ilyentájt - ahol én járok -
már életműdijakat osztogatnak
azoknak, akiknek joggal
dukál
Robert de Niro, Szabó István!
De még csinálhatnak új filmet is
(belőlük ki is telik!)
Szemben azzal, ki nem tett semmi!
ilyentájt - ahol én járok -
már életműdijakat osztogatnak
azoknak, akiknek joggal
dukál
Robert de Niro, Szabó István!
De még csinálhatnak új filmet is
(belőlük ki is telik!)
Szemben azzal, ki nem tett semmi!
Esterházy Péter 75. születésnapjára időzítve jelent meg a szerző válogatott beszélgetéseit tartalmazó, vaskos kötet Pál Sándor Attila szerkesztésében, Vanni van címmel. A könyvről szóló beszélgetésben a szerkesztő Pál Sándor Attila mellett a kiadó képviseletében részt vett Turi Tímea, a Magvető Könyvkiadó főszerkesztője is. Esterházy Péter összes munkája a Magvetőnél jelent meg . A beszélgetést Füzi László, a Forrás folyóirat főszerkesztője vezette.
Pál Sándor Attila egy Esterházyval készült interjút olvasva kapott kedvet hozzá, hogy összegyűjtse az íróval készített beszélgetéseket. A kutatómunka során a szerkesztő 154 interjú nyomára bukkant, amelyeket igen változatos médiumoknak adott a neves író. A beszélgetések közös vonása, hogy Esterházy minden egyes hozzáfordulót komolyan vett, és épp olyan természetességgel válaszolt internetes fórumozók kérdéseire, mint Fabinyi Tamás evangélikus püspök a hithez való viszonyát firtató kérdéseire. Esterházy Péter szerette az interjú műfaját, és beszélgetéseiben éppoly szellemes volt, mint szépirodalmi igényű munkáiban, csak könnyebben megérthető.
A kötetben 19 interjú kapott helyet, amelyek egyaránt szólnak közéleti, szakmai kérdésekről, nyelvről, hitről, fociról, és végül a betegségéről., amelyet nem tudott legyűrni.
Kicsit kimentem körülnézni a vásári forgatagba az esti koncertek előtt
hát volt is látnivaló, főleg rengeteg ember, a gyerekeknek vásári korhinták,
vonatok..
meg egy nyaktörő alkotmány, ami olyan magasra szállt fel visongatás közepette, hogy egekbe tört. szó szerint...
én csak meresztgettem a nyakamat, de minél távolabbra húzódva....
ijedtemben
a felnőttek meg a felszabaditott országút teljes hosszában hosszú asztalok mellett ettek-ittak (döbbentően sok részeget láttam, kiket évek óta nem...)
nem mentem végig a teljes úthosszban, de mintha a kézműves kiállitás gyérebb is lett volna, az eszem-iszom rovására
hm
az a részeg ember nem megy ki a fejemből, ki rövid nadrágban, rövidujjuban, kezében a flaska, a koncerten már, mgöttünk állt, azaz tántorgott, és ordibált, kedélyesen, fel a szinpadra, hogy felmenjen-e.... Valaki le akarta ültetni, de mondtam, hogy arra, sőt emberek közé nem alkalmas., erre félrevezette a füves térségre, leültette, ott ült ártatlanul , körbenézegetve... koncert után rögtön odamentem a biztonsági őrhoz a szinpad elé (tegna) p 3an is beszélték végig a koncertet, hogy intézkedjenek... (ismerősöm attól félt, hogy megfagyhat, ők nem mozdultak, jött még a kettő, egyikük azt mondta, hogy eleget ivott ahhoz, hogy elég melege legyen, hogy ne fagyjon meg, mondtam neki rosszallóan, eleget ivott ahhoz is, hogy elessen, és beverje a fejét...féltem, hogy rám esik, elhúzódtam, de a másik oldalára vágódotte, hanyatt, tán még a fejét is beverte (kicsit), mert fogta...
másfele mentem dühömben, ennyi részvétlenség láttán
remélem kijózandott szegény feje épségben - segitségük nélkül is
nem sokkal később már nem láttam ott
háborog a lelkem!
mi háborítja?
az idő rohanása
pedig azt mondják
a léleknek
nincs is kora
de mégis van!
(mert lélekből is
sokféle van!)
péntek-szombaton voltak a városnap alkalmából, de hideg éjszakába nyúlóan
viszont ez nem tartott távol
köztük lakmároztam is... (sültkolbászt, sültkrumplit, meg tölött káposztát - kaptam fél adagot is! finom volth , s épp elég)
első nap Szentpéteri Csilla volt az első koncertező, de menet közben kiderült, többed magával. kellett is ez, neki, úgy érzem, minta (ő is )kezdene kifulladni...
az is meglepett, hogy bár voltunk, fokozatosan egyre többen, de még üres székek is maradtak.--az igaz, hogy alapban mindig ugyanazt játsszák , ugyanaz a hangzás, tőle is a már unott Sirokkot, meg a 8. napot, ami úgy érzem, csupa utánérzés (annyi átirat után nem is csoda))de nem bántom, bár eléggé zavaró az a sok led vetitésck is mögöttük, amire pedig olyan büszke (még be is mondta a végén, hogy a fia kezelte (nomeg a férje gyártotta)
egyéltalán, mi szükség van egy koncerten annyi közbülső személyes megsszólalásra is?!!! (ezt egyébként mások is elkövetik, engem zavar)
mert a... Zene az kell, ahogy gyönyörűen énekelték a városi kórussal, a vendégénekes Vastag együtt, de a többi sallang (nekem legalábbis ) nem kéne...
inkább csak zenélt, ismert népdalokat főleg, jó ritmusban, nekem kicsit gépiesnek túnt a zene, a hangzás, de annál marasztalóbbnak (tán ettől is)....
(majd később irok a többiról is)
naszóval
akkor köszöntsem itt is külön a kitüntetett dr Sepp Józsefet...
nagyon fiatal volt akkor - most az élete ismertetésekor megtudtam, hogy 1959 ben a summa cum laudes egyetemi végzettség után került a makói kórházba, pont akkor.... én harmadikos gimnazista voltam
iskola előtt hajnalban berohantam a kórházba, hova be kellett szállitatni előzó nap délután anyámat, mert iskolából hazajövet eszméletlenül találtam...
ez a fiatal orvos volt bent most is, aki előző nap kezelésbe vette...
már én is alig voltam magamnál az aggodalomtól, izgalomtól, mikor rákérdeztem, hogy van anyám?
ő csak mosolyogva rámutatott az ágyára, amiben békésen aludt, - mintha mi sem történt volna:
hát nem látja?!!
(rohantam a gimibe, ne késsek el, a csapóajtó, mit most szereltek fel, visszacsapott, hagyatt vágódtam, épp beértem a magyar órára, épp feleltetett Nelli néni , kiszólított a Szeptember végénből, utána azt mondta sokszorositani kéne - mármint engem azaz a feleleteimet... (pedig előző nap nyilván nem tudtam készülni....de nem szóltam senmmit...anyuról)
most az ünnepség után a fogadáson, megköszöntem Sepp dr úrnak.
hogy akkor megmentette az életét...
persze nem emlékezett (hány hasonló esete lehetett!)
mindegy, nekem könnyebb lett a szivem ezzel a kösszönettel.
még azt is hozzátettem, hogy lehet, hogy az én életem is megmentette, mikor úgy 1990 tájékán (ekkor lányom elsős volt, 6 éves) felfedezve az ultrahangon összevisszaverő szivemet, ellátott orvosságokkal, és eltiltott a kávétól (coffeintől) - (elhúzódott a vizsgálatom, maga is megrémült a szivem állapotától,de gondoskodott egy autósról, aki még időben a lányom iskolájába szállithatott)
most bevallottam, hogy azóta újra iszom kávét, lányom 26 éves kora óta (20 év szünet után) rákérdeztem, s azt mondta egy kávé biztos nem , árthat
csak egy? kettő (hármat már be se vallottam, néha pedig szoktam)...erre nem válaszolt, de elhatároztam, hogy visszatérek az egyre, ha fel is nőtt a lányom, még élni szeretnék (hála Sepp drnak másodszor is)
ja, és lányomra emlékezett is, név szerint érdeklődött felőle, még foglalkozik az irodalommal Tímea? kérdezte, én mondtam, hogy igen, mennyiben, s eldicsekedtem azzal is, hogy már 12 éves nagyfia van...
örültünk
(korábban láttam épp 2 nagyon nagy fiával fényképezkedett)
Nincs is az életnél fontosabb...
Hála minden életmentő orvosnak!
De Sepp drból csak egy van....
egy órát tartott (a koncert előtt - lemértem) a dijak kiosztása(nomeg a polgármesteri beszéd)
most különösképp sok ismerősöm kapott dijat, ezlrt is külön elmentem, leginkább Sepp dr úr miatt- majd megirom miért és hogyan sikerült is gratulálnom neki - s váltani pár szót...
de voltak volt tanitványaim is a sorban:
a rendőralezredes(? a rangjában nem vagyok biztos, de van neki ) Rákóczi Ildikó
és a teljes egészében kitüntetett Kórusunkban: Siket Márta, Kiss Edit, Csávásné Zsuzsa, André Ilonka
és sok egykori gimista még (Forgó Géza, úő szerkeszti majd a muzeumi évkönyvbe egy cikkemet épp most)anában
kitüntették a Hagymház igazgatónőjét is...Zsámboki Erikát á (saját munkahelyén :)
Gratulálok nekik!
(Ja és ne feledjem örökös konferálónkat Gerzanits Nikolettet (anyukáját is tanitottam, a nagynénje meg oszttársam volt...
Hát makóiak vagyunk.)
ki a palccon, ki meg a bal 7 sor magányos székén ülve a fal mellett
szerdán,már jóval előbb mentem, elnéztem az időt, azt hittem fél négykor kezdődik a kiállitáss, nem 4-kor, s már 3kor ott voltam a ktár emeleti kiállitótermében (amúgy is előbb akartam menni, mikor még nem zavarhat más, a tévések se - nade nem ennyire)
nagyon egyszerűek, leegyszerűsitettek, (GK azt hitte , hogy gyerekkori rajzai) de (ó, de ismerős ez a leegyszerűsödés...)csupa lényeget ábrázolók
kiderült (az ignő mondta, aki előbb betért) hogy mind mostanában készült (az általa ajéndékozott meritett papirokra - azt kért a szülinapjára), kb 50 db
egy egész élet.... (a dátumok arra vonatkoznak , az életbeli kronológiára, nem a rajz keletkezési idejéreí)
szeki bács élete a falakon
szeki bácsi 98. életévében van
és emlékszik az egész életére (a múltra) , csak a rövid távú memóriával lehet baja némileg
ül a riport után is, a terem közepén, rendithetetlen nyugalommal,éa szlksorok előtt, és mosolyog, fogadja a hódolóit
valamikor, lányom kislánykorában, vele is sokat beszélgetett...
szól is Feledy Balázs, aki majd megnyitja a kiállítást,, s nekem épp háttal lett, előtte állva - hogy bocsánat, s mondom örülök neki, hogy láthatom, ennyire szeretik, s ennyien, s emlitem lányom is igy volt vele, azt mondja F B , jó lehet emlékezni is erre... ÉRDEKLŐDIK LÁNYOM FELÖL, HALLOMÁSNBÓL RÁISMERHET... én nem ismerem személyesn szeki bécsit, csak nézem hódolóit, egyikük felesége mellém ül, ő "csak" 92 éves, de szeki bácsi volt annak idejá cserkészvezetője, s közös tanráuk Ecsődi Ákos, akinek lányával, Judittal, egy osztályba jártam, 49-ben, elsőben...(majd el is küldöm a csoportképünket, ahol J középen trónol, mint valami tanitónlni (az igazink helyett,aki nem akart fotózkodni) (később jut eszembe, hogy mikor a gimi falára emléktáblát raktak a jeles rajztanár-festő emlékére, gimnazista lányom mondott verset (Keats óda egy görög vázához...)
és tényleg , milyen igaza van, amikor azt mondja, hogy az egyszerűség mögött,ott a szimbolika a rajzokon..
(hát nem hiába cimeralkotó is Sz F-)
az ignő óvatosan nem mondja hogy utolsó kiállitást nyitotak meg (még szép!)
reméli, hogy még jövőre is lehet egy pl.. reméljük..
bár a falon látottak teljes egész. EGY ÉLET:
sajna nem tudok szemléltetni, mert otthon hagytam a mobilom
*****
mindenesetre úgy tűnik, válogatós lettem
megnéztem a menzán a fokhagymá s karajt, nem tetszett
tovább mentem a gloriusba
ott igazán remek volt az újházi tyukleves,bár kisit üres izű
de a kacsacombbal nem tudtam megbirkózni, pedig omlott, de túl barna volt, és bevallom még a szaga se tetsző
krokett volt mellette, abból is otthagytam másfelet, meg a lila káposzta se izlett, külön kis üvegtálkában
hamar felálltam, a pincérnőnek mondtam, ez nem az én kajám volt
be akarta csomagoltatni, de mondtam, jaj, látni se birom
fizetni mentem
kicsit későn jött a kasszához, kezében egy átlátszó dobozkával, amiben volt valami fehér meg pirosas-bordós
mondta hogy fogadjam el, kárpótlásul
jaj, szó se lehet róüla, nem ők a bibásak, biztos bennem a hiba
hiszen senki nem panaszkodott, épp modta egy ismersős hogy neki is izlett, de fogadjam el a dessertet, mert az nagyon finom
azt hazudtam, hogy köszönöm, de nem haza megyek (pedig haza, a mobilomért)
NA SZÓVAL, MINDEGY, IGY JÁRTAM
LEHET, HOGY ÚJRA VEGETÁRIÁNUS LESZEK?!
nem beletörődni
a mulandóságba
botorsság
hiszen az élet alapja
(ezt az apám is megirta
négy logikai alaptörvényünk
egyre redulálásában
az ellentmondáséban)
a születésben benne a halál
(mit ugrálsz?!)
mindenkire haragudok? (nem jó, de jogos)
honismereti kört azért mellőzöm idén, mert egyszerűen kifejlették a hiradóból a cikkem (ami fontos lett volna - persze bizonyéra nekem), pedig a tartalomjegyzékben ott a nevem (miért?)
nincs kedvem eljárni
a műzlin is megsértett legutóbb (a természetgyógyász vezetőnk orvos felesége)
én csak szolidan érdeklódtem a tavaszi fáradtság fáradtsága kapcsán a covidoltások utáni esetleges áltaánosabba fáradtságokról, miért kurtánfurcsán ledorongoltak
akkor miért kérdezhetünk, miért szólitanak fel rá (igaz tgy vezetőnk nem is válaszolt ezúttal, tovbbadta a lanbdát az orvosoknak)
elegem van - mindenből - legalábbis ezekból a programjaimból...azt hiszem , szüneteltetem legalábbis, van nekem mit csináljak, bőven, nem kell ilyen időtkitöltés)
morgolódok, azt hiszem , a fotón is látszik
nem rakták fel (már megint) a ktár oldalára az összejövetelünk idejét (nem először, és nem egyszer rosszul)
és ezt merészeltem a betoppanő könyvtáros szemére vetni, aki csak azért tört ránk hogy lefotózzon....(demonstrálandó)
amúgy is mérges vagyok kicsit
mindenről beszélünk, csak irodalomról nem
egyszer már felejegyzem csapongásainkat
én élvezem, de azért irodalom fedőnév alatt tán nem kéne mindig másról beszélni . s hiába pakolom ki jegyzeteimet, irodalomról, nemigen kerül sor felolvasására... s akkor is szabadkozva, szinte szégyíenkezve teszem
(most volt egy pedig nagybátyám tegnapjaiból, meg az én irásom az apai örökségről, nomeg egy anyáknapi...(mind rövid, persze)
érdekesebb a vegetarianizmus, a medvék, birkák, meg a pápaválasztás, meg a béke nobeldij
igaz, én is élvezem, de....
egyre inkább, minden téren úgy tűnik, az irodalom - luxus.
(jut eszembe kajánul - a pápákról beszélve- azért bedobtam a két pápa c szindarabot ill felmet
a menza előtt föltűnt az összevisszahajigált biciklik sokaságának hiánya
a diákok hiánya, az utam se állták el az uton, csoportokba tömörülve, cigizve
csak nem meghosszabbították a május 1-i hosszúhétvégét egy hételővel is?!
bent is egy (diák)lélek se!
ja, persze, elballagtak a negyedikesek még szerdán
nade mindienki negyedikes volna itt?
s csak akkor esett le, hogy ÉRETTSÉGI! mikor a fb-on megláttam egy hirt
pedig MAGYAR érettségi
igaz, elég érdektelen lett (a gépies feladataival)
kifelé menet, az utcán elmenőben, már épp szállingóztak ki fehér fekete ünneplőben, hiányolt diákjaim, az iskolaépületból
egy lány s egy fiú..beszélgetnek
de a fiú felémfordva köszön nekem
no lám, még nem felejett el, biztos korábban együtt ebédeltünk ...:)
(hiányozhattunk egymásnak ?!)
VERS
mára elfogytak a szavaim róla?
harminchat éve csak bennem szólal...
nincs mi megújitsa?
de néha ő szól
helyettem is
bennem
mióta ő én lettem
félig-meddig
ő is!
KOLLEKTIV BLOGUNK kijelölt témája most a covid
egész meglepett. hogy könyvnyi anyagot kaRanténnaplóztam a témáról össze
anno 2020, 2022 FELÉIG...
ma már csak emlék?
hát nem egészen...
semmi se múlik el nyomtalanul...
attól tartok az oltások sem... :(
mindig (csak) azt csináld,
amit a belsőd (is) parancsol
sose tégy erőszakot magadon!
éljen május 1 - kimentem hát a Maros partra
ki voltak tiltva az autósok, igy jobban lehetett haladni kint, ám nem értem hogy keröltek mégis az út teljes hosszába autók sorban...
elnéztem az időt, valami gyerekműsort fogtam ki, 6 helyett, 4 kor
kimentem hát a Marosra, de ő nem volt az igazi, az emberekről meg jobb, ha nem is beszélek
de rengetegen voltak
aztán visszamentem a koncertre ...
a parton a mobilom nem is tudtam használni,tárhely probléma miatt
de itt egy-két képet törlés után sikerült
közben láttam lányom üzenetét...msn..
majd haza karikáztam
semmi különös...)
egyik kedvenc József Attila versem
Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
..............................................
..............................................
Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.
Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.
Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.
1937. szept.-okt.
úgy egészben,s töredékében is
de most - valamiért ez a sor ugrott ki...
volt amikor ez " Úgy segitett, hogy nem segithetett..."
külön-igazságként
https://www.facebook.com/
tegnap érdekes élményben volt részem
részt vettem egy maratoni összejövetelen, ami spirituálisnak is mondható---
a Lélektér nevet adták neki...de tényleg kicsit az lett
egyébként a Glorius konferenciaterme volt a helyszin
meghivott előadónk , érdekes , érzékeny plusztudással rendelkezik
(a szokásos hké-je után... de az eredet mindegy is (vagy nem, nekem is violt hasonl(50 évem körül) csak én visszafejleszthettem magamban - (látszólag? ) azaz nem fókuszáltam rá, de nem is baj...
egyszer szólaltam csak meg nagyon halkan: ne rugaszkodjunk el annyira a valóságtól--
a végén sorba mindnyájunk születésnapi képlete szerint jellemzést hallhattunk, aminek a csúcsa az életfeladatunk volt, a még jövőre nézve
a számmisztikán túl persze a megérzései is nagy szerepet játszottak, amint tapasztaltam
én voltam a legutolsó--- (ahogy ültünk)
de ...
döbbenetes dolgokat hallottam, (magamról, harmadik személyben), s azt kell mondanom, ki is emelkedőket a többiekétől, mert ott elég gyakorlatias dolgokról volt szó, (hétközapok, egészség, család)
mig nálam másról
kiderült hogy - pedig legöregebb valós létemre én vagyok . de a legfiatalabb lélek , még "csak" 20-adszorra vagyok itt (mások már harmincvalahanyadik alkalommal) (a z 50 kötelezőből)
rá is kérdeztem, hogy ez a tudati szintnek is alacsonyabbat jelenthet-e, de NEM, úgy túnik, behoztam, behozom, nagyon is..az "elmaradást")
nos, egész ünnepélyes szint kaptam..
a 3 1es miatt, ami születsi számomban szerepel
(kezdtem volna közbe szólni, hogy ez véletlenen múlt, valójában 3 nappal korábban kellett volna megszületnem... s ... akkor más lenne a képletem (de később megtudtam, akkor más a sorsom is, de nem véletlen az se h igy alakul
a jellemzésem, majd a következő posztba teszem fel, részben lett róla hanganyag, ha azt fel tudom tenni...ha nem, majd lemásolom, meg visszaidézem)