maradt a tarsolyomba jónéhány meg nem irt blogbejegyzés
főleg technikai okokból maradtak el, de
ahogy telnek a napok, egyre kevesebb lehetőséget látok rá, hogy meg is irom
pedig fontosaknak tűntek, de egyre kevésbé azoknak
egyáltalán mi a fontos, és kinek
olvasom (a fb is elődobja "emlékként") a régebbi blogbejegyzéseket
van, ami ma is fontos
ami igazán az, ma is az...
utólag megirni valamit azonban elveszti élményszerű frissességét
frissiben megirt bejegyzések ma is és aktuálisan hathatnak
a konzerv nem annyira, bár a távlatosságtól valamivel tán bölcsebben
tisztázni kéne, hogy kinek-minek ir az ember
nem kéne afféle modern, virtuális Hyde parki szónokként ágálni
hátha meghallja valaki s oda is figyel
a nap/lót meg önmagunknak irjuk/irnánk (aznap)
a versek (versfélék) meg maguktól íródnak....
áltatom magam azzal, hogy
mindegy kinek:
mindenkinek
még akkor is ha személyesek
mert mélyebbre áshatnak
s ott egyformák vagyunk
(vagy legalább is sok bennünk a közös)
Összefoglaltad a lényegét, mely sokszor bennem is motoszkál!
VálaszTörléstisztázni kéne?
VálaszTörlésnem gondolnám, hogy magadnak tetted fel a kérdést (biztos vagyok benne, ezt jól tudod), inkább valamiféle kritikaként érzem másokra
mostanában sokaktól (blogosoktól) hallom ezt a kérdést, mintha válságot jelezne a blogokra nézve, talán mert úgy érezhetik, kezd elavulni a sok más közösségi fórum mellett
bizonytalanságot érzek sok blogosnál, (iszonyat időpocsékolás ugyanazt kiposztolni blogba is, fb-ra is és még megannyi helyre, ezért aztán a kevésbé pörgő helyeket bezárják), amit nem értek, mert amikor nyitotta valaki a blogját, akkor eldöntötte minek - kinek - hogyan akarja
Rosszul érzed...
TörlésIgen, felteszi az ember a kérdéseket, aztán meg csak ír, mert "muszáj"... Egyszerre magának is, másoknak is, akár van olvasó, akar el-elmaradozik...
VálaszTörlésLegjobb, ha a kettő között harmónia van, de lényeg mégis a "hűség önmagunkhoz". Egyre inkább meggyőződésem, hogy csak így szólhat másokhoz is.
...így van
TörlésAliz, tegnap láttam az Amadeust. (Milos Forman) Sok bennünk a közös. Ez lenne a megértés kulcsa?
VálaszTörlésmármint Amadeussal?, neked, nekünk? vagy hogy? kettőnknek?...de persze, hogy azt értjük meg, akivel sok a közös (és azt nem, aki egész más)
Törlésén is láttam a filmet (nem elejétől) túl különcre vette a figurát szerintem, túl aspergeresre (no a zsenialitásával együtt)....de a középszer (és irigy)Salierit még inkább patalogikusra. (Forman mindig túloz.)
most látom, hogy a számomra most kissé érhetetlen "sok bennünk a közös" az én mondatom volt eredetileg. De én ezt mindenkire értettem.Ilyen értelemben, igen, a mélyreásás, a megértés kulcsa, (persze ha ebben az olvasó v hallgató is partner.de ha igazán mély valami, akkor előhivja bennünk is . Mozsrttal meg nem lehet nem egyetérteni senkinek se!!! :)
TörlésMOZART mindenkiből elő is hozza a mélységet , pedig olyan könnyed ugyanakkor. Tán épp igy s ezért...
TörlésIgen, én is mindenkire értettem, hogy ami közös bennünk, arra tudunk a legjobb megértéssel figyelni.
VálaszTörlésA Mozart és Milos Forman együtt emlegetése azért jött elő, mert bántott, hogy bohócot csinált belőle. A mélységet ismerő Mozart szellemi többletét mintha nem akarná elismerni M. Forman.
Bocsánat, nem akarok én itt elemezni, csak nagyon felkavart a film.