2025. június 11., szerda

egyiküknek se volt rózsinénije

 a menzai viszonyok kiboritanak..

az enni szándékozó társaim, akik nem vesznek észre, azaz nem akarnak észrevenni

mert állandóan a fejem fölött, az orrom előtt hadonásznak, nem kivárva sorukat a pénztár előtt,  ja és az ételem fölött (higiénia, óh) - se bocsánat,se pardon se semmi, levegő vagyok, el kell viselnem pár centre az orrom előtt EZEKET A KEZEKET...

JUT ESZEMBE RÓZSI NÉNI (anyukán bátyjénak a felesége azaz nagynénim)

hosszú utazáson döcögtünk a vonatban, nagyon kislány voltam, Rózsi néni mellettem, az ablakhoz közelebb, én almát ettem, s mikor már csak a csutka maradt a kezemben, jobb híján, kidobtam a z ablak alatti szemétládába... de Rózso néni elútt...hiszen ő köztünk ült

sose felejtem el, hogy pirított rám Rózsi néni, hogy ilyet nem illik tenni, ha muszáj, akkor legalább kérjek bocsánatőt

meglepődtem, megszeppentem, elszégyelltem magam- de egy életre megjegyeztem

---

ezeknek a menzai bárdolatan embereknek úgy látszik nem volt Rózsi nénije. Sajnos.

2025. június 10., kedd

egy irodalmi tanács- és visszavonása

 nocsak kibújt belőlem az irodalom tanár?

a spartból kijövet a bicikliknél meglátom régi gimnazistánkat, vagy csak az anyja volt az (szegény már, fiatalon meghalt) (ő tán hittantanár mostanában? ő is itt szokott vásárolni, néha gitárral is a hátán,  megtetézve a cipelni valót, feltűnően hosszú, bozontos és főleg őszes lett a szakálla, s ezt látva kijött belőlem ez a mondat:

lassanként már Dosztijevszij regényéből bújsz elő

a Karamazov tervérekre gondoltam, homályosan a sztarecre (öreg!), hivő ember...ki sokat prédikál...

kérdeztem olvata.e, bizonytalan választ adott (hát valőban hosszú , lehet hogy belekezdett de nem fejezte be)

sajnos én se emlékszem már a részletekre, csak arra, hogy nagyon mély és nagyon jó volt...különböző gondolati megközelitseivel, felforgató

mondtam neki olvassa csak el, megéri!

megigérte, hát nem tudom, betartja-e...

én meg elmosolyodtam magamon, de messze estem már én is Dosztojevszkijtől , holott valaba,de nagyon benne voltam, a magányos embereiből akartam szakdolgozni (csak a tanárom, szerencsére, megmentett tőle . nem veszélyteken ez a Dsztojevsztkij

nem is kéne tanácsokat osztogatnom, azt hiszem,,,mégha könyvajánló is

**

és micsoda szinkronicizmus, épp most olvastam Nádastól, hogy senkinek soha ne ajánljunk semmit

tehát vissza is vonom 

(majd legközelebb)

***

Ki mit olvasson, mindenkinek magának kell eldönteni. Ahogy azt is, hogy olvasson-e egyáltalán. Nincs beleszólásunk abba, hogy ki mit olvas. Azon kevés terepek egyike, ahol az ember a döntésében tényleg szabad. Nincs mese. Van, aki egész életében a Bibliát olvassa, soha szépirodalmi művet nem vesz a kezébe. Nagyon helyesen teszi. Majd minden benne van. Más örökösen matematikát olvas, és akkor úgy a jó. Ilyen tanácsokat, hogy ki mit olvasson, én lehetőleg senkinek nem adnék. Ha csak nagyon meg nem szorítanak. Be tudok számolni róla, hogy mit olvasok éppen vagy mi mindent nem olvastam el, amit el kellett volna olvasnom, szívesen beszámolok bármiről, mint az imént Gogolról, de ajánlatként nem adnék meg semmit. Művészet és irodalom igénye, szintje igen kényesen személyes terep.” – Nádas Péter a Litera - Az irodalmi portálnak adott interjút. Greff András kérdezte az írót a a Litera Dupla vagy semmi támogatói kampányában, a teljes beszélgetés itt olvasható: https://litera.hu/.../nadas-peter-litera-kampany-interju...


****

és neki nics is sztakálla:



2025. június 9., hétfő

egy lap az emlékkönyvemből

 AZ EMLÉKKÖNYVEM MÁR NEM TALÁLOM, DE SZERENCSÉRE TALÁLTAM EGY LEFOTÓZOTT LAPJÁT, amire anyukám rajzolt és irt...



A rajz nincs befejezve, kiszinezetlen maradt, csak a rózsa félig

az irása gyönyörű, és amit irt

bár nem tudom, aktuális-e még ,sajnos, de csak igy érdemes élni (becsülettel, kötelességtudódan és "igyekvően" ) Én 11 éves voltam ekkor...(nem tudom 12 éves unokám mit szólna hozzá, bár ő is ilyen!)

anyu mindig szépeket mondott (és irt rólam..erre most kezdek nagyon határozottan emlékezni...)(még ha nem is mindig szolgáltam rá...)

(úgyhogy az ő jóvoltából  rám nem érvényes ez a józsefattilai kifakadás: soha senki nem mondta, hogy te jó vagy...mert ő mondta bizony! s tán ezzel jóvá, jobbá is tett)

2025. június 8., vasárnap

élet a Magvetőben

  könyvhét előtt - Turi Tímea szerint:

„Bár nem a Szép versek az a tér, amin a jelenlét a beérkezés nyilvánvalósága is, kérdés, vajon van-e olyan tér? Bizony nincsen. Ahogy nincs fiatalok gründolta tér sem. Tehát mégis számít valamit, hogy megjelenik-e valaki a Szép versek című antológiában!” Bármilyen meglepő, ezt a megállapítás nem újkeletű, hanem Bata Imre tette 1987-ben, mégsem veszített sokat az aktualitásából. Bata maga is válogatta az antológiát, ezt a pár mondatot mégis Ilia Mihály 1986-os válogatása kapcsán fogalmazta meg. Kevés felelősségre ébresztőbb dolog van, mint ilyen régi írásokat olvasni: szerkesztőként ugyanis nemcsak a jelen számára teszünk ajánlatokat egy-egy antológia válogatásakor, hanem ehhez az időbeli folyamatossághoz is csatlakozunk. Arról nem is beszélve, hogy kevés örömtelibb nap van egy szerkesztő életében, mint a felkérőlevelek kiküldése, mert minden ellenkező híreszteléssel szemben a kiadói ember számára is a legjobb érzés a jó hírek közlése. A héten megérkezett a nyomdából az idei Körkép és a Szép versek, Polgárdi Ákos csodás borítóival.



nem akarok haza menni

Nem akarok haza menni!

Még játszani akarok...

esdekel  szivfacsróan egy kislány a libikókát érintgetve 

de a könyörtelen apa se szó se beszéd felnyalábolja s viszi el, mint valami zsákmányt- a játszótérről

elgondolkodtat



én se akarok még haza menni, játszani akarok

annl is inkább, mert Szép Ernővel elmondhatom: Én még kérem nem játszottam, nem játszottam, nem játszottam....


2025. június 7., szombat

Magvető Caféban

 Könyvbemutató - Bognár


Szerkesztő (és kérdező beszédpartner) Timi




Sajnos ezek csak fotók (ha jók is...) (de inkább ne legyen karantén covid miatt)




Szikszai Rémus felolvas




azért jó lenne hallani is, de olvasni mindig lehet!

2025. június 6., péntek

karikatúrák

 hiába, nincs mese

öregségünkre

karikatúrák leszünk

mindannyian


egykori önmagunk

karikatúrái

elnagyolt, eltorzult

vonásainkkal


mert minden

rossz kifejezés

arcunkra rakódott


ezért vigyázz


fegyelmezd magad

vonásaidat

mig nem késő

2025. június 5., csütörtök

anyám művészete

 jut eszembe,,,


anyu úgy festett

úgy alkotott

mintha csak

varrna vagy

főzne pl


nem csinélt

nagy ügyet belőle

képeit elajándékozta

többnyire

nem dicsérve


szerény volt

de észrevétlen


tette a dolgát

serényen

mindenben


s végül is

akkor is 

alkotott


ha varrt

vagy főzött


mégis csak

művész volt




2025. június 4., szerda

hitvesi kötet bemutatója

 az e havi MJAKunk helyett (ami miatt berzenkedtem a múltkor) töményebb irodalom lett, vezetőnk egy kötetet mutatott be házaspár szerzőivel egyetemben..(Bár meg kell mondani, itt is, mintha több lett vofna az élet , mint az irodalom)

KEVESEN VOLTUNK, DE CSALÁDIASAN JÓKEDVŰ BESZÉLGETÉST HALLOTTUNK, B Zolit  MÉG NEM IS LÁTTAM ENNYIRE JÓKEDVÉBEN, ELEMÉBEN:




(Utána meg is kérdeztem, h ennyire kedveli őket, s azt mondta, hogy másképp nem érdemes csinálni - igaza van) : legyünk csak kedvesek, jókedvűek, öróljünk az életnek (míg van, s mi benne van)

most pl annak, hogy van még szerelmi sőt hitvesi költészet

(igaz még kb csak egy éves a szerzők ismeretsége, fél éves a házassága, de akkor is

ez a könyv. mint mondta BZ hitvallás, és visszavonhatatlan (szerelmük mellett, 10 év múlva is.(?)

(nekem vannak az idővel és a lángoló érzelmek fenntarthatóságával szemben fenntartásaim)


ez afféle irodalmi kapcsolat, egy tavalyi költészeti fesztiválon találkoztak,  s már első nap megkérte a kezét  Kégi Ildikónak Filip Tamás

kapcsolatukat túlmisztifikálva karmikusnak mondja, , igy kellett lenni


nem túl fiatalok, házasság, gyerekek mögöttük

, életközepiek

és mindent, közöttük, verssé alakitanak, még a marhapörkölt főzést is


turczi adta ki a könyvet, parnasszus, angol forditással is, és azt javasolta volna, h ne is irjanak belül szerzőséget

négykezesek ezek, mit meghivójuk J Mariann megtetézett , megihletődve soraiktől, egy hatkezessel...fel is olvasta


sőt... hamgoskönyv is lettek (kubik - rátóti)


a hitvallás mellett elhangzott a hazatérés szó is BZ szájából, mit   dijazásnak vett FTamás...

 ( hozzátette K Ildikó, hogy magyar kötet biz ez, . BZ meg  Ilyést idézte hozzá (hm), ez is valamiféle haza a magasban(?)


8 bár vékony kötetke, jutányos áron, azért se vettem meg - nem férek a könyvektől, a padlómon is beléjük botlok, s úgy éretem, épp ez nem is hiányzik.





2025. június 3., kedd

hát ez én lennék....

 



Egy rendhagyó délutánra hívjuk azokat, akiket érdekel a történelem személyes nézőpontból: interjérészletek vetítésével és beszélgetéssel idézzük fel a Strasshofba deportált magyar zsidók sorsát.

Vendégünk Gonda Júlia, aki gyermekként élte túl a deportálást. Visszaemlékezései nemcsak a holokauszt borzalmait, hanem a túlélés erejét és az emlékezés fontosságát is közvetítik.


2025. június 2., hétfő

élet és étel a menzán

 szeretek úgy és ott ülni a menzán, h lehetőleg ne zavarhasson senki és semmi, igy a leghátső asztalhoz és a sarokba, az ablak mellé húzódom

néha, ha kések, a gyerekek elfoglalják a helyem, összehúzva két asztalt, de még igy se férnek el...vannak vagy 10en. kész társaság. nagy haverok.

de egyvalami zavar

legfeljebb csak hármuk előtt van étel

no nem mintha nem lennének éhesek, mert bele-beleesznek a máséba...

(meg ingyenalmát, ha néha van, hoznak)

---szólni kéne szülői értekezleten a szúlőknek -

akár vesznek nekik jegyet, akár nem

felmerült , u, i, hogy el is adhatják+. s a pénzt biztos nem kajára költik.

cigire, modja a séf, vagy még rosszabbra - mondom én :(


enni, rendesen kellene,  kükönösen az ő korukban!


nem is tudom, miért lefotóztam őket messziről, nem igen látszik az arcuk,  odajött egyikük megkérdezni miért..

mondtam, letörölhetem...de őt a miért érdekelte inkább, s bevallottam, hogy irni akarok rőluk, érdekes, ez ellen nem tiltakozott


s még ezt a fotót is megengedte:





evoluciő

 lányom mondott valami olyasmit kiskorában, hgy ő okosabb nálam, mert benne az én okosságom is megvan... s ezzel feltárta az evolúció lényegét, akkoriban jót mosolyogtam rajta, s besoroltam lányom aranykopései közé, melyből számtalan volt

pedig igaz is!

látom magam körül a gyerekeket, s fantasztikusak, s mind okosabb mintüka szúleik körülötte!!! :)

(szegényeknek mennyi ostobaságot kell elviselni tőlük!)

2025. június 1., vasárnap

postán

 ülök a postán

egy fiatalember egy buborékos boritékba próbál begyömöszölni valami szürke anyagfélét, nagynehezen sikerül neki, bár nagyon gömbölyú lett a csomagja, amit tulajdonképpen könyveknek szánnak, én legalább  is azt szoktam küldeni benne, lapos könyveket, s nem is től vastagokat, de igy is lehet(ne)?

odamegy az ablakhoz



mondja, külföldre lesz

a kisasszony feljajdul, jaj

s kérdi az adatokat

kiderül, hogy Londonba küldené a fiú

és még azt is hozzá teszi Anglia

a nő tovább jajveszékel, nem érti, valmi segédeszközt keresne, de bonyolult ez

dehát London Angliában van!--

hm

feltetted nekem a leckét - mondja a fuiúnak,

(nem tanult födrajzot, vagy nem járt iskolába ? :)

egyébként kiderült , hogy a boriték tartalma törölköző

a feladás ára meg tizennyolcezer ft körül

mennyibe kerülhet egy törölköző?!

hogy mik vannak...


hangmemoria

 meggyőzödésem , hogy ilyen is van, méghozzá nagyon elevenen és elemien

az én legelső emlékeim is a hangokhoz kapcsolódnak

másfél évesen, mikor vittek bennünket a marhavagonokban, deportálni, és leszállitottak útközben, s mentünk a sinek mellett (engem mintha babakocsiban toltak volna?) , s fejünk fölött sivitottak, nem is tudom szavakkal kifejezni azt a felforgató zajhatást amit hallottunk (amit hallattak .nagyon utólag kiderült - a bombák...

aztán, mikor visszajöttünk a deportálásból (röpke év után) a nagyanyámat hallottam zongorázni, gyönyörű futamokat játszott lendületesem, s egyszercsak padlóröcsögés szakította félbe (jött egy bácsi, ajándékot hozott, nekem...)

na és most miért is jutott eszembe?

vaéaki felrakta a fbra ezt



ki ismeri

hát hogyne ismerném, anyu Singer varrógépe kelléke, ezzel olajozta a gépet, s máris hallom a pukkanó hangját...


hét igen....

a hangok is lehetnek emlékek

2025. május 31., szombat

balnap

 nem tudom, mi volt velem két napja, de teljesen meg voltam kavarodva...

(ha utánanéznék a bioritmusomnak, amitől már elszoktam , valószivű háromszoros kritikus napot találnék(?)


háromszor is azt hittem, hogy bármilyen rejtelmesen, de eltűntek dolgaim (no egyszer a táskám kétszer a mobilom, de minden meglett, csak egy kis (sok) idő elteltével, hosszas keresgélés után...


először a fekete  kis táskám "tűnt el", amit rendszeresen hordok, minden ártalom nélkül,,, 

pedig emlékeztem is , rá, előbb, hogy a diványomnál csúszott le, ki is emeltem , feltöltöttem egy kis pénzzel, láttam benne az ernyőm stb szóval megvolt, aztán, mikor menni akartam ebédelni - eltűnt

igy aztán táskát váltottam, úgyse volt benne sok, jószerivel csak az ernyő meg a pénz, meg toll, papirok..

csak aztán a mobilom nem lett meg, felforgattam miatta mindent a törzshelyem környékén , a nagyszobában a szgépem környékén ahol leledzek általéban a mobilommal együtt, hiába...néma volt

aztán délután se volt meg - de most az utcáról jövett, ahol elővettem egy árnyas fotót csinálni az uton... (de hogy miért is estem pánikba, mikor néma maradt! aztárt nem találhattam,, de később meglett, korábban a kis szoba asztalán, most meg az előtérnél, rögtön, ledobalhattam a cipőszekrény tetejére...csak lecsúszott

ime az a félárnyas fotó, a meglett mobilból: 




de miért is estem pánikba,hiszen néma volt, erre csak későn jöttem rá,   (ezért hiába hvattam magam ismerőskkel)


kicsúszott a lábam alól a talaj(?)

ja a fekete táska is meglett, persze, a kamra belső ajtókilincsére akasztottam! :)

(azóta megvan mindkettő, nem hülyültem meg, csak átmenetileg...arra a napra, úgy látstik - egyelőre)


2025. május 30., péntek

debreceni literature - Turi Tímea iró, kritikus és szerkesztő....

 



Költő, író, kritikus és szerkesztő - és ezek a szerepek néha konfliktusba kerülnek egymással. Turi Tímea szerint leginkább az írói szerep áll konfliktusban a többivel, versíráskor jobb nem szerkesztőként gondolkodni, kritikusként meg főleg, bár a kritikusi tevékenységet éppen a szerkesztői munka miatt hanyagolja. Az írói tevékenység pedig már önmagában is konfliktusos, különösen annak, aki ezt mióta az eszét tudja, végzi.

✍ A szépíró olvas legutóbbi vendége Turi Tímea volt, akit Bélteki-Dolhai Réka, a Déri Múzeum - Debreceni Irodalom Háza gyűjteménykezelője kérdezett mindenről, ami az írás és olvasás keresztmetszetében található. 📖 🎤
📸: Miskolczi János

AZ IRODALOM LABORATÓRIUM, A KÍSÉRLETEZÉSEK TEREPE

2025. május 28.

Költő, író, kritikus és szerkesztő - és ezek a szerepek néha konfliktusba kerülnek egymással, máskor meg nem. Turi Tímea szerint leginkább az írói szerep áll konfliktusban a többivel, versíráskor jobb nem szerkesztői fejjel gondolkodni, kritikusként meg főleg, bár a kritikusi tevékenységet éppen a szerkesztői munka miatt hanyagolja. Az írói tevékenység pedig már önmagában is konfliktusos, különösen annak, aki ezt már mióta az eszét tudja, űzi. 



A szépíró olvas legutóbbi vendége Turi Tímea volt, akit Bélteki-Dolhai Réka, a Déri Múzeum - Debreceni Irodalom Háza gyűjteménykezelője kérdezett a Déri Múzeumban mindenről, ami az írás és olvasás keresztmetszetében található. 

A versírást valóban nagyon korán kezdte, nyolc és fél évesen, ami annak köszönhető, hogy irodalmat tanító édesanyja sokszor magával vitte a gimnáziumba, ahol rengeteg verset hallott. 

Ekkor még könnyű volt írni, mert egy gyerek nem viszonyul semmihez és mindent le mer írni - magyarázta, a nehézségek valamikor 17-18 éves korában jöttek, amikor meg kellett találnia a hangját. 

"Mindez sok rossz íráson keresztül vezetett, de muszáj megírni azokat a szövegeket is, amik végül a kukába kerülnek" - hangsúlyozta. 



Az irodalomra úgy tekint, mint egy laboratóriumra, a kísérletezések terepére. Azok voltak a legnagyobb hatással is rá, akik mertek újat, mást mutatni, mint amit Esterházy a nyelvvel művelt, vagy Lanczkor Gábor a trükkös kötetkompozícióival. 


Anna visszafordul című kötete indította el arra, hogy ő maga is a kísérletezés terepére lépjen és játékra hívja az olvasót. Nagyon foglalkoztatta, hogyan lehet a lineáris olvasással szembemenni. Ehhez a koncepcióhoz a zsoltáros könyvek adták az inspirációt számára, a témákhoz pedig gyakran a bibliai történetek vezették el, “a transzgenerációs traumák kvintesszenciája” - ahogyan nevezte.






A kísérletezés a lételeme, így jutott el a közéleti témákhoz is, szerinte ugyanis a közbeszéd alkalmatlan ezek kibeszélésére, még akkor is, ha a műveiben előfordul, hogy az elhallgatás, a ki nem mondás a legbeszédesebb. 


Fotók: Miskolczi János





a tökéletlen hang vagy amit akartok

 



 és mi van ha nekem is az van, csak más műfajban (?)

jaj

(a film sokadszori nézése közben  most jutott eszembe - a franca filmről van szó, az emberibb.. nem a hollywoodiról

borsódzik a hátam

(nem csak a fülem:)

koncertre készül az amatőr botfúlű nő

könyvet ad ki a.......


csak nehogy szembesülve a valósággal, meglátva a könyvem, én is holtan essek össze!

pedig én semmitől se irtózom jobban, mint a hamis hangtól

de remélem a sajátomat is annak hallanám... ha az lenne!!!!





a pszichológus

 azt mondja

ne törődjek vele

hogy befejezem-e

csak a céljaimmal...


dolgozzak azokon

azok éltetnek


a többi 

nem az én dolgom

(lesz, ahogy lesz

ahogy lennie kell)

2025. május 28., szerda

Timi DEBRECENBEN

 

Nők és irodalom a múzeumban: ilyen is lehet egy szerda este Debrecenben


ÚJRA A SZÉPÍRÓT KÉRDEZIK 

kérdezik: folytatódik a népszerű beszélgetéssorozat.


Turi Tímea költő, szerkesztővel folytatódik A szépíró olvas című irodalmi beszélgetéssorozat. Az alkotóval Bélteki-Dolhai Réka gyűjteménykezelő beszélget május 28-án 19 órától a Déri Múzeum Dísztermében.

Nők és irodalom a múzeumban: ilyen is lehet egy szerda este Debrecenben
Címkék: A szépíró o

gimis álom

 a gimi folyosóján, valami évfordulós ünnepségféle van

rájövök, s mondom is, én vagyok itt a legöregebb 

(s mindenki idegen)

de, mondom, hogy már csak utoljára vagyok itt

minek is jönnék?!...

2025. május 27., kedd

kézimunka


 emlékszel? kérdéssel került a fb-r ez a régi fotó...az öregebbek oldalára...

hát persze, hogy...

általános iskola msodik v harmadik osztályában tanitónénink, Mária néni, tartott nekünk kézimunka szakkört, mire  szorgalmasan jártam

(amúgy is kedveltem a tantónénimet...)

megtanitott kötni, horgolni, stoppolni is!

ma is tudok... (de kis stoppol ma már?, a fogyasztői társadalaomban)

kötöttem alkalmilag elég sokáig (pullóvert is, sálakat...), meg horgolom ma is a piros kabbala karkötőimet:) (egy világoskék horgolt kendőm még ma is megvan , persze nem hordom), de emlékszek kis horgolt teritokre....

ja és el ne felejtsem a himzést, a láncöltést,szálöltést..

himeztem népi párnákat is...teritőket

emlékszem egy hatalmas pros népi himzéső teritőmre, amit terhességem alatt himezgettem, elképzelve, hogy mire befejezem megszületik a babám, a terhesség végén

de sose fejeztem be,,elodáztam a bfejezést...nehogy valami baj legyen, nehogy előbb fejezzem be...(?)

lehet, hogy ezért érzem olyor még mindig  virtuálisan "terhesnek " magam...  :)

mert az anyai "terhességnek" sosincs vége...



2025. május 26., hétfő

olvasókörön

 van havonta egy u.n. régi olvasókör a ktárban

elhatárosztam, hogy elmegyek oda (is)

egy régi könyvtáros tartja, s korombeliek járnak,akik sokat olvasnak, persze a kinálatból

korán mentem, s sikerült beléjük lapozni még kezdás előtt

ott találtam a Lator tanyát is, ami megvan nekem (lányomnak még nem küldtem el, potosabban) szép és jó könyv, voltam a bemuatóján is





amúgy csupa ismeretglen név- kivéve Finy Petrát, ő a Magvető-ből ismert? de ezt a Jaffa kiadó adta ki) (Magvetőtöl semmi...)

EZ a találkozó VOLT  most  AZ ÉN "BARACKIZÚ" TEÁM :)



(SZABADKOZOTT IS A VEZETŐ, HOGY NEM A LEGMAGVASANBB IRODALOMMAL FOGLALKOZNAK, DE  jutott eszembe, ez általános trend, épp most nyilatkozta lányom, az e p interjúk kapcsén, hogy az olvasás az "akadálymentes"irányba tart,ezért is jó EP hez visszakanyarodni

de hiába , a tendencia megvan...


különben kellemes volt! :) beszélgettünk (is) (itt is, de legalább könyvek voltak a kezünkben közben(



elnyűtt bútordarabok




úgy pusztult le
az egykor féltett,
óvott szalongarnitúránk
akárcsak én
nem volt számára szabad tér
csak az elhasználódás, a nyűvés
most aztán összeillünk
öreg, elnyűtt bútordarabok
(foteljában pusztulok)



2025. május 25., vasárnap

Kaddis

 "A JIDDIS AZ ÁRVAGYEREKET IS KADDISNAK MONDJA"


de csak ha fiú? régen  még nem, de ma már a minjenbe is beszámithatnak a nők, bizonyos progresszivabb zsidó körökben

hát náluk, én is Káddis nak számitok

(különben "nálunk", neológoknál is mindig bentmaradhattam mazkirokor ...gyászistentiszteleteken)

apám miatt...

(mindent értek)


egyébként van egy erdélyi... jiddis népköltészeti gyűjtemény (Kányádi Sándortól),

VOLT EGYSZER EGY KIS ZSIDÓ

 amiben van egy darab a Kaddisról (mint kisfiúról) SZOMORÚ TÖRTÉNET  (Grylus feldolgozűs- a lemez bevezető dala:



.

ötórai teán

 annyira begubóztam, nem járok sehova (okait hagyjuk is), de elhatároztam, hogy véget vetek ennek (nem finnyáskodva)

5 órai teára mentem hát (ez egy sorozat)

belépve a ktár ajtaján, remek keringő dallam kapott el, de mire felértem a helyszinre kiderült, hogy már ott ülnek az jóemberek a vetitóvászon előtt némán, s hallgatják , nézik a látni s hallani valókat (fél óvával előbb kezdőpött , fél ötkor az ótórai tea)



annyi baj legyen, maradt még...

szerencsére csupa számomra is kedves dallammal (féklasszikusok)és nem is (a giccses) rajzokon kellett bosszankodnom, hanem filmeket, természetfotókat láthattam, s előttük igazán figyelemreméltó verseket (haikukat, szonetteker is..



tetszettek

tudtam velük olykor azonosulni is

különösképp az öniróniája fogott meg...meg részben a természetszeretete a szerzónek  (Mygan, egykori  - kellemes emlékü - rendőrkaputény)

s még teát is kaptunk a végén, a kedves feleség kinálásában

igaz, barackizűt, de a végére megszoktam

fő a változaotsság, újitani kell, megkóstólni új izeket!!!!

2025. május 24., szombat

repedt fazék

 ELFOGYTAK A SZAVAK

elfogytak szavaim


ha még megszólalok

alig hallatszom


csak hal kis

repedtfazék


á, inkább

hallgatok


ugyan ki is 

figyelne rám


ilyentájt...

egy régi recenzió lányom első kötetéről

 .mivel lányom semmit se publikál magáról, s az én fb-om rendre feldobja a régi dolgokat is, úgy döntöttem idemásolom, amit

ez még az első kötetéről recenzió:

nálam 12 éves "emlék"

a kulterhu-n

(a képeket kihagytam, mert félre vitte volna az olsalt)

najó egyet külön: a kötetről






A lélek saját társat választ


Meddig tart a költészet, és hol kezdődik a filozófia? Hol húzódik a határ önmagunk és a másik között, és át lehet-e lépni ezt a vonalat? Lehet-e a két nem kapcsolatáról nemtelenül írni – és érdemes-e? Test és szöveg, magánélet és átfogó elmélkedés, egyéni és eszményi lép játékba egymással Turi Tímea Jönnek az összes férfiak című kötetében.

A szerző nem kis vállalkozásba fogott „első verseskötet”-ével: nők és férfiak, pontosabban szólva nő és férfi (a nagybetű talán elhagyható) viszonyát kívánja körbejárni, méghozzá nem személyes vonatkozású esettanulmányok, hanem precíz, deduktív analízis segítségével. Az „első verseskötet” kifejezés persze ebben a formában nem teljesen igaz, hiszen Turi két gyerekkori versgyűjteménnyel is büszkélkedhet. Mégis: a felnőttként eleinte prózával jelentkező szerzőt saját bevallása szerint is meglepte, amikor ismét költeményeket kezdett írni. A prózából való kiindulás érződik is a szövegeken, és a kötet egyik legjellegzetesebb vonását adja: a versek ritmusát nem a képek vagy a hangzás, hanem mindenekelőtt a nyelv fogalmi alakzatai, az ismétlések, újrakezdések, javítások, gyakori ellentétezések adják, ami, ha nem is élőbeszédszerűvé, de gördülékennyé, könnyen megközelíthetővé teszi őket. Ez a megközelíthetőség azonban nem jelent sekélyességet: a tömören, aforizmaszerűen fogalmazott megfigyelések, következtetések súlyt és csattanót adnak a szövegeknek, amelyeket egyetlen olvasás nem tud kimeríteni. Nemhiába hasonlították Turi írásmódját többek közt Csehy Zoltán, vagy még inkább Rosmer János költészetéhez: olyan gondolati líra ez, amely mindennapi tapasztalatokat desztillál világnézetté, végtelenül pontos, szenvtelen önvizsgálat útján.

„Egy egyenes folyosón kell eltévednünk” – szól az Ismeretlen kalauz című vers, és valóban: a szövegek mintha ennek a folyosónak a célirányos, megtévesztő tekergését imitálnák (egyik legjobb példája ennek a Ne: egymásba fonódó, többszörösen tagadó mondataival, vagy a Vonzás és választás: egymásba érő, majd eltávolodó párhuzamaival). Hangvételük a konkrétumok hiánya ellenére is intim, töprengő, tépelődő; gyakran szerepelnek egyes szám első személyű igék, az én hol saját magát, hol a másikat boncolgatja. Ön- és helyzetelemző vallomásossága erősen analitikus és szinte teljességgel érzelemmentes: hangja legfeljebb enyhe öniróniát árul el (gondolok itt a Fogalmi költészet sarkos tárgyiasságára) – itt ugyanis a megfigyelő csakis mint saját megfigyelésének tárgya fontos. Körülírások, körbejárások, a tárgyhoz való folytonos visszatérés jellemzi a verseket. Turi a túlmagyarázásból alkot sajátos nyelvezetet, amely tárgyának ikonikus leképezése is egyben: a megfoghatatlan, a tudományos megfigyelés elől mindig elsikló érzéseké. A megfigyelések eredményét egy-egy mondatba sűríti, amelyek a versek magvát alkotják, erős szerkezeti vázat adva nekik.

z a kérdésekből és következtetésekből összeálló, vissza-visszanéző (de sohasem dadogó), önmagára gyakran reflektáló nyelv végig késélen táncol: nagyon nehéz megteremteni az egyensúlyt az elnehezült tömörség és a terjengősség között. Nem is sikerül mindig: különösen a kötet vége felé az olvasót enyhe déjà vu-érzés kerítheti hatalmába, amelyet egyes gyakran ismételt szófordulatok, gondolatsorok keltenek föl. A kézzelfogható helyzetek és képek hiánya, az átfogó kérdésföltevés és magyarázat igényével társulva emellett azzal fenyeget, hogy a szöveg túl általánossá, semmitmondóvá válik (Van múlásAz ő arca), vagy kísérletet sem tesz arra, hogy új fényben láttassa a régi közhelyet, és fontoskodó hatást kelt („a szeretkezés színjáték” – olvasható A szavak árulása című versben, amelynek már a címe is bántóan elcsépelt). Máskor a szerző láthatólag túl sokat akar egy szövegbe zsúfolni, és a lakonikus maximák áradata füveskönyvszerűen bölcselkedő lírává laposodik. A gondolati mag önmagában nem elég: megfelelő foglalat is kell hozzá. Turi szerencsére érzi ezt, és egy-két kivétellel kellő műgonddal munkáljja ki a szövegeket. Minimalizmusa engedi a gondolatokat saját fényükben megmutatkozni, ami emlékezetessé teszi az egyes mondatokat. Kevesebbet pedig nem mondhat annál, mint ami mindenre érvényes, akkor nem működne az általa fölépített sajátos retorika, ami egységessé és egyedivé teszi a kötetet. Egységessé a szó legjobb értelmében, ugyanis Turinak sikerül elkerülnie mind a monotóniát, mind az első kötetek gyakori hibáját, a szétesést, ami gyakorlott és biztos kézre vall.

A költői képek és ritmikai eszközök viszonylagos hiánya miatt még feltűnőbb, amikor mégis beléjük botlunk a szövegben – és nem mindenhol jó értelemben. A T9 az egyetlen rímes szöveg, a sok prózába hajló szabadvers után furcsának, oda nem illőnek hat. A képek olykor erősek, komplexek („A szavak rozsdás szögek. / Ha képeket akasztasz rájuk, kidőlnek / a falból.”), olykor azonban kiábrándítóan banálisak (a jelzőket mint „tűzveszélyes karácsonyfadíszeket” említi a Hiányáról pontosabban). Szintén kellemetlenül hat Turi azon eljárása, hogy a címet szó szerint megismétli a vers vége felé (illetve egy szövegrészletet emel címmé). Ez különösen az első két ciklusra jellemző, és bosszantóan mechanikussá, kiszámíthatóvá teszi a szövegek fölépítését. Jó címet adni nehéz – a szerző mintha nem annyira értelmezést, fogódzót, mint inkább azonosító kartotékfület akart volna találni szövegeihez, ami talán tudatos döntés eredménye, de mindenesetre elég kezdetleges módszernek hat.

Nemigen beszélhetünk a kötetről anélkül, hogy meg ne pendítenénk a „női irodalom”, a nőírók kérdését. Nem csupán azért, mert Turi Tímea maga természetesen nő, hanem mert a Jönnek az összes férfiak reflektáltan és szokatlan nyíltsággal a nő–férfi viszony évszázados közhelyeinek újrafogalmazását tűzte ki célul. Sokatmondó, hogy a borító belső fülén a szerző Dürer Évájaként pózol, míg a külső felén az Ádám mellett álló alak testét hatalmas, vörös pecsét teszi láthatatlanná. De említhetnénk itt a hátsó borító Lucrezia Borgiáját is, akinek pont az arca hiányzik. A személyesség hiánya szembetűnő jellemzője a kötetnek. A cím tanúsága szerint nem egy férfi, nem egy vagy több szerelem története ez. Sőt történetről egyáltalán nem is beszélhetünk: Turi szerkesztésmódja nem enged narratívát. Történetekről szól (legexplicitebben talán az első ciklusban), miközben ő maga nem történet. A beszélő éppolyan enigmatikus figura, mint az általa invokált Emily Dickinson: megfontolt, fegyelmezett, szigorú. Semleges és visszafogott hangon szól egy mindent átható szenvedélyről. Ő az általános értelemben vett nő, az általa megjelenített férfi pedig egy elvont, absztrakt figura, akiről jóformán semmi sem derül ki, csak az, hogy a nő vágyik rá – itt ugyanis nem a férfi a lényeg, hanem az önmaga körül járó, töprengő Éva, aki hol semmibe vett, csúnya lányként, hol fölényes szeretőként, de mindig áthatolhatatlan távolságból nézi az ő Ádámját. Így válik a magány – a gondolkodó ember magánya ez, amely nem ismer nem szerinti megkülönböztetést – a kötet alapélményévé. A szerepek megfordulnak, de nem oldódnak föl: a nő megfigyelő szubjektummá, a férfi a tekintet (olykor esztétikai) tárgyává válik (A világ szeme), de mindketten érzik az egymás felé irányuló vonzást.

A szép test, amelyre a pillantás irányul, a kötet egyik középponti tárgyát képezi, összefonódva a megfigyelésnek és magának az írásnak, a nyelvnek a problémájával. Csobánka Zsuzsa (akinek a Két azonos ajtó című verset ajánlotta a szerző) költészete juthat itt elsősorban eszünkbe, Turinál azonban a korporalitás is nyíltan reflektálttá, elemzés tárgyává válik, néhol a dekonstrukcióig jutva el (Nincs teste). Testek kerülnek közel egymáshoz, hogy pillanatnyi találkozás után ismét szétváljanak, képtelenül arra, hogy a maguk közvetlenségében összekapcsolódjanak. A test ugyanis éppúgy hazudik, mint a nyelv, a szerelem lényege így a beszéden, vagy alkalmanként idegen testeken át valósul meg (Egy harmadik). A beszéd történeteket hoz létre, amelyek azonban a beszélő lényegét alkotják: narratíva és kép ilyetén fluktuációja sajátos önmagába zártságot eredményez. Apró, mindennapi események nyernek átfogó értelmet egy arctalan, névtelen, mégis szinte tapinthatóan jelenlévő beszélő jóvoltából. Turi meg sem próbálja kiküszöbölni a saját maga megfogalmazta ellentmondásokat: ellenkezőleg, olyan szerkezetet épít belőlük, amelyben a szavak folyamatos ismétlődése jelentésük lassú átalakulását, kitágulását eredményezi. Nyelve pedig hű kifejezője az egész kötetet átszövő paradoxonoknak: egyszerre bőbeszédű és szűkszavú, önmagába gabalyodó és csillogóan tiszta. Sokarcú, mégis egységes költészet ez, amely többedszeri olvasásra is képes hatni – sőt egyes szövegek akkor hatnak csak igazán. Minden hibája ellenére szokatlanul érett és erős első kötet a Jönnek az összes férfiak – megérdemli, hogy odafigyeljünk mind rá, mind a szerzőre.

Turi Tímea: Jönnek az összes férfiak, Kalligram, Pozsony, 2012.