belehallgattam és belenéztem 1983-as fellépésébe - akkor 65 volt - és még annyira élő...
fantasztikusan vezényelt, egész testével,,, nem csak a kezével, sőt volt úgy hogy azzal nem is, táncolt ha kellett, a szeme villanásával jelzett, a szája csücsörítésével, a pajkos mosolyával...
és amikor felzengett a tomboló, szűnni nem akaró taps. nem fordult azonnal a közönséghez, megköszönni azt, először is a zenészeknek köszönte meg a teljesítményt, de nem formálisan, csupa-csupa szeretettel, kartársiasan, barátian...
de beültem volna egy zenekarába hegedülni a fennhatósága alatt...
élmény lehetett...
bár hallgatni-nézni is az
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése