2024. november 2., szombat
HOLOKAUSZT-TÚLÉLŐ
EGYRE TÖBBSZÖR LÁTOM, KÜLÖNÖSEN IDÉN, A 80. ÉVFORDULÓNAK KÖSZÖNHETŐEN A HOLOKAUSZT-TÚLÉLŐ KITÉTELT
a nevem után
mintha a fogalkozásom lenne, vagy régen a név után a vallás megjelölése...
s mintha újkeletű "stigma"!
elkezdett irritélni
hogy ma este is megkerestek egy interjú miatt...ezen alapon
a holokauszt ("égő áldozat") kifejezés ellen eleve berzenkedek
(mondjuk a "túlélőt" nem is bánnám, ha nem járna együtt azzal a tudattal, hogy hányan nem éltek túl!)
de azért lakonikusan "szerencsésnek" nem mondanám magam, mint a minap interjúvoló tévériporter... egy nem-túlélő apával a hátam mögött pl
de miért is beszélt arról, amiről én nem! s miért nem figyel jobban oda arra, hogy mit is beszél...meg hogy én mit beszélek)
2024. november 1., péntek
a második
Egyszer vége lesz mindennek
De tudom, akkor kezdődik
második, (utó)életem
(Remélem...)
Csak már nélkülem.
(De az is lehet
hogy elfelejtenek!)
Timi néni
állok a menzán a nekem újabban nem igen tetszó ebédkinálatot nézve, mielőtt beállnék a sorba..
s kérdem a pult mögötti fehér köpenyes urat (eddig csak a konyhában lehetett, rtkán láttam, )
mire ő válaszol, a mondokája végén mond valam timinénit?
újra kérdezek valamit, megint ugyanaz...
rákérdezek, mit mondott a mondókája végén, nem hallottam tisztán
hát Timi néni, nem?
nem . én Juli vagyok. Csak a lányom Timi..
persze, régi iskolatársa volt...
legközelebb azért már nem Timi nénit mond. hanem Judit nénit.
hiába... semmi sem tökéletes
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)