nemrégiben gondoltam arra, hogy mintha az idén nem irtam volna annyi nekrológot mint korábban, mert nem kellett h I !
nem sokkal ezután jött a szomorú hir Ledniczki András haláláról
akiről muszáj irni!
a szegedi zsidó hitközség elnöke volt tizenvalahány évig, többszöri újraválasztás után
egy biztos, stabil , agilis és mosolygós pont
én nem ismeretem annyira közelről, pontosabban ő engem nem
de mikor már visszavonult az elnükségből, s mágvissza-visszajárt különböző ünnepi vacsoráinkra pl, s olyor én is, egyszer közel ültünk , és akkor váltottunk pár barátságos. kedves szót - ő mindig barátságos volt!
azt hiszem kicsit mellőzve érezhette magát, de hát ő választotta a visszavonulást, de mintha jobban is állt volna neki a munka - persze, mig tehette
az orvosi egyetemen is mint dékánihivatali vezető ő lehetett maga a stabilitás
tiszteletbeli konzula is volt Izraelenak, csodás vacsorákat rendezett a magyar--izraeli baráti társaság keretén belül, és azt hiszem az Izraelből itt tanuló diákokat is támogatta
és még se szeri se száma funkcióinak, fáradhatatlan munkájának
nyomán kitüntetéseinek...
egy igazán gazdag pálya zárult le, s csak 78 évesen...
a temetés zártkörű de most utólag látom, hogy tegnap a zsinagógban rengetegen bcsuztatták az emlékére rendezett összejövetelen, s tele is volt a zsinagóga a szomorú s hálás hallgatóséggal
mindenki legfőképp az emberségét dicsérte
hogy ő aztán a templomban láthat jelmondatnak eleget tett:
Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!
hiányozni foga... a mosolya!
(péntek este a Bet Orimban is Káddist mondtak érte, Pesten...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése