gaudeamus...
sokkal több fiú
emlékszik rám
mint akikre én
persze az is lehet
hogy ők meg
rám nem-
akikre én
de miket is
hordok itt
össze
holmi
fiúkról
mind
öregember lehet
vagy
porladoznak
sirjuk s emlékünk alatt
ezért is örülök
minden
találkozásnak
ha
egy öregember
a
multra emlékezve
megörül
nekem
akkor
is ha
nem
tudom
ki
is az
post
iucundam iuventutem
post
molestam senectutem
de
ha jobban rájuk figyelek
a
szemük fénylő ragyogása
a fehérré fakult haj alatt
mégis
csak rávilágít
az
elfeledett múltra
az
örök jelenben
s azt üzeni élünk
hát akkor örüljünk
amíg csak lehet
szept
30
Lehet, nem vigasznak szántad, de nekem az: az örök jelenben minden régi pillanatunk benne vibrál.
VálaszTörlésde folyton vigasztalom magamat/magunkat :) és végül is nem is szorulunk rá, ilyenkor rájövök. (a te kommentjeidet is olvasva) Azt hiszem mi nagyon gazdagok vagyunk - élménygazdagok. :) Az életünk kimerithetetlen és táguló még retrospektiven is:)
VálaszTörlésPontosan ezt érzem én is. Hiába, hogy a vége felé járunk mindketten, bármelyik koromat veszem elő, úgy élem, mintha most lenne. Talán aggkori elhülyülés, vagy adottság, vagy a létezésünk tágul a világegyetemmel együtt? :)))
Törlés