mára elfogytak a szavaim róla?
harminchat éve csak bennem szólal...
nincs mi megújitsa?
de néha ő szól
helyettem is
bennem
mióta ő én lettem
félig-meddig
ő is!
mára elfogytak a szavaim róla?
harminchat éve csak bennem szólal...
nincs mi megújitsa?
de néha ő szól
helyettem is
bennem
mióta ő én lettem
félig-meddig
ő is!
KOLLEKTIV BLOGUNK kijelölt témája most a covid
egész meglepett. hogy könyvnyi anyagot kaRanténnaplóztam a témáról össze
anno 2020, 2022 FELÉIG...
ma már csak emlék?
hát nem egészen...
semmi se múlik el nyomtalanul...
attól tartok az oltások sem... :(
mindig (csak) azt csináld,
amit a belsőd (is) parancsol
sose tégy erőszakot magadon!
éljen május 1 - kimentem hát a Maros partra
ki voltak tiltva az autósok, igy jobban lehetett haladni kint, ám nem értem hogy keröltek mégis az út teljes hosszába autók sorban...
elnéztem az időt, valami gyerekműsort fogtam ki, 6 helyett, 4 kor
kimentem hát a Marosra, de ő nem volt az igazi, az emberekről meg jobb, ha nem is beszélek
de rengetegen voltak
aztán visszamentem a koncertre ...
a parton a mobilom nem is tudtam használni,tárhely probléma miatt
de itt egy-két képet törlés után sikerült
közben láttam lányom üzenetét...msn..
majd haza karikáztam
semmi különös...)
egyik kedvenc József Attila versem
Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
..............................................
..............................................
Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.
Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.
Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.
1937. szept.-okt.
úgy egészben,s töredékében is
de most - valamiért ez a sor ugrott ki...
volt amikor ez " Úgy segitett, hogy nem segithetett..."
külön-igazságként
https://www.facebook.com/
tegnap érdekes élményben volt részem
részt vettem egy maratoni összejövetelen, ami spirituálisnak is mondható---
a Lélektér nevet adták neki...de tényleg kicsit az lett
egyébként a Glorius konferenciaterme volt a helyszin
meghivott előadónk , érdekes , érzékeny plusztudással rendelkezik
(a szokásos hké-je után... de az eredet mindegy is (vagy nem, nekem is violt hasonl(50 évem körül) csak én visszafejleszthettem magamban - (látszólag? ) azaz nem fókuszáltam rá, de nem is baj...
egyszer szólaltam csak meg nagyon halkan: ne rugaszkodjunk el annyira a valóságtól--
a végén sorba mindnyájunk születésnapi képlete szerint jellemzést hallhattunk, aminek a csúcsa az életfeladatunk volt, a még jövőre nézve
a számmisztikán túl persze a megérzései is nagy szerepet játszottak, amint tapasztaltam
én voltam a legutolsó--- (ahogy ültünk)
de ...
döbbenetes dolgokat hallottam, (magamról, harmadik személyben), s azt kell mondanom, ki is emelkedőket a többiekétől, mert ott elég gyakorlatias dolgokról volt szó, (hétközapok, egészség, család)
mig nálam másról
kiderült hogy - pedig legöregebb valós létemre én vagyok . de a legfiatalabb lélek , még "csak" 20-adszorra vagyok itt (mások már harmincvalahanyadik alkalommal) (a z 50 kötelezőből)
rá is kérdeztem, hogy ez a tudati szintnek is alacsonyabbat jelenthet-e, de NEM, úgy túnik, behoztam, behozom, nagyon is..az "elmaradást")
nos, egész ünnepélyes szint kaptam..
a 3 1es miatt, ami születsi számomban szerepel
(kezdtem volna közbe szólni, hogy ez véletlenen múlt, valójában 3 nappal korábban kellett volna megszületnem... s ... akkor más lenne a képletem (de később megtudtam, akkor más a sorsom is, de nem véletlen az se h igy alakul
a jellemzésem, majd a következő posztba teszem fel, részben lett róla hanganyag, ha azt fel tudom tenni...ha nem, majd lemásolom, meg visszaidézem)