apámmal soha nem beszélhettem
az ő velem kapcsolatos mondatait
csak anyám elbeszéléseiből ismerem:
milyen parányi a kis keze
s milyen tökéletes
persze hogy magánál elhallgat
hiszen ott a tejcsárda
majd a lányom jön velem
esténként a kocsmába, maga sose...
s a bori tábori lapjáról
a levéltár hadipaksamétájából
visszakapva
magam is olvastam
már felnőttként
a kései s utolsó
anyámnak irt
üzenetben
a rám vonatkozót:
üdvözlöm anyósaink
unokáját
......
már mindenki oda
apám anyósát
négy éves koromban
elvitték
egy faládában
(az előszoba
üvegajtaján át
láttam)
anyám anyósával
többnyire csak
levelezhettem
Hollandiába
(őt még 46-ban
a másik fia
magához hivta)
anyám noszogatott
mindig , hogy irjak
"drága nagymamám"nak
válaszleveleket
de vele se beszéltem
eleget
apámmal
ismert okokból
s 44 után már
senkinek
nem lehetett
s még álmodni se
tudok róla
soha
......
de anyja és
anyósa "unokájának"
már unokája van!
(aki mellesleg
tiszta dédapja!)
többet kéne
beszélnem vele...
ha már élek
s még élek!
Így igaz! Még én is érzékelem a dédapa és Vince vonásainak hasonlóságát.
VálaszTörlésA Vincével közös képeitekről viszont azt látom - szinte kivétel nélkül -, hogy nagyon érdeklődő kisfiú Vince, és issza a szavaidat. Ki kell használni minden időt a közös beszél(get)ésre.
Vince már egy éve benyujtotta igényét, hogy meséljek arról amikor én kisgyerek voltam... ezért is kezdtem irni az "emlékcserepeket" - tulajdonképpen neki ....
VálaszTörlésAkkor a táskádban mindig legyen notesz és toll, ha jön egy-egy ihletett sor, azonnal le tudd jegyezni. Egy sor se veszhet el.
Törlésnadehét van! igy működök..sose az iróasztalnál "költök" :) (olykor a mobilomba irom )
TörlésMotivációnak nem is rossz! Eddig csak magamnak írtam, mert nem akartam még remélni sem, hogy unokáim valaha is elolvassák... Csalódni nem fogok, hisz nem leszek már itt, amikor ez sorra kerülhetne, de sajnálom egy kicsit... Mindenkiben megvan a vágy: "hogy látva lassanak..."
VálaszTörlésHozzáteszem, Aliz, hogy tetszik nagyon ez a "csereped" is, főlg az első fele!
azok szólnak unokáimnak, (később "kinőttem", és minthogy némileg megmaradt a gyermekdedebb hang, ettől lett egy kis disszonancia megjelenitett és a megjelenités hangneme közt... persze idővekl (ezért is, ezt a vonalat abba is hagytam... azemlékezést , emlékidézést nem:)
Törlésjaj, félreértettelek (nekem az nem is tűnt "cserép"nek, a régebbiekre gondoltam, an blok:) de azpknak is az eleje jobb. Mindenet túlirok :(
TörlésBennem pedig megmaradt az évekig végzett szerkesztői munka kicsit belémrögzodött reflexe (folyóiratunk minden számának 144 oldala, Gilbert művei): sokat "húztam", mert úgy éreztem mindig, hogy tömöriteni kell, úgy hatásosabb... De lehet, hogy szubjektíve volt csak igazam...
Törlésnem, biztos nem (lányom -immár főszerkesztő! - is folyton ezt mondja:)
Törlésmit szólnátok egytömörebb zárlathoz:
apám dédunokájával
többet kéne beszéljek!