félúton, valahol (blues)

 Eső szitál, az aszfalt tükre csúsz

Lepteim lassúak,mint egy

makacs blues

A neonfény pislog, hívva valahová

De én csak bámulom lábaim nyomát

Ó, nagy terveim, hol vagytok ma már

Levelekként sárgulnak a fákban talán

Mosolygok rajtuk, mert én vagyok a bohóc

Aki világot vált, de marad ugyanott

A szél fülembe súg valami szép

et

Hogy minden rendben ,csak ne fussam széj-

jel

De a szívem tudja, az út mindig kacskaringós

Mégis én választom.hol botorkáljak még

Én, a bús...

---

át-átirom

Eső szitál, az aszfalt tükre csúsz

Lépteim lassúk,mint egy

makacs blues

Neonfény pislog, hívva valahová

De én csak bámulom lábaim nyomát

Ó, nagy terveim, hol vagytok ma már

Levelekként sárgultok fákban tán

Mosolygok rajtuk, mert én vagyok a bohóc

Aki világot vált, de marad ugyanott

A szél fülembe súg valami szép

et

Hogy minden rendben ,csak ne fussam széj-

jel

A szívem tudja, az út mindig kanyargós

De én választom meg.hogy botorkáljak még

A bús...

egy autodidakta polichisztor kiállitásán

 mi lesz itt ? esküvő?

újabban korábban megyek kultúreseményekre, most túl korán? a Levéltár előtt népség, elállják a kaput, 

a kiállitót vőlegényként üdvözlik, ajándékékozzák, ölelgetik

kikerülöm őket

hamarosan annyira megtelik a még üres terem, hogy csordul ki az ajtón, a kiállitórészre

textilek, kerámiák, szobrok közé

mert hogy- derül ki már a megnyitón , művészünk mindhármat űzi, bár szerényen , őszintén tiltakozik a művész név ellen, (csak a lánya festőművészségét ismerve el, )jóllehet hivatalosan legalább is a népMŰVÉSZET mestere  Nadobán úr

amúgy meg autodidakta módon lett keramikus, szobrász... Textilszakon végzett, a textilaipari szakközépiskolában(?) ahol is Molnár Gyula dixilandes  volt a biologia meg egyéb tanára, ő a vendégzenész, 

remekül klarinétozik, keretben, egy saját majd egy L Cohen szerzeményt., meginditóan..elcsukló hangon méltatja a "tanitvány", amúgy is elszorul a torka , mondja és halljuk is.. beszéd közben, elmúlt 70, ennek tudja be

 

 

H Pali barátként beszél róla, de preciz muzeológusként, kikereste a korábbi kiállitásai DOKUMENTUMAIT, IS...

AZ "IGAZi" SZOBRÁSZ NAGY JENŐ IS BESZÉLŐ PARTNER, DE Ő IGAZINAK TARTJA  szerény BESZÉLŐPARTNERÉT IS..!

aZTÁN KIMEGYÜNK  a levéltár kertjébe, hol hangulatos eszem-iszom vár,a kávé méregerős, lemondok róla, de jólesik a pohár szénsavas hideg viz, mert már szédelegtem, meg egy kis pogácsa is...

nomeg a levegő...a látvány...

lám az asztalon is kerámia (bár a levtárvezető U ZS háztartásából)

visszamegyek a kiállitórészre, most már üres, nyugodtan velük lehetek és fotózhatok

Rudnay 100 (Emilio, Caca)

 már egy órával a megnyitó előtt felmentem a kiállitóterembe, volt is egy negyedórám , amit teljesen zavartalanul és áhitatban e 100 éves festményekkel tölthettem, miket Rudnayék alkottak mvésztelepükön

(aztán jöttek, a könyvtárosok, a büféjükkel, a tévések a mikrofonjaikkal, a megnyitó HIVATALOS szereplőui. a muzsikusok stb, ekkor már kiültem a folyosóra, ne zavarjam őket. 

Előbb oldalt észrevettem a katalógust, egyet elvettem, kiderült később ajéndékba kapott mindenki..

de jó volt továbbra is a képekkel körbevéve... bár kissé megsötétedtek, - mikor visszamentem, a kezdés előtt helyemre,,,,

csupa Vén Emilt láttam, meg csupa Cacát első látásra...

s elgondolkodtatott.. én őket ismertem,! személyesen. Már én is történelem vagyok. A történelem tanuja. Hm.Persze Cacát is és Vén Emilt is  - idősebben... nem e fénykorukban..

Esprsit Caca széplány lehetett, József Attila is "megfestette", mint egy modellt első látásra (l Leányszépség dicsérete) Vén Emil töb

 

 

b képet is készített róla (az anyjáról is mellesleg),,,

Persze mindehhez a "népszerűséghez" hozzájárulhatott apja Espersit János mecénas lénye (róla egyébként  Károlyi készitett remek képet, s őt nem látom a Rudnaysok csoportképén, ellenben a hires lépcsős József Attiláson (Móra , Juhász stb igen)

"CACÁT" anyám jó ismerte, a lánya iskolatársam volt a gimiben (Árva veuzetéknévvel) Én is emlékszem az izes beszédére, kicsit harsány volt és közvetlen, szivesen elevenitette fel József Attiláról nem foszló emlékeit, a maga természetes módján

Vén Emilt a későbbi makói mtelep révén ismertem, ez volt az új múvésztelep legeleje 72 körül, a Kálvintéri iskolában, mikor is DI vel (és famulusával)ltöltöttem estéimet  (hm) egyszer hozzánk kapcsolódott Vén Emil is (el kell mondjam, hogy meglepett és rosszul is esett az a hang ahogy D I beszélt róla és viselkedett is vele..nagyon nem tetszett) Mintha nem tudott volna beilleszkedni V E a fiatalobb mvészek  közé? nem mondanám, ők nem fogadták be. De ez értékéből persze semmit se vesz el, őket minősiti... (Most hallom megnyugvással,hogy lett egy későbbi házassága,a 50 év korkülönbséggel...s van közös gyekekük is, s már unoka is V. Ágnes levelét fel is olvasták!) Meg arra is emkékszem , hogy volt egy - már kései - kiállitása a ktárban , ahol amúgy hideg volt, de a vörös, narancs árnyalatú képek mennyire felmelegítették a termet....

Egyébkétn azt hiszem anyu is jól ismerhette őt, fiatal korából, Weisz Emilióként emlegette (most hallom, hogy J Attila javaslatára magyarositotta a nevét...(Weisz a zsidó apa, Emilio az olasz anya öröksége...)

Na de ne pletykáljunk

Amúgy is vita brevis... viszont ars longa, lám 100 év eltettével is megmelengeti a szivemet.....alkotásai

tanuló pincér

 lent ülök a Glorius utcai részén, meleg van, 

fiatal fiú, hiz imbolyogva a kezében egy kancső vizet, a másikban egy poharat

nekem hozod?

örültem meg, (ki msnak...)

az ebédet már nem tőle kapom

másnap újra jön, ugyanugy kancsó, viz

te voltál tegnap is?

persze..

érdeklődöm a spárgás csirkemell mibenlétéről, vállát vonja, közben orrát piszkálja elmerülten

hát csirkemell spárgával - lakonikus választ ad

felmegyek, túl meleg van itt, remélem más pincrt kapok,de nem

nem birom a semmi válaszait, idehivom a kis pincerlányt, aki nagyobb szakéretelemmel rendelkezik

vele még a laktózérzékenységről is el tudok beszélgetni, mert gyanusan kiderül nekem, hogy se a tejszint a ragulevesben, se a csirkemellre sütött sajtot nem kérném...

pát szót ejtünk a fiúról,, faramuci válaszairól

mosolyog,majd belejön, tanuló

(ő sojha - gondolom, amúgy Keribe jár, 17 éves.  J, inkább sem..., nem biznék rá ételt,, de a kávés készletem fogyasztas után, ő viszi el! ezúttal nemigen beszélünk

de jól írnak( és beszélnek )ezek at írók!

  hallgasd meg Bognár Péter Elmész, visszajössz, sose halsz meg című könyvének bemutatóját. Turi Tímea beszélgetett a szerzővel a regényről, amiből Szikszai Rémusz olvasott fel részleteket.

A #magvetőpodcast legfrissebb epizódja itt érhető el:

Youtube: https://www.youtube.com/watch?v=xqm-OvRsN-w...

Spotify: https://open.spotify.com/episode/6p2rhkoTmF0LsJ0RYqBUm0

Apple: https://tinyurl.com/ywnxxd5b

Fotó: Hornyák Adrienn

s lásd azaz hallgasd a többieket is!!!! (magvetők)

ket arcom - egy eseményen

 a Holokauuzt  Emlékmúzeum honlapjára is felkerültek képek a strasshofi (osztrák )kultureseményről, melynek szereplője voltam

(igaz, közékeveredett egy idegen kép is...már a múzeumok éjszakájáról)

de két totálplan képet találtam rólam(is)

az első igazán meglepett, alig is ismertem magamra, annyira jónak, meggyőzőnek tűnt

valószinú sorstársam beszédére figyelek épp elmélyülten (ez amúgy szokásom)

a szemüvegem lekerült már lötyög is a szára, igy jobban látszik a figyelés nomeg (a táskák a szemem alatt), de ettől is vagyok hiteles..

a kék s piros madzag is a karomon

node aztán megláttam egy másik képem, amin érthetetlen módón vihogok (egy ilyen eseményen?!)

dehát ilyen vagyok , ilyen is, minimum kétarcú

(már gyerekkoromban is ilyen kettős képek kerültek fel rólam fényképészmesterektől, egy szomorú.komoly, ez volt az alap, meg utána a nevetős-vihogós)

azóta is azon töröm a fejem, min nevethetek itt...

s rájöttem, én mindig valami humorba oldom a nagy bánatokat, mert nem birom másképp elviselni

(juthat eszembe a gimiből még a Kölcseyre vonatkozó definició (Vaniatum vanitas?) : "a fájdalom gúnyba torzulása"- ez nagyon megtetszhetett nekem...)

azt hiszemd itt is, feleleveníthettem, hogy anyám tán  vigaszból, de mondta mindig, hogy ne aggódjak, nekem nem volt olyan szörnyú az a lágerlét, mindenki szeretett, babusgatottg, becézett-- konyhalamalcnak hivott... stb

tán épp ezt ecseteltem, emlékszem a nézők soraiból is a feloldó nevetésfélére! 

jól van ez igy.

(egyébként a milló nevető ránc bizonyitja, hogy nem csak elvétve szoktam nevetni!!!!) (bár hallottam egyszer rég a fodrászra várva azt mondta valaki rám, hogy a padlásra járok nevetni!)

***

ja, és a teljesség kedvéért, van még egy kép amin a másik túlélő lánya épp felvételt készit rólunk (a megöntözött öntözócsö(vekről:) (a mobilképernyőn kéklek)

(persze itt is szomorkásan, hiszen még a legelején tártunk a beszélgetésnek a kijelző száma szerint, 15')

****

Múzeumunkban mutatkoztak be azok az interjúk, melyeket az Osztrák Oktatási, Tudományos és Kutatási Minisztérium megbízásából 2023-ban és 2024-ben készítettek, olyan magyar zsidó származású szemtanúkkal, akiket 1944-ben deportáltak Strasshofba vagy más kényszermunka- és koncentrációs táborba. Az interjúk során a szereplők elmondják, mi történt velük és családjaikkal a nemzetiszocializmus és a háború idején. A magyar nyelvű interjúk elérhetők az ERINNERN:AT weiter_erzählen online platformján: https://www.weitererzaehlen.at/interviews

M S mester

már ritkán megyek Pestre, de nincs alkalom, hogy kihagynám a SZépművészeti Múzeum meglátogatását

most is igy volt, pláne, hogy M S mestert hirdette, a Vizitációjával. - az én vizitációm sem maradhatott el

(bár a Nemzeti Galériában már láttam a festményt, védve, bekeretezve, elzárva ,  s tilos volt fotózni - azért titokban csináltam egy rossz képet róla, kicsit)

ez az MS kiállitás fantasztikus volt, s bár központban volt a Vizitáció, körötte az oltárképek, (6) természetesen  kimagasott (NEM CSAK A KIEMELŐ ELHELYEZÉSE MIATT)

 

mondtam is valakinek ,aki csodálatával konstatálta, hogy ez egy csoda, kivételes...

az is, hogy nincs helye a hasonlitgatásoknak, kiemelkedik a többi, s kora (utódai?) képei közül

az a lágyság, természetesség, harmónia  - kimondhatatlan

(s mindehhez jön az én személyes misztikus élményem róla, amiről - most se - beszélek)

kicsit behallgatóztam egy idegen vezető fülhallgatós kommentálásába, aki külön kiemelte a virágokat...a tüskétlen rózsát pl, az előtéren,

a virágokból is kinövő (virág)szerető leendő anyák... Mária és Erzsébet

a gesztusok, mozdulatok arcvonások kifejezőereje...

rengetegen bolyongtak a termekben s mindenki ekörül a kép körül, joggal...

engem is vissza-visszavonzott (körutamban)

volt egy fimvetités is csupa erőltetett összehasonlitásokkal, utódok irányába, - feleslegesen (utód, csak másoló, durva epigon lehetett)

sajnos elfáradtam, hogy a táskámmal is vacakloltam, -k, már a bejératnál is méregették, mondtam, kicsi, nem fér bele M S mester -viccelődtem

de bent meg azért szólt rám egy teremőr,mert kicsit hátratetettem a táskám, s igy szabálytalan, nehogy leverjek valami (?!)

csakhogy nekem igy volt , lett volna könnyebbb...

aztán hogy a mobilom is lemerült

elhagytam a sötét - csak képekkel világító -  termeket

a Schopban vettem két nagyméretű Vizitációt  ábrázoló képeslapot, az egyiket lányomnak szánva (de persze elfelejtettem odaadni?, de jut eszembe, már nem is talákoztunk...a Hunyadi téren elbúcsúztzunk, mentek unokámmal a Bábszinházba)

(amúgy nem szeretem az eladható tárgyakká silányitott képzőművészeti alkotásokat...pontosabban e tárgyakat)

--

lehuppantam a büfé kanapéjéra, egy kávéra, meg feltölteni a mobilom

meg elmélázni....(volt min)

s hamar eljött a 6 órás zárás... de még a lépcsők fölött is üldögéltem...

Igaz Lajos kiállitásán

 meglepően és szokatlanul sokan gyűltünk össze a Hagymaházban Igaz Lajos (postumus) gyűjteményes kiállitására

Persze érthető, városunk fia volt, sok ismerőssel, rokonnal, (ők szolgáltatták a műsort) tisztelővel - s még csak négyéve ment el...

(nekem is egy ismerősőm testvére...(sőt volt osztálytársamé is)

tulajdonképpen, ha skatulyázni kéne, naiv festőnek mondható, ahogy M Attila is ecsetelte megnyitójában... nem tanulta a festészetet... (nem szeretett tanulni - okolta) de később némileg pótolta, járt a Házső Ferenc festőművész által vezetett képzőművészeti körbe...

de különös izt ad a festményeinek épp a "naivsága", pontossága, valósághűsége, ugyanakkor van bennük költőiség is

egyetértek nagyon is Attilával, aki megjegyezte, hogy a Múzeumban lenne a helyük, (nem egy két daraabnak)... annál is inkább mert helytörténeti jelentőségük is van.. sőt az Értéktárban is

(minden épületet lefestett pl, mielőtt lebontották...)