Életlift

 remetelétben vagyok napok óta, gondolva, hogy a derekamnak tán a phenés használ, de hétfőn délután 5re feltétlen el akarok menni régi kedves tanitványom könyvbemutatójára, pedig az idő is rossz, esett egész nap(okat) hatalmas tócsákat látok, de épp most nem, őgyhogy ráülök a biciklimre, úgy könnyebb "járnom" de ahogy tekerek párat már újra elkezd esni, nem számit, már nem fordulok vissza, vágtázok a Borházba

persze nem késtem el, bár (még ) nem vagyunk sokan, később se , megszámoltam ,velem együtt 14én,a hallgatóság...majdnem csupa ismerős, régi ember

mellettem Erzsi osztálytársa...

a pulpituson E mellett a meghivott doajen Domokos László könyvtárigazgató (volt főnöke 

ő faggatja majd a könyv számára érdekes momentumairól... (korát meghazudtolóan szellemi frissességgel, alaposan,pontosan fogalmazva, kissé régimódias de kellemes lassúsággal 

a könyv cime  eredeti: Életlift, 

nyilván metafora de kiderült, hogy E visszatérő álmára is vezethető vissza, ahol a liftek jönnek,mennek,föl- le, elveszejtően (eszembe jut az én pályakezdő álmom a folyosók (koll-i) labirintusáról, honnan nem tudok kimenni, mert üvegfalak választanak el a külvilágtól)

D.L: a számára nyitó történetet emeli ki, ami egy földöntúli szerelem képe,(sirjuknál áll E a férjével)...

majd az iskolát a felejthetetlen B Emesével, kit E imádott (engem is tanitott, én is szerettem...) tovább mesélt róla (nekem is lenne mit, majd egyszer...) (?) (Azt viszont el kéne mondani D L-nek , hogy a szigorúság és kedvesség nem egymást kizáró fogalmak (ahogy ezt már kisiskolás lányom is megmondta szeretett szigorú ÉS kedves Kati tanitónénijéről)

aztán a gimnáziumra ugrott, ahol E ballagási tarisznyájában két magyar tanára képe volt Stenger Gizella   és jómagam, hosszan beszéltek Gizikérőlról,engem kihagytak szerencsére - az élve boncolásból (mert hogy még élek:)

(de azért emlitett E azzal kapcsolatban hogy mikor irásait mutatta be nekem, az 1szasvastól a  3 oldalasig...azt mondtam a kettő közt is lehet valami...(nomeg azt is hogy a tudatalattijában vagyok,reggelente mikor jönnek az egyszavas ötletei. mit aztán kibont ....hát elég elmosódott lehetek ))Nade a végén azt mondta, hogy amit nem irt bele a könyvbe az a szivében  van.. ennél több nem kell... de ő is ott van, az enyémben)

szó esett még apjáról is...a mentősról, (ki sose bocsátotta meg neki hogy lánynak született)

pályakezdése viszontagságairól, mikor megirta hogy üresek a makói mozik (hát én kivételként ott voltam, s minden Szabó filmen, de valóban nem sokan voltunk)

no emiatt eltanácsolták a tanitástól..

igy lett ktáros, majd újságíró (harcos, még börtön is fenyegette)

L rákérdezett az utazásokra is... és felovastatott egy részt a záró mondata miatt. ami a vén Európáról, a gyönyörű nőröl  szólt , a dalt idézve, mely újra aktuális (?)

szó volt az Ésbeli ripoetokról is...

a zárókérdés is regi :

mi az irástudók felelőssége?

arról, hogy a rossz felé ment el a sajtószabadság

végül a jókivánség: menjen AZ  A LIFT SOKÁIG ÉS FÖLFELÉ!

(csatlakozom)