

itt az ősz

süt a nap
hiába
nem ad meleget
hideg lehelet
vesz körbe
engemet

Fátyol Misire emlékeztünk

szép ki csoportosulás gyűlt össze tegnap Fátyol Misi  110. születésnapjára, a 10 éve  állított szobra körül, az immár újra működő(?) Korona előtt...A Korona régi fénye megkopott, átalakult, de Fátyol Misi szobra Szerencsére jelképezi a patinát az örök értéket., és emlékeztet a "dicső múltra"...áll rendithetetlenül hegedüjével, a székre nézve, hogy muzsikáljon ...a székre, amin most a külföldön levő expolgármester postán küldött ajándék fehér csokra van.....

a jelenlegi polgármester távol van, helyette egy képviselőnő mond pár nagyon keresetlen üdvözlő szót, amiben négyszer hangzik el a "fantasztikus" (láthatóan és hallhatóan fogalma sincs Fátyol Misiről., komolyságáról (ő végig rötyog!) .persze ahhoz tán kicsit öregebbnek kéne lenni

mint pl a 80 éves  Bozsogi Attilának, aki minden köszonetet és tisztelete megérdemel Fátyol Misi emlékének ápolásáért . (Ő is kezdeményezte,a lakosság támogásával a szobor állítását...)

eszmefuttatással kezdi megemlékézesét, a cigányság történetről, ami talán el is maradhatott volna, hiszen Fátyol Misi nem is volt tipikus cigány, (külsőre sem), s olyan finom (klasszikus) hegedújátékot ritkán lehet hallani ahogy ő játszott... magyar nótákat is,. és egy igazi  a szó igazi nem elcsépelt értelmében használt  úri ember volt... )én már csak tudom, ismertem, kislányként meg is hallgatott anyu kollegájaként, aztán is láttam sokszor apró,lépteivel hegedűtokjával baktatott munka helye a Korona irányában)

viszont most tudtam meg, hogy milyen fényes nemzetközi pálya állt mögötte és állhatott volna előtte is, ha nem jön vissza Makóra

itt muzsikált nyugdíjazásáig..s sőt azután is....

gyerekei is itt voltak, akik már nem lettek muszikusok (egy igen, de ő meghalt s az u.n. élő cigányzene is mintha kihalóban...)

legyen áldott az emléke!

jó, hogy ilyen sokan ott voltunk emléke megidézésénél
)de tán még többen is lehettünk volna

a koszorúk és rengeteg virág elhelyezése után stliszerűen magyar nótákat énekeltek , cigányzene kísérettel, de sajnos el kellett mennem egy más műfajra... (orgona hangversenyre)

gépmizéria

megbolondult a kurzorom
egerem már rég nincs
de most összevissza
kalamol a gépem
mint egy érintőképernyő
de lehelletre is
mindenbe belekap
halmozva a lapokat
összehány kijelent
bejelent rémes
kerge lett

kikapcsoltam éjszakára
jó lenne ha reggelre
észre térne

egy hegedűtanárom

sok hegedű tanárom volt...az előbb, hogy eléggé nagyranőtt körmömet vágtam, eszembejutott egy... hm, aki ha nem volt elégedett tövig vágott körmömmel (hegedülni naggyal tényleg nem lehet) fogta az ollót, és levágta maga, tövig vagy annál is mélyebben, amúgy is nagyon szigorú volt, tán még körmöst is adott (a levágott körmömre akár:) (nem lehetett egészen normális!, legalébbis az idegeivel bajok lehettek, amúgy a szegedi színház zenekarában játszott - nem kellett volna tanitania igazán)

arra emlékszem, hegy egyszer anyu megjelent az órámon, beszélni  vele...(joggal)

még arra is emlékszem, hogy egyszerűen csak egy fürdő nadrág volt a tanár úron, ami anyut nagyon felháboritotta (persze csak otthon beszélt erről)

úgy emlékszem ezután másik hegedű tanárt kaptam :)

valami meglepő

elővesz egy lapot, s elkezd festeni, még nem tudja mit, de lesz belőle valami, ami menet közben kialakul. (ha más nem  , hát gesztusfestészet)

igy lehetne írni is? Automatikusan. de mégse, az írás elvontabb művelet. intellektuálisabb. Néha azért itt is közbeszól a véletlen, valami meglepő, előre nem kiszámítható

s azt hiszem, épp ott a lényeg

vázlat

vázlatokat irok
mindig vázlatokat
egykét vonás
egykét hangulat
de nem ebből áll
össze az élet
csupa apró mozzanat
csak irhassak
csak éljek

igy vagy úgy

egyik nap igy vagyok, másik nap úgy: jól, rosszul, közepesen. és fogalmam sincs, mitől függhet
légkör, csillagok állása, vagy...
elfelejtett álmaim

mik attól még hatnak, hogy nem emlékszem rájuk

nagyon is

vetés-aratás

szomorú az aratást nem megérni

de még szomorúbb nem is vetni

jólnézekki

azt mondja, jól nézek ki

meg hogy csodálja az erőmet, hogy mindig, mindenhol ott vagyok

no, délelőtt nemigen láthatna sehol, házon kivül, mert olyankor csak alig-vagyok, éledezem tápászkodom

másrészt elmenni otthonról valahogy kevesebb erő kell hozzá, mint otthon maradni

az a legnehezebb!

in memoriam(s)....

   in memoriam Ungvári, Heller, Konrád..!

nekem nagyon hiányoznak

jó volt tudni hogy vannak

kikre nézzek föl ezután

mig voltak fel se tűnt

ez az irány

ezután még jobban

lehajthatom fejem

mint eddig tettem

megszokásból

s csak néha fel

ha összefutottunk

véletlen

de már nem

sohasem....

messzi álmok

.
olyan messze vagyok álmaimban, olyan messziről jövök, hogy nem is csoda, hogy nem tudom félébren átváltani szavakra, átmenteni ebbe a világba, amibe egyre lassabban tudok magam is belelépni, beletápászkodni  vissza

két világ - néha összeér

változékony folyóm

minden nap más

ma reszketett

remegett

minden porcikája

s egy picit áradt

minden nap más

érzi az évszakváltozást

jön az ősz, a tél

aludjunk hát

de ne remegvé -

bátran

hősi elszánással

bizva a jövő nyárban

légy szabad

hát igen

a szabadsággal élni tudni kell.

vannak emberek, sőt népek, akik azt szeretik inkább, ha  nekik megmondják, mit cselekedjenek, gondoljanak, - semmit önállóan, döntsék el mások....így nekik sokkal kényelmesebb!

s sajnos már szabad gondolkodóink is veszendőben

magunkra maradtunk, nincs mér példa arra se, hogyan kell szabadnak lenni (mert már arra is mintát várunk)

-

Légy szabad!

Mindentől és mindenkitől függetlenül (persze ne a másik szabadsága rovására) (ez rég tudott, mindent azért ne dobjunk ki...)

ragyogás

még süt a nap
még szórja sugarát

a kapun kilépve
úgy elkápráztatott
hogy neki is dőltem
igen szédelgek

meddig tarthat még
ez a nyárvégi ragyogás

***

igy kéne halni is
bele

de még ráérünk
esetleg jövőre
vagy még tovább

mert itthagyhatatlan
ez a szent ragyogás

lányom és a marosom

egyetlen egyszer vittem le gyerekkorában lányom egészen a maros partjára

azt hiszem május egy volt, majális, épp áthelyezték a régi strand közvetlen közelébe, akkor már évek óta nem működött a strand, mondhatni, romokban hevert, el volt hanyagolva pusztulásra hagyva minden, kullancsokkal látogatva

csak a maros folydogált ugyanúgy, mint az én gyerekkoromban,

az én kislányom  ,meg leguggolt egész közel a vizhez és kezével belepancsolt de költőibben szólva azt is mondhatnám, megsimogatta a marost

ma is előttem van  rózsaszin blúz fehér gallérral, sötét hajjal, vízbe nyúló kis kezek

(no meg most később ki is s kerestem a selejtes fotókból.)

ez kell

ez kell, ez hiányzott már olyan rég, belemenni a Marosba, taposni a vizet, a nedves de száraz homokot is, persze mezítláb, érezni a természetet, a fákat, az eget a bőrödön...

és csak akkor elindulni haza a partról, mikor már- már bealkonyul

alacsony vizállás

sétálnak a marosban

térdig se ér a viz

a közepén

mégis
ki van irva

"TILOS A FÜRDÉS"

séta a marosban

sétálunk a marosban

keringünk összevissza

kicsit megzavarodva

nem tudván mire vélni

milyen alacsony

közben fürdeni tilos

hát az is

bokáig érő vzben

lehetetlen dolog

marad a séta

***

gyönyörű koraőszi nap van

szeptember tizenöt

örökidő

ülök a parton

mig le nem megy

a nap

sokáig marad

***

75 éve

járok a marosra

de még nem volt ilyen

olyan mint egy újjászületés

tiszta s kicsi a viz

homok a lábam alatt

új élet köszöntelek

ez a kép már elkísér

míg csak élek

a mi nyarunk

Mindig akkor kezdenék járni szorgalmasabban a Maros.partra.amikor itt van az ősz, vége a szezonnak és ajándék minden nap

Tanév kezdetekor is órák után rohantam le a partra - emlékszem . menteni ami menthető

Mert ki tudja, meddig tart a jó idő

Ki tudja, nem ez lesz az utolsó alkalom. Idén,(vagy egyszer  nemcsak idén?)

Becsüljünk minden napsütött órát

Amúgy is a mi nyarunk van! (nem csak az indiánoké:)

áldottak

áldottak a madarak
a fák, a virágok
az emberekkel már
válogatósabb vagyok
de egye fene
legyenek áldottak
ők is
(én bizalmat
szavazok nekik)

újabb jelzőfám dőlt ki

igen, sorra dőlnek ki jelző fáim, ma Konrád György

először a Látogatóban találkoztam vele

évekkel később egy nemzetközi könyvfesztiválon szorosan E.P. mellett ült, össze is dugták a fejüket szó szerint,, fehérek közt európaik....

legutóbb a szegedi pályaudvaron láttam átutazómban(a tiszatáj meghívására jöhetett) ült a büféasztalnál egy családdal, nagyon familiáris és kedves volt, olyan emberi

(én a szomszéd asztalnál ültem, és titokban lestem....mint olyan embert, akivel az ember szeretett volna beszédbe elegyedni...és úgy tűnt, hogy nem is támasztana ennek igazán akadályt -  én viszont támasztottam!)

na de maradnak a könyvek, az esszék...a "levelek".....

sorra megyünk el,,,, a nagyok,de a kicsik is

a mi generációnknak is lassan de biztosan leáldozik

csak az bánt, amit itt hagynak, hogy nem tudtak eléggé hatni, sokakra, hogy egy minőségileg rosszabb világot hagynak maguk után, hiába is emelkedtek ki ők annyira belőle (hol az elvtelenség vagy rossz elvek uralkodnak, dőzsölnek)

azért hálás vagyok a sorsnak hogy ha névtelen is, távolról, de valahol közibük tartoztam (tartozok)

valamivel (10 év) fiatalabban, de  de volt kikre felnéznem...tudtam, kikre kell

már nincs, , elárvultam, elárvultunk.....

nincs jelzőfánk....

szeptember 1.3

nagyanyám még hajdanán

6

évszázados fák suhognak

mit susognak

látták a nagyanyám

nagy szalmakalapban

a múlt század hajnalán

itt a Maros partján

hiányolják

kint

ilyenkor már jó
mint ahogy májusban még
nem süt olyan erősen a nap
hogy el ne viselném
de jó a félárnyék is
csak levegőn legyek
mert az kell nekem
levegő bárhol is

***

majd jön a tél
szobába bújós
sötét
de addig
kint vagyok én
a szabad ég alatt

egy pál utcai fiu halálára

igen, fenntartom, aki úgy meg tudta rendezni, feltétlenül megérdemli a pál utcai rangot, meg a padlást, meg a képzelt riportot stb...( jóestét nyár, jó estét szerelem, kőmíves kelemen, fekete péter, szent istván körút 14 stb.,) , kortársam volt, (olyannyira hogy ugyanabban az évben , hónapban születtünk) zűrös idók fia, nem csoda ha eltévedt, de a színpadon soha.S megfizetett (pontosan nem is tudjuk , miért , mert a maga oldalát örökre elhallgatta) 1917-ben szexualis zaklatással vádolták, ezzel megtört, most már nyugodtan (vagy inkább nyugtalanul mondharjuk) megtört a pályája, sőt vége is lett,,, már betegen, vidéken rendezett egy Tartuffet: láttam a Népszavában egy képét felismerhetetlenül,, lefogyott, meggyötrődött.

én a rendezéseire emlékszem, és köszönöm neki!

(a többi meg nem is tartozik rám)

*****

egy nyilatkozatából idézek a Pál utcai fiúk bemutatója előtt:

":" a szemünk láttára válik olyan emberekből hős, akikről soha nem gondoltuk volna, hogy hősök, ÉS SAJNOS A SZEMÜNK LÁTTÁRA BUKIK EL AZ, AKITŐL NEM VÁRTUK, HOGY ELBUKJON"  (kiemelés tőlem)


Grecsó meg  igy búcsúzott tőle"....féltem. Ettől. Hogy későn mennek Nemecsekért a fiúk. Isten veled, Laci, vagy ahogy generációknak megmaradsz, Tanár úr." (elment valaki a Pál utcából)

mentés másként - másként

bocsánatos hiba, hogy Kertész Imre már létező könyvcimére tromfolt rá Karsai Ildi (persze az alcím is más:(Vizuális kalandozások Makó épitészettörténetében)...ez a alcim tán jobban is találó erre (megmenteni az épületeket "másként", papíron, gyönyörű szinesceruzás finom rajzokon) mint Kertész századeleji naplójegyzetei (akkor került rájuk ez a cím, amikor kezdett számitógéppel barátkozni Kertész és "menteni másképp")

mindegy, lányom (a könyvszakértő) mondja, hogy már jogilag se aggályos ilyesmi.... sajnálom hogy a gyanútlan szerzőnek elmondtam e fájdalmam, sajnálta, nem is tudott róla.... (hát nem mindenki bújja Kertészt)

és mégsem azt dedikálta be mindezek ellenére, hogy Boszorkánynak...., hanem Julikának sok szeretettel Ildi

ő a levéltárakat bújta, s fotókat, alaprajzokat nézegetett, hogy életre keltse a valóságban már elpusztított épületeinket is)

(a mi régi házunkat is akarta, hiszen meg is van a levéltárban a teljes alaprajz pausz papíron (nekem is , mert lefénymásoltattam) sőt még a szobák belső elrendezése is... de aztán valahogy kimaradt, no majd a második kötetben, ha lesz...belerakja  mondta)

a neológ zsinagóga viszont ott van,sajnos, nem úgy , nem olyan színekben ahogy emlékezetemben....

no meg a gimi bástyái, a zeneiskola, Korona,  a Kucses ház kovácsolt vas kapuja,  stb

nagyon szép lett a könyv, amibő vetitettek is részeket:

még csak lapozgatom, majd olvasgatom is...

az volt mindenki mondanivalójának a végkicsengése, hogy legyünk büszkék makaiságunkra

egy így együtt sose volt Makóra (mert ebben a könyvben olyan épületek is vannak amik nincsenek, és olyanok is amik azóta lettek)

duplafenekű történet

agyongyötörte
el is verte
(s ki a fogát )

majd kijelentette
megcsúnyultál
nem kellesz

meglett a
szakítás
s láss csodát

visszaszépült
a lány
egyszerre

örülj

csak azokat a perceket sajnálom, amiket szomorkodással töltöttem ezen a világon

a halálhoz képest u.i. minden más /előtte, bármennyivel is / öröm

junius 2   2

nagyanyáink hiánya

túléltem a nagyanyámat évekkel

emlékszem rá
már ágyban feküdt mindig
nagyon beteg volt
de cigarettázott
félkönyékre dőlve
egy kis fekete háromlábú
asztal volt mellette
és nézte
a Világot
mi még maradt
belőle

rám szólt
hogy ne ugráljak az ágya végében
ó az a sarok ágy
mibe feküdt később anyám,
majd én is
de lányom már nem!
csak mellette mesélt
a nagyanyjának
s csacsogott
egyre

ő is négy éves volt mikor
elment a nagyanyja
akár csak én

de kevés
időt tölthettünk
együtt

de hiányzik
még mindig

nem szelid a halál

aki egyszer kedvenc irónk volt, nem szűnhet meg az lenni?

Simone de Beauvoir könyvét elkezdtem olvasni még a könyvtárban délután, s nem aludtam el ugy , hogy ne olvastam volna végig... persze a téma is érdekelt (csak utólag jutott eszembe, hogy legutóbb P. Roth hasonló jellegú könyvét olvastam, az apja haláláról,mig mos Beauvoirétét az anyjáéról

pedig már az elején találkoztam egy olyan mondattal ami berzenkedést váltott ki belőlem:

"e mostani balesetet leszámitva anyám jó erőben volt. és mindent összevetve elég idős volt már ahhoz hogy meghaljon"

77 évesen!?!

de pár oldal múlva már módositott , enyhitett , s szerencsére:

26. o.
mikor azt gondoltam, hogy már elég idős ahhoz, hogy meghaljon, ezek üres szavak voltak...


"a szülők nem értik a gyerekeiket, de ez kölcsönös   "    (99,) ez a mondat anyja szájából hangzott el, s sokmindent megmagyarázott kettőjük ellentmondásos viszonyából

s ez a kifejtés, is nagyon eltalált, hányszor (mindig!) éreztem ugyanezt, ha valakit elveszitettem:

"Amikor meghal valaki, aki kedves nekünk, hirtelen ezer okunk lesz a lelkifurdalásra : ezzel fizetünk azért a "bűnünkért", hgy túléltük őt. Halála egy csapásra feltárja előttük az illető egyedi, pótolhatatlan voltát: olyan hatalmassá lesz, mint az a világ, ami eltűnésével megsemmisül, és amely addig teljes egészében az ő jelenlétének köszönhetően létezett;  ilyenkor úgy érezzük, az illetőnek nagyobb helyet kellett volna kapnia az életünkben, sőt, akár központi helyet érdemelt volna. Aztán, az első döbbenet elmúltával már tisztábban  látunk: ő is csak egy volt a sok ember közül. Ám mivel sosem teszünk meg minden tőlünk telhetőt senkiért (,,,) mindig bőven találunk okot arra, hogy szemrehányást tegyünk magunknak"

S a végén... ott már teljesen megváltozik minden:

"egy holttest, az már semmi "... annak idején mindaddig ott maradtam apám holtteste mellett
mig át nem változott  valami dologgá; megfigyeltem, ahogy a jelenlét fokozatosan semmivé alakul át"

és az ominózus mondat is, visszavonatik:

elég idős ahhoz hogy meghaljon ....

nos mégsem. Az ember nem azért hal  meg, mert megszületett vagy mert élt, és nem is az öregség miatt.

Az ember valamibe hal bele.

Nincs természetes halál: semmi nem természetes, ami velünk történik., hiszen jelenlétünk megkérdőjelezi a világot. Minden ember halandó: de minden ember halála baleset, és még ha az illető tudja és el is fogadja, hogy egyszer meg kell halnia,az elmúlás egy váratlan, erőszakos esemény."

Ilymódon a cim is megfordul, nincs szelid halál!

mi legyen a múlttal?

mit csináljak a múlttammal
nem söpörhetem ki a szemétbe

felleltározom
elrakom
jövőre

dobja ki más
ha van szive
hozzá

a várás

A háború, a deportálás után mi tényleg évekig vártuk haza apámat a munkaszolgálatból....

Bár tudhattuk, hogy hiába

Anyám minden Borból érkezőt kifaggatott, még pesti rostokolásunk,várakozásunk idején

Itthon minden könyvet elolvasott, amit Borról rtak (emlékszem A bori halálút regénye már cimében is hogy megborzongatott)

Anyám gyakran mondogatta, hogy ha fél lábbal is, nyomorékul is bárcsak hazajöhetne a férje, az apám....

De nem jött

****

És én azóta is várom..

fordulat

jó .
vegyük a változást. a múlást
kiinduló alapnak
(mert igy is van)

mindjárt másképp fest a kép

légy hálás, minden percért
amig élsz

jó nő vagyok...:)

három haszid zsidó ember (talpig feketében, roppant elegánsak, a pajeszuk is göndör de ápolt) tanakodnak a régi zsinagóga előtt, nézegetik az európai uniós kiirást, kukucskálnak a kapun, igen,látom, be van zárva, rajta a lakat, odamegyek hozzájuk, kiderül, nem tudnak magyarul egy szót se, de csak elmagyarázom valahogy hogy az ablakban a gondnok telszáma, (igaz nem lehet elolvasni), aztán eszembe jut itt lakik, kicsit feljebb, el is indulok hozzá, csengője nincs, nyitva a kapuja,de harapóskutyák ugatnak, zörgetek ablakokon, rángatom a kapukilincset, bekiabálok "3 zsidó ember be akar menni a zsinagógába " valami női hang nagynezhezen kiszól, mindjárt megy, hát nem mindjárt de jön a gondnok dohogva, hogy fél 12 óta várta őket (most 6 van) csitítgatom, olyan aranyosak, biztos elakadtak stb., stb., dohog de siet előre....

előbb oda is ér, nyitja a kaput, integetünk, két ember már megy is utána , a harmadik  jön felém, mutatja a mobilját.... valami sms t előre gyártott magyar szöveget, aminek hangja is van

JÓ NŐ VAGY, KÖSZÖNÖM SZÉPEN!

Zsidó vagyok  szólok vissza mosolyogva

ő is mosolyog

örökszombat

egy életen át
vázlatokat irni
vázlatot rajzolni
vázlatban maradni
semmit sem kidolgozni

istennel nem
versenyezni

örökké kvázi
szombatot
tartani

(jó kifogás)

vihar

a nagy viharról beszélek a telefonban s közben anélkül hogy észrevettem volna , lányom átadta fiának,,..
én meg nagyban ecsetelem,hogy Szegeden egy platánfa egy emberre esett,a szinházról letépte a tetőt a vihar, a jogi egyetembe meg  belecsapott a villám

de hallom már unokám keményen rámszól, itt hagyd abba

de még megkérdi riadtan, hogy abba az egyetembe csapott bele a villám, hova az anyja járt (még utólag is rossz lenne belegondolnia?)

nem, nyugtatjuk meg , ő a bölcsészkarra járt.... és különben is senkinek nem lett semmi baja ...

***

csak azt nem értem, hogy még én vagyok félős? épp újságolta anyja, hogy azt üzente egy kisfiúnak, akivel összetalálkozhatok esetleg, hogy ha egy Gonda Julia  nevű FÉLŐS néni lát, akkor azt üdvözli ..:)

egy angyalt

annyi durva arcot látok

de én csak várok

egy angyalit

tán van az is

új korszak

azt hiszem nagyon is van valami ebben a 7  évenkénti (sejtszintű és csakrális ) újjászületésben, nekem közeledik a 77. és érzem,,, az új korszakom

azt hiszem ez a szivcsakráé (5.) ami nagyon, talán a legfontosabb

azt hiszem  jobban fogok szeretni és elsősorban - n e vegyétek önzésnek  beleértve - magamat

elegem van az önócsárlásból, önelégedetlenségből, kishitűségből.stb... pláne mióta rájöttem, hogy ez ellenem fordítható fegyver, amivel csak gyilkolhatom magam, najó enyhébb hasonlattal öngólokat rúghatok illetve rúghatnak gólokat nekem,,,, kik eleve elfogadják a (jól lehet torzul lefokozó) énképemet, s nem fáradoznak saját kialakításával-- (mert miért is tennék)

szóval önszeretet, de valami tágabb értelemben szeretet, aminek kidolgozásán még dolgozom

valami ebbe az irányba mutathatót (most hallottam) ha az ember önmagát keresi Istenre talál ha Istent önmagára... szóval mindegy...de úgy akarom szeretni magam, hogy abban isten is feltétlenül benne legyen másképp nem lehet)vagy ha így jobban hangzik istent , csekély magammal és  ugyanakkor mindenkivel együtt...mert kivüle úgysincs semmi és senki/

a fák tanítása

tanulj türelmet a fáktól
csak állnak és várnak
egy kis szélvihart
mikor megmozgathatják
ágaikat, leveleiket
(nehogy teljesen
megdermedjenek)

s mily türelmesek
sorsuk beteljesülésében
rügyeznek, kinyilnak,
terebélyesednek,
sárgulnak,
lehullnak...

és mindig újra kezdik
nem únnak bele!

olvasási nehézségeim

annyi könyv tornyosul az ágyam mellett, meg máshol is, meg egyébként is, annyi mindent el szeretnék olvasni, és rájöttem, a szemem nem birja.. sokszor nincs is kedvem kinyitni egy könyvet, , pláne este, amikor amúgy kedvem lenne hozzá

képernyőn inkább szeretek... mert az meg van világitva

lehet hogy elkezdek keresgélni itt, a DIÁN? de újonnan megjelenteket hiűba...vagy e-könyv (de azt nem ismerem)

vagy hályogműtét?! (brrr)

((pedig már elkezdtem újra szedni az A vitamint rá, na persze a jó, multifokális szemüvegem megint nem találom sehol....:( csak elmegyek a szemorvoshoz, nincs mese)

vásott öregek

vásott öregek
azok lettünk

csak már nincsenek meg
azok az emberek
kiknek borsot törnénk
orruk alá

gyerekeink meg
fittyet hánynak ránk

(gyerekeik vásottságával
vannak elfoglalva)

a feltámadás kérdése(s)

tárlatvezetés volt zárás előtt a keresztekből, ill, a 12 , stációból

lehet, hogy e fotók hatására is írtam a napokban (hosszan elnyúlón folyamatosan egy verset. a megfeszítettről, ami végül is a magam számára is kis meglepetést okozva zárult ezzel kiváltva egyes (ateisták ) szimpátiáját különösképp, mások (vakit keresztények) ellenállását

én nem tudom milyen a vers , (bár minlkét fl elismerte) de úgy érzem egy gordiuszi csomót oldottam frel vele

el is határoztam, hogy most kicsit provokative, beírom a vendégkönyvbe, de ott annyi tücsök bogár állt s másról is, hogy végül visszaléptem,.. bár szóban részben elmondtam, no nem a verset

hanem a kérdést:(ami az ellenszegülésre született bennem)

ha annyira biztosak a megfeszítés utáni feltámadásban (részben abban én is , csak a mi feltámadásunkban nem annyira:) -bár vallásom is igen) , akkor miért a keresztre feszített Jézus lett ikonná (nyaklánc medállá, útszéli szimbólummá, amikből jócskán fotózott D. M.

miért nem az, ami utána következett

és ekkor D. a centrumban levő képre mutatott

itt a feltámadás, ne féljetek

a fotón  kis háttér trükkel - , valóban ez látszott, de csak azért lehetett így mert a keresztről idők folyamán levált a krisztusi alak

s ez a fotós egyéni leleménye volt, hogy ezt kihasználta, meg is köszöntem neki (de a kérdésem tulajdonképpen maradt)

*****

kevesen voltunk nagyon, nem mérközhettünk az épp kezdődő  hagymafesztivállal

de a kopeken látom, hogy roppant érdeklődő még a hátam is , ahogy e fotókhoz fordulok :)

(provokáció, ide vagy oda)

 ennyire érdeklődő hátakat ugyan ki látott még?

 

node, jut eszembe , nem mindannyian várjuk a megváltót (a megváltást)? a Messiást-  a különbség csak az hogy  a zsidó előszörre, a keresztények meg mésodszorra (egy javitott kiadást:) (adventet)

végül is

végül is , nagyon is végül
meg lehet érteni...
ha az ember homokos 
szomorú,vizes sikra ér....
mindent

de tán érdemes lenne megfordulni
visszafele indulni
nem tudom
lehet-e

vagy végleg
elsüppedünk....

öregember a cukipultnál

-Cicát kérek, de kettőt

-Csak egy van

-Két unokám van, azt szeretik..mi van még hasonló

-Tigris

-Jó, lila , az a kedvenc színük

Még torta is van, bedobozolják

_Majd ők fogják kinyitni -  mondja az öreg és ragyog a szeme

helyettem

valaki (helyettem) megirta
hogy verseire nem
vigaszokat vár
meg tanácsokat
mégha szenvedésekről is ír
mert mindenkinek megvan
a maga szenvedéstörténete
megoldhatatlanul
azokkal kéne szembesülni
kinek-kinek
de az emberek
jobban szeretik
becsukni a szemüket
bajaik előtt
és mindig hizelgő
álarcot mutatnak
tükrüknek

sors

hoppá, megvan!

miért is vonzódtam én mindig az idősebb, érettebb,férfiakhoz . apapótlékból, tudat alatt biztos

most egy fotót láttam meg egy egyébként oscarra jelölt holokauszt túlélő filmből

idősebb a férfi, fiatal a lány, szerelemféle szövődik köztük lassan....

olyan ismerős, olyan közeli....

mennyire a sorsunk irányit , mindenben.....