Budapest, Nizza,
2016. julius 14-én
Nizzában 84 halott
a Promenade des
Anglaisen -
amit én angyalok
sétányának
véltem- tévesen
huszonegyévesen
(angolból elégtelen
most már
kétszeresen)
mikor még 64-ben
ott sétáltunk a
békés pálmafák
alatt
kivilágított ünnepi
fényben
méltósággal
egészen
a Hotel Negrescoig
a sejtelmes tenger
közelében
teherautók még nem
törtek ránk
bár oldtimer
nagybátyám
gyűlölte a
száguldó autósorokat
nyitottan gátlástalan
ifjaikkal
jó
vége nem lesz mondogatta
egyre vészjóslóbban
mert ezek azt hiszik
hogy mindent szabad
s mások rovására
gyakorolják
szabadságukat
nagybátyám már
akkor
hanyatlásról
romlásról beszélt
nem is értettem
miért
pedig csak a töltött baguettem
nyomta bele a
számba
egy meztéllábas
szakállas
huligán
vándorlegény
lehet hogy éhes
volt szegény
vagy ismerkedni
akart csak
s a plakátokon
ránktörő
gombafejű beatlesek
meg igencsak szelídek
s jámbor fiúk
voltak
én első perctől
kedveltem őket
legújabb időnk
új dalaival
de nagybátyám
kihallott előre a korban
valami kakofóniát
bár akkoriban még
visszhangozhatott
benne is
a 20 év előtti
pusztító háború
disszonanciája
mi megölte bátyját
az apám is
most a nizzai
promenádon
elgázolt testek
borítják
lábunk több mint
félszázados nyomát
84 halott
köztük 10 gyerek
sebesültek
megőrült a világ
végleg
hogy tűrheti ezt
tovább
háromnapos a gyász
a franciáknál
s Budapesten is
egy író
az író
a hű krónikás
nagybetegen
miután megírt
egy újabb s saját
búcsúszimfóniát
s megnyitotta
az ünnepi
könyvhetet
hősiesen
elment
mondhatni
elegánsan
angolosan
mint ahogy élte
is életét
lelépett
de ó jaj
nagyon is észrevették
észrevettük
mert hiánya máris
hatalmas
bennünk
mindannyiunké volt
tőle tudhattuk
mikor s hol tart a
világ
és benne mi
s hogy lehetne
szebbé tenni
netán
de ő élvezte
s lejegyezte
minden mozzanatát
szépet s csúnyát
egyformán
látva a jó irányt
a lehetőségeket
mikből új valóságot
teremthetnénk akár
iránytű volt
s odaadón figyelmes
mindenkihez
s mindenekhez
ember
a javából
majdnem
„édesapánk”
szép volt
kedves e pé-nk
fiunk
apánk
de már nem lesz
több javított
kiadás
lezárult
egy korszak
felfordult a világ
nem tudjuk
mi jön ezután
újabb gyilkos
teherautók
törnek-e ránk
nem angyali sétányokon
s már nincs is
ki megírhatná
mint egyszer
hogy már Nizza sem
fenékig tejfel
ma éjjelre
még inkább nem
84 meg 1 halott
egy napon
itt és ott
vigyázzanak rátok
az angyalok
az égi sétányokon
meg a harmonia caelestis
s mi is próbáljunk vigyázni
magunkra,egymásra
a göröngyös földi utakon
míg lehet
ebben
a hirtelen
ránkomló
(bár már
egy ideje
várható)
diszharmoniában
az ittmaradt könyvekkel
gondolatokkal mondatokkal
fejünkben, szívünkben
nem engedve át azokat holmi
451 Fahrenheiteknek
sem teherautóknak
oldva a gyászunk
és borzongásunk
