AZ EMLÉKKÖNYVEM MÁR NEM TALÁLOM, DE SZERENCSÉRE TALÁLTAM EGY LEFOTÓZOTT LAPJÁT, amire anyukám rajzolt és irt...
A rajz nincs befejezve, kiszinezetlen maradt, csak a rózsa félig
az irása gyönyörű, és amit irt
bár nem tudom, aktuális-e még ,sajnos, de csak igy érdemes élni (becsülettel, kötelességtudódan és "igyekvően" ) Én 11 éves voltam ekkor...(nem tudom 12 éves unokám mit szólna hozzá, bár ő is ilyen!)
anyu mindig szépeket mondott (és irt rólam..erre most kezdek nagyon határozottan emlékezni...)(még ha nem is mindig szolgáltam rá...)
(úgyhogy az ő jóvoltából rám nem érvényes ez a józsefattilai kifakadás: soha senki nem mondta, hogy te jó vagy...mert ő mondta bizony! s tán ezzel jóvá, jobbá is tett)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése