honismereti körön

honismereti kör

hogy miért írok olykor honvédelmit helyette, nem tudom, pedig úttörőavatáskor is lenyeltem azt , hogy ha kell életemmel is megvédem hazámat... (mert az életem olyan könnyen nem adom)

most minden hónapban egy csütörtökön van ilyen, be is fizettem a félévi tagdijam, (miután egyszer kétszer írtam a híradóba, évkönybe...)meglepődésemre itt volt egy oszt társam Szegedről is, s nem is mint vendég hanem mint tag , ő is, meg még egy oszt társam.. ez igazán jó arány

átnéztük a tavalyi eseményeinket, jó sok lett (nem voltam mindegyiken)

majd biztos nyoma lesz az évkönyvben , mert láttam sok képet rólam  is...8és ugyebár fotómániás vagyok)

idén nem megyünk kirándulni külföldre sajnos, pedig  a csúcs Szabadka volt tavaly

de lesz egy pesti út a Nemzeti Múzeumba, meg  Dorozsmára vagy Csongrádra

a foglalkozás végén megnéztük (én már harmadszorra az Aba.-Novák kiállítást, most az igazgatónő vezetésével, bár ő  hangsúlyozta hogy nem művészettörténész, de épp most olvassa a festő naplóját, és  nagyon érdekes dolgokat tudtunk meg róla

mondjuk, hogy Mussolini vásárolt tőle s ez rangot jelentett, meg hányszor festette le Horthyt---- ezeket nem olyan szívesen hallgattam róla, mint a többit...

(pl hogy hedonista volt, ez a pipája is ezt igazolja..:

fiatalodni

hát én valószinű fiatalodni (is) járok a menzára...

jó látni a fiatalokat...

mégha nem is fiatalitanak vissza

de mennyivel jobb... mint a mi felnőtt, öreg, meggyötört arcainkat

bár, be kell vallani, néha ők is már gondterheltek.... elkezdődött....

könyörtelen

könyörtelen voltam gyerek-
vagy inkább ifjúkoromban(?)
bizonyos szituációkban
azt hiszem
a magam közömbös módján
de könyörtelen
nem vettem észre amit kellett volna
s nem segitettem
ahol lehetett volna

ne legyetek közömbösek
legyetek könyörületesek

ráfér mindenkire

én vagyok a világ legjobb nagymamája?

te vagy a világ legjobb  nagymamája!! ...mondta, kiáltotta  a telefonba nem is tudom hányszor unokám, s én csak pironkodtam, mert dehogyis vagyok az, legfeljebb a szivemet tekintve, mert kimondhatlanul szeretem,,,, de ő biztos a világ legjobb unokája (és anyának? tette hozzá...szomorkásan, hát persze, neki meg a legjobb fiacskája..)

***

hogy vagy?  kérdezte..s én mondtam (mert még csak ébredeztem, lábadoztam,az ágyban)  ha hallom a hangod mindig jól,..

ha a menyországban lennél, akkor is? . kérdezte

hát azt hiszem akkor is, (bárcsak hallanám majd onnan is...)

erre elmesélt egy mesét két kutyáról, akik egy fészekben ültek, rágcsáltak, s felugrálva  rá azt mondták ez olyan mint egy pótmenyország)...pótmenyország (hahaha)

.***

jó sokat beszélgettünk, én ki voltam hangositva,közben felöltözött, de nem volt szabad kikapcsolni a mobilt......

tisztáztuk, hogy az én gyerekkoromban nem is volt legó, mégis elvoltunk, (de ha lett volna, akkor se lett volna annyi, mint neki)  anyukájának is csak egy volt...(azt meg is igértem, hogy előkotrom ...)

***

aztán fej(szám) és irásoztunk,, (egy tizforintossal) csak úgy vágta az eredményeket, de 2-2-nél leállitottam, mert ez a döntetlen olyan megnyugtató...

***

mondtam: süt a nap, mert hirtelen megláttam az ablakon túl a ragyogást, elviccelte: mit süt? almésoiutt? hekket? ::::) embert....

***

sziázott is közben, de az nem elköszönés volt (mint felvilágostott) csak köszönés, az elköszönés a viszlát , de azt is többször mondtuk egymásnak

***

megkérdezte mikor lesz a szülinapom, nem mondtam meg, mert már nincs...anyja megmondta, hogy 11-én volt,s azt kértem ajándékba, hogy ne tartsuk meg...de ő ragaszkodik hozzá, hogy ünnepeljünk, lesz  dal, tánc, vidámság, és ajándékok

az igazság az, hogy minden napom az,  amikor vele lehetek

s ő a legnagyobb ajándékom, de kijavitott, hogy csak mikor született, akkor, de nem, helyesbitettem, ez már igy marad minden napra, örökre....

portrém keletkezése

a tárlatvezetés után, beültünk az asztalunk mögé, s ki--ki rajzolni kezdett, egymást, én nem akartam, de aztán mégis egy srégen szembeülőt elkezdtem, bár más modellje volt...aki még a haját is beállitotta sajna

aztán mikor elkészültem (én gyors vagyok és vázlatps csak,,de nem szeretem kidolgozni, mert azzal a lényeget eltakarnám...

erre rám szól a szemben ülő" kollega", hogy ne mozogjak,kiederült, hogy ő viszont engem rajzolt (észre se vettem)

amikor a hóhért akasztják  esete forgott fent :)

cserébe lefirkantottam sutyiban én őt, de ő nem lett jó

én viszont azt hiszem végül is igen

mintha megtalált volna bennem valami rejtettet

a szeme

tán azt is ami a szemnek láthatatlan...:

plusz tárlatvezetés

a mai rajzköri foglalkozásból egy órát egy nagyon érdekes tárlatvezetéssel kezdtünk, az Aba-Novak kiállítás kurátora volt olyan kedves és végigvezetett bennünket a képeken (újra), mert azt meg is állapítottuk, hogy az első alkalom, a megnyitó nem is arra való, hogy mindent észrevehessünk a képeken

eleve úgy mentem, hogy biztos látni fogok olyasmit, amit nem vettem észre, mint ahogy vannak filmek is sőt könyvek, amiket érdemesebb többször is elolvasni, megnézni,  mindig talal bennük az ember valami újat

de azért megdöbbentett, hogy hány fontos részletet, nem is vettem észre (fogjuk a szememre?)

pl a vak muzsikusok (szemüveggel eltakart szemekkel), ( hátterében egy fekete nacskát világító szemekkel láthatunk, ha jól megfigyeljük az enteriört

vagy a Golgota festmény előterében, egy önkívületében hátrafelé tántorodó alakot:

az olvasó székely tanító mellett a bábút

és még sok mást is...

nameg a képeknek is története van, azokba is belepislanthattunk....

hát

hát
szerethettem volna jobban is magamat

ahogy elnézem a régi fényképeimet
egy szeretetreméltó lényt látok rajtuk

nem láthattam jól akkor?
vagy a fényképek hazudnak!

emlékforgácsok Aniról- 6- (Ani és Timi)

évekig , elég laza volt a kapcsolatunk Anival, de tudtunk egymásról,s azért mindig küldtünk egymásnak legalább karacsonyi, újévi  üdvözlő képeslapokat,,,Ani nem is szokványos szövegekkel, klasszikusokat, mindig valami különleges képzőművészeti alkotást, sose szokványosat, tán hébe-hóba leveleket is váltottunk? (csak azokat most nem tudom előszedni) emlékszem egyszer irt a szüleiről, házukat ért katasztrófáról...s hogy hozzá költöztek. (?)..

valószinű én is irhattam neki, mert lányom 3-4 éves fotóját megtaláltam a fotóalbumában, hátán az Ani írta szöveg:  Gonda Juli kislánya

aztán meg is ismerkedtek, igaz akkor már egyetemista volt lányom, épp a  nemzetközi könyvfesztválon zsűrizett az egyeteme képviseletében

nagyon jól megértették egymást

azt hiszem ez a képeken is látszik

rögtön közös hangot találtak..a tudós jelölt és a tudós - gondoltam

szó volt arról - mert akkoriban lányom főleg újságíróként is tevékenykedett, a Szegedi Egyetemben, hogy csinál  egy mélyinterjt vele, a fiatal évekről, mert bosszantó, mennyire meghamisítják azt az időt, de aztán elmaradt,,,nem lett belőle semmi.... mással voltak elfoglalva....

találkoztak még a PIMben Szőke György tanárunk búcsúztatóján, Ani emlékezett rá, Timi pedig tudósított a Literának, utána a Centrálba beültünk teázni, beszélgetni..... 

https://litera.hu/magazin/tudositas/megoszthato-fecsegesek.html

2009 febr 23

"A szegedi bölcsészkar orosz tanszékén 1960-től ’75-ig tanított Szőke, erről az időről Han Anna, egykori tanítvány majd kolléga visszaemlékezése tudósított. Az ő szavai szerint is Szőke hatása igazán a szemináriumi beszélgetésekben nyilvánult meg, abban, hogy látszólag jelentéktelen motívumokat vizsgálva miképpen mutatott fel mindig valami lényegit. Az absztrakt teóriák helyett konkrét műelemzéseket központba állító szemináriumok így ismertették meg a tanítványokkal a művészet sorsfordító, életalakító természetét."

de figyelemmel kisérte Ani lányom későbbi tevékenységét, irásait, s kisfia születését..fejlődését(emlékszem metróban futottunk össze, 2012 októberében,amikor született, s még a kórházba menet mutattam neki újszülött képét, amin éppen szopik,s olyan jót derült a mozdulatán,,,,tetszett neki, őszintén örült ő is, és később is lelkesen, elragadtatottsággal irt a látott fotói kapcsán róla ....(

 2013as születésnaponra  egy rózsacsokor kiséretében ezt irta messingeren:"Kedves Julika! Szeretettel köszöntelek a születésnapodon, és azt kívánom, hogy sok örömet leljél Timi lányodban és a gyönyörű Vince unokádban. Szeretettel, Ani"

 egyszer családosan össze is futottak a HÉV állomáson.....s lányom be tudta neki mutatni a családját.

halott szem

nem él a szemem

kihalt szememmel
nézem a tükörben
de alig látom
kicsi lett
fénytelen
lehet hogy
a hályog
teszi
nem tudom,
csak azt hogy
odalett
a fény mi
benne csillogott
valamikor

s nagyon hiányzik

Auschwitz , 75....

megnéztem elejétől végéig az auschwitzi közvetítést (több mint 3 óra), majdnem mintha ott lettem volna

pontos a kifejezés, hogy néztem, mert először a lengyel nyelvűt, majd az angolt fogtam ki...nem értettem túl sokat utóbbiból se, (szégyenszemre), igy inkább NÉZTEM valóban, , az is döbbenet volt, és sokat, olykor túl sokat is láttam, igy tán még többet...)

(zárójelben jegyzem meg, hogy a valóságban sose akartam s nem is akarok Auschwitzbe menni....nem részletezem miért)

folyt az ünnepség-- gyönyörű zenei betétekkel, vonós nők talpig feketében húzták, de közben a remek operatőr mutatta az egyre sötétebb auschwitzi "tájat

egy marhavagon (díszletelem? ) ismerősnek is tűnt,

a drótkeritések, a barakkok, a kémlelő állványok.... de mi ez ahhoz képest ami valójában volt itt? mi lehetett?!

a lengyel elnök után (kinek arcából sok empátia nem sugárzott) (bár a felesége, minden túlélővel kedvesen kezet fogott), tán ő is...)

a valóságos túlélők következtek, voltak jegyzeteik, de főleg fejből, szivből beszéltek,,, alig tudták abbahagyni....

volt egy beszéd Lauderé , a zsidó kongresszus elnökéé, ki egy gentlmen, aki nem túlélő ugyan, de 44--ben született, s ha nem New Yorkban  hanem nagyszülei ahonnan valók,,Magyarországról, akkor bizonyára ő se mondhatott volna  itt beszédet  mondta

többen sírtak , s nem csak a túlélők, s nem csak az öregek....

állva megtapsolták, (pedig szigorú volt, de az kellett)

majd ökomenikusan tartottak imákat

végül a kadist...:

a legvégén a tömeg hömpölygott az emlékműhöz, hogy ott elhelyezzék mécseseiket....

az emlékezés mécseseit....

létrán

ülök a létra tetején

már mindegy miért

öröm sugárzik rólam

mellettem rügyező fa

mögötte nyitott ablak

ó de boldog is voltam

akkor

tudtam-e vajon

róla?

gitárzene

gitárkoncertet hirdettek tegnap 5től a könyvtárba

egy értesítést vártam, s milyen jó, hogy megvártam otthonomban, mert a vezetékes telefonomra jött (nem a mobilra)..de így aztán elkéstem,azért határozottan lépdeltem a könyvtár aulájába, mire az ig helyettes,szólt hogy (ne olyan hevesen, mert) tele van a terem, egy szabad hely sincs.. nahát azárt ezt megnézem, nade ne a liften menjek, mondja, mert az hangosan beszél, s igy zavart okozhat...hát felgyalogoltam (egész jól bírtam) bekukucskáltam,s a túloldalon legszélén volt is egy üres karosszék (később kiderült valószínű a tévéseké)

később az ignö át akarta adni az ő újonnan szerzett helyét,hogy onnan jobban látnék,de mondtam, hogy hallani kell:)

hallottam is , bár egy oszlop teljesen eltakarta a gitárost

a közönséget viszont láttam (egy csomó gyerek, gondolom tanárbácsijukat hallgatták...)

jó volt élő finom gitárzenét hallgatni, tulajdonképpen megnyugodni jöttem, s az egy.két elütéstől eltekintve megvolt (nem is fogom ezentúl számontartani az elütéseket,csak kedvem szegi)

kipihentem magam végülis, jó volt stresszoldónak

köszönet a sok jó programért!

(ezt a fotót felállva, ellépvse csináltam:

ünnep:?

Auschwitz felszabadulását ünnepeljük, mi 75 éve történt,, ünnepelünk?, szerintem gyászolunk még mindig és joggal - apám,vagy 3 hóval előtte elpusztult, a bori erőltetett menetben, mi meg csak 4 hónappal később szabadultunk Therezinben... és milliók ottmaradtak Auschwitzban füstként..

s különben is, ahogy öregszem egyre kevésé bírom elviselni ezeket a dolgokat

ma 11 kor a múzeumban egy túlélő naplója 3 kötetes könyve bemutatója volt, nem tudtam elmenni (nem lehet véletlen)

úgy érzem túl vagyok telítve, képtelen vagyok már több  és mindig újra és újra előbukkanó borzalmat befogadni

beteltem

----

olvasom, hogy a ma rendhagyó történelem órát tartó Hárs Gábortól mikor megkérdezik hogy lehet túlélni, átélni ilyen traumát, érzelmileg feldolgozni, azt válaszolja : SEHOGY

én is ezt mondom

s egyre kevésbé lehet

orvosok.....

a reumatológusom száján kicsúszott hogy vannak bajok amik nem orvosolhatók bizonyos koron túl (kopás, csigolyacsúszás stb) de azért elküldött nyaki röntgenre, meg a "befagyott" vállam miatt is

ma megemlítem a neurológusomnál,reumatolgusom kicsúszott  mondását, s lám, bólogat , helyesel

de azért menjek már el arra a nyaki röntgenre, mert a derekamnál van egy 6-8 mm csigolyacsuszás akkor a nyakamnál is lehet, s attól is szédülhetek, meg járjak már gyógytornára a nyakam miatt is  és fogadjak már szót nekik!

ja hát igen, ez a "karbantartás"

dalok, versek eltűnése

állítólag (a Húzósban hallottam Róna Presserrel beszélgetése közben)  hogy Szörényiből elfogytak a dalok, erre Presser megállapította, mert mással foglalkozik. tán neki is így kéne csinálni(:) csak nem jött még olyasmi ...úgy látszik valaki egyszerre csak egyféle dolgot tölthet be? (azért üzenem Pressernek, hogy ő csak írja csodálatos dalait,, és ne cserélje föl semmire :) (interjúadásra se, mert az nem megy neki közelse úgy...:), a második részt meg se néztem, igaz nem is találtam...)

belőlem is mintha most már tényleg kifogytak volna  a versek , fogyatkoztak és mostanra mintha teljesen el..(?)

de mit csinálok én helyettük?

(tán kicsit többet olvasok) - de az egész más)

hol vagytok versek?!

de erőltetni őket, biztos nem fogom,...

ha zaklatott

HA ZAKLATOTT VAGYOK
akkor csak zaklatott vagyok
nincs helyem másra
mert zaklatott vagyok
zaklatott, zaklatott
zaklatott, zaklatott

mig el nem múlik

ha ugyan elmúlik

a létezés eufóriája

nem is tudom, mit írjak...

nagyon jó dokumentumfilm, művészi is,  méltán kapott egy csomó dijat, jószerivel ahol csak előfordul, mindenütt tarol

de nem is tudom filmként kezelni

táncként sem (egyébként a Vígszinházban képtelen voltam megnézni, jegyet szerezni rá, s kiderült január 5-től nem is játsszák, mert a fiatalabb szereplő a párosból terhes lett. Micsoda diadal ez is az életnek, az élet eufóriájának !)

Fahidi Évának 39 rokona, szinte minden hozzátartozója odalett...

óhatatlanul arra gondolok, hogy ő azért is maradt életben, s ilyen jó sokáig, hogy mesélhessen róluk is, meg hogy miken ment keresztül őmaga Auschwizban, ő egy élő mementó

megírta könyvben , most meg eltáncolja, átadja

viszonylag kevés szó esik táncpartneréről a fiatal, kedves táncosnőről, pedig kellene.... érzékeny, szeretettel teli, s a premiere utáni összeölelkezésekor mintha az ő megrendítő sirása hallatszott volna ki az ölelésből...

átlényegült az Éva fiatal másává.......

van egy érdekes jelenet ill kettő, még a film elején, mikor botlatóköveket helyeznek el a régi házuk elé, ami azóta persze máshogy néz ki, a végén megkérdik be akar-e menni, nem, mondja határozottan pedig belülről egy asszony már nyitja is a kaput) nem, isten őrizz mondja, és elfordul és próbál mosolyogni.. aztán van egy szövegrész, egy álom, amiben be akar menni a házba, de szörnyeteg állja az útját, aki nem engedi be,,,(valószinű az álom volt előbb!)

még egy dolog elgondolkoztatott ami épp most foglalkoztat... (. az előző bejegyzésem!)

hogy el kellett volna menni, még 35- ben (legalább)... (s képletesen szemrehányást is tesz apjának,, hogy ezt elmulasztotta, (helyette feláldozta a családját (na mellette magát is)

na és az egész.... a próbák, a beszélgetések...a görnyedt járás, kis bicegés, ainek nyoma sincs a szinpadon! a szomorú, elgondokdó arca, és a derűs mosolya!

nem sírtam én se, mint ahogy ő se (anyja megtiltotta neki...)

de felzaklatott ( a trauma ilyen hangzik el a filmben, ugyanott vagy, nincs rá megoldás)

heten voltunk a moziban (de így legalább nem zavart senki, végig döbbent csend volt) (egyébként én "rendeltem meg" a filmet)

azért egy ilyen filmet nem ennyi   embernek kéne megnézni!

menni

perverzió, de legalább is mazochizmus volt zsidónak a fokozatosan durvuló zsidótörvények nyomása  alatt, ellenére... Magyarországon maradni, mai fejjel így látom,meg visszajönni is a háború után. (ezt már régóta)

ha nemkivánatos személy vagy, lettél, ne akard magad (a tehetséged, az értékeidet, az életed) rátukmálni azokra, akik ebből nem kérnek, illetve el akarják venni, végső soron az életed is.

menj el!

nade hova?

(a Szózat "Itt élned, halnod kell"-je a tiéd is :(

ella

ez tulajdonképpen nem volt annyira átütö film, mint vártam....

akárcsak a tévében is  láthatnám, dokumentumfilm... egy-egy  ember , aki ismerte Ella Fitzgeraldot eleveniti föl emlékét, tetszőleges vágásokkal, s a számokba bele se lehet igazán feledkezni (mintha másodlagosak lennének, röpke illusztrációk, aláfestő mozaikok)

s csak a képeket láthatjuk valójában...

az megdöbbentett, hogy a feketék miatti megkülönböztetés mennyire sújtotta őt is, nem hittem volna hogy még az ő tekintélyt parancsoló zenei tudása, s elsöprő mellett  is....

sajnos itt is a vég...nem szép, de kinek szép?!

(de sajnos az eleje is...)

mi ez?

csak egyetlen szót ki tudnék olvasni abból az összevisszaságból, (irkafirkából),ami olykor körülvesz, ha becsukom a szemem

akkor tudhatnám biztosan, hogy ez az Akasha vagy morfogenetikai mező, az ....vagy nevezd ahogy akarod

de így,látászavar is lehet :)

nem felejtünk el, Judy...!

a film végén ülve elkezdi énekelni  a 47 éves Judy Garland  a 16 évében Oz című  filmben énekelt dalt, túl a szivárványon, megy dalt ami arról szól, hogy nem a cél, a fontos, amit elérünk, hanem maga az út... meg a remény

elcsuklik a hangja, nincs ereje folytatni, végigénekelni

döbbent csönd után, elkezdi énekelni a közönség, egyre többen, felállva a dalt

és Judy megkérdi : ugye nem felejtenek el? Igérjék meg/

eszembe jut ennek a jelenetnek egy nemrégi fordítottja

egy francia énekesnő Lara Fabian,  színpadra jön, nem tudja , nincs ereje elkezdeni a dalt,,, és a közönség elkezdi, később, itt ő fejezi be könnyes meghatottsággal

(ez a jobbik, szerencsésebb változat)

Judy Garland  önpusztitó életet élt (ehhez hozzásegítették kiskorától mások, a stúdió stb), a jelenet után pár hónappal meghal,,, de emlékszünk rá!

most ezzel a ragyogó filmmel is, amiben szenzációs alakítást , átlényegülést nyújtott a főszereplő:

remembering the holokauszt

boruch ato ...shehehjanu....lazman haze

beszélnek, emlékeznek, koszorúznak a világ országainak magasrangú képviselői Jerusalmeben 2020 január 23-án, nézem, a helyszíni közvetítését a  megható  eseménynek, de el kell mennem előbb,a koszorúzás végeláthatatlan sorát ki se tudom várni (Ádlert szerencsére még igen)

és arra gondolok, hogy miért nem tudtak ezek a hatalmak összefogni 76 évvel ezelőtt, hogy ne következzen be a mi bekövetkezett...

remélem tényleg megváltoztak az idők

hiszen a "bűnösök" utód államai is képviseltettek magukat (nem akarok ujjal mutogatni)

de reménykedem

pl a német alelnök megrázó beszédet is mond, minek elején és végén is héberül imádkozik

shehehejánu....lázmn haze

áldást és hálát mond amiért megérhettük ezt a napot!

én azt mondom már akik...

az "őrült zseni" (Picasso) képei Makón

ekkora tömeg, és zsongás nem volt még a makói múzeumban, érezhető volt már a levegőben a nagy esemény, Aba-Novák gyűjteményes kiállítása, hiba mentem már fél órával előbb, hogy megtekinthessem nyitás előtt a képeket, már akkor is forgalom volt, később meg alig fértünk...

már a belépéskor óriási hatást váltanak ki a képek , erőt sugároznak, energiát....a formák, a színek

mintha legalább két festő alkotta volna őket, előbb az olajak kidolgozottsága tűnik fel

aztán a temperák színgazdagsága de lazább ecsetkezelés, (kiderült , hogy a váltás a római út után jött) meg azok a kifejező, pontos grafikák...

a megnyitó nagyon érdekes, volt , az extravagáns festő extravagáns (külsejű unokája mondta a megnyitó beszédet (legalább is ruhája alapján egyből ki lehetett szúrni, egy elnemküldött levelet olvasott fel, nagyapjának, az "atyának"....

34 kép és 8 grafika, főleg magángyűjtőktől összeszedve....kezet foghatnak és erősíthetik egymás hatását - mint mondta a kurátor

egész március 31ig

NÁVAY könyvbemutató

a magyar kultúra napja alkalmából már előző nap volt egy esemény (másnap  Aba-Novák kiállítás, majd arról is írok)

ez Návay Lajos naplójának vagy még inkább politikai jegyzeteinek kiadása alkalmából született könyv bemutatója volt, szép számú és boldog Návay rokonokkal

az egész év Návay ünneplése jegyében telik, s a szobrát is elmúlt években állították helyre, és ennek a mostani könyvnek is vannak már előzményei és lesz is még folytatása

állítólag vagy 20 naplót irt tele, de csak kettő maradt fenn, az egyiket már kiadták, a későbbit,(1910-12)  a mostani előtt még

ez a napló semmi személyest nem tartalmaz, legfeljebb írója Földeákhoz fűző szeretetét, ő egy országos valaki akart lenni, később csak szolgálni....

családi kapcsolatok

A nagyobb családunkban van  egy másodunokaöcsém, akinek megszakadt a kapcsolata a lányával,, kinek már van családja,saját gyereke is

elváltak a lány feleségétől , de már nagyon rég, s utána még tartották a kapcsolatot, emlékszem egy közös balatoni nyárra, ahol ők is....de utána megszakadhatott a kapcsolat

időközben meghalt a lány apai nagyanyja is, és nem is volt ott a temetésén unokája, igaz már külföldön él (de manapság nincs határbeli akadály)

engem ez felfoghatatlanul bánt...

s mondom is lányomnak

ő olyan nagyon nem csodálkozik, mert azt is hiszi hogy van némi kapcsolatuk, én nem..sőt , lányom nem is tartja annyira elképzelhetetlennek azt se, hogy nincs....ha arra gondolok, hogy lazul a mi kapcsolatunk lányommal, ezen nincs is annyira elképesztő-

mondom is, neki, a telefonba, utána csönd,... nem reagál rá....

pedig nagyon jó lett volna, ha cáfol....

autonómia

néha azért is kívánkozom egy cukrászdába vagy kávéházba, mert az semleges terep a gondolataimhoz, (mégha vannak is körülöttem, érdektelen, csak semleges zsongás, jó is ha van)

az asztal az enyém, egy kávéscsészével -  autonóm tér

pihenhetek mellette, kikapcsolódva -   viszonylag

január 24

segits magadon...

vállfájásom ellen szedek egy fájdalom és gyulladáscsökkentő nonszteroid gyógyszert: (éjjel nagyon fájt , bevettem, azóta...nem! (kaptam ezt már a kórházi kezelésem után, egész másra, akkor is jó volt, most is az..bár most dupla dózist írtak fel...)

és könnyebbre cseréltem a kabátom, egy könnyebb drappra, nem nyomja vállam az a súlyos fekete, s legalább derűsebb színekbe is öltöztem

s még a nap is kisütött

január 24

meghalt a török jóska

fokozatosan halunk meg  halottainkkal

ki fogja már nekem ezután olyan izés--kedves hangsúllyal, mosolyogva   mondani, hogy

Szervusz, Juli!

s őszintén örülni a véletlen találkozásnak

elment a Török Jóska  végleg, már nem futhatunk össze a makói utcán....ittléteikor

Pista bátyja osztálytársam volt általánosban, különleges, okos, "furfangos" fiú, jogász lett, ő már jóval előbb meghalt, azt hiszem Svédországban

s anyukájuk is, aki anyukám  jó barátnője volt

Jóska nagytudású egyházi és egyetemi tekintély, professzor, és nagyon emberi. Igaz ember. Közvetlen, barátságos, természetes.. (azt hiszem még őzött is, idehaza)

(mindig érdeklődött lányom felől is, őszintén, anyukája születésekor egy nagy tál finom magasütötte  képviselőfánkot hozott örömében...anyuval együtt jártak a katolikus templomba vasárnapi misére (nem számított, hogy anyu zsidó)

Jóska épp olyan fiú volt,  mint a többi gimista, csak egy kicsit kedvesebb és udvariasabb, emlékszem gimi bálakon mindig felkért táncolni, s milyen könnyed, jó táncos volt! ezt a könnyedséget megőrizte egész életére, Volt benne valami önfeledt derű (átélt tragédiák ellenére is)

hosszan beteg volt - írják most, de nem mutatta (tán nem akart másokat terhelni vele? semmivel se,,)

valamit rég akartam neki elmesélni ,, II. János Pál  halála óta) egy epifániát(?)... gondoltam ő megértené.., s tán meg is magyarázná, de valahogy mindig elmaradt, halasztgattam  (mint mindig mindent) (nameg általában köznapibb dolgokról beszéltünk, mondom olyan volt mint bármelyik "ember", s nem papi méltóság)

már nem mondatom el

február negyedikén temetik Makón, (szülő városában, hova mindig hazajárt) abban a templomban lesz a gyászistentisztelet. amibe anyukáink is jártak.... (s akkor lenne apám születés napja 113.. ) Jóska 74 volt.....Remélem el tudok menni, elbúcsúzni....(legutóbb mikor találkoztunk, a vizórájával volt valami probléma..., s azért futkosott)

örökkévalóság

halványan ködlik
őseim múló
árnya

magukat elvetve
élünk általuk

igy leszünk mi is
eltűnve elfeledve

de meg is maradva
örök időkre

menni kell!

jajaj, hiába is kerülöm a telefonbeszélgetést unokámmal

tegnap odajött anyja telefonjához

- mikor jössz már? -  csapott a dolgok közepébe -  azt ígérted, minden hónapban

- igen, igen, de még van belőle

- mennyi van?, kérdi anyjától

- 9 nap van csak!

 - igen, igen, de tudod, hogy öreg vagyok, s ilyenkor már mindig közbejöhet valami, most is fáj a vállam....

de erre már nem is figyel oda

nincs apelláta

mennem kell








január 22

kistrigulázva

ki vagyok strigulázva

reggel járműről sms:
lányom munkába megy
unokám leadta az óvodába

este telefon
vacsoráztatás közben
mi volt ma slágfortokba'

hálás vagyok
még vagyok

ha majd nem

nem kell
telefonálni sem

(micsoda
megkönnyebbülés lesz -

mindkettőnknek)

"zsidó"

a háború utáni sűrű hallgatás éveiben nem is igen használtuk a zsidó szót. (önmagában is szitokszónak számíthatott, pejovaratív jelentéssel), helyette volt az ittmaradt  izraelita  hivatalos, értelmezhetetlen...modoros

a zsidóhoz általában hozzátették, hogy származású (mintha le lehetne vetni eredetünket, mint egy megunt ruhát) nem kevesen jogos félelemből azt is tették, s még gyerekük előtt is elhallgatták "származásukat"

én is volt, hogy szégyelltem kisiskolás koromban,  zsidóságomat (s volt hogy félig le is tagadtam, mikor rákérdeztek) azt hiszem fokozatosan szégyenteljessé tették mások - csúfolódásaikkal, gúnyolódásaikkal.  De igazán azért sose tagadtam meg,  úgy véltem , az őseim tagadnám meg vele

ma?

belém égett.

de egyáltalán nem éget.

természetesnek veszem

tudom, hogy ebből vagyok, de magyar is, legalább is remélem, valamiféle befogadott lány, (azaz az ősök lettek már rég befogadva), akinek viszont csak ez az ország, Magyarország a hazája, hiszen ez a szülőföldje (még ha ki is taszították belőle 76 éve)

főcenzor

legfőbb cenzorom
a lányom
ez azért érdekes
mert tulajdonképpen
nem is nagyon olvas

igy is megmondja
mit ne irjak

egyszerű ez
tulajdonképpen
róluk semmit se

csak nehéz teljesen
áttranszponálni magam
egy gyermektelen és
unokátlan helyzetbe

és valójában persze
nem is akarom

de azért kész szerencse
hogy a valóság töretlen

bár
ott is erősen redukál

de akkor is
elvitathatatlan tőlem
az anyaság és a
nagymamaság!

bár néha
néma....

szakmai ártalom

rájöttem

lányom szóban is szerkeszt, s a potenciális szöveg nagyját kihúzza, azaz hallhatatlanná teszi, azaz hallgat róla

hát így bizony nehéz kommunikálni, valakivel, aki "ami a szívén, az a száján" elvet vallja,

s bizony tele van a szíve ezzel-azzal

családon belüli erőszak

                            Törökszágban az elmúlt évben 440 nő esett áldozatul  a családon belüli erőszaknak

                             erre emlékeztet a 440 cipőből álló installáció:     

                                                                        *

"családon belüli erőszak"

oly konnyen lehetsz

te is áldozat

én már csak tudom

ha el nem hagyom...

drága férjemet...

de szerencsére igen

s megmenekültem

(ő, magától,nem)

*https://impressmagazin.hu/440-noi-cipo-egy-haz-falan/

isten malmai

Ma van Auschwitz felszabadtásának 75. évfordulója,,,,

Mi volt még májusig? mit vacakoltak? hogy mi csak akkor szabadultunk Theresinben!

Isten malmai lassan őröltek :(

kifaggat...

kifaggat

de ő semmit nem mond
megrág minden szót
fukarul mér

csak nehogy elhallgasson
bár kérdezni tud
korlátlanul

mi lesz
ha egyszer
nem válaszolok?

ezzel kell élnünk

Bécsújhelyen  holokauszt emlékművet akarnak állítani , s mivel Strasshofból kerültek oda, többen érdeklődtek felőlem is, (mint túlélőről), meg hogy én tovább kutassak,  merthogy nekünk makóiak egy (szerencsésebb) részének első "külföldi" állomásunk az volt

egy nálam is idősebb férfi él itt a városban, szintén Strasshof volt az első állomásuk (egy kisebb fiútestvérével és hugával, anyukájukkal voltak),de emlitette, hogy csak két napot voltak Bécsújhelyen, aztán tovább küldték őket egy kimondhatatlan nevű helységbe... s legvégén (ahol mi is felszabadultunk) Theresinbe, de előtte még Bergenbelsenben is voltak. Elrémültem, az egy igazi halálgyár volt...Őrület....

s mondom is , hogy ahogy telnek az évek egyre nehezebb elviselnem...még a tudtatát is, hogy miken mentünk keresztül,,,

bölcsen bólogat

Ezzel kell élnünk --- .mondja

(hát igen, ez a túlélés fizetsége...)

rejtőzködő

olyan rejtőzködő énnel
amiben ő él
csoda hogy egyáltalán
ir  nagyritkán

nem tudom
hova, kinek s miért
e nagy titkolózás

hiszen olyan
tűnékeny
és efemer
minden

sajnos, igaz?

éjszaka van, sokszor gondolkodom , s rámtörnek a gondolatok, nyugtom tőlük nincs,nem is lehet, hisz legtöbbször jót akarunk, mégis rossz a cselekedet., kezdi posztját hasonlóan öreg jóismerősöm...

s utána nagyon hosszasan fejtegeti hogy miért juthat csődbe a szeretet.. miattunk... kik apáskodunk, anyáskodunk már felnőtt gyerekeink fölött. segítünk, tanácsolunk, beavatkozunk, holott ők függetlenségre vágynak, mi meg feleslegesek lettünk. tartsunk tisztes távolságot, soha ne szóljunk bele az életükbe  figyelmeztet....

hm, hát igaza van, sajnos.- majdnem ezt kommenteltem rá, de aztán csak lájkoltam, pedig dehogyis "tetszik"

a belenemszólás nagyon igaz, de azért a teljes elzárkózás nem...önmegtartóztatás is lenne

másrészt megkérdezném, hogy cserébe elvárhatjuk-e, hogy a fiatalok se szóljanak bele a mi életünkbe
legyen szimmetrikus az a "függetlenség"

(pedig én a kölcsönös segítés hive lennék, kitől-kitől erőssége, kinek-kinek szükséglete szerint

de ez nem lehetséges - úgy látszik (?)  :(

túlélni

túlélni

nehogy azt hidd
hogy csak öröm
hiszen tudod
mi történt
azokkal kik
nem éltek túl
s hányan voltak--
miért pont te élsz?

igy kellett lenni
de csak az Isten tudja
mért

én most
megfordítom
a kérdést

Isten tudja
mért haltak meg
akik...?

nem volt bűnös senki
se a holtak se az élők!

csak akik öltek

esztelen

serény anyám

anyám mindig kitalált valamit

gondolt egyet

s  meszelésbe kezdett

oltotta is a meszet egy vödörbe

téve, kavarva, élvezte

máskor tarhonyát készitett

paradicsomlét, lekvárt

birsalmasajtot, madártejet,

különböző befőtteket

átrendezte a lakást

a bútorokat tologatta

le-föl jobbra-balra

a fémtálcákat a kútnál súrolta

tojásért ment a szomszédba

az utcát fellocsolta

mindig talált valamit

táskákat varrt,

melltartót,fürdőruhát,

fűzőt,felsőruhát

sorozatban babapárt,

kézimunkázott, himzett

de milyen gyönyörűen,

rajzolt, festett,

sose unatkozott

ja a vállalatnál blokkokat bontott

karácsonykor, újévkor is dolgozott

leltározott....

(míg össze nem omolt)

én meg csak bámultam

bambán a sarokban

(s arról most nem is beszélek

mikor semmit se csinált

csak feküdt ágyában

szótlanul, fal felé fordulva

háttal a világnak)

csak szépen sorban

nézem a menzán, a kiírásokat,mit is ehetnék

közben elém penderül egy szőke nő, szótlan szőke kislányával (vagy unokájával? mit lehet azt manapság tudni)a pánztárosnőnek dumálva, hogy  nem volt ideje már főzni stb , pakol ki óriási műanyag edényeket a pultra, meg tétovázik, meg telefonál....engem meg sürgetnek itt, az alvégen, hogy kérjem már az ételt, mondom megvárom őket, ha már elém jöttek,de aztán mégis elindulok...a nő változatlanul telefonál, közben élénken mutogat az ételekre, összevissza balettozik...kikerülni nem szívesen teszem, majd leszakad. a vállam,(ugyebár "be van fagyva")  meg kell emelni a tálcát, nincs min csúsztatni, azt elfoglalták,..kikerülöm őket valahogy, csak annyit kérve, hogy  elengednének?, nem kellett volna, fülén a telefonnal rámförmed a nő,  hogy már rosszul van ..., el is ismétli( jaj neki is fáj vajon a  a válla?) de , nem, ő tőlem van rosszul .. de végre a kasszánál vagyok valahogy  fizetek, ők még tanakodnak még hosszú percekig, jönnek mások, azoknak is útban maradnak, nem zavartatják magukat, mindenki sorban kikerüli őket, mint közlekedési akadályt, nem tudom szó nélkül-e) .. 

pedig ugyebár nem ez lenne a dolgok rendje,

nem első tapasztalatom, hogy ha valaki vét ellened, akadályoz, ahelyett hogy elnézést kérne (netán felismerve a helyzetet,visszakozna) támadásba lendül

vajon miért?

gonda kétszer

fölémhajolt

a gyerekorom

féltőn s óvón

megfordult a kocka

erős lettem a múltba

visszafordulva

és gyenge most

de hát az is én voltam

az is én vagyok

valahol belül

még mindig

mi egykor

igy aztán

erősek vagyunk 

most is

egy fantasztikus hegedűs

Beethoven hegedűversenyét láttam-hallottam olyan fantasztkus előadásban mint még soha (index közvetitette a PIMből)
Mindens hangja, frázisa külön élt, s mégis egyben volt, a kádencia tökéletes, külön mű (modern, mégis belesimult az eredetibe), kifejező volt,érzékeny, könnyed, táncos, lebegő...s annyira édes--...nem találok megfelelő szavakat....

egy ragyogó fiatal amerikai hegedűs: Benjamin Beilman (meg kell jegyezni a nevét)

akire azt mondják nagy igéret

de ez tévedés, szerintem már sokkal több igéretnél

az abszolut hallás hátránya

abszolut hallásom lehet
meghall minden hamis hangot
prózában is

s milyen sokszor

grincs utószezonban

egy baja volt ennek az előadásnak, az ideje, nem most kellett volna előadni, hanem decemberben , karácsony tájékán

a gyerekek biztos nagyon élvezték, mert végig élénk interakciót folytatott velük a sötétre mázolt, mozgékony grincs , aki beugrálta az egész nézőteret is, egyszer engem is felállítva, hogy elférjen

a lényeg az volt, hogy utálja a karácsonyt,ellopja az ajándékait, majd rájön hogy nem is az ajándék hanem az együttlét a lényeg a karácsonyban, meg a szeretet, és megváltozik ripsz ropsz  és ...happy end, közös éneklés

(azt hiszem néha én is kicsit grincses vagyok ( lehet, hogy ezután, nem?, ha eszembe jut ez a darab?)

 

nemén

nem én irok
hanem valami
bennem

akaratom
ellen

de én olyan
szivesen
megadom
magam
annak a
valaminek
(valakinek?)

befagyott váll

https://medicoverkorhaz.hu/egeszseg-a-z/befagyott-vall-szindroma

hát meglepődtem...

a vállfájásomnak akartam utánanézni a googleon

s rögtön egy latin kifejezés ismerősnek tűnt, már a legelső cikkelyben

megnéztem a röntgen beutalómat, mit a reumatolgián kaptam.... megegyezett

a  váll adhaesiv capsulitise

egyébként meg rá is kérdeztem g az orvosnál, mi ez: befagyott váll szindróma

a szöveg rögtön megértette velem, hogy semmi különös nincs abban hogy már hónapok óta tart

hiszen a teljes gyógyulási ideje két év

ráérek...:)

rossz-rossz

van egy olyan érzésem
hogy mikor két dolog közt
kellett választanom
mindig a rosszabbikra tettem

de ki tudja ezt eldönteni
nem volt meg a konroll
hátha a másik is
rossz volt

minden rossz volt
azaz lett volna

van ez igy
néha

népi-urbanus ma

ha a népi és urbanus ellentét mai változatát akarnád szemléltetni,
csak merülj el városunk (Makó) és Budapest kultúrprogramjaiban.

biztosíthatlak, hogy kis eltolódással (ami részben az én figyelembevett moziajánlásaimnak köszönhető) megtalálod ezt a kettősséget

pont

én soha nem éreztem magam
többnek másoknál
mégha több is voltam valaha,
volt, amiben kevesebb

de a szerénységem betelt
a végén

s  most itt vagyok:
vagyok aki vagyok

nem sok
de nem is kevés

pont elég

diákok a menzán

nehezen szántam rá magam, hogy a közeli középiskolás kollégium menzáján étkezzem

az is visszatartott, hogy én, aki majdnem egész életemben diákok közt éltem, "ebédeltem", ne már még most is...

arra nem is gondoltam, hogy ennyi civil is eszik ott... meg jól főznek, nagy a választék, kedvesek...

de arra meg végképp nem, hogy egyáltalán nem zavar a diákok jelenléte, sőt...

kedvelem őket...

jó a közelükben lenni akármilyenek is....

majd

majd , ha elfogy
a mondanivalóm,

akkor elhallgatok

de addig nem

jaj, nehogy....

ezernyi veszedelemből egy

nagy asztalhoz ül mellettem egy társaság , a nagyszülők makóiak,fiukkal,menyükkel, két gyerek, és egy vendégházaspár egy nagyobb gyerekkel..

nagyon édes pici szőke göndörhajú kisfiú tűnik fel nekem közülük, rögtön ő lesz a kedvencem, egy hatalmas zöld dinóval.... anyja mellett ül, a nővére, 6-7éves lehet, nem fér a bőrébe, először felfedező körútra kéreckedik el, majd sétálni hívja a kisebb fiút,, ráadják a csizmáit, még mondja is kioktatólag neki, hogy anélkül nem lehet, és leindulnak , kettesben,,, még gondolom is, magamban, milyen jó ennek a kisfiúnak hogy van egy nagyobb testvére, vigyáz rá, rá lehet bízni...stb

pár perc múlva éktelen sirás, zokogás, üvöltés veri fel a csendet

az asztaltól az anya meg a nagyapa egyből felugranak,, a többiek mozdulatlan dermedtségben

karjaiban hozza az anya ,a még hosszan cidriző  gyereket, ki leeshetett a lépcsőn, a nagy testvére magára hagyta--

sok veszedelem fenyeget egy ilyen kicsi gyereket mondja a nagymama, elterelve a figyelmet a dinóra, hogy milyen jó, hogy megvan, a vajon mijét  üthette meg...a dinó

a kisfiú valószínü a homlokát mert azt fogja, idönként még felnyöszörögve, de lassan megnyugszik

s hát hol van a nővére?

egy szomszéd üres asztalnál siránkozik, odamegy az anya olében a kicsivel , megvigasztalni, de a kisfiú elfordul a nővérétől, még mindig haragszik rá

igaza van, miért nem vigyázott rá jobban!

egy betegség története (és más is)

pár éve volt egy könyvbemutató Makón, Grecsó könyvét mutatta be Szilasi László, pontosabban beszélgettek.
és ott hangzott el egy mélyen belémvésődő mondat Szilasi szájából: MINDENT MEG KELL IRNI (s ezt még részletezte is, hogy mennyire mindent)

azóta mindketten súlyos betegségen estek át, kataklizmákon, és felálltak belőle, Szilasi meg is irta egy könyvben a betegsége egész történetét, s benne MINDENT (a betegségen innen, de túl is)

annyira mindent , hogy el is gondolkoztatott, bizonyos részeknél, talán mégse kellene... ennyire ... mindent...

bravúros a szerkesztés, különösen az elején, amikor betegsége elejéről számol be, arról, amiről csak mások elbeszéléseiből tudhatott,,,s  bravurosan (kurziválva) mesél róluk is...

később kicsit összekuszálódnak a szálak, szerkesztési ismétlések is vannak benne (persze nem tudom, direkt e a különböző elmondások variációja)

feleslegesnek és nem is irodalminak érzem a leletek , emilek . smsek szószerinti bemásolását, az utca nevek sőt számok pontos megnevezését,,,

de alapjaiban megrázó a könyv,,,

a vége felé nem annyira (ebben  egy kicsit épp Grecsó Verájára emlékeztet)

nem tudom, nem tudom, valóban meg kell-e írni mindent, vagy nem ártana egy kicsit szelektálni is?

két pápa másodszor

nem utaztam el, hétvégére mint korábban még terveztem, így blindre néztem meg interneten a két pápát, most csak megnéztem a moziban széles vásznon, és csupa felirattal... (bevallom volt rész amit átaludtam a közepén, ezt még elemezni kell, hogy miért alszom el bizonyos filmek közepén.)

..most leginkább a gyónó rész hatott meg, a kölcssönös gyónsuk (egyébként utána volt a tangözás az is remekbeszabott, előttem meg az egyszerű  pizzázásuk:)

hiába,,,nagy film! emberi...

gyerekszobánk

elnemfeledett
nagy szobánk
gyerekszoba volt
valamikor
anyámé
s öt testvéréé
és ő mondta
belefért volna
egy egész lakás

ott éltünk évtizedekig
anyám születéstől halálig

mikor a meghagyott
alsó bejáraton
fellépcsőztek
ilyen.-olyan
látogatók
mind elcsodálkozott
itt fent mindenen

ez volt az életem
legfőbb tere
még a gyerekem
is itt nőtt fel

nem felejthetem
sosem

(álmomban sokszor
ott vagyok
 de a valóságban kerülöm -
messze el)

jég

bemondják hogy nem elég vastag a jég a természetes vizeken, ezért inkább a mesterséges jeget látogassák a korcsolyázni akarók

eszembe jut , az én gyerekkoromban erre semmi lehetőség nem volt
14, 15 éves korom körül pedig nagyon korcsolyáztam volna

volt egy pörge orrú, kétélű korcsolyám (unokanővértől öröklött),amit rá kellett csavarozni a bakancsomra, kicsit lötyögött de ugyahogy megtette (általában soha semmim nem volt tökéletes, csak én akartam mindig az lenni)


néha a Petőfi park kis tó befagyott jegén korcsolyáztunk

egyszer meg emlékszem kimentem a síneken túlra, a bányatavakhoz, szerencsére nem mentem rá a jégre,  beszakadhatott volna, s  elég mély víz volt alatta

visszafordultam.....

(anyu mesélte, hogy egyszer mikor a Maros egész a töltés aljáig kiöntött,befagyott és a húga alatt betört, anyu ordított, így ki is mentették a hugát, majd a közelben levő Tettamanti házba  vitték megmelegedni....)

megbicsakló buldózer

nincs visszaút
soha nem leszel gyerek
sőt 76 éves sem

nem baj
mész előre
megbicsakló
buldózerként

s majd egyszer megállsz
s annyi éves maradsz
örökre

lelki vagy testi ok?

NEM VAGYOK VALAMI JÓL PÁR NAPJA...különösen ébredés után

lányom kérdi: lelkileg? (vagy testileg)

mit tudom én, mi a kiinduló pont. a testi vagy a lelki, oda-vissza működhet, de azt hiszem, inkább a testi állapotom hathat most a lélekre, (ha úgy tetszik a lelkemre), bár azt mondják eredendően mindig is "a lélek nyelve a betegség", s akkor már csak azt kellene kitalálni, hogy mit is akar mondani a lelkem?

a lényege biztos az, hogy pihennem kell (főleg a vállam fáj, hosszabb ideje, egyetlen gyógymód, bármi is van mögötte , a pihentetés)

schulmann bácsi sírásai és elhallgatásai

kántorunkhoz schulmann bácsihoz

talmud tórára  jártam

kiskoromban

(rabbink nem is volt)

héberre tanitott

má nistáno
hálájlo háze.

bibliai történeteket

mesélt

mikor már eltávolodtam

büszke egyetemistaként

agnoszticizmusba esvén

megfordult buta fejemben

vajon hitte-e

amiről nekünk beszélt

azt is hittem, hogy

szomorúak a zsidó imák

mert ő mindet  elzokogta

úgy dalolta

most meg arra gondolok

egyáltalán hogy tudott

imádkozni

szép kántori ruhájában

az oltáron méltósággal

nekünk háttal állva

szemben kelettel, "vele"

(vajon pörlekedett-e)

milyen istent imádhatott

ki hagyta elpusztulni

feleségét s gyermekeit

de az ő nevüket se ejtette ki

soha a mártirok nevei között

akárcsak Istenét

****

aztán elvették
lerombolták
templomát
majd lakását
is 

nincsenek már
szavaim....