Egy rendhagyó délutánra hívjuk azokat, akiket érdekel a történelem személyes nézőpontból: interjérészletek vetítésével és beszélgetéssel idézzük fel a Strasshofba deportált magyar zsidók sorsát.
Vendégünk Gonda Júlia, aki gyermekként élte túl a deportálást. Visszaemlékezései nemcsak a holokauszt borzalmait, hanem a túlélés erejét és az emlékezés fontosságát is közvetítik.
szeretek úgy és ott ülni a menzán, h lehetőleg ne zavarhasson senki és semmi, igy a leghátső asztalhoz és a sarokba, az ablak mellé húzódom
néha, ha kések, a gyerekek elfoglalják a helyem, összehúzva két asztalt, de még igy se férnek el...vannak vagy 10en. kész társaság. nagy haverok.
de egyvalami zavar
legfeljebb csak hármuk előtt van étel
no nem mintha nem lennének éhesek, mert bele-beleesznek a máséba...
(meg ingyenalmát, ha néha van, hoznak)
---szólni kéne szülői értekezleten a szúlőknek -
akár vesznek nekik jegyet, akár nem
felmerült , u, i, hogy el is adhatják+. s a pénzt biztos nem kajára költik.
cigire, modja a séf, vagy még rosszabbra - mondom én :(
enni, rendesen kellene, kükönösen az ő korukban!
nem is tudom, miért lefotóztam őket messziről, nem igen látszik az arcuk, odajött egyikük megkérdezni miért..
mondtam, letörölhetem...de őt a miért érdekelte inkább, s bevallottam, hogy irni akarok rőluk, érdekes, ez ellen nem tiltakozott
s még ezt a fotót is megengedte:
lányom mondott valami olyasmit kiskorában, hgy ő okosabb nálam, mert benne az én okosságom is megvan... s ezzel feltárta az evolúció lényegét, akkoriban jót mosolyogtam rajta, s besoroltam lányom aranykopései közé, melyből számtalan volt
pedig igaz is!
látom magam körül a gyerekeket, s fantasztikusak, s mind okosabb mintüka szúleik körülötte!!! :)
(szegényeknek mennyi ostobaságot kell elviselni tőlük!)
ülök a postán
egy fiatalember egy buborékos boritékba próbál begyömöszölni valami szürke anyagfélét, nagynehezen sikerül neki, bár nagyon gömbölyú lett a csomagja, amit tulajdonképpen könyveknek szánnak, én legalább is azt szoktam küldeni benne, lapos könyveket, s nem is től vastagokat, de igy is lehet(ne)?
odamegy az ablakhoz
mondja, külföldre lesz
a kisasszony feljajdul, jaj
s kérdi az adatokat
kiderül, hogy Londonba küldené a fiú
és még azt is hozzá teszi Anglia
a nő tovább jajveszékel, nem érti, valmi segédeszközt keresne, de bonyolult ez
dehát London Angliában van!--
hm
feltetted nekem a leckét - mondja a fuiúnak,
(nem tanult födrajzot, vagy nem járt iskolába ? :)
egyébként kiderült , hogy a boriték tartalma törölköző
a feladás ára meg tizennyolcezer ft körül
mennyibe kerülhet egy törölköző?!
hogy mik vannak...
meggyőzödésem , hogy ilyen is van, méghozzá nagyon elevenen és elemien
az én legelső emlékeim is a hangokhoz kapcsolódnak
másfél évesen, mikor vittek bennünket a marhavagonokban, deportálni, és leszállitottak útközben, s mentünk a sinek mellett (engem mintha babakocsiban toltak volna?) , s fejünk fölött sivitottak, nem is tudom szavakkal kifejezni azt a felforgató zajhatást amit hallottunk (amit hallattak .nagyon utólag kiderült - a bombák...
aztán, mikor visszajöttünk a deportálásból (röpke év után) a nagyanyámat hallottam zongorázni, gyönyörű futamokat játszott lendületesem, s egyszercsak padlóröcsögés szakította félbe (jött egy bácsi, ajándékot hozott, nekem...)
na és most miért is jutott eszembe?
vaéaki felrakta a fbra ezt
ki ismeri
hát hogyne ismerném, anyu Singer varrógépe kelléke, ezzel olajozta a gépet, s máris hallom a pukkanó hangját...
hét igen....
a hangok is lehetnek emlékek
nem tudom, mi volt velem két napja, de teljesen meg voltam kavarodva...
(ha utánanéznék a bioritmusomnak, amitől már elszoktam , valószivű háromszoros kritikus napot találnék(?)
háromszor is azt hittem, hogy bármilyen rejtelmesen, de eltűntek dolgaim (no egyszer a táskám kétszer a mobilom, de minden meglett, csak egy kis (sok) idő elteltével, hosszas keresgélés után...
először a fekete kis táskám "tűnt el", amit rendszeresen hordok, minden ártalom nélkül,,,
pedig emlékeztem is , rá, előbb, hogy a diványomnál csúszott le, ki is emeltem , feltöltöttem egy kis pénzzel, láttam benne az ernyőm stb szóval megvolt, aztán, mikor menni akartam ebédelni - eltűnt
igy aztán táskát váltottam, úgyse volt benne sok, jószerivel csak az ernyő meg a pénz, meg toll, papirok..
csak aztán a mobilom nem lett meg, felforgattam miatta mindent a törzshelyem környékén , a nagyszobában a szgépem környékén ahol leledzek általéban a mobilommal együtt, hiába...néma volt
aztán délután se volt meg - de most az utcáról jövett, ahol elővettem egy árnyas fotót csinálni az uton... (de hogy miért is estem pánikba, mikor néma maradt! aztárt nem találhattam,, de később meglett, korábban a kis szoba asztalán, most meg az előtérnél, rögtön, ledobalhattam a cipőszekrény tetejére...csak lecsúszott
ime az a félárnyas fotó, a meglett mobilból:
de miért is estem pánikba,hiszen néma volt, erre csak későn jöttem rá, (ezért hiába hvattam magam ismerőskkel)
kicsúszott a lábam alól a talaj(?)
ja a fekete táska is meglett, persze, a kamra belső ajtókilincsére akasztottam! :)
(azóta megvan mindkettő, nem hülyültem meg, csak átmenetileg...arra a napra, úgy látstik - egyelőre)
Költő, író, kritikus és szerkesztő - és ezek a szerepek néha konfliktusba kerülnek egymással. Turi Tímea szerint leginkább az írói szerep áll konfliktusban a többivel, versíráskor jobb nem szerkesztőként gondolkodni, kritikusként meg főleg, bár a kritikusi tevékenységet éppen a szerkesztői munka miatt hanyagolja. Az írói tevékenység pedig már önmagában is konfliktusos, különösen annak, aki ezt mióta az eszét tudja, végzi.
A szépíró olvas legutóbbi vendége Turi Tímea volt, akit Bélteki-Dolhai Réka, a Déri Múzeum - Debreceni Irodalom Háza gyűjteménykezelője kérdezett mindenről, ami az írás és olvasás keresztmetszetében található. 
: Miskolczi János2025. május 28.
Költő, író, kritikus és szerkesztő - és ezek a szerepek néha konfliktusba kerülnek egymással, máskor meg nem. Turi Tímea szerint leginkább az írói szerep áll konfliktusban a többivel, versíráskor jobb nem szerkesztői fejjel gondolkodni, kritikusként meg főleg, bár a kritikusi tevékenységet éppen a szerkesztői munka miatt hanyagolja. Az írói tevékenység pedig már önmagában is konfliktusos, különösen annak, aki ezt már mióta az eszét tudja, űzi.
A szépíró olvas legutóbbi vendége Turi Tímea volt, akit Bélteki-Dolhai Réka, a Déri Múzeum - Debreceni Irodalom Háza gyűjteménykezelője kérdezett a Déri Múzeumban mindenről, ami az írás és olvasás keresztmetszetében található.
A versírást valóban nagyon korán kezdte, nyolc és fél évesen, ami annak köszönhető, hogy irodalmat tanító édesanyja sokszor magával vitte a gimnáziumba, ahol rengeteg verset hallott.
Ekkor még könnyű volt írni, mert egy gyerek nem viszonyul semmihez és mindent le mer írni - magyarázta, a nehézségek valamikor 17-18 éves korában jöttek, amikor meg kellett találnia a hangját.
"Mindez sok rossz íráson keresztül vezetett, de muszáj megírni azokat a szövegeket is, amik végül a kukába kerülnek" - hangsúlyozta.
Az irodalomra úgy tekint, mint egy laboratóriumra, a kísérletezések terepére. Azok voltak a legnagyobb hatással is rá, akik mertek újat, mást mutatni, mint amit Esterházy a nyelvvel művelt, vagy Lanczkor Gábor a trükkös kötetkompozícióival.
Anna visszafordul című kötete indította el arra, hogy ő maga is a kísérletezés terepére lépjen és játékra hívja az olvasót. Nagyon foglalkoztatta, hogyan lehet a lineáris olvasással szembemenni. Ehhez a koncepcióhoz a zsoltáros könyvek adták az inspirációt számára, a témákhoz pedig gyakran a bibliai történetek vezették el, “a transzgenerációs traumák kvintesszenciája” - ahogyan nevezte.
A kísérletezés a lételeme, így jutott el a közéleti témákhoz is, szerinte ugyanis a közbeszéd alkalmatlan ezek kibeszélésére, még akkor is, ha a műveiben előfordul, hogy az elhallgatás, a ki nem mondás a legbeszédesebb.
Fotók: Miskolczi János
