egy városi kitüntetés margójára

 naszóval 

akkor köszöntsem itt is külön a kitüntetett dr Sepp Józsefet...

mert hogy - jutott eszembe- egyszer (olyan 65 éve) megmentette az anyám életét - ideje...

nagyon fiatal volt akkor - most az élete ismertetésekor megtudtam, hogy 1959 ben a summa cum laudes egyetemi végzettség után került a makói kórházba, pont akkor.... én harmadikos gimnazista voltam

iskola előtt hajnalban berohantam a kórházba, hova be kellett szállitatni előzó nap délután anyámat, mert iskolából hazajövet eszméletlenül találtam...

ez a fiatal orvos volt bent most is, aki előző nap kezelésbe vette...

már én is alig voltam magamnál az aggodalomtól, izgalomtól, mikor rákérdeztem, hogy van anyám?

ő csak mosolyogva rámutatott az ágyára, amiben békésen aludt, -  mintha mi sem történt volna:

hát nem látja?!!

(rohantam a gimibe, ne késsek el, a csapóajtó, mit most szereltek fel, visszacsapott, hagyatt vágódtam, épp beértem a magyar órára, épp feleltetett Nelli néni , kiszólított a Szeptember végénből, utána azt mondta sokszorositani kéne - mármint engem azaz a feleleteimet... (pedig előző nap nyilván nem tudtam készülni....de nem szóltam senmmit...anyuról)

most az ünnepség után a fogadáson, megköszöntem Sepp dr úrnak.

hogy akkor megmentette az életét...

persze nem emlékezett (hány hasonló esete lehetett!)

mindegy, nekem könnyebb lett a szivem ezzel a kösszönettel.

még azt is hozzátettem, hogy lehet, hogy az én életem is megmentette, mikor úgy 1990 tájékán (ekkor lányom elsős volt, 6 éves) felfedezve az ultrahangon összevisszaverő szivemet,  ellátott orvosságokkal, és eltiltott a kávétól (coffeintől) - (elhúzódott a vizsgálatom, maga is megrémült a szivem állapotától,de gondoskodott egy autósról, aki még időben a lányom iskolájába szállithatott)

most bevallottam, hogy azóta újra iszom kávét, lányom 26 éves kora óta (20 év szünet után)  rákérdeztem, s azt mondta egy kávé biztos nem , árthat

csak egy? kettő (hármat már be se vallottam, néha pedig szoktam)...erre nem válaszolt, de elhatároztam, hogy visszatérek az egyre, ha fel is nőtt a lányom, még élni szeretnék (hála Sepp drnak másodszor is)

ja, és lányomra emlékezett is, név szerint érdeklődött felőle, még foglalkozik az irodalommal Tímea? kérdezte, én mondtam, hogy igen, mennyiben, s eldicsekedtem azzal is, hogy már 12 éves nagyfia van...

örültünk

(korábban láttam épp 2 nagyon nagy fiával fényképezkedett)

Nincs is az életnél fontosabb...

Hála minden életmentő orvosnak!

De Sepp drból csak egy van....

makó (326) díjazottjai

 

egy órát tartott (a koncert előtt - lemértem) a dijak kiosztása(nomeg a polgármesteri beszéd)

most különösképp sok ismerősöm kapott dijat, ezlrt is külön elmentem, leginkább Sepp dr úr miatt- majd megirom miért  és hogyan sikerült is gratulálnom neki - s váltani pár szót...

de voltak volt tanitványaim is a sorban:

a rendőralezredes(? a rangjában nem vagyok biztos, de van neki ) Rákóczi Ildikó

és a teljes egészében kitüntetett Kórusunkban: Siket Márta, Kiss Edit, Csávásné Zsuzsa, André Ilonka 

és sok egykori gimista még (Forgó Géza, úő szerkeszti majd a muzeumi évkönyvbe egy cikkemet épp most)anában

kitüntették a Hagymház igazgatónőjét is...Zsámboki Erikát á (saját munkahelyén :)

Gratulálok nekik!

(Ja és ne feledjem örökös konferálónkat Gerzanits Nikolettet (anyukáját is tanitottam, a nagynénje meg oszttársam volt...

Hát makóiak vagyunk.)

ki a palccon, ki meg a bal 7 sor magányos székén ülve a fal mellett

szeki bácsi (98.) kiállítása

 szerdán,már jóval előbb mentem, elnéztem az időt, azt hittem fél négykor kezdődik a kiállitáss, nem 4-kor, s már 3kor ott voltam a ktár emeleti kiállitótermében (amúgy is előbb akartam menni, mikor még nem zavarhat más, a tévések se - nade nem ennyire)

 

 

meglepett a képek egységessége , ami a falakon körbe fogadott, csupa egyforma kép, meritett papron, ceruza , néhol akvarellel szinesitve)

nagyon egyszerűek, leegyszerűsitettek, (GK azt hitte , hogy gyerekkori rajzai) de  (ó, de ismerős ez a leegyszerűsödés...)csupa lényeget ábrázolók

kiderült (az ignő mondta, aki előbb betért) hogy mind mostanában készült (az általa ajéndékozott meritett papirokra - azt kért a szülinapjára), kb 50 db

egy egész élet.... (a dátumok arra vonatkoznak , az életbeli kronológiára, nem a rajz keletkezési idejéreí)

szeki bács élete a falakon

szeki bácsi 98. életévében van

és emlékszik az egész életére (a múltra) , csak a rövid távú memóriával lehet baja némileg

ül a riport után is, a terem közepén, rendithetetlen nyugalommal,éa szlksorok előtt, és mosolyog, fogadja a hódolóit

valamikor, lányom kislánykorában, vele is sokat beszélgetett...

szól is Feledy Balázs, aki majd megnyitja a kiállítást,, s nekem épp háttal lett, előtte állva - hogy bocsánat, s mondom örülök neki, hogy láthatom, ennyire szeretik, s ennyien, s emlitem lányom is igy volt vele,   azt mondja F B , jó lehet emlékezni is erre... ÉRDEKLŐDIK LÁNYOM FELÖL, HALLOMÁSNBÓL RÁISMERHET... én nem ismerem személyesn szeki bécsit, csak nézem hódolóit, egyikük felesége mellém ül, ő "csak" 92 éves, de szeki bácsi volt annak idejá cserkészvezetője, s közös tanráuk Ecsődi Ákos, akinek lányával, Judittal, egy osztályba jártam, 49-ben, elsőben...(majd el is küldöm a csoportképünket, ahol J középen trónol, mint valami tanitónlni (az igazink helyett,aki nem akart fotózkodni) (később jut eszembe, hogy mikor a gimi falára emléktáblát raktak a jeles rajztanár-festő emlékére, gimnazista lányom mondott verset (Keats óda egy görög vázához...)

mondom F B nek hogy mennyire élvezetesek voltak a régi művésztelep kiállitásai előtt mondott tárlatnyitói, hát majd most is igyekszik..

és tényleg , milyen igaza van, amikor azt mondja, hogy az egyszerűség mögött,ott a szimbolika a rajzokon..

(hát nem hiába cimeralkotó is Sz F-)

az ignő óvatosan nem mondja hogy utolsó kiállitást nyitotak meg (még szép!)

reméli, hogy még jövőre is lehet egy pl.. reméljük..

bár a falon látottak teljes egész. EGY ÉLET:

FALS ebéd

 sajna nem tudok szemléltetni, mert otthon hagytam a mobilom

*****

mindenesetre úgy tűnik, válogatós lettem

megnéztem a menzán a fokhagymá s karajt, nem tetszett

tovább mentem a gloriusba

ott igazán remek volt az újházi tyukleves,bár kisit üres izű

de a kacsacombbal nem tudtam megbirkózni, pedig omlott, de túl barna volt, és bevallom még a szaga se tetsző

krokett volt mellette, abból is otthagytam másfelet, meg a lila káposzta se izlett, külön kis üvegtálkában

hamar felálltam, a pincérnőnek mondtam, ez nem az én kajám volt

be akarta csomagoltatni, de mondtam, jaj, látni se birom

fizetni mentem

kicsit későn jött a kasszához, kezében egy átlátszó dobozkával, amiben volt valami fehér meg pirosas-bordós

mondta hogy fogadjam el, kárpótlásul

jaj, szó se lehet róüla, nem ők a bibásak, biztos bennem a hiba

hiszen senki nem panaszkodott, épp modta egy ismersős hogy neki is izlett, de fogadjam el a dessertet, mert az nagyon finom

azt hazudtam, hogy köszönöm, de nem haza megyek (pedig haza, a mobilomért)

NA SZÓVAL, MINDEGY, IGY JÁRTAM

LEHET, HOGY ÚJRA VEGETÁRIÁNUS LESZEK?!

ne ugrálj

 nem beletörődni 

a mulandóságba

botorsság

hiszen az élet alapja

(ezt az apám is megirta

négy logikai alaptörvényünk

egyre redulálásában

az ellentmondáséban)

a születésben benne a halál

(mit ugrálsz?!)

programok hm

  mindenkire haragudok? (nem jó, de jogos)

honismereti kört azért mellőzöm idén, mert egyszerűen kifejlették a hiradóból a cikkem (ami fontos lett volna - persze bizonyéra nekem), pedig a tartalomjegyzékben ott a nevem (miért?)

nincs kedvem eljárni

a műzlin is megsértett legutóbb (a természetgyógyász vezetőnk orvos felesége)

én csak szolidan érdeklódtem a tavaszi fáradtság fáradtsága kapcsán a covidoltások utáni esetleges áltaánosabba fáradtságokról, miért kurtánfurcsán ledorongoltak

akkor miért kérdezhetünk, miért szólitanak fel rá (igaz tgy vezetőnk nem is válaszolt ezúttal, tovbbadta a lanbdát az orvosoknak)

elegem van - mindenből - legalábbis ezekból a programjaimból...azt hiszem , szüneteltetem legalábbis, van nekem mit csináljak, bőven, nem kell ilyen időtkitöltés)

mjak? irodalmi kör irodalom nélkül

 morgolódok, azt hiszem , a fotón is látszik

nem rakták fel (már megint) a ktár oldalára az összejövetelünk idejét (nem először, és nem egyszer rosszul)

és ezt merészeltem a betoppanő könyvtáros szemére vetni, aki csak azért tört ránk hogy lefotózzon....(demonstrálandó)

amúgy is mérges vagyok kicsit

mindenről beszélünk, csak irodalomról nem

egyszer már felejegyzem csapongásainkat

én élvezem, de azért irodalom fedőnév alatt tán nem kéne mindig másról beszélni . s hiába pakolom ki jegyzeteimet, irodalomról, nemigen kerül sor felolvasására... s akkor is szabadkozva, szinte szégyíenkezve teszem

(most volt egy pedig nagybátyám tegnapjaiból, meg az én irásom az apai örökségről, nomeg egy anyáknapi...(mind rövid, persze)

érdekesebb a vegetarianizmus, a medvék, birkák, meg a pápaválasztás, meg a béke nobeldij

igaz, én is élvezem, de....

egyre inkább, minden téren úgy tűnik, az irodalom - luxus.

(jut eszembe kajánul - a pápákról beszélve- azért bedobtam a két pápa c szindarabot ill felmet