kiürül

 kiürül a világ körülöttem

kiürül világom

megint egy kortárs

a magunk 82 évével...

vajon mennyit hagyott nekem



és épp tegnap mondta

a pszichológusom

hiába öregszik a testem

a lelkem , az egyáltalán nem



az épp olyan mint amilyen

a Marosparti strandon

volt

réges-régen...

(vénuszi testben)

főnixmadár

 a pszichológusom főnixmadárnak nevezve búcsúzott el tegnap

az az érzésem, hogy ez a bókolás avagy hízelgés terápiája kulcsa

mindig szépeket mond - növelni akarva az önbizalmam

de hogy ezt tudom, nem is tudom  teljesen komolyan venni

pedig az lehet...

Mozgóképről szerkesztő (lányom) és a forditó

  A New York Times szerint a Mozgókép az év egyik legjobb könyve.

Daniel Kehlmann regényéről beszélget Turi Tímea, a Magvető főszerkesztője és Fodor Zsuzsa, a könyv fordítója december 10-én 17.30-kor a FSZEK Körúti Könyvtárban.

Georg Wilhelm Pabst filmrendező, a két világháború közötti filmművészet kiemelkedő alakja a főszereplője Daniel Kehlmann Mozgókép című regényének. Az osztrák filmrendező Hitler hatalomra kerülésének iején Franciaországból menekül Hollywoodba, majd sikertelen amerikai karrier után visszakényszerül Ausztriába. Kehlmann merészen írja át Pabst élet- és pályatörténetét, amely érzékletesen példázza a hatalom és művészet, egyén és közösség viszonyát. A regényben megrázó és vicces epizódok váltják egymást, felismerhetők legendás filmek epizódjai.

A belépés ingyenes, de előzetes regisztráció szükséges a fszek0601@fszek.hu e-mail címen.

Szegő János a Timivel való együttszerepléseikről

 Szegő János: Magvetős naplóm Turi Timivel való közös szerepléseinkről és a 108-as szobáról:

#életamagvetőben és Szegő János a nyerő párosról:

Szeptember közepe óta hatszor szerepeltünk együtt Turi Timivel rendezvényen, ebből három alkalom ráadásul az utóbbi másfél napban volt. A hatból kétszer én voltam a kérdező a Magvető 70 – egy kiadós történet sorozatban, egyszer együtt vezettünk műsort, a Magvető 70 gálát, háromszor pedig mindketten kérdésekre válaszoltunk. Ez a három beszédhelyzet épp az elmúlt 36 órában történt. Különböző szerepkörökben és funkciókban is megtapasztalhattam, milyen jó Timivel együtt jelen lenni a nyilvánosságban. Tizenvalahány éve ülünk egymásnak háttal a Magvető 108-as szobájában. Általában a kávékavarás ritmusából, egy erősebben leütött enterből vagy egy csokoládéspapír zörgéséből is érzékeljük, mi van épp a másikkal. Ebben a némajátékban kiváló társunk Rostás Eni is, aki nekem a legjobb visszajelző a nézőtéren, elég csak rápillantanom, és tudom, mi az ábra. Timivel ez a szerencsés és régóta tartó együttülés meg is nehezíthetné a közös szerepléseinket, azok ki- vagy lemerülhetnének az unalomig ismerésben. De nem így történik. A minap a Partizánban Esterházyról úgy tudtunk különbözően beszélni, hogy nagyjából egyetértettünk. Ma pedig egy Bertók Lászlóról szóló portréfilm közreműködőjeként Timi elindított gondolatmenete segített nekem is megfogalmazni valami olyasmit, ami korábban abban a formában nem volt meg. Ha már Bertók: az együtt forgás este Ferencvárosban folytatódott, ahol a kortárs irodalom tendenciáit próbáltuk feltérképezni. Pár éve magunkat – nem szerénytelenül – Kudlik Júlia és Antal Imre legendás párosához hasonlítottam. A párhuzamot annyiban tartom, hogy a két nagyszerű műsorvezető belső dinamikáját épp az adta, hogy szellemességük és komolyságuk a legjobb arányban egészítette ki egymást. Ha Timivel szerepelek, biztonságban érzem magam, és ez a nyugalom az, ami lehetőséget ad arra, hogy kicsit jobban elkalandozzak, szabadabban galoppozzak. Timi humora páratlan, a legjobb pillanatban jön nála a poén. Ami engem épp arra ösztökél, hogy ne licitáljak rá. Komolyra fordítsam a dolgot.

A fotó november 19-én készült a Magvető70 gálán az Átriumban. A fényképet Valuska Gábor készítette.

Szilfa-Lira Kávéházban Timi verse

 TURI TÍMEA

Méreghinta

Taníts meg köpni, mint a férfiak.

Taníts meg nyelni, mint a nők.

Ha az előadás elmarad,

elviselni a pluszidőt.

Tanítsd meg, hogy mi a magány,

tanítsd, hogy milyen köztetek.

Mutassátok meg, hogy söpörjek,

ha mindent összetörtetek.

Te nem tudsz semmit, és én nem fogok

neked mondani semmit mégsem.

Honnan van merszed? Hogyan gondolod?

Hogy nem sül rá a bőr a képre?

Mint állandó tömegű űrszemét,

úgy kering közöttünk a méreg.

Ha neked könnyebb, nekem nehezebb.

És mégis remélsz, és remélek.

Ha nekem könnyebb, neked nehezebb.

Azt hiszed, hogy átlátsz rajtam.

Hogy átlátok rajtad, én úgy hiszem.

Pedig minden röntgenkép egy fal.

Amikor kinyitsz egy ablakot,

én mindig bezárok egy ajtót.

Majd írhatunk egymásnak levelet.

Majd találkozhatunk a parton.

Tanuld meg a leckét gyorsan,

hogy minden elviselhető.

Tanulj meg esni, mint a férfiak.

Tanulj meg kelni, mint a nők.

*

A költemény, Rezes Judit előadásában:

https://www.youtube.com/watch?v=k_MtbjB5jHk

...

Kötetben megjelent: Egyszerre egy beszéljen (2023) /Prae Kiadó

Fotó: Bach Máté /Litera. hu

osztálytalálkozó?!

 

hova lettek az osztálytársak...

iskolába már nem járnak

réges-régen...

hol van j juci...

jól?

csak otthon rostokol

hát f buci...

tavalyelőtt óta

kint a temetőben

holtan

s buci

neten még néha rámír

de az utcán nem látni

e pali se jár

már szuszogva

lépcsőn és sehova

s b margit is

a coviddal elment

elég régen

l rózsit is

kifehéredett hajjal

oly ritkán látom

és s csaba

épp egy éve

hirtelen lett oda

r ari se autózik

szegedről át

mert féltik már

a gyerekei

s pistával is

újabban ritkán

találkozni

mégis beléjük botlok

lépten nyomon

útjaimon

hol

mindenütt

üres foltok...

nem soká

én is elbotlok...

találkozhatnánk még

de nincs ki megszevezn

egy jó kis találkozót -

ő is megholt..

ki eddig volt..

de ugyan kik még

és hol találkoznánk?

(ahogy mondják:

majd tán

odaát)

osztálytalálkozó?!

 hova lettek az osztálytársak

iskolába már nem járnak

réges-régen...

hol van j juci...

jól?

csak otthon rostokol

hát f buci...

tavalyelőtt óta

kint a temetőben

s buci

még néha rámír

de az utcán nem látni

e pali se jár

már szuszogva

sehová

s b margit is

elment

régen

l rózsit is

olyan

ritkán látom

és s csaba

épp egy éve

lett oda

r ari se autózik

át szegedről

mert féltik

már gyerekei

s pirtával is

újabban ritkán

találkozom

mégis beléjük botlok

lépten nyomon

útjaimon

hol

üres foltok...

nem soká

én is elbotlok

találkozhatnánk még

de nincs ki s

megszervezne

egy jü kis

találkozót -

az is megholt

találkozhatnánk

de ugyan kik még

és hol ?

(ahogy mondják:

majd a

a másvilágon)

az eltűnés fokozatai

 elveszítjük színeink

megkopunk
aztán átlátszókká
válunk -

vagyunk még?
voltunk...

biztos, hogy
voltunk

nade ki hiszi el?

Kiss Adél kiállitása

 Az idősek karácsonya után ott maradtam a soros killitásmegnyitón

 

igazán megérte, nagyon különleges volt

bár a képek hullámzóan tetszettek, volt pár túl nagy elnagyolt arcvonásokkal, amikkel sehogyse békültem ki -

de hogy nem volt szokványos egy se,  az biztos

maga a nyitó se

egy kislány éneklése fogta keretbe kristálytisztán, mint kiderült egyike a kiállitó festőnő gyerekeinek, elóbb azt hittem, hogy ketten vannak, majd láttam hármat, sőt egy cikkben azt olvastam hogy négyen

meg kell mondanom, hogy látványnak is, együtt anyjukkal ők vitték a pálmát valamennyi festménnyel szemben!

volt egy performansz is , hát azt nem tudtam hova tenni, bár a festőnőhöz nagyon közel áll, sőt afféle ,mentora végbevivője

szakszerű volt a nyitó szöveg is, 

sőt meg egy kis lakomaszerűség is volt , főleg italok amik közt egy kék szinű vitte a pálmát, ami el is vette a kedvem az egésztől :)