van ez a (gyomorforgató) A. M ügy, ami kapcsán megkérdeztek pár irodalmárt köztük lányom is
igazán büszke vagyok rá, hogy nem süllyedt alá, és mégcsak bele se ment konkrétumokba, személyességekbe,
figyelmereméltó általánosságokat mondott viszont, a Magyar Hangba
kiollóztam:
Ahogy éltél,úgy fogsz meghalni! - hallatszik le egy nyitott ablakból az utcára...többször is,orditva.
A megszólított hallgat (mint a sír...máris?l
A menzán egy 4 éves forma kislány mögöttem levő asztalnál pakolja mértani rendbe a székeket
-Rendet raksz? - kérdem
Nem válaszol majd a mosolyomra ő is mosollyal és ezt
-Az a baj, hogy anyu azt mondta, hogy nem beszélhetek idegenekkel
- Akkor nem beszélünk! -
- De már láttalak- mondja...
- Nahát, akkor nem is vagyunk idegenek(? - mondom
De látom, jön már az étellel az anyja,, lángpallossal
(nem zavarom köreiket...)
Az étteremben a szembe asztalnál egy nő és egy férfi ülnek előttem
Egymással szembe
De nem egymás szemébe nézve
hanem lefelé
mélyen lehajtják fejüket
mobiljaikba merülnek
köztük alig látszik ki széktámlája alól egy kisgyerek
ő is mélyen lehajtja a fejét
mit nézhet?
milyen játékot?
nem restellek felemelkedni helyemről , hogy lássam
hát egy nem kisméretű mobil van az ő kezében is....
három külön világ - egy asztalnál
régen úgy hívták őket: CSALÁD
MEGVOLT A MÁSODIK zenepaviloni koncert is
EZ AZÉRT nem volt annyira brilliáns, mint az első, de egy-két hamis hangot leszámitva élvezhető
10 év jubileumi dalait hallhattuk, tán az is baj volt, hogy közben mintha elfáradtak volna ezek a dalok kicsit
viszont kitűnt egy-egy hangszeres szép játéka, a zongorista mellett a hegedűs és a klarinétos lányoké...
ez igazi gyózelem!
állapitottam meg, Celine Dion gyönyörű drámai éneklése meghallása után, megrendüléssel a nagy élmény hatására is
sajnos nem láttam élőben, a közvetitést, pedig megtehettem volna, de igy is, másnap
ez egy igazi győzelem, (legyőzni a betegséget, kishitűséget, félelmet) igen, hogy az olimpiákhoz hűek maradjunk
arany érem!
emlékszel?
ki emlékszik még a szimplára?
akkor persze a duplára is...
kávé...
a szimpla azt hiszem, eltűnt
ahogy az 50 filléres fél kupaknyi fagyi is
nagyétkűek lettünk, mindenben, és nagyvonalúak (pazarlók)
az energiám - úgy tűnik- véges.
ha nagyon igénybe veszem, utána pihennem kell, hogy pótlódhasson
de jó, ha ez megtörténik
már nem loholok sehova
beosztással élek
már nem is kell külön ügyelni rá
magától jön
(Cilike meghalt bennem, meg Szélvész kisasszony is)
Bár vannak, akik még igy is gyorsnak találnak.
Minden relativ
a honismereti kör keretében megint csak festésre gyűltűnk össze , most a könyvtárban
szinte egy teritett asztallal készített Gaby vezetőnk a foglalkozásra
igazán kedvcsinálóan,
csak itt a tányérokra akrilfestékek kerültek,, evőeszköz gyanánt meg ecsetek
s még gusztusos kötényt is kaptunk
amitől én egész lázba jöttem, s le is fotóztattam magam ujságirónkkal (na nem az ujságba csak magam használatára:)
menet közben kiderült, minthogy ez egy terápiás jellegű foglalkozás, G foglalkozásának megfelelően, hogy demencia profilaxist céloz meg, annyi baj legyen, ártani nem árt (mondta később rá lányom)
kiderült hogy a másoltatás is ezt a célt szolgáltatja, aminek én nem nagyon örültem, de a koncentráció igy lehetséges...ami szintén kell, a szinapszisok frissitéséhez(?)
és nem vagyok jó festő ,csak rajzolni tudok, de menet közben egyszer csak megéreztem az egész munka feelingjét, mikor is szinte kiléptem magamból, bele a flowba, de sajnos mihelyt ezt tudatositottam, meg is szűnt a varázs
azért lett valami, ami még hasonlitott is az eredetire...
az ecsetkezelésem egész más volt (fotón nem látszik, ) rá is jöttem hogy itt van elrejtve az alkotó személyisége. AZ enyém elég zaklatott volt...de érdekes..
(a kézreszketés pedig eszembe se jutott!)
ha egy nap aktivabb vagyok, most már 2 nap kell, hogy regenerálódjak
eljön az idő, hogy már nem is lesz idő(m) regenerálódni mert kifutok belőle?( :(
belőlem...)
versenyt futok az idővel
A bemutatásom után egyből özönlöttek a kérdések, mielőtt egyáltalán belekezdhettem volna (ha ez nem történt volna meg, valami kis összefüggő összefoglalásba kezdtem volna a makói zsidóságról)
persze azt a kérdés kapcsán is tisztázni kellett, hogy ahol vagyunk, ez az ortodox zsinagóga, és csak a padjai, amiben ülnek volt eredetileg a neológ templomban, amit 1965-ben lebontottak
az udvaron a mártirok emléktáblája is a "miénk"..,rajta apám neve is
mi nem járunk ide rendszeresen az egykori Makóról elszármazó ortodoxok , hászidok (ahogy mondtuk hoszetok) évente egyszer jáhrzeitre jönnek egykori rabbijuk Vorhand Mózes emlékére , akiről ez a kis utca is el van nevezve, 2002től
de évente a holokauszt emléknapon jönnek felekezettől függetlenül is, kavicsot, mécsest tenni az emléktábla alá... sokan
ez válasz az antiszemitizmus nem kimondott kérdésére is, ami elszigetelt jelenség szerintem, illetve egyéni, és nem kéne vele törődni
lásd pl a Kecskeméti Ármin emléktábla összetörése, amit helyreállitottunk ) (az elkövető persze megkapta büntetését)
a háború előtt is normális volt a kapcsolat zsidók és nemzsidók közt, persze a zsidó törvények kezdetétől ez romlott, majd az elvakult makói újság borzasztó zsidóellenes, uszitó cikkei hatására is...
végül - tudjuk - teljes jogfosztásba torkollt, gettók, deportálás ....
elmeséltem a mi Auschwitzból megmenekülésünk történetét is dióhéjban
arra, hogy kaptam e vallásos nevelést, eszembe jutott, a mizrachibeli hátizsákos eset, amit követeltem anyámtól, mert én is ki akartam vándorolni 3-4 évesen Erecc Jiszraelbe (élénk nevetés volta visszhang)
nomeg anyu meséi nagyapáról, aki pl minden pénteken megáldotta őket...
(érdekes, bár utaltam rá, hogy akkoriban nem volt divat a vallásosság, én jártam talmud tórára is, megemlithettem volna Schulmann bácsi nevét, )
de az teljesen kiment a fejemből, hogy az ált iskolai igazgatónőm mit művelt velem azért , mert templomba mentem iskola helyett ros hasonokor v jom kipurkor ...
de nem akarhattam volna a kedélyeiket borzolni inkább
vol sok más mondanivaló...
a kérdésre hogy mit tudnak a nem zsidó makóiak a makói zsidóságról, mondtam, hogy van egy helytörténészünk, aki feldolgozta a makói zsidóség történetét, és ő sokat beszél különböző emlékező alkalmakkor, nélküle biztos nem ez lenne a helyzet,,, (nade én miért hallgattam, merül föl bennem, most)
kérdezték, mikor volt legtöbb zsidó Makón , a papiromra felirtam, persze nem találtam most, de emlékeztem hogy 1920.ban 6 százalék (Az elég sok, különösösen szembeállitva a mostani inkább 6-taL?!
ja meg persze beszéltem az emlékjelről is amit 10 éve állitottunk a neológ templom helyére, a kettős jelentésű feliratáról, az 1914ben emelt eredeti templomról is, amit nagyapa is alapitott (hirk elnökként)
és mennyi mindent nem mondtam el, miminden maradt bennem, na remélem, majd két hét múlva még elmondthatom és esetleg aztán is, mig csont marad belőlem s néhány hajcsomó
JÓ VOLT BESZÉLNI, IGAZI ÉRDEKLŐDÉST látva, s még utána is , a hivatalosabb rész után, mielőtt elmentek, kisebb csoportokkal....
megvártam a gondnokot de hosszan nézem utánuk
remélem, még találkozunk legalább azzal a fiúval , aki mondta is, neki mondtam két hét múlva itt leszek,,, ő madrich lehetetett ( s az ő nagyanyja is "tűlélő" 82 éves, jé már én is közelebb vagyok a 82 höz mint a 81 hez... pár napja...
(a kislány, aki kérdezte, hogy hány éves vagyok, nem tudta kiszámolni, hogy mennyi, ja másfél évesen deportáltak, de megszántuk:)
igazán nagy élményben volt ma részem,
röviden úgy mondhatnám, hogy örülhettem annak, hogy 120 zsidó gyerekkel tele láthattam a makói zsinagógát, s ráadásul beszélhettem velük!
reggel koponya CT vizsgálaton voltam, mielőtt alig aludtam, nehogy elaludjak, sikerült is, kis szédüléssel megúszni, eredmény csak két hét múlva, a felhőben
vissza is feküdtem alvás pótlásra, mikor is csöng a telefon
Verö Tomi rabbi hivott, azzal, hogy itt van 100 gyerekkel (később kiderült 120) Makón, és TUDNÉK-E VELÜK TALÁLKOZNI 3 körül a zsinagógában, beszélni a makói zsidóság történetéről
mondtam, örömmel, de történetmesélésben, előadásban, nem lévén történész, nem vagyok olyan jó, mint pl a levéltárosunk, aki a makői zsidóság történetének tudora, de nagyon szivesen válaszolok a gyerekek kérdéseire, bármire ami a zsidósággal kapcsolatos
elképzeltem, hogy ketten leszünk, Zs-nak már rutinja van ilyen szereplésekben, de most nem ért rá (könyvet mutatott be Földeákon épp)
igy egyedül maradtam, sebaj (azt mondta van hátránya annak ha valaki nem zsidó, igy gondoltam, előnye is lehet, ha viszont az()
azért ebéd közben a klima alatt, a googleről átnéztem egy-két cimszót, ki is jegyeztem a z étlapom hátlapjára a legfontosabb adatokat, számokat
ahogy haza értem az ajtónál újabb telefon fogadott, zs adta meg a számom,valamilyen Manó hivott, hogy adnék-e nekik interjút, kiderült ők is persze Szarvasról
fél háromra ott voltam, helyes gyerekek, rögtön olyan kérdést tettek fel, amire csak egy hosszú előadással lehetne válaszolni de kb a deportálás végéig meséltem nekik...(még családfakutatásom is bevontam, amit tágra nyitott szemekkel hallgattak(
de hamar bezúdult az egész 120 főnyi társaság
csak ámultam, és bámultam és örültem,,,,
a továbbiakról beszámolok holnap
(még álmos vagyok, bár aludtam egy órácskát)
JÚL
212024
És miután a kisfiú felkiáltott, hogy „a király meztelen”,
lett némi kínos csönd.
Behívatták fogadóórára a szülőket, hogy elmagyarázzák:
a királyon természetesen volt ruha,
és mindennek van határa.
Az újságok megírták, hogy nincs itt semmi látnivaló
(vagyis éppenhogy van mit látni),
és a kiabáló gyereket csak a propaganda tévesztette meg;
igaz, ezeket az újságokat láthatatlan papírra nyomták
láthatatlan tintával, a király új ruhájához hasonlóan.
Később a fiú maga is kételkedni kezdett,
látott-e valamit egyáltalán
(vagyishogy tényleg nem látott semmit),
nem csak kamaszos képzelgés, feltűnési viszketegség vezette;
és már semmi másra nem vágyott, mint hogy a felnőttkor
majd végre átformálja, és ne ismerjék fel az utcán.
De addigra a király meghalt tüdőgyulladásban.
(Megjelent a Pannon Tükör 2024/3. számában.)
Fotó: Palágyi Barbara
fantasztikus koncerten voltam a zenepavilonban, a hőség is megszűnt, s kaptam is első sorban egy helyet végül is
még szerencse, mert meg nem állt a lábam a ritmustól
életem első időszakának zenéi voltak (40es évektől 70-esekig)
dixi? jazz? (Big_Band)
nem tudom, mi közelebbről, de nagyon élvezetesen, csupa ritmus és harmónia és erő, volt egy jó új énekesük is, aki régebben egy másik makói zenekarban játszott, ami feloszlott, de ez sokkal jobban állt neki!
nem is tudom hány ráadást voltak kénytelenek adni (nem csak nekem tetszettek)
az énekesnő meg is igérte, hogy jövőre hosszabb koncerttel készülnek..
***
a karmester mögött
háttal is...
szabályosan a lábam elé hullt ez a papirlap, összehajtva, igy nem is tudtam mit tartalmaz
még elolvasás sután is nehezen kapcsoltam , hogy egy kolleganőm utasitása volt a helyettesitésére.
mit is csináltassak a "gyerekeivel"
NÉMET SZAKOS LÉVÉN JOBBAT NEM TALÁLHAToTT KI, RÉSZEMRE)
FOGTAM MAGAM, ÉS KIDOBÁS ELŐTT GONDOLTAM LEFOTÓZOM ÉS ELKÜLDÖM NEKI
MEGTÖRTÉNT
ezt irta válaszképp:
Atyaszamara!!!! Miket őrzöl te lány? Kidobni!
igy messingerezünk mi, a cdetlizás után pár évtizeddel
