2025. december 14., vasárnap

torontói temetésen

 ...vettem részt, net közvetítéssel

unokabátyám felesége  hunyt el...

a temetés nagyon puritán de méltóságteljes volt

meg is viselt, mintha jelen lettem volna a valóságban is

a végére szabályos és hosszan tartó szívgörcsöm támadt


végig aggódtam  unokabátyámért is, a vége felé. mikor a vallási szabályzat szerint fel kellett állni, az Él molé rachamim imánál , azt hiszem, ő kicsit később állt csak fel, és már attól tartottam, hogy nem is tud..

de felsegítették

ez amúgy a vigasz, ha van ilyen, népes családdal) ott voltak szinte valamennyien, be- és kivonultak, az első sorok nekik voltak fenntartva, a rabbi is kitért beszédében rájuk, ez jó érzés...






 de a távozás mindenképp szomorú és megrázó esemény, kilencvenvalahány évesen is..




a rabbin kivül a családból beszéltek hárman is,


 köztük felismertem unokabátyám egyik fiúunokáját, akiről még fiatalabb korában egy fotójáról jegyeztem meg, hogy megszólalásig hasonlit a nagyapjára!




és a rabbi beszédéből is főleg a familiára utalásokat tudtam kivenni

éljenek ők is soká és "virágozzanak" a 9 dédunoka után ....!

igen , ez mégiscsak, akárhogy is nagy VIGASZ, s az élet értelme ...(az átadása, továbbvivése)


és vigyázzanak továbbra is immár egyedül , házastárs nélkül maradt apjukra, nagyapjukra, dédapjukra  - az én kedves, jóságos unokabátyámra!







(természetesen minden angol ill héber nyelven folyt, igy nem sokat értettem , inkább csak sejtettem )


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése