angyalszárny a küszöbön

 dobozban élek és halok

nem ismernek az angyalok

ide be se férnek

szárnyuk kint marad

a küszöbön

s anélkül ők is félnek

itt lakni nem öröm

kalodában a lélek

v-nek

 nem igaz, hogy a szülőről való leválás után (hiátus után) csak (jóesetben) a segités és gondoskodás van. S közte? Két felnőtt ember egyenrangú kapcsolata. ahol még mindig a szülő tudhat valamivel többet (életkori előnyénél fogva) legalább tanácsot adni

Egyébként is, annyira gyűlölöm ezt a szót: leválás. Tulajdonképpen nem is kéne bekövetkeznie. egészséges szülő-gyerek viszony mellett. Egyszerűen csak átalakulunk. az élet fejlődés- v mozgástörvényeinek megfelelően. 

Nem kéne elfordulni, eltávolodni a szülőktől...időlegesen sem

Dupla veszteség

Pótolhatatlan!

kör

 mert minden visszájára 

fordul ha megéred

ügyesedtél majd

elügyetlenedsz

rohangáltál majd

fekszel naphosszat

semmire se gondolva

pontosabban a semmire

bezárul a kör

azaz lezárul

odajutsz 

ahonnan indultál

végül

vége

befutsz 

azaz

betámolyogsz

mennybemenetel

 mária mennybemenetele

valójában akkor volt

mikor jézust megszülte

ronnie

 szinte csak szokásból mentem, vasárnap délutáni dokufilm, nem lehet rossz

bár ezúttal egy zenészt mutattak be aki mellette fest(eget) is, azt hiszem

de engem ezek a képek nyűgöztek le inkább mint a zeneiek,

(ahogy rajzolt , egy egy lényegi vonást húzva) :

szégyen nem szégyen, nem ismertem a nevét Ronnie Wood

pedig a z ismert Rolling Stons gitárosa

sőt  a vezetőjét:  Micjk Jaggert is megszólaltatták a filmben róla

hányatott életet élt, inkább mondhatni veszélyesnek (drog, cigi, stb) 

a tüdeje meg is sinylette, de él és virul, úgy látom fiatal , rajongó felesége és kicsi gyerekei (is) vannak

(persze idővel "megjavult" 

s még csak 73 éves, ha jól számolok

szó szó szó

 szó mely kiált a pusztaságba

mégcsak nem is kiált

suttog

KORÁN KÉSŐ

 háromnegyed négy van

és mindjárt este

hetvenhét éves vagyok

és sötét éjben

s mégis túl korán

(csak nemrég ébredtem)

két maszk

nem félek a haláltól 

bár nem tudom, mi 

de két maszk hozzá 

nem semmi

nem akarom....

 én nem akarom elhinni ( és sokan lehetünk igy), hogy hosszú távra be kell rendezkednünk erre a "ridegtartásra". maszk, személytelenség, távolságtartás...stb

pedig igen :(

nyáron fellélegeztünk, elhittük, hogy szabadok vagyunk, pedig nem voltunk azok (részben ennek a bőjtje van most:(

most már óvatosabbaknak kéne lenni...

megint elzárkózni

életformát váltani

aztán, ha megoldódna a probléma - örülhetünk-

---

én - nem is az öregeket, akik pedig potentiálisan veszélyeztetettek , velem együtt - sajnálom

hanem a gyerekeket (az unokámékat)

de ők szerencsére, bár hordanak maszkot, ahol kell, fittyet hányva a távolságtartásra, ölelgetik egymást! ja kérem a szeretetnek nem lehet útját állni!!!! az erősebb a virusnál (reméljük)

valami készülődik

 a levegőben nyugalom

bár ez csak a felszín

és pillanatnyi

alatta forrongás és robaj -

valami készülődik

nap mint nap

s egyszer csak robban

pilinszkyről kettő plusz egy fő

 

 nagy várakozással ültem a Hagymaház legfelsőbb sorába , maszkomban (itt már nem ült más), a Pilinszky est előtt

a szinpad is tetszett: puritán és elegáns egyszerűségében, a költőhöz illett,,,

még a kezdés is, két szimpatikus fiatal, gitárral, s már éneklik is,,, Pilinszky egyik egyszerűségében is hatásos versét... a dallam bevés, hozzátesz... remek

később is szépek voltak... a dalok, hanem az összekötő beszéd nem autentikus intimpistáskodása szinte elviselhetetlen és méltatlan is a költőhöz, amúgy meg hazug is....olcsó és sekélyes.. szóval minden, ami nem Pilinszky

az majdnem minden mondatban elhangzott hogy "keresztény" költő, bár a konkrétan elhangzó versekben ennek semmi megyilvánulása nem volt, nem is lehetett, hiszen "egyetemes" ahogy egy óvatlan mondatban egymás mellé is került ez a két jelző

egyébként úgy beszélt a költőről (szép, szőke) szinészünk, mintha csupa újszülötthöz szólna mármint olyanokhoz akik életükben semmit se  és egy verset se hallottak volna róla, tőle (s olykor valóban a viccmesélés szinvonaltalanságával) ....nekik egyébként valóban tetszett is , sőt  el voltak ájulva tőle ,

szerintem jobban fel kellett volna készülnie, avatottabb irodalmi forrásokból, hamár "népművel"...s a laza, pontatlan  improvizálást is elhagyni

.....

s a végén a meglepetés is vegyes érzelmeket keltett bennem, bár alapjában örültem neki!

az amúgy is félhomályos szinpad teljesen elsötétedett, és megszólalt a beteg Törőcsik Mari , az Apokrifet felolvasva

kicsit furcsa hangon, de nagyon erőteljesen...

(ifjú szinészünk orra alá rakta a mobilját)

közben egyszer kétszer megállt, mert a könnyektől el-elhomályosodott a szeme...

hát kicsit a miénk is...

ez a felvétel igazán múzeális érték, ajándék

(bár nem tudom, hogy ez-e a helyes módja a közlésének)

én mindenesetre leginkább ennek emlékét hoztam magammal az estről....

idegen arcom

 néha olyan idegen a saját arcom 

(tükörben, fotón),

hogy ismerkedni kéne vele

de nincs hozzá kedvem se 

jól megvagyok nélküle

s a régivel szivembe'

művészet és valóság

 előbb láttam Levitán Arany ősz c festményén az ősz aranyát

és a Vig szinház Cseresznyéskertjének szinpadán 

az örökké hulló leveleket

mint a valóságban!

időben biztos megelőzte....

s azóta is hozzájuk hasonlitom  az őszt :)

teraszon

hát eljött a terraszon ücsörgések ideje 

sose értettem a nagybátyámékat

ugyan mi jó találnak benne

zürichben, genfben, nizzában egyre

akkor még nálunk nem volt ilyen

de már  tudom

jó hogy van hova leülni a napra

s egy kávéra, ha elfáradunk

hálóingben

 okt 27

mára minden felborult

felébredtem 5-kor, fájt a fejem, két saridont is be kellett venni, igy vagy 9-ig fent voltam. aztán visszafeküdtem és aludtam, vagy 1-ig. Ebédet már csak hozattam. Félretetettem  jegyet az esti szinházra (elszigeteltet), 5 után lepihentem , (108as vérnyomással)és  9-kor felbredtem (a szinház 7-kor kezdődött, kb eddigre lett vége. )

hát igy

össze-vissza

együtt és....

 én együtt lélegzem a természettel 

ősszel lehullok minden levéllel

télen mélyeket alszom

de tavasszal

nem tudom

kihajtok?

arcfelismerési zavarok

 köszönnek kedvesen, barátságosan; 

remélem csak a romló szemem  akadályozza meg, hogy azonnal felismerjem őket - 

s nem valami más (kór-ság) (arcvakság)

elcsúszás

 mindent a maga idejében

jól van. nincs mit tenni...

miért is akarok vetni?

mikor már aratni kéne!

unokám a (7 éves) segédszerkesztő

 egy ismerősöm küldte msn-be:

Gratulálok!Grecsó mesél az unokáról, sokat és jó!t Valóban nem semmi kisemberke lehet

(Persze Timit is emliti:)

utána néztem a filmnek, valóban a 2 3,4 perctől másról sincs szó, mint unokámról, aki jobb hiján s kényszerből home officeban dolgozó fószerkesztőanyjának segédkezett az iró legújabb s ezúttal gyermekverskötet szerző ifjú apának, mint célközönség is, de Vince nem tréfált, nem játszott , nagyon komolyan vette a feladatát, birált és javitási kiegészitési módozatokat ajánlott (azt én is észrevettem már, hogy nem enged a 48-ból és nagyon preciz meg következetes...)

most elhangzott, hogy nagyon OKOS is. igen, az is :)

"... érdekes módon volt egy segédszerkesztő... a Turi Timi az én szerkesztőm mindig. Nekem a Verában is rengeteget segitett, és a Verában is nagyon sokat jelentett, hogy ő nem csak remek szerkesztő, de édesanya is. És ennek a szempontjai akkor is előkerültek, és nagyon, olyan dologban győzött meg, amikor azt mondta, hogy ne haragudj, ezt édesanyaként én most letenném, ez nem létezik. És ez akkor olyan hatásos volt, tehát felülbirált, És őneki a Vince fia hét éves volt, amikor ezt a kötetet leadtam, és hát neki meg nyilván otthonról kellett dolgozni szegénynek, ami hát maga a "gyönyör"...ez az otthoni munka (...) s ő meg azt birta kitalálni, hogy "na akkor jó, gyere, te leszel a lektor-segédszerkesztő. "Nagyon okos srácról van szó, a Vári Vince nekiállt segédszerkeszteni, és ő remek ötleteket mondott, és mindenféléket javasolt, engem meglepett, hogy milyen konzervatív dolgokat. És kiderült, a Timi mondta nekem, hogy a gyerekek nagyon konzervativak. Pl volt egy Évsoroló cimű vers benne, az első vers, és nem minden hónapnál volt ott a hónap neve, mert ugye hát nehéz volt, nem jött ki a rimben, meg még mit tudom én. S teljesen kivolt a Vince : "na de hát ez melyik hónap?" S akkor mondom neki: Vince - mert ugye konzultáltunk, ha már segédszerkesztő -, hát látod, hogy előtte április van, utána meg június, hát akkor melyik? Akkor se! Nincs ott! És igaza volt,. Na jó, akkor beletettük, akkor át kellett irni az egészet. - Akkor de a vége nincs előkészitve! - közölte velem. A "Belefér egy pici szivbe" a kötet cimadó verse, és előtte kéne még valami, mibe fér még bele, belefér egy pici holdba, tessék, irjál egy ilyen cimű verset. Jó. És akkor irtam.

- Akkor elég határozott segédszerkesztőveklvolt dolgod.

-Abszolut, abszolut.

Állitóag az óvodában is igényelt szabadságot, mint segédszerkesztő, de ott ezt nem annyira dijazták.

Mindenesetre találkozgattunk utána, játszótéren is, tényleg nagyon édes volt, hogy mennyire komolyan vette, és mennyire büszke volt magára - mert ő azért mégis csak célközönségként és nyilván a home office okozta gyönyörből , de azért mégis csak egyszer ott találta magát egy ilyen munkafázis közepén.

napszomj

 úgy falom a nap utolsó sugarait

igy őszidőn - télhez közelítve

mint ki levegő után kapkod

légszomjjal küzdve

"az új falak tövében"

 igen, mondta versvándor, ki megtette Radnóti után, nyomán, a bori abdai utat... mintegy vigaszul? az új falak tövében,  (a könyvtárban) felhangzottak a versek, miket a halál torkában irt... vagy 76 éve

na dehát lehet-e ez vigasz?

én ezeket a verseket belülről hallom (hallgatom) (akárhányszor) és nem "produkcióként",  előadásként.. hanem megszenvedve...

zárásként a filmből az utolsó részletben , mi Abdában készült, s hol az ő szeméből is kigördült a könny, egy  verszenésitést hallhattunk aláfestésül..hol azelőtt az angyal állt a karddal, talán most senki sincs

tán a zene hatására is, teljesen felkavarodtam

muszáj volt "elszaladnom", ahogy s később szemrehányásként irta is nekem...

sőt lent a bicikliknél, kicsit várakozva (nem tudom mire) mikor egy ottani résztvevő kedveskedve és érzéketlenül, sablonosan jópihenést kivánt, ráförmedtem, ki beszélhet itt , mit beszél itt nekem "pihenésről", egy ilyen felzaklató est után...(s ráadásul még 7 se volt)

hova mentem volna , mint az emlékjelhez ahol ugyanolyan kavicsok vannak, ugyanolyanok mint az abdai emlékműnél, a mi halottaink emlékére, apáméra is.... s ott leültem kicsit "megnyugodni"..  "pihenni"? sose fogok!!!!

?!

 na és mi van, ha végül mégis a virus győz?!

több mint milliónyi számára már megtörtént!

és ez a szám nap mint nap emelkedik!

teher nélkül

 nem gyűjteni kéne

hanem osztogatni

mindenem szétszórni

teher nélkül menjek

oda, hova úgyis

semmit se vihetek

hárman egy érdekes amerikai költőről

Frank O' Haráról beszélgetnek, két forditója  Krusovszky és Gerevich  és   meg lányom mint a kiadó főszerkesztője

(sajnos ő nem igen jutott szóhoz, mint szerette volna mindenesetre remekül reagál s viszi előbbre az igazán tartalmas  beszélgetést

mi két kedvenc vers elolvasásával zárul, de szeretnénk többet is elolvasni tőle s ez is lehet a cél

pedig életében alig jelentek meg versei, ezeket posztumus szedték össze

inkább csak a művész világban volt ismert, 

sajnos 40 éves korában kettétört élete, s igy karrierje egy baleset következtében

rendkivül friss, közvetlen, eredeti hangja... állitólag maibb a mainál, és szinte szerencsénk hogy most ismerjük meg, nem az ő idejében, mert akkor még, a hatvanas években., nem biztos hogy szinkronban lettünk volna vele...

ősök a máglyán

 kavarognak bennem az ősök

micsoda előkelő társaság

rabbi, orvos, iró, jogász

közgazda, konferansz és tanár

én is, az csak voltam már

akárcsak ők

de még vagyok valaki

őket összegyűjteni

ropog a máglya

nem éghet el

mindenki!

siránkozás mosolygón integető intermezzóval

 az étteremben kisebb tumultus állja utam, a pincérek egy rakásban, mögöttük babakocsi, benne sirdogáló gyerek, apja fogja a kocsit...

megállok én is... gyönyörködni meg sajnálkozni (miért nyöszörög?!) apja mondja a gyereknek integessen, s ő egyből, mosolyogva integetni kezd nekem! fantasztikus! milyen kedves ! (ez családi vonás - teszem még hozzá a mosolygó apához) de máris a kisgyerek ugyanúgy, ugyanott folytatja a nyöszörgést..

nyilván türelmetlen, azt akarná, tolják már ki,ez meg is történik

s én azóta is gondolkozom...

micsoda hallatlan fegyelmezettség, szófogadás van ebben a csöpp gyerekben...

hogy hátra tudta rakni a siránkozását, amikor parancsra integetni kezdett, és még mosolygott is hozzá

s micsoda nevelési bravúr...

álmok - tanulsággal

  S.W:T. bejegyzéséhez (Szegedi emlékek) irok egy kommentet, és közben eszembejut éjszakai álmom, mi a valóság megismétlése volt

baráti borozásra hivott

s ez egyszer már megtörtént Szigligeten, persze nem mentem, el 

most? ez is eszembe jutott... (még álmomban is !) nyitva maradt a kérdés

...

egy valamire emlékszem még álmomból, lényegében erre ébredtem riadtan, úgyhogy ez megmaradt előszörre is

egy kis öregasszony összecsuklott az úton, de úgy, hogy szinte össze voltak gabalyodva a végtagjai, s szó se lehetett volna arról , hogy fel tudjon állni...:(

***

tanulság: addig járj, mig tudsz? addig menj , mig hivnak?

kórista dinasztiánk

 lányom újságolja az esti telefonban , hogy képzeljem a fia  azaz az unokám beiratta magát kórusra

no, én lányom előzményei után ezen egy csöppet sem csodálkozom, mert ő is maga iratta be magát az ovis tornára, sőt lehet mondani még a bölcsődébe is, annak idején (illetve előtte!) szabályosan besétált....

nos unokám helyesbit, mert olyan pontos, hogy csuda, hogy tulajdonképpen nem is úgy volt, mert a felsősök között nincs elég kórustag, és rájuk kérdeztek, na mindegy ,persze ő egyből jelentkezett (azt hiszem egyébként ő bármimre jelentkezne (amennyire hiperaktiv és lelkes)

mondtam , nagyon örülök mert öreganyád is (mármint én ) kórustag voltam, persze akkor még nem voltam öreg) de még egyetemistaként is....

sőt az anyukája is, és olyan szépen átéléssel énekelt mint egy kis angyal

ez egész felvillanyozta,,

s reméli, hogy majd ő is....

egyből bele is kornyikált a kagylóba

mondtam neki, hogy nagyon kell figyelni a dirigensre, csak úgy énekelni, nem össze-vissza,

tudja (mindent tud! :)

(de jut eszembe azt mondják ,járvány idején az ének veszélyesebb mint a beszéd, jó lesz vigyázni azzal a nagy lelkesedéssel! vagy maszkban énekelnek.?..az meg milyen ?! :(  )

***

jut még eszembe apám meg (unokám dédapja) az Operaház kórusában énekelt, akkor ez már egy egész kórista DINASZTIA! :)

kairos

 remélem, hogy ezt élem ( legalább olykor), csak nem tudtam róla

mert csak igy érdemes

most olvastam egy Rhodosz szigetén élő nő cikkét erről, az idő két aspektusáról , az ismert a kronos (a lineáris) és ez az izgalmasabb, igazabb: a kairos

aminek egyszerű, a természetből kiolvasható lényege van:

mindent a maga idejében kell tenni!

ez a dolgok igazságának pillanata

ha csak a kronoszt ismernénk, a létezés mérhetetlen frusztráció lenne

aki megtanul kajrosban élni, az nem fél

mert a szellemre figyel, s nem a múló matériára,  ezért nincs értelme az anyagba kapaszkodni,

hanem a múlhatatlanba, az örök szellemibe, az igazságba (ebben feloldódhat a halálfélelem )

a kajros az alkalmas pillanat, a dolgok megfelelő ideje

a szellemmel átitatott autentikus létezésé - lehetőség és felelősség

az önátadás a kapu ( a nevezetes névtelenség,  a tücsök-halhatatlanság  az eredmény)  (!)

MINDENT A MAGA IDEJÉBEN!

nézd a természet ciklikusságát, éld a legyen meg a te akaratod önátadását

az egyetemességet érdemes szolgálni

s tudni elengedni...

álom

 a szomszédasszonyom az ajtó résén benyúl, s pár aprópénzt nyom a kezembe (nem értem, miért,de mondja csak fogadjam el, az enyém (tartozás?)  Ez  megismétlődik. később be is lép. s két hányódó nylontáskét felvesz az ajtó mögül, s felakasztja a falra. Miért teszi? elég piszkos a járólap, szégyellem...

(a valóságban  (megnéztem)nem piszkos, és nincs is szög a falon, se táskák széjjel - szerencsére)

anyu és a barátnői

 kedvesek voltak

mosolyogtak elnéző

szeretettel,,, nénik...

már mind a föld alatt

de bennem valahogy

igazaknak megmaradtak

szeretném hinni

hogy valahol

újra együtt vannak

beszélgetnek, kávézgatnak,

mosolyognak...

boldogok

álom

 egy kerekesszékben tolják Oné S. E-t...fehér ruhában vannak... én elfele megyek, széles lépcsőn fölfeéá,de meglát, és odaszól... s én vissza is fordulok

kb 2szer 2sort idéz, angolul, tán Shakespearet? . és mondja ez analógiában van velem, rám vonatkozik, de nem értem, közelebb megyek, elismétli (de most se értem...sajnos)...

(ő angol tanár volt... s mindig figyelt rám - és olykor idézett is, de nem ezt!)

forditva

 múltkor a könyvtárban viccelődve mondtam a liftből kilépve

jó ez a lift, a tükre megmutatja, ha rosszul gombolom be a blúzom

a napokban később vettem észre, ezt a lift nem mutatta, hogy a nadrágom forditva vettem föl, az elejét hátulra

de nyáron is a szép új ruhámban is volt egy ilyen esetem, túl mély kivágás a hátamon, merthogy azt is forditva,,,,

azt mondják, szerencsét hoz

mi ebben a szerencse?

hacsak nem az, hogy "még " észreveszem!

semleges ösz

 ez az idő olyan semleges

én is az leszek

független

mindentől és

mindenkitől

egykedvű

mig lehet

de közelit már

a téli kemény

hideg

névsor, 1955

 két példányabn is megkaptam ezt a becses dokut, először Vera, az archivum vezetője küldte el ,mihelyt leszkennelte (aztán egyikünk, az utolsó....a névsorban, aki segédkezik az archiválásokban Szegeden) )

ez egy névsor, ahogy gyöngybetűimmel felirtam, és elsőként be is irtam a nevem...

chéder órákra jártunk, Schulmann bácsihoz, és úgy látszik,  kaptunk egy ingyen olvasókönyvet, nagyon szerettem, piros volt és játékos-képes

majdnem én voltam a legöregebb, ahogy látom ...

s meg is lepett az 1955-ös nyári dátum, én korábbra tettem volna ezt az időszakot (de persze, jártam ide korábban is!) (ma a kinai van a helyén)

bár halvány a doku,

jó volt kibetűzni a neveket, minden gyerek zsidó, hihetetlen... (hová lettünk) (Báron Zsuzsi él még itt Makón)

Az alábbiak felvették az ajándék héber olvasókönyvet_

1. Gonda Júlia

2. Löwy András

3.Múncz László

4.Grünhút Éva

5.Schwarz Tibor

6.Klein Gyula

7.Klein Magda

8.Baron Zsuzsi

9.Baron Imre

10. Klein Judit

11.Müncz Ágnes

12.Wiesenberg Anna

13. Wiesenberg Kati

14. Schwarz András

15. Diamant Tibor

hol vagytok ti régi játszó- s tanulótársak?....

***

örömomben rögtön válaszoltam:

Kedves Vera, de meghatódtam... Schulmann bácsihoz jártunk chéderre, emlékszem is az olvasókönyvre, piros volt, és ablakos a teteje, képes.... és ez a saját irásom(írásunk) :)

NAGYON KÖSZÖNÖM! 

puszi: juli

u.i. utóvégre nem csak az ösökkel kell foglalkozni, hanem magunkkal is? :)

és a válasza milyen igaz! :):

Igy van, hiszen egyszer majd mi is ősök leszünk:-)

bóbiskolunk

 fáradt a nap

velem bóbiskol

az előbb rám szólt

egy biciklis

majd' elütött

ne aludj már!

igy tegezve

ma igy szokás

de a napra

nem mert

rászólni

magázva se!

kenyerek

 zsiros kenyér, lekváros kenyér, vajas (azt hiszem), ritkábban cukros (még ritkábban, ha kifogytunk másból, mert tudtuk, rontja a fogat)

én mindent szerettem, távolról sem éreztem volna , hogy éhezem, egyáltalán nem , vagy hogy lehetne másképp is

néha rácsodálkoztam az iskolában egyesek gazdag uzsonnájára vastag  tojásos kenyerére (utólag jöttem ré, hogy az egyszerű  rántotta volt, de meg nem kérdeztem volna, mi)

mikor elsőben elő lehetett fizetni valami tejes, darás pohárra, mindig egy szegényebb s soványabb lánynak adtam persze titokban  (én utáltam)(a tejeskévét is otthon, attól szédült a hasam..ma is)

néha este mikor úgy éreztem még éhes vagyok, s valami finomat ettem volna, anyám tojássárgáját kevert el cukorral

volt más édesség is: süritett cukrozott tej, az amerikai csomagban kaptuk, imádtam, kiszúrtam a konzervet s úgy szopogattam ki a tartalmát, bár néha azt is kenyérre kentük (sőt anyám még a szőlőt is kenyérrel etette volna meg , de erre mégse tudott rábeszélni, hiába énekelte hozzá: lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér)

a kenyér fontos volt

nem hiába még a deportálásban ez volt az első mondatom: mami, kenyér, (persze ott...minden nélkül is 

jó volt, ha volt)

---

egyébként: mikor éves orvosi vizsgálataink voltak az  iskolában , mindig ez volt a sablonszövegem: közepesen fejlett, közepesen táplált

nem rossz az a közép (arany!:)

----

jut eszembe, a menzán mindig megkérdik, kérek-e kenyeret az ebédhez soha

(ha egyszer  van más,,,)

átaludni

 jó lenne tudni

mi ébreszt fel

szinte óránként

s aztán mi altat

vissza - jóesetben

de azéert

szeretném 

egyszer

végigaludni

az éjszakám

estétől

reggelig

egybe

mint régen

de semmi se

lesz

már úgy

mint régen....

tudom

maszkügy

 -Hogy mehettem be a postára maszk nélkül?! - csapott rám ismerősöm, menetközben, hátrafordulva, megvárva, hogy kilépjek a postáról, hogy ezt a leteremtést közölhesse velem, (már vagy egy éve amúgy nem beszéltünk egymással!) - olvastam a hasonló tárgyú dühös  szösszenetété  tegnap a fb-on,,,

én csal 1 mpre ugrottam be (üres) postafiókomhoz, oda lehet... -

kibújt a szöge a zsákból , 5 pesti hozzátartozója covidos

nagyon sajnálom tényleg, de Pest más - tettem hozzá

s egyből az enyéimre gondoltam, szorongva...

de azért mégha tartunk is a vidék felzárkózásától, nem kéne ölni egymást fúriaként  vagy kápóként maszk ügyben (ami amúgy se mindenható)

álom

egy öreg (zsidó?) nénivel sétálok az utcán (Szegeden?)egy rozoga ház előtt, látva a kapu küszöbét, emlékeztet rá, mikor egyszer felbotlottunk egy küszöbben

s mondja, hogy ide fog költözni a főutcára, a sarokra (Kárász?)  egy felújitiot ház  felújitott lakásába, s a hozzátartozóihoz lözel

örülünk

mostanában sok régi házat újitanak fel - konstatálom

kár, hogy korábban nem 

"elszaladtam"

 elszaladtam

mindig el

mert sose akartam

lezárni semmit

csak

le

beg

tet

ni

36 ÉVE

 átaludtam lányom pontos születésóráját.... 

bezzeg annak idején, 36 éve, jó korán fent voltam és izgultam. be se vettem a nyugtatót, amit az ápolónő az éjjeliszekrényemre rakott - nehogy megártson születendő gyerekemnek (pedig ártalmasat biztos nem adtak!), akit reggel készültek kivenni belőlem, sessióval, ahogy hivatalosan mondták a császármetszést.

merthogy nem nyiltam, de hogy is nyiltam volna , amikor még napok voltak a kiirásomig....

mindegy

vártam és izgultam. előtte való nap hosszan  tárgyaltunk az aneszteziológussal

anyunak meg persze nem mondtam semmit, ne aggódjon

a szülész orvosom , ki igy döntött, félénk kérdésemre, mi lesz holnap, cinkos mosollyal azt felelte, semmi, csak 

családanya lesz

(ez jól hangzott, bár kissé valószerűtlenül  vagy inkább hihetetlenül, de hittem benne!)

este zuhanyozás után szinte sirva búcsuztam a nagy hasamtól, úgy megszoktam. jól megvoltunk, mégha már kezdett nyomi is a szegycsontomnál

toporogtam az ágyam körül hajnaltól, s vártam hogy vigyenek a műtőbe

kicsit mintha meg lettem volna fázva ,  náthás voltam. ezért a biztonság kedvéért lábamra húztam egy zoknit (amin már szült tehát tapasztalt szobatársam jót nevetett)

elvittek

vártunk

s csak úgy mellékesen megkérdezte a bába, akire biztak, mi legyen a neve az újszülöttnek

Tamás - vágtam rá határozottan

na és ha lány lesz

kizárt, erre egyáltalán nem számitottam. olyan élénken, erősen rugdalózott bennem az én leendő gyermekem, hogy csak fiúnak (estleg ikreknek) tudtam elképzelni (nem tudtam, hogy a fiúk lustábbak?)

Timea mondtam - mellékesen és bizonytalanul

aztán arra ébredtem, (ha egyáltalán aludtam közben mert minden beszédet hallottam - tán mégis be kellett volna venni azt a tablettát )  hogy az orvosom hangját hallom

megmondhatják neki, hogy kislánya van

már nem kellett megmondani

hallottam minden korábbi beszédet is, pedig altattak, a számba mélyen tett valamivel...

mindent éreztem

s érzek ma is

anyának lenni új időszak

mintha magad is megszülnéd

elszakitottak a gyerekedtől, kiszedték

s örökre benned maradt

kitéphetetlenül

s te benne vagy a DNSeddel tényszerűen - felerészt

ő nincs benned igy

majd csak az ő gyerekével, gyerekében

immár 8 éve igen

és igy tovább....

ez egy kis örökkévalóság

levelek hullása

 figyelem az őszt

levelei sárgulását

hullása sorrendjét

lassú folyamat

az utolsónak

vajon milyen

lehet

végignézve azt

a rengeteg hullást

lehet hogy várja már

hogy a többiek után

leessen

maga is

álom

 egy galériában  vagyunk, körben képek a falakon, tán Alföldi azt mondja, megvehetők 25000től kezdve, és rajzolhatjuk is

én egy csónakot rajzolok, benne mintha József Attila ülne,   nagyon markánsan, meg egy öregember meg még valaki, de takarásban

mutatom A-nak, jó, és kihajtja, mert kettébe volt hajtva a lap, észre se vettem, jó a rajz (sokkal határozottabb, erőteljesebb, és több vonalból áll, mint amiket szoktam halványan s vázlatosan  rajzolni)

mig a nap süt

 mig a nap süt

boldog vagyok

maszkom levetem

szembenézek vele

nem nagyobb veszedelem

mint ez a virus

idelent

dérynét otthagytam

 sokat vacilláltam, elmenjek, ne?  azért érdekelt egy Vidnyánszky rendezés....

200 Ft volt a belépő (jelképes) s ez valami (Déryné akció - alias népművelés)  megkiséreltem egy szélső jegyet a 12. sorban, a mellettem levő ülés ugyan kimaradt, de aki utána ült, szaporán köhögött (végig a maszk alatt) na én rögtön el is ültem, legfölülre, szélére, jön valaki, köszön csókolom, megismer? hát nem (én senkit nem ismerek meg maszkban, nem is értem engem meg hogy) kiderült hogy a holnapi Radnóti emlékműsor előadója, (a hős versvándor, aki megtette Borból az utat (részben apámét is)már ma eljött Makóra (reggel 10 kor előad egy gimiosztnak u.i.) Örültem neki, mondtam feltétlen megyek  este (ezt már irásban is megigértem) de a darabot szünetben otthagytam

nem tudtam egyszerűen elviselni, se a darabot, se a rendezést, se a szinészi játékot....

érdekelt az az online beszélgetés is amit O'Haráról folytatott Timi a versforditókkal,,,

de közben szétesett a mobilom, szóval mindenképp haza mentem,,,,

nem kinoztam magam tovább (ál, ripacs) Dérynékkel (tán ez volt a 3. ilyen esetem)

egyetlen egy meghatóbb jelenet volt, amikor a gróf szerelmet vall a )félig elutasító Dérynének

de hogy Kassán mi történt, ahova leszerződtette, örök titok fedi

(azt csak Herczeg Ferenc tudja, meg akik még ott maradtak, bár sokan eljöttek eléggé), Makón nem lehet mindent eladni, még 200 ft-ért se)

finita

 kész, vége

észre se veszed

pedig igen

azt hiszem

meg is írták

már régen

 -

de azért küzdünk

mindhalálig

igen!

önmagad

 az idő nem számit, 

az elvárások sem

ahogy sokáig  hitted:

egy tanárnőnek kell

előbb meg gyereknek

aztán egy anyának

nyugdijasnak...

mindig csak

igazodtál

engedd már el magad

s légy csak önmagad

legaláabb mint nagyanya

unokád is azt szereti....

ha önmagad vagy

senki más

egy kispajtás

s pláne nem

egy elavult

előirás...

álom

 az utcai átkelőnél egy rudat kéne felállitani, 3 lyukat ásni körülötte, kereken, fémmel körbe, kettőt nagyon rossz helyre, túl távolra s nem szabályosan tettem, s félek, beleesik valaki, próbálom földdel betömni...

zavartalan napozás

 zavarnak a zajok, még és már mindig

a menza egyre hangosabb morajlása, mikor fokozatosan megtöltik a diákok

megvártam, mig kiürül...

leültem a napra, egy teraszra, a kávézó elé

hárman is megkérdezték, hogy napozok?  pedig a napnál is világosabb volt, hogy igen

(lányom szerint is biztos örülnöm kéne, hogy ennyire s ennyien érdeklődnek irántam :)

igaz, a kávé nem is volt olyan fontos, mint az éltető napocska. pláne hogy az előttem ülö félig hátrafordulva mondhatni beletüsszögött (dejavuk)

itt van előttem még a fele, de legalább ürügy a napozásra, amig el nem tűnik a szemközti bástya hotel fala mögött - maradok

a hangos nevetések (vihogások, röhögések is zavarnak,

de a nap jó

hermina hindel ungar

Hermina Hindel Ungar  második nagynéném

Bárány (Ungár) Irén  dédanyám - anyja  (Ungar Mária)testvére

1852 junius 14-én született Aradon!

apja: Móricz Móshe Jehuda Falk Ungar

és Mária Ungar (Back) lányaként

további testvérei Dávid Ungár

Teréz Ungár (férje Spitzer Jakab)

Hermann Tswi Hirsch Ungar (1855 október 14) (feleség Róza Ráchel Ungár)

sajnos szinte csak nevek, születések... ismertek (eddig)

de kiderült, hogy ARAD is belépett a helységekbe 

(csupa jelenleg határontúli magyar)

natessék Trianon, a zsidók épp úgy elszenvedték, nem tudom, miért piszkálják ezzel is őket!

finálé?

 maszkban eltakarva

homlokig

egyformák mind

várjuk a

végitéletet

meghajlunk

de ki tapsol?

s kinek?!

álom

 F.M. elkérte a piros bevásárló kosarat, és eltűnt vele (az iskolámból?) már becsöngettek..se ő se a kosár sehol, pedig nem is szokott hiányozni se. valaki talákozott vele, az utcán, kosarastól,de semmi különös nem volt rajta, jókedvű is volt.(Próbálok érdeklődni felőle a portán, ami tele van gyerekekkel, különböző beosztásban voltak ott,  de nem sokra megyek velük, fölöttébb bosszant a dolog... (mint mindig , ha átvernek)

felkészülés

meghatározhatatlan ideig tartó együttlétre

jó hogy (rossz vagy nem de) szokásom, hogy végignézem a film vége után a leúszó stábot, hallgatom a filmből megmaradt zenét, nem tudok rögtön váltani a hétköznapi valóságra a film világából (különösen nem egy ilyen részben álomszerű film után..ahol sokáig nem tudni mi a való és mi a képzelet,,.mert igy utolsó kiirásként láttam,  hogy a film cime Halász Péter 72-es lakásszinháza egyik darabjának cime (érdekes....csak kétszer játszották, a cim megtetszett a rendező Horváth Lilinek, s némi tartalmi  kapcsolata  van is azzal az előadással, mit egyébként csak elmondás alapján ismerhetett) (egyébként meg kell  mondjam, az egész filmben a cim volt a legjobb)

a másik (számomra) érdekesség:

épp ma egy élő adásban a 92 éves örököspedagógus és előadó D T mondta, hogy egy vers (de tulképpen bármi mű)  befogadásakor mindig ott kell lennie a kérdésnek, mit mond ez nekem, mennyire vagyok én benne, kivel , mivel tudok azonosulni stb

különösen az elején nagyon rokonnak éreztem a szituációt is meg a főhősnőt is, később ez (a racionalizálódással együtt )csillapult

de szinte végig feszültségként ott volt ez a játékos kérdés, mi a képzelet s mi a valóság, mi a hazugság és mi az igazság

nagyon tetszett a főhősnő (Stork Natasa) rejtélyes alakitása, mimikájának visszafogottsága s mégis sokszinűsége

a férfi főszereplő (Bodó Viktor) egysikúbb volt, de erőteljes és szuggesztiv

végig élveztem (volna) a filmet (ha a maszkomtól időnkémt nem fogott volna el a bezártság és fulladás hányingeres rosszulléte.... )

a vad magánya

 vadóc voltam

egyenesen vad

nem simultam

nem engedtem

semminek

senkinek

szeliditésembe

mindenki

belefáradt

csak én nem

én tartottam

magam

önmagamhoz

de mi az az én

egymaga

senki se

semmi se

minden isten

 mikor szerelmes voltam

közelebb álltam hozzá

mert mindig más alakban

de őt szerethettem 

bennük

már tudom

a szerelemtelen évek

istentelenebbek

is

nincs igazi

otthonom

szeretnék újra

szeretni 

valakit...

vagyis 

téged is

vele

Istenem

segits!

Vagy láthassalak meg

a napsugárban

egy nyíló virágban

egy gyerek mosolyában

a szivárványban

a világban!

hiszen ott vagy

mindenben

mindenütt

Klimt és Schiele

a film több is és kevesebb is volt mint  vártam

de tán mégis több, e két festő volt a vezérvonal

de igazából megismerhettük a századfordulói világot, a szecesszió születését. a nők előtérbe kerülését. a freudi pszichoanalizis világát , s nem kevésbé az atonális felé menő zenét....

végül is pluszt , rengeteg ismeretet kaptunk, s közben gyönyörködhettünk a két festő elementáris műveiben, némi elemzést is kaptunk róluk,és megismerhettük életüket

látva a bécsi képeket Kassák nyomán (Én láttam Párist és nem láttam semmit) eszembe jutott "Én láttam Bécset és nem lááttam semmit"...:( (pedig hányszor is jártam, sőt laktam ott!)

/egyébként a budapesti Szépművészetiben később jóval láttam mindkettőjük kiállitását (nem is olyan régen)

monet és a vizililiomok

 van egy szeretett bekeretezett repróm, még anyu vette

még itt a panelban is fel van téve az előtérbe, a két szobaajtó közé...egy Renoir női portré   fölött

most már nem keverem Monet és Manet nevét

e film óta, tudom, hogy csakis Monét ábrázolja, miközben szeretett vizén egy hajóban (a bárkájában)  fest (s Manet festette)....

u.i Monet a viz (a természet, a virágok, a vizililomok )szenvedélyes szerelmese volt)

erről szól ez a csodálatos film  is

amiből muszáj volt fotókat is csinálnom, amig rém nem szóltak, hogy nem lehet,,.

(úgy nyúltam a mobilhoz, mint ahogy az utcán szoktam, ha egy szép természeti részletet. virágot látok)

a képzőművészeti nap alkalmával láttam a filmet (négy is ment)

s még egyet fogok Klimtről és Schieléről

most pihenek ill időzöm  a Monet hangulatán

rá se ránts!

 csúfoltak?

elfeledted!

bántottak?

már nem fáj!

minden elmúlik

egy idő után...

ne bánd!

csak várj!

(és rá se ránts!)

a posta előtt

 okt 9

a postára tartok, lekanyarodok felé. egy férfi előttem,  lassit, de nem megy be, hanem elmenve a szemétláda mellett,  megáll a mögötte falhoz támasztott biciklinél, s a z elülső csomagtatóba rakott nylonszatyorba belenéz, majd megemeli, s már vinné is el, ha nem szólnék rá, hagyja csak ott, nem az övé....hátranéz, s szó nélkül tovább megy

a postán hosszú sor áll, kiderül, hogy a legelső asszony hagyta kint a holmiját a biciklin, mondom neki máskor ne tegye, mert....

nem is gondolta volna, csak épp beszaladt...

mi volt benne?

hús

hm... elnézem, igazán jóltáplát, vörösre festett hajú asszonyság...

az a férfi fölöttébb sovány volt...

azt hiszem ez volt az első és utolsó alkalom, hogy beleavatkozom a dolgok menetébe...

(a felsőbb igazságszolgáltaltásba)

hol a vége

 nem látom a végét

mondják

a pestis és

spanyolnátha után

fellendültek

a művészetek

várom

mi lesz

(megérem-e)

önellátó H.K.É.

 azt mondja T.B. buddhista előadó, hogy mi magunk küldjük vissza magunkat, ha úgy véljük, még dolgunk van itt a födön

ha ez tényleg igy működik, én halhatatlan leszek ! :)

a régi otthon

 néha megcsap

egy fuvallat

csak képzeletben

régi otthonom

kóbor szele

a nagy terekben

miben száguldozhat

szabadon az emlékezet

az a rengeteg holmi

itt összepréselődve

egy szűk lakásban

bújdokol most

felfedetlen

de egész hátralevő életemben

a régi házban bolyongok

szétfoszló emlékeimben

beszélgetés egy makói zsidó fiúról

 okt 6

igen, egyszercsak ezt mondta a Nyáry a Pulitzerről szóló könyv megbeszélése közben

mégis érdekes, hogy ha nincs ez a makói zsidó fiú akkor tán az amerikai szabadságszobor sincs

legalább nem tagadták le hogy zsidó, mint manapság nagyobb  embereknél szokás (a gyarlóbbak nyugodtan maradhatnak azok)

érdekes volt a beszélgetés, irójára Wisingerre (egyébként azt hiszem ő is zsidó) még tévés korából emlékszem, meg arra, hogy ákárhányszor Pesten szinházban voltam, (hatvanas, hetvenes évek) ő is (a feleségével)(gondolom, ezen alkalmakon kivül is, hogy én mindig láttam)

mostanában (szépo:) iróvá avanzsált? irt könyvet Szentgyörgyiről, (mint kémről egy krimit?) Neumannról (pedig megbukott annak idején fizikából) s most Pulitzerről (ez legalább közel áll eredeti foglalkozásához, az újságíráshoz), de ezek vállaltan dokumentumregények (ami ugyancsak nem áll távol az ujságirói mesterségtól) nem értem miért kell most kikiáltani hirtelen szépirónak(?) (mert az Athenaeumnál jelenik meg?)

úgy látom rajta mély megelégedéssel sőt némi eufóriával tölti el ez a váltás

jó ilyet is látni

egy tátott szájjal mosolygó boldog embert!

az ellenség

 még meg se születtem

máris szövetkeztek ellenem

micsoda idők!

hol egy baba is

ellenség lehet

s ez igy ment tovább

ha jobban belegondolok

sose voltam teljesen

elfogadott

"egy intelligens szabotőr"

mondta rám

a tornatanár

ki sose csatlakozott 

a hadhoz

párttitkároknak nem

köszönt

becsukta az osztályajtót

s tanitott pallérozva vadon

szabadszellemű műsorokat 

csinált a rabság idején

nyakra-főre

de aztán elfeledték

egy-kettőre

már csak egy

rosszul közlekedő

nénike

néha megkérdezem

egyáltalán

vagyok-e

meghagytak

annak idején

véletlenül

tán csak mert

szőke voltam és

kékszemű

de mára megőszültem

szemem hályogtól kopott

vajon a föld

befogad-e

vagy ellenségnek 

tekintve

kivet?

de még itt vagyok!

s tán még leszek...

elgondolkodtató

 elgondolkodtat valami

magas vérnyomás, kóros elhizás , keringési zavarok stb

nem karban tartott betegségek

a covidi halottak közt kiemelik, hogy mennyi krónikus betegségük volt

de hát miért?!

miért csak most derül ki rosszabb esetben (s az esetek többnyire rosszabbak)

miért nem  kezdtek azzal valamit, miért nem gyógyították, időben

mintha csak várták volna, hogy rácsapjon  covid?!

(van válaszom, szomorú)

álomtöredék

egy művészettörténeti albumot nézegetek

három hegedűt meg egy csellót...

mi menthetne meg?

egy vonósnégyes!

büszkeségem

 büszke vagyok a lányomra, na

arra amit csinál elér, és arra is, hogy ő mennyire nem büszke rá

pl egész véletlen látom, hogy a mai ÉSben is ,megjelent egy tárcája (csak holnap tudom elolvasni, megvenni)

ma van a Margo dij átadása, 10 jelöltből az általa szerkesztett magvetős könyv lett dijazott Harag Anita: Az évszakhoz képest hűvösebb

s épp a minap nyilatkozta Timiről... 

"...Turi Tímea, a kötet szerkesztője is sokat segített a novellák sorrendjének megtalálásában. Most már nem tudom elképzelni, hogy ne a Családi anamnézis legyen az utolsó novella például. "

ő vette át a dijat  Anita távollétében

egyébként tavaly is Timi szerkesztett könyv lett dijazott, sőt lehet mondani hogy felfedezettje? 

hát igen.....

és egész véletlen veszem észre (mert erről se beszélne, pedig tudja , hogy mennyire sziven viselem a saját publikálását is, mert mintha kicsit héttérbe szorulna nagyon lelkiismeretes (fő)szerkesztői munkája miatt (mellett,alatt) ): tárcája jelenik meg a holnapi ÉSben...

*****

--- most tette föl a Margó dij hirét, s szerénységére mi sem jellemző jobban nem az ő képével.

s ezzel a szöveggel:

Egy éve a Margó fesztiválon mutattuk be Harag Anita könyvét, ma pedig ugyanitt megkapta a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat. Akkor tömegben lavíroztunk, most biztonságosan kevesen lézengtünk maszkban. A világ a feje tetejére állt ez alatt az év alatt, de olyan jó, hogy az irodalom, az olvasás egy biztos pont maradt.

harapós

 ma ilyen napom van

ma mindenkivel összekapok

ne gyertek a közelembe

mert harapok

csak azon csodálkozom

máskor meg

miért nyelek

mindent le!

a sál nem maszk!

 kicsit elhanyagoltam a hirek követését, (mikor itt-ott olyanokat hallok, hogy rekordszámot értek el a halottak (nocsak nem a sportolók?) ez nekem elég is..

igy történhetett meg, hogy fontos  változásokról, miközben minden változatlannak tűnik a fokozódás ellenére- nem tudtam

örültem, hogy a hideg beálltával sálat vehetek és azt felhúzva szám, orrom elé, maszkká avanzsálhatom

de ma mikor rámförmedt a bolt vezetője, hogy vegyek fel maszkot, kiderült, hogy a sál már nem számit annak!

és tényleg

le is festették a plakátjukon...

csak az orvosi maszk maradt

meg a megfulladás

én még egy vásárlási időt se birok ki igy

nem tudom, ők ,hogy birnak ki 12 órát?)

mint mondta

, s azt is hogy ha kéne megszoknám, 

én ugyan nem

de ezt a stilust sem!

miért förmedt rém olyan otrombán - jut eszembe

azért mert neki 12 órát kell elviselni maszkban?

(arról azért tán mégse én tehetek)

(szerencsére volt a táskámban orvosi maszk is, ki is cseréltem azért...próbáltam volna nem....)

lányom meg este elkezdett agitálni, hogy oltassam be magam influenza ellen

aztán meg, ha lesz, a vakcinával...

natessék

(egyelőre úgy néz ki, hogy nem oltatom, de kénytelen voltam ráhagyni ill. lebegtetni a dolgot)

mindnyájan...

 lányom 36 lett

ez borzasztó

hát nem csak én 

öregszem?!

ő is 

velem?

és mindenkivel!

egy furcsa műgyűjtő nő

 Peggy Guggenheim

futólag láttam már egy fura filmben ami Picassóról szól, (inkább persziflázsként) s onnan tudtam, hogy támogatta a modern művészetet, művészeket (pedig ebből a (dokumentum)filmből kiderült, hogy a rengeteg közül öt nem is annyira, és első találkozásuk pl ugyancsak faramucira sikeredett)

no, igen érdekes volt a film is, egy nemrég előkerült interjút vágtak bele-bele

s különböző emberek nyilatkoztak róla

eredeti filmrészleteket, képeket láthattunk

több volt a bulvár elem mint a művészet

mint ahogy maga a művészet is legalább annyira érdekelte őt mint a hozzájuk kapcsolódó férfiak, (vagy forditva?)  és a film inkább erre támaszkodott,.. 

kevés műalkotást mutatott

ellenben hosszan elidőzött nála, rajta, (félig megoperált orrán) s a művész férfiakon kik jócskán  kapcsolatba voltak vele (Beckett, Max Ernst, Pollock, Dali, Duchamp stb)

pedig rengeteg értékes képet őrzött és mentett meg! szerencsére ezek nézhetők a múzeumaiban(inkább ezeket javasolnám, mint a filmet)

pikkelnek rám

 okt 9

kicsit kelekótya vagyok

otthon hagytam a mobilt s a maszkom is, s későn is érek a menzára

ráadásul nincs is kirakva az a la cart étlap (a szemüvegem csak ezután hagyom el, most még el tudnám olvasni), de állitólag ki vannak rakva az ételekhez hogy mi micsoda, csakhogy össze-vissza, 

de az ételt adó ember nem akar velem foglalkozni, mondja azért vannak összevissza mert ahogy fogytak az ételek,,,s a rántott gombát csak megismerem (épp a gombát, amit utálok)

és menet közben csak úgy rám szól, hogy máskor vegyem föl a maszkot... miközben hatalmas garbó takarja a szám, orrom, sőt egy sálam is van, utólag azt kötöm jó szorosan elém. A z ő elég elhasznált maszkja viszont még a szájáról is lecsúszott.

s rajtam kivül senkire se szól

pikkel rám

naptalan

 okt 11

elbújt a nap

sűrű felhők mögé

ne várd hogy süssön

vége a szép napoknak

örül hogy v a g y

bár n a p t a l a n

azt hittem, rosszul hallok

 azt hittem rosszul hallok, utána kellett néznem szövegben is

920 azaz kilencszázhusz új koronavirus fertőzöttet tartanak számon az elmúlt 24 órában

no komment

(sőt: ezentúl senki nem mondhatja magáról, hogy nem fertözött vagy nem lesz az (?)

(köszönjük)

ne koldulj

       Ne kolduld senki szeretetét!

Ha adják, fogadd el,

de sose kérd....

úgy már nem érték.

Ne koldulj semmit

se szeretetet

se barátságot

se figyelmet

ha adják 

vedd el

s ha nem

rá se ránts

te azért csak

szeress

mindenkit

aki rászolgált

s ha nem

akkor is

valahova 

minden

feliratik

ne legyen nálad

semmi minusz

élj szabadon

amig a földi és

égi hatalmak

engedik

---

és hagyd a múltat

ami volt elmúlt

ne keress mai 

örömöket benne

annak vége -

csak a jelen számit

ami van

még

tedd azt is

értelmessé

(mint ahogy szeretnéd)

**

D.T. 92. születésnapján

gumicsizmák

 lányomnak végre sikerült gumicsizmát vennie, menet közben derült ki, hogy nem is a fiának (neki már van, szerzett az apai gondoskodó nagyanyja),hanem saját magának (neki is volt , csak rossz, beázik stb) én nem tudom manapság miért kell gumicsizmát venni, hideg. de ez bélelt, túlságosan is, akkor is....eső ellen nincs más?

eszembe jutott, hogy amikor én elvesztem az óvodából Pesten, akkor úgy mondtak be a rádióban.hogy a piros gumcsizmám is jelentős szerepet kapott a személyleirásomban

ez elgondolkodtatott, hogy milyen évszak is lehetett, (egyáltalán meddig maradtunk mi Pesten a deportálásból hazajövet, apámra hiába várva ott)azt hiszem,jócskén ősz, mert mintha rémlene egy családi (anyai) fáma, hogy ha nem is fagyott meg, de nem tett jót a lábamnak a hideg gumicsizma(?) már nem emlékszem pontosan

viszont most új dimenziót kapott az én "elveszésem"

lányom szerint a háború után mindenkinek nagyobb gondja lehetett annál mint hogy az évszaknak megfelelően öltözzön, öltöztessen

hm

és - most tessék figyelni - különben is én nem elvesztem, hanem engem elvesztettek

na erre varrjatok gombot, ill. húzzatok gumicsizmát!

monstre

 micsoda nagy játék

egy monstre fel-

és levonulás

mi más lenne....

nem kell hinni benne

de akkor is az

egy kis buddhizmus

 Paulinyit viszonylag gyakran hallgatom online hetente , majdnem, de ezúttal Tarr Bencével beszélgetett, (ki szintén tanárom volt, a Szintézisben) buddhista megközelitésben a.. halálról beszélt

picit feloldott, visszabillentett, de vannak kételyeim változatlanul

mindig van egy lyuk....

----

a buddhista felfogás szerint amikor meghalunk, nemhogy kiesünk a valóságból, 

hanem a halál a nagy felszabadító, ami a valóság igazi természetévek köt össze

az objektiv valóság nem az, amit ebben a életünkben élünk (mintha ez lenne az álom, másik halál)

ezért nem is kellene félni a haláltól, ha ennek az életnek vége van, "haza megyünk"

a világ, ahogy megéljük, tudatállapotfüggő, a tudatállapotunk viszont folyamatosan változik ( a nap 24 órája alatt is (l. bardok)

a halál után is még három tudatváltás van

legvégül a tudat teljesen elfordul ennek a tapasztalati valóságnak az észlelésétől

mig eljut a tiszta tudatig

de a létezés nem ér véget a halállal

a megholt keresi önmagát, az életét, amit leélt, azt aki volt - meg is látja, de kivülről látva - egész életét, egyben

és itél , ő , az ember maga fölött (gyümölcsöző volt-e az élete, vagy meddő

Utóbbi esetben megtapasztalhatja a poklot, de ez is csak látomás, és nem tart örökké

, megéli előbb a szenvedést amit ő okozott

...

és alkalmasint megtestesül, újjá születik

könnyű és nehéz

 könnyű a lét

mig könnyű vagy

a tested

s a lépted

de egyszer csak

elnehezül(sz)

sóhajtozol,

leülsz-

s nehéz felkelned

egyszer majd ott maradsz

lent, hova a nehézkedés tett

megpihensz

végleg

mondják is, 

ha igen

nyugodj békében

pedig még akkor is

a szived visszavisz

abba az időbe mikor még

könnyű léptekkel és szivvel

éltél

****

istenem

nagy a te világod

s mi patrányiak benne

persze hogy elférünk

de tudsz-e figyelni

minden gyerekedre

trauma és irás

 okt 9

azt hiszem, csak traumákról lehet igazán mélyet és fontosat írni

az írás feldolgozási kísérlet a traumák megoldására

de a trauma mindig megmarad

viszont jó esetben a nyoma is!

fehéren

 fehér lettem

majdnem teljesen

az ártatlanság színe ez

büszkén viselem

megdicsértek

 okt 6

- na, jól meg lett dicsérve - mondja utánam érve biciklijén, akit az előbb üdvozöltem, miközben beszélgetett valakivel-

-?

-azt mondja a szomszédasszonyom, hogy maga pont úgy néz ki, mint 50 éve!

-nahiszen..., csak közben fehér lett a hajam, meg millió ránc... rossz a szeme a szomszédasszonyának!

lefetye

 mennyi felesleges szó

körölöttem

néha úgy érzem

karthauzi leszek

legalább én

de azt hiszem

irni

akkor is

fogok

az is közlés

csak nem oly

zavaró

mert fakultativ

de ez az állandó

mindeneket  átható

lefetyelés

megvadit

az optimális kor

 azt mondják (s bizonyos szempontból tapasztaltam is), hogy a legoptimálisabb alakú életkorunkat "vehetjük" föl "odaát"

nos, érdekes, én már itt is, belül egész másnak képzelem magam, mint amilyen jelenleg vagyok, mindig megriaszt a kamera vagy a tükör.

mert belül az optimális koromé vagyok

(mint majd  ott...?)

okt 4

nem gondoltam

 okt 3

nem gondoltam, hogy

igy kezdi az iskolát

unokám

hőmérőzés, maszk

osztályba zárkózás

ó boldog gyerekkor

vidám iskolásévek

isten véled?

el

 a sarki kertben megláttam egy gyönyörű rózsát

le is fotózom

közben rám csap régi osztálytársam, aki mindig a fürdőbe megy, de most nem...

igy legalább nem kell letépni - mondja (nem szokásom, én csak örökitek, nem pusztitok)

gyönyörű, nézd! - mondom neki, ő is arra gondolt, a már ősziesen kókadóbbak közt

hova megyek - kérdi

nem is tudom, csak úgy , el

tényleg egy pillanatra el is felejtettem hova, mert nem az volt az érdekes, aztán eszembe jutott, hogy vásárolnom kell , földi táplálékokat, (kenyerem is elfogyott) bár még nem tudtam melyik boltba

de a lényeg tényleg ez volt: EL

okt 9

össze-vissza

 össze-vissza alszom

darabokban

fel-felébredek

fent vagyok

visszaalszom

vajon

mi ellen

tiltakozom

egy kis figyelmet

 okt 2

nem tudom, hogy is tudnék egy csöpp figyelmet kicsikarni belőle. De ha "csikarni " kell, nem is ér semmit....

csöndet

 keresem a csöndet

minden zaj zavar

pedig egyszer

sok lesz belőle

a föld alatt

sirtalanoK

 a legutolsó hetiszakasz magyarázatban vőm valami olyasmit irt, hogy Mózesnak -tudjuk - nincs sirja, s ez olyan mintha számunkra nem halt volna meg, teljesen

van egy analógia apámmal, rég tudom, hogy igy van, csak most megtámogattam Mózessel...

s persze azt is tudom, hogy egész más az ok.....és más az életkoruk is!

de az ember minden vigaszba belekapaszkodik, ha teheti,.... 

napos sarokban

 napra húzódom

már csak egy sarokba

kellemes, langyos,

simogat

maradj még

egy kicsit

maradj

lesznai anna

 2-án voltam egy különleges vándorkiállitás bemutatóján, s valószinű ennek illetve mondanivalómnak a gazdagsága s rétegzettsége hátráltatott ennyi ideig a beszámolóval róla (de most pl hogy valaki úgy számolt be képeivel. s beleülve egy nem neki szánt múzeumi enteriörbe - mintha felfedezte volna egymaga a spanyolviazzkot)(nevezetesen Lesznai Annát csak megszólalok, ha tömörebben is mint a témához illene

Igen,Lesznai Annaról van szó, aki bár sokak számára sajnos ismeretlen, engem régóta bújkálva, innen onnan előbukkanva foglalkoztatott

s hogy egy délelőtt (hajnali számomra:) 10 kor kezdődő múzeumi kiállításon már időben ott vagyok, ez is jelez valamit, nemde? :)

(csupa ismeretlen arc körülöttem, kiderül, a tegnapi konferenciáról maradtak itt, József Attila 100 éve érkezett Makóra, ez adja az apropót....(erre hivták meg az ország "illetékeseit" különböző helyekről) ...még a kiállitáshoz is, mert titokzatos barátság fűzte össze őket (L.A. unokatestvére Hatvany Lajos révén is (anyai ágon eredetileg Deutsh rokonok... ő a "zsidó báró", bár a nemesi származásról szó esett, a zsidóságáról, mint újabban szokás nem, nem baj, mi azért tudjuk, amit tudunk)

J. A-hoz ellentmondásos kapcsolat fűzte , (bár mindig is nagy költőnek tartotta, és hatással is volt rá) ami megromlani látszott a vége felé, de ez összefüggésben lehet(ett) a pszichoterápiás kezelésével (egyébként épp L.Anna ajánlotta neki ismerősét Gyömrőit)

a barátság kezdete, nagyon jellegzetes Bécsbe költözésnél könyvek pakolásánal segitkezett a szorgalmas és túlteljesitő Attila... van is egy kép a durcás változatáról..

mert hogy ki is volt Lesznai Anna? . bár irt verseket, meséket, talán elsősorban képző- vagy még inkább iparművész...

ahogy rajzai tervei tanúskodnak a falakon (egészen a tapétákig, magyar népi, szecessziós motivumoktól indián hagyományokig.. (USAban élte élete utolsó éveit)

egyetlen fiát (első férjétől ) 1944-ben vesztette el....(!) ugye nem kell mondani milyen körülmények közt..,

rengeteg neves művész élt és alkotott körülötte , voltak barátai (pl Kaffka Margit, Ady Endre, Kassák)

egyébként Alsókörtvélyesen volt a családi kúriájuk (ahova barátait is vendégül látta, Attilát egyszer se, állitólag ezt is vette zokon...) mára leégett...

"a Kezdetben volt a kert "c.műve erről is szól, régi adósságom, el kell végre olvasni

(3 kis mesekönyv van tőle, lányomnak vettem) meg a naplóját olvastam letehetetlenül,...

egy felvilágosult gondolkodású , szabad nő volt ..igazi példaképnek való

vissza-visszajárok... jó légköre van ennek a kiállitásnak, otthonos,,,,

egyébként decemberig megtekinthető! jönnek is, az országból

álom

 okt 11

sötét van a lakás minden helyiségében csak tapogatózom, és anyám szavait hallom időnként, de nem találom sehol, pedig össze-visszakeresem.... többször is végigjárva a helyiségeket

végül oldalt kinyilik egy ajtó világos van mögötte (nem is tudtam róla) ott a fürdőszoba, és onnan jön elő, szikrázó fényben!