Azt olvasom a fb-on ,
Bagdy Emőkét idézve, hogy reggel határozzuk el, hogy csak jó
dolog fog érni bennünket a nap folyamán, és erről (az
elvárásainknak megfelelően bekövetkező napi jó dolgokról)
irjunk is naplót.... Biztos jó ötlet. Nem sokkal előbb az m1
reggeli műsorában meg a krónikus fáradtságra, kialvatlanságra
tanácsolta ugyanő a relaxálást, meg hogy legalább egyszer egy
nap a hétből, pótlásként, pihenjünk eleget. (jut is eszembe a
7. nap Isten is megpihent... az viszont igaz, hogy az előtte levő
6-ot hasznosabban, produktivabban töltötte (a teremtéssel)... mint
pl én... aki tegnap megint ma feküldt le., mert soha nem tudja
elvégezni, amit kéne... azt hiszem kifutok az időmből
véglegesen..... lányom viszont megint frissen ébresztett a
telefonba, 7, 57-kor - olyan mint egy atomóra - , már leadta
fiát-unokámat a bölcsibe, aki ott már motorra is szállt
életvidáman, én meg nyomom az ágyat... nem olyan könnyű az a
felkelés, amúgy se, a derekam, gerincem miatt... de most nem
lustálkodtam, fogtam magam és...no, csak kivánszorogtam, a
konyhába, kávét főzni, (pedig el vagyok tiltva a szivbillentyűim
miatt tőle, de 20 évnyi kihagyás után , nemrégiben újrakezdtem,
és muszáj is innom, azt hiszem, hogy valamennyire mozgásba jöjjek
meg némileg aktiv legyek... meg aztán a fürdőszobába is
becsoszogtam a félpár papucsomban, mert a másikat nem
találtam-láttam, ahol tegnap óta vár az amúgy csak 15 perces
öblitésre betett lavornyi ruha a mosógép mellett, ami meg már
hónapok óta nem működik! Hm. Hivtam én mosógépszerelőt, de
nem boldogult, ráfogta a vizvezetékre a bajt, pedig csak éppen
hogy csöpögött a csap, most már egyáltalán nem , szóltam én a
vizvezetkszerelőnek is, de nem ért rá, még hónapokig nem... én
meg azóta nem mozdultam, feléjük... de amúgy se igen. Pedig nehéz
emelnem, még a teli lavort is, s sőt az is gond, hogy lehajoljak
valamiért, ha leejtem... Node ezek nem „jó dolgok”, tahát
hagyjuk is, Bagdy Emőke jótanácsa jegyében... Persze, hogy miről
is irhatok, ilymódon, nem tudom. Hogy marad-e téma... Mert így nem
irhatok, sőt nem is vehetem észre akkor a párisi terrortámadási
hireket, de a helyi hireket se (amik egyébként országossá is
duzzadtak, az újévi koncert botrányáról, hogy koncert közben
jelentik be a műsorváltozást – s az első magyarországi babát
ért rasszista támadással kapcsolatos hirekről se... Azt azért
nem mondanám, hogy „Ricardo vagyok", és "Charlie" se....mert annyira
nem empatikus meg bátor se talán. De igazán nem érzem jól magam
ezektől az eseményektől...ebnyhén szólva... És nem tudm nem érintve érezni
magam.Az élet a legnagyobb érték. Egy gyerek születésének –
mindentől függetlenül csak örülni szabadna! És ahhoz senki se
formálhat jogot , hogy elvegye mások életet. (Akármilyen
izléstelen és sértő karikatura erre messze nem adhat okot!!!)
Nagynehezen elkészülök,
nehezit a készülődésem, hogy nem találom a multifokális
szemüvegem, csak az olvasót, de sajnos már távolra se látok jól,
S ahhoz hogy megtalálhassam a szemüvegem, az épp nem talált
szemüveg kellene.... Jut is eszembe, ahhoz , hogy hogy boldogan
élhessek, eleve boldognak kéne lennem...? Ördögi búvös körök
ezek.. De jutott is eszembe évekkel azelőtt, hogy milyen jó, hogy
látok szemüveg nélkül is, vagy hogy ha leejtek valamit, nem
probléma felvenni....vagy tartottam én külön jó dolognak míg
csendes volt a lakás és nem dübörögtek fölöttem? Most meg a
szembeszomszédban fúrnak-csiszolnak, igaz hónapok óta – s ott a
a bocsánatkérő papir a felújitás miatti esetleges
kellemetlenkedésért. Épp szembetalálkozok a felújitókkal, azt
mondják a kérdésemre,hogy addig csinálják (a zajt) is, amíg
készek nem lesznek. (dodonai válasz) – mindenesetre jó munkát
kivántam neki. S mivel csak 4-ig dolgoznak, gondoltam legfeljebb nem
sietek haza.
Olyan hideg van kint ,
hogy elgémberedik a kezem a biciklikormányon . Persze, a kesztyűm nem
húzom fel, úgy látszik unokám nagyanyja vagyok, ő se engedi
anyjának, hogy ráadja, akit aztán emiatt állandóan zaklatnak a járókelő öregnénik úton-útfélen: nem fázik a gyerek keze?
Sőt már a gondozónénik is megjegyezték, a bölcsiben, hogy de
hideg a Vince keze! Én iskolásként a sálat is levettem a
nyakamból, mihelyt, a sarokra értem
s anyám bement a kapuból, mert már úgyse látott volna... (s
akkor még nem is voltak multifokális szemüvegek)
Az étteremben már alig
vannak, ilyentájt, ez nem is zavar, az már jobban , hogy emiatt már
nincs viz az asztalokon... és hogy megint az ebéd után kávézom. Általában ez a legjobb az ebédben,, meg a viz (ha lenne), és
így jó utóizzel megyek ki. Közben csetten a fb-on váltottunk is
egy-két szót lányommal. (azt se mondhatom h egyedül voltam, így,
meg a pincérekkel is szoktunk váltani egy-két mondatot...Régről
ismerősök. Kisvárosban így van ez.
Vásárolni megyek...a
Spar előtt, épp mire belépnék, hirtelen kisüt a nap. Alig pár
percre, míg épp le tudom fotózni bizonyságul...
Több fény kéne
nekem! A csontritkulásomra is, meg a depressziv hangulatomra...de a
tél már ilyen. Csak arra lehet jó, hogy várjuk a tavaszt, a tél
elmúltát. (már aki, de hát én már nem korizok....nem
szánkózom... és egyre fázósabb is lettem. Csak az első , még
szűz hóban tudok gyönyörködni, de hamar osszetapossuk, és
aztán, ha visszafagy, mint most is, jégpálya az egész város,
vigyázni kell nehogy csontunkat törjük, csontritkulásos öregek...
a bicikli is inkább csak kétkerekű járási segédeszköz,
gyalogláskönnyitő...
Este másodszor is
megnézem a tévében -őrület! - a legújabb kisvárosi sorozatot
(most -tán a szivek szállodája cimet , a nagy sikerű szintén
vidékien játszódó sorozatot megnyergelő Szivek doktora ciműt.
(első kedvenc még az Alaszka volt...) És megint elgondolkodtat,
hogy ezek a kisvárosokban játszódó filmek, az atmoszférájuk
miért is olyan vonzó... holott kisvárosban élni már nem annyira
az. Persze nagyban se. Csak éppen más okokból. Ha birnám az
utazást, azt mondanám, hogy úton lenni jó, mert akkor ott mindig
reménykedhetünk. De nem szeretek, nehezemre esik utazni is már.
Talán majd tavasz felé.
Hiszen nem késhet, ha már itt a tél, ahogy Shelley is mondta,
biztatón, De most inkább Vörösmartyt idézném, most tél van és
csend és hó és halál...
De majd csak eljön a
hajfodrász, a tavasz... (?) egyszer talán az igazi is..? Bár mostanában
minden olyan hamisnak tűnik. Hamisan énekelnek , a tévében is...
Lesznek még szép
napjaim...?
2015. január 8.
