Egy rendhagyó délutánra hívjuk azokat, akiket érdekel a történelem személyes nézőpontból: interjérészletek vetítésével és beszélgetéssel idézzük fel a Strasshofba deportált magyar zsidók sorsát.
Vendégünk Gonda Júlia, aki gyermekként élte túl a deportálást. Visszaemlékezései nemcsak a holokauszt borzalmait, hanem a túlélés erejét és az emlékezés fontosságát is közvetítik.
szeretek úgy és ott ülni a menzán, h lehetőleg ne zavarhasson senki és semmi, igy a leghátső asztalhoz és a sarokba, az ablak mellé húzódom
néha, ha kések, a gyerekek elfoglalják a helyem, összehúzva két asztalt, de még igy se férnek el...vannak vagy 10en. kész társaság. nagy haverok.
de egyvalami zavar
legfeljebb csak hármuk előtt van étel
no nem mintha nem lennének éhesek, mert bele-beleesznek a máséba...
(meg ingyenalmát, ha néha van, hoznak)
---szólni kéne szülői értekezleten a szúlőknek -
akár vesznek nekik jegyet, akár nem
felmerült , u, i, hogy el is adhatják+. s a pénzt biztos nem kajára költik.
cigire, modja a séf, vagy még rosszabbra - mondom én :(
enni, rendesen kellene, kükönösen az ő korukban!
nem is tudom, miért lefotóztam őket messziről, nem igen látszik az arcuk, odajött egyikük megkérdezni miért..
mondtam, letörölhetem...de őt a miért érdekelte inkább, s bevallottam, hogy irni akarok rőluk, érdekes, ez ellen nem tiltakozott
s még ezt a fotót is megengedte:
lányom mondott valami olyasmit kiskorában, hgy ő okosabb nálam, mert benne az én okosságom is megvan... s ezzel feltárta az evolúció lényegét, akkoriban jót mosolyogtam rajta, s besoroltam lányom aranykopései közé, melyből számtalan volt
pedig igaz is!
látom magam körül a gyerekeket, s fantasztikusak, s mind okosabb mintüka szúleik körülötte!!! :)
(szegényeknek mennyi ostobaságot kell elviselni tőlük!)
ülök a postán
egy fiatalember egy buborékos boritékba próbál begyömöszölni valami szürke anyagfélét, nagynehezen sikerül neki, bár nagyon gömbölyú lett a csomagja, amit tulajdonképpen könyveknek szánnak, én legalább is azt szoktam küldeni benne, lapos könyveket, s nem is től vastagokat, de igy is lehet(ne)?
odamegy az ablakhoz
mondja, külföldre lesz
a kisasszony feljajdul, jaj
s kérdi az adatokat
kiderül, hogy Londonba küldené a fiú
és még azt is hozzá teszi Anglia
a nő tovább jajveszékel, nem érti, valmi segédeszközt keresne, de bonyolult ez
dehát London Angliában van!--
hm
feltetted nekem a leckét - mondja a fuiúnak,
(nem tanult födrajzot, vagy nem járt iskolába ? :)
egyébként kiderült , hogy a boriték tartalma törölköző
a feladás ára meg tizennyolcezer ft körül
mennyibe kerülhet egy törölköző?!
hogy mik vannak...
meggyőzödésem , hogy ilyen is van, méghozzá nagyon elevenen és elemien
az én legelső emlékeim is a hangokhoz kapcsolódnak
másfél évesen, mikor vittek bennünket a marhavagonokban, deportálni, és leszállitottak útközben, s mentünk a sinek mellett (engem mintha babakocsiban toltak volna?) , s fejünk fölött sivitottak, nem is tudom szavakkal kifejezni azt a felforgató zajhatást amit hallottunk (amit hallattak .nagyon utólag kiderült - a bombák...
aztán, mikor visszajöttünk a deportálásból (röpke év után) a nagyanyámat hallottam zongorázni, gyönyörű futamokat játszott lendületesem, s egyszercsak padlóröcsögés szakította félbe (jött egy bácsi, ajándékot hozott, nekem...)
na és most miért is jutott eszembe?
vaéaki felrakta a fbra ezt
ki ismeri
hát hogyne ismerném, anyu Singer varrógépe kelléke, ezzel olajozta a gépet, s máris hallom a pukkanó hangját...
hét igen....
a hangok is lehetnek emlékek
