szanálások ideje

már későre jár

összeszedem dolgaim
miket szétszórtam
kiválogatom a felesleget
hogy én dobjam ki
ne másnak kelljen

legvégül magam is








http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/HUBAY/hubay00643a/hubay01063_o/hubay01063_o.html
ezt találtam, (nem) véletlenül!!
(rokongondolatok -érzések... Hubay!!!)

jelzőcsengetés...

kicsit úgy érzem magam, mint aki jelzőcsengetés után van a tanitási órán... ami ugyebár figyelmeztetés , hogy 5 perc múlva vége az órának... persze ... az életben nem tudni, előre, hogy a 45 perc mennyi, (hány év) és így azt se , hogy mikor van az a bizonyos jelzőcsengetés, s hangja sincs. De mégis! Elgondolkodtat, hogy milyen fontos. És hogy  mire kellene használni, kellett volna használni a hátramaradó 5 perceket a tanítási órán is. . összegzésre, összefogalalásra, tanulságok levonására, lényegkiemelésre.... stb. Ha elmarad(t). az az előtte levő 40 perc elvesztegetését, elsikkadását is jelenthette (volna)... Én sokszor kifutottam az időből, és félbe maradt annyi minden... mindig annyi (s új) mondandóm volt még, és nem az elhangzottakat ismételtem , sulykoltam, Meglehet... 

Mostanában az életben mintha pótolnám, visszanézek, összegzek, elégedetlen vagyok magammal... kifutottam az időből Még annyi mindent csinálnék, mondanék... Kapkodok ("Idegesen nyitok száz fiókot...")
Régi kéziratokat, gépiratokat rendezgetek. Tegnap erre bukkantam, 1979-ből

De most is aktuális,,, csak sürgetőbben:

Csak ne érjen készületlen!

Csak mindent befejezzek addig!
Csak elkezdjem legalább (amit muszáj)
Csak mondjam el mindenkinek, amit akartam!
Csak ne legyek adós egy levéllel se -
se köszönéssel, se köszönettel….

Csak tudnám mennyi az időm
elintézni, lezárni, rendbetenni…

Félek – félbemarad minden-
Hozzá se fogtam ahhoz, mit befejezni kéne
Meg se szólítottam, ki várta üzenetem
Leveleim másoknak címeztem
Nem azoknak köszöntem, akik nekem
s köszönömöt se azoknak mondtam, akiknek kell

Talán jobb is, hogy nem tudom
meddig fogok vétkezni tovább

VOLNA

Mindent elérhettél volna

ha eltökélten akartad volna

s ha az a volna

ott nem lett volna

De mindig leálltál

egy lépéssel a cél előtt

mindenből kiábrándulva

még mielőtt elérted volna

május 20

egy régi levél, egy régi cim

nagy pakolásban vagyok...és közben mindenféle, régi, elfeledett dokumentumra bukkanok -  ezért lassan is haladok vele; ezeket még a határidős költözés utolsó napjaiban ömlesztve, dobozokban, táskákban hoztam  e kisebb panellakásba az ősi családi házból, a -Szegedi utca 26/c-ből -, s most próbálom szelektálni, szortírozni, de ez csak úgy mehet, hogy bele-beleolvasok mindenbe, nagyon kevés dolog tűnik eldobhatónak... Levelek pl semmiképp...

pl egy vastag borítékban, mely Ausztráliából jött par avion, a nagybátyámtól, több verse, - köztük egy nekem ajánlott, az apukámról, a szeretett öccséről, akinek a halálát -érthetően- nem tudta elfogadni, sose :"...Testvérem volt ő - kitől agyat kaptam / S mióta elvesztem jaj de meginogtam / Évtizedek óta gyötör tudata hogy nincsen / Hogy egy átkos golyó elrabolta tőlem / Élek, élek, élek azóta is élek / De nélküle életem csak úgy félig élet... "(Milyen különös -de nem lehet véletlen! - egybeesés, hogy én is egy apámról szóló versben, így fogalmaztam: "Éppen hogy csak élni kezdtem, / halni vitték, kiből lettem, / Most nem tudom, ki vagyok / mert nem tudom ő ki volt / s azt se, vagyok-e igazán / félig én is vele égtem /ezerkilencszáznegyvennégyben / nem sokkal születésem után.")

A boritékban, melynek címzésén ott a régi címünk - amit még mindig el szoktam néha téveszteni, bár már 10 éve elköltöztünk -.. A boritékban van még egy kísérő levél is, csak legvégén a géppel irott szöveg után kézzel, a kérés, hogy írjam meg őszintén a véleményem a versekről (gondolom, ő. a külföldön élő táncos kérdezte ezt tőlem, a magyar irodalom tanártól ) De az érdekes, és meglepő, mert eddig el is sikkadt bennem, a levél vége felé a következő pár sor:

"Érdekes... erre sokat gondolok, ha neked írok; az egyetlen fogalom ami megmaradt régi életemből a Szegedi utca 26/c. Hisz oda még, akkor mikor először turnéztam keresztül-kasul Európában, még Karcsinak * írtam.  Semmi, érted, semmi más nem maradt meg a múltból. Mondhatnám, hogy jól esik leírni ezt a címet. Ez köt.... S ebbe maradunk, a régi, örökös szeretettel...)"

(*"Karcsi".. az öccse vagyis az apukám, aki budapesti volt, de  Makóra helyezték, a bíróságra, s így, itt ismerkedett meg anyukámmal... Szegedi u. 26/c... És innen hivták be munkaszolgálatra, Borba...honnan már nem térhetett vissza ...sehova.)

Ezek a sorok megdöbbentettek. Mert hogy én ragaszkodom, ragaszkodnék... ehhez a régi (eredeti) címhez, úgy hogy néha még most is eltévesztem, amikor a lakcímről kérdeznek, de hogy a világjáró nagybátyám is...! hogy neki is ilyen sokat jelentett ez a cím! Híd volt a múltjához...  az elvesztett öccséhez... akit remélem azóta már újra "megtalált", ahogy hitte is abban a versben: "Óh sors te kegyetlen valami / Büntetted őt s engem - de hív valami / Csalogatón, sugva tudatalatt érzem / Hogy ő valahol VAN s ha van van miért élnem / Eltemetetlenül múlt el ő a porban / De csak teste tűnt el lelke valahol van /...."

(2008. május 19. - )

végtisztesség(telenség)ek

A fb-on , a Zsidó múlt közösségi oldalára, ma valaki feltett egy képeslapot, ami egy szép zsinagógát
ábrázol, 

ott a helységnév is, hogy hol: Pancsován. Számomra rég ismerős ez az idegen helységnév. Apám holttányilvánitási papirjaiból, Benne az egyik munkaszolgálatos bajtársa tanúskodott, hogy Gonda Károlyt utoljára Pancsován látták….a Borból induló halálmenetben…. S feltehetőleg a cservenkai tömegkivégzéskor esett áldozatul

Pancsova tehát azt a várost jelenthette számomra, ahol apám még élhetett…. (de hogy ott is milyen szörnyűségek történtek, már korábban is, arról is épp olvashattam, a kommentekben.)

Csapody Tamás kutatott, -kérésemre- apám után is, a bori munkaszolgálatosok közt - de nem találta nyomát semmi listán sem egyebütt….Az ő (Bori munkaszolgálatosok c.) könyvének térképen döbbentem először rá, hogy Pancsova és Cservenka nincs is olyan közel egymáshoz… Támadt olyan eretnek gondolatom, hogy hátha, s talán jobb is lenne, nem is jutott el Cservenkáig, hátha már útközben…. S így kevesebb kilométert szenvedett

Most megnéztem a google térképen is,,,, a helységek közti távolságokat…

Pancsováig Borból (a kiindulóponttól) a távolság: 194km, Pancsova és Cservenka: 152km, (Cservenkától Makó 125km…

az útvonaltervezőben azt is megnéztem, mindez mennyi időben, gyalog:

Bortól Pancsova 40 óra…

ezt még biztos megtette apám is, ha ott még látták…. Ha továbbment, Cservenkáig, a tömegkivégzés helyszinéig, az még 31 óra…., Makóig már „csak” 25 óra lett volna (de hát Németország felé vitték...a többieket)…

Nem tudom, hol, hogy halt meg az apám. Nem tudom, el lett-e temetve s hogy, egyáltalán. (állitólag Zomborban, Cservenka közelében van egy tömegsir...de ezen a listán sem szerepel a neve…)

Cannesben nagy ovációval fogadták a Saul fia c. versenyfilmet, ott (egy auschwitzi táborbeli sommerkommandós) fogoly apa vél rátalálni a fiára, holtan… és mindent elkövet, hogy (legalább) zsidó módra temethesse el, adhassa meg a végtisztességet neki…

legalább azt….

De hát lelőni, elgázositani … ami a csak remélt temetést megelőzte… micsoda???!!!!

Ne ölj! -

A bibliai ősatyák életük betelvén haltak meg. Matuzsalemi korban

Saul fia, egy kisgyerek, kit az apja el akar temetni tisztességgel….

egy fiatal munkaszolgálatos apa, akinek akkor pár hónapos, idegenbe deportált (de Auschwitzot csoda folytán megúszó) lánya most itt azon mereng, lesz -e bátorsága megnézni, végignézni, ezt a filmet. A Saul fiát

és ami nem film, hanem az életem (apám halála)… örök temetetlensége…. Csak végig gondolni is...

Hát hogy is tudnám , sose tudnám, megnyugtatóan „lezárni „ a történetet, a történetünket… ez is egy végtelen történet… folyik át rajtam, meg-megakad, újabb és újabb impulzusoktól válik egyre elviselhetetlenebbé. Nem úgy mint normális halál és normális gyász esetében, amikor az „idó minden sebet begyógyit”, mégis csak érvényesül valahogy …. s megszelidül a kin.

Az enyém egyre vadabb! És vég-telen.

virágsors

tegnap még virult
mindenki megcsodálta
mára elhervadt

VÁROSNAPI MOZAIKOK

gyönyörű zongorazene könyvtárből kijövet, megcsapja a fülemet, A szinpadről jön, amin kislányok gyönyörű mozdulatokkal balettoznak... nem hiába dijnyertesek országos versenyeken...(jut szembe én is meg lányom is legelőször balettáncosok akartunk lenni... ..de hát ki nem? , hogy ilyen gyönyörű, könnyed, kecses és ugyanakkor természetes a balettozó gyerekek tartása, mozgása...  igen, ha mást nem , legalább ezt megéri! jó, hogy van egy ilyen képzés a városban!!! tán pár év múlva kifinomultabban fog mozogni (és viselkedni) a lakossság, mint mostanában(?)

ugyanigy járok később a szinpadról jövő hangokkal...,de most élő zenekar játszik, mindenfélét, (eredetileg egy katolikus egyházi kórusból alakultak, a hegedűsük akkoriban járt zeneiskolába, amikor a lányom, csak ő zongorázni... bevásárlásból jöttem tele szatyorral, de fogva tartanak, le is ülök, biciklim tartva, s még énekelek is velük, biztatásukra... ná nánáná nánánánánánána... apám hitte....én is hiszek minden szép dologban... a dalban a dalban a dalban.... a város zajában... magamban (?)..meg valaki mondja meg... (ez a cime is a koncertjüknek..a nevük VOX...egyébként eklektikus volt az összeállitásuk, tartalmilag pláne... de hát legyünk toleránsak...minden értelemben. De rég vittem be a tanitványaimnak, frissiben, meg énekeltettem velük az évzárón.. a föld sebeit begyógyitandó...(hiszen arra születtünk!)...de  Valaki mondja meg, a hosszú évek, Mért tűnnek úgy mint egy pillanat,Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt, (közösen)Valaki mondja meg, hol maradt. (közösen)

 Másnap (mert mifelénk többnapos egy városnap) :)

filmeket nézek, a mozivá is avanzsált hagymaházban...a makói video művészeti műhely két jeles egykori tagja filmjeit, beszélgetéssel, a műhelyvezetővel ... profi rendezők, operatőrök immár vagy majdnem azok, de tény, hogy remekül munkálkodnak... régi filmjeiket is látjuk (egyikük, az operatőr (kis) lányommal is csinált közös filmet annak idején ..dijat is nyertek vele Berlinben a médiafesztiválon, Szyszyphosz nyomában... hú de rég volt) .itt későbbit mutatnak be ,a régiek közül is... a másik világot, meg vizsgafilmjeit, (a Filmművészeti Egyetemről) ilyen nevekkel mint Margittai Ági, Haumann Péter, Trokán Nóra...Németh Gábor Bármelyik filmen átsüt operatőri különlegessége. íde a filmek iránya (pedig ez mai trend(?) .. kevésbé...) , (nekem horrorisztikus és trükkös) 

(a másik filmes, ő a budapesti médiaiskolában végzett (dékánja Kepes András), filmjei egy mai birkajuhászról, és nagyanyjáról (Magam)--- és a későbbi (szimbolikus-allegorikus)  EL a 8, különböző sivár helyekről jövő, böröndöt cipelő és végül egy buszban elutaző kisgyerekkel--- megejtő, elgondolkodtató

tanyai filmjeik a legszuggesztivebbek változatlanul. de hát nem lehet örökké a tanyán maradni. De azért talán nem kellene felvenni még beszédmodorban is ezt a pesties szóvéghúzó stilust... (ha az öz ést el is vetjük)

az a gondolat támad bennem, hogy arról kell irni, filmezni stb,..ami körülöttünk vagy inkább bennünk van,, amit ismerünk, amiről van személyes mondanivalónk, közünk...a többi idegen marad és csak üres szemfényvesztés.

este a Ghymes koncertre  direkt megyek, de most csalódok. Úgy (bocs,de nincs találóbb szavam) óbégatnak, hogy szabályosan rezonál tőlük még a táska is az ölemben, azt hiszem előbb, hogy a mobilom szól,de nem, igy aztán mikor tényleg az... lányom hív, csak későn veszem észre. kimegyek a sorból, jó távol, többméternyire ülve le egy magányos padra... (mert hogy a  padok eltűntek a központból,,,... lábuk kelt?), viszont tisztes távolságból élvezhetőbb a koncert....

lehet, hogy mindent igy kellene.... "tisztes távolságból"...(?)

Isten magánya

Nem jó az embernek

egyedül

Isten ezért teremtett

embernek társat

de

eleve

neki se

volt jó

egyedül

ezért teremtett

embert

aki megfeledkezett róla

mint hálátlan gyerek

szülőjéről

és magára hagyta

2015. május 8

Új tavaszok

Nem is tudom

mit csinálnék

ha nem lenne

mindig új tavasz

mikor a természet

mindent újrakezd

Ha nem lenne igy

már én is

befejeztem

volna rég

azt hiszem

De így

oly könnyű

minden évben

újjászületni

vele

(egyelőre)

2015 május 7

Finis előtt

FINIS ELŐTT MINDIG
LELASSULOK

SŐT LE IS ÁLLOK

MINT AMA RÉGI 
HOSSZÚTÁVFUTÓ

HA MÁS OKOKBÓL IS

DE A MAGÁNYUNK KÖZÖS

PEDIG A CÉLBAN

NEM LENNÉ(N)K

EGYEDÜL

ÜNNEPELNE A SOKASÁG

VALAMEDDIG

S VALAKIK MINDIG

IRIGYKEDNÉNEK IS

AZTÁN

ELFELEDNÉNEK

DE IGY IS – ÚGY IS

TALÁN JOBB IS

NEM BEFUTNI

MEGÁLLNI MINDIG

A FINIS ELŐTT

A VÉGTELEN

EGY PONTJÁN

EGYEDÜL

AZTÁN

AZ UTOLSÓ LÉPTEK

MÉGIS MEGTÉTETNEK

VALAHOGY

"Kortárs költőnő verse grafittiként a Dunaparton"

Mai siker...



"Szerzőnk, Turi Tímea verse majdnem kőbe vésve. A graffiti illegális, de mi azért nagyon örülünk." Magvető)

szerintem a látvány maga "gyönyörű": (csak ki ne öntsön rá a Duna, meg ne nőjjön rá az alj- és oldalnövényzet:


könyvesblog:

"Hol vannak már a kiolvashatatlan tagek és az obszcén feliratok. Mostanában kortárs költőt illik a falakra fújni! Falakat firkálni még mindig illegális ugyan, de ez elég menő."



Ebből  a versből lett a graffiti

Turi Tímea verse

Írta: Turi Tímea, publikálva: 2013. 05. 23. szépirodalom, vers kategóriában

Utólag belátni

Apák és anyák; de legalább házasok,
akik évek után is zavarba jönnek, ha azt mondják:
férj, feleség. Elválnak, újrakötnek.
Minden szakításkor elsiratják a meg nem születettek
ígéretét is, és már az első csók után az új barát nevét
suttogják a sajátjukhoz este.

Házasok; de legalább van egy másik férfi, nő,
akivel együtt élnek, aki menedék a családi perpatvar elől,
hogy legyen egy új család, amiből a saját gyerek majd
kimenekül. Elhagyják a szülői házat, dédelgetnek,
és elhagyják őket újra. Nincsen szülői ház.

Néha rácsodálkoznak, hogy a másik is
ugyanonnan jött, ahonnan ők:
az emlékek egyszemélyes ketrecéből.
Nincsen szülői ház; de legtöbbször panel.
A gyerekszoba, ha volt, tapétája sárgul.
Hova tűnt minden el?
Ott maradt egy dobozban.

De hogyha visszanéznek, nem látják, ami volt
a füsttől – avart égetnek a kertben, fő a leves,
száll a por, a lámpában a légy, nézd, körbe-körbe –,
úristen, hát vége lett! Mondd, ki gondolta volna?

Van valaki másuk; de legalább egyedül élnek.
Emlékmenekültek, akik utólag belátnak szobákba,
ahonnan nem lehet kijutni, és ahova nincsen visszatérés.

http://kulter.hu/2013/05/turi-timea-verse/

---

az Indexen is hir lett!

http://index.hu/mindekozben/poszt/2015/03/25/elvalnak_ujrakotnek_-_a_kortars_kolteszet_graffitiben_gyozi_le_az_obudai_betont/


ott (a klubrádióból, meg  is hallgatható)
de a szó elszáll, az irás megmard... (ha le nem festik)