a menzai viszonyok kiboritanak..
az enni szándékozó társaim, akik nem vesznek észre, azaz nem akarnak észrevenni
mert állandóan a fejem fölött, az orrom előtt hadonásznak, nem kivárva sorukat a pénztár előtt, ja és az ételem fölött (higiénia, óh) - se bocsánat,se pardon se semmi, levegő vagyok, el kell viselnem pár centre az orrom előtt EZEKET A KEZEKET...
JUT ESZEMBE RÓZSI NÉNI (anyukán bátyjénak a felesége azaz nagynénim)
hosszú utazáson döcögtünk a vonatban, nagyon kislány voltam, Rózsi néni mellettem, az ablakhoz közelebb, én almát ettem, s mikor már csak a csutka maradt a kezemben, jobb híján, kidobtam a z ablak alatti szemétládába... de Rózso néni elútt...hiszen ő köztünk ült
sose felejtem el, hogy pirított rám Rózsi néni, hogy ilyet nem illik tenni, ha muszáj, akkor legalább kérjek bocsánatőt
meglepődtem, megszeppentem, elszégyelltem magam- de egy életre megjegyeztem
---
ezeknek a menzai bárdolatan embereknek úgy látszik nem volt Rózsi nénije. Sajnos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése